Ferencz Gabriella
címke rss- kapcsolódó címkék:
- párkapcsolat
- szerelem
- szakítás
- magazin
- kibeszélõ
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Hiába próbáltam, nem tudtam véget vetni a kapcsolatunknak.
Minden mosolyban téged kerestelek - mégsem találtalak, mert hozzád hasonló nincsen. Szeretjük egymást, mégis elváltak az útjaink. Én kértelek, hogy felejts el, menekülj tõlem minél messzebbre, mert az életem a feje tetején áll.
A szerelmemben biztonságra találtál.
Négy hónapot vártam pár óra boldogságért, mégsem érzem úgy, hogy a mérleg nyelve túlságosan elbillent volna. Hogy borzasztóan nagy árat fizettem fél nap felhõtlen örömért, csókokért, ölelésért, szeretkezésért.
Megtaláltam a férfit, aki nem akar tökéletesnek látni!
Csodás, gondtalan, örök boldogságban töltött életre vágyunk, ezt akarjuk elérni, majd újra és újra csalódunk, mert csak megközelíteni sikerült, de elérni nem.
Lelki terror a munkahelyen: Amikor "üldöz" a fõnök...
Az álláshirdetésekben található "mit nyújtunk" kategória felsorolásán túl - érdekes munka, versenyképes jövedelem, juttatások - már csak annak örülhetünk jobban, ha nem is kell jelentkeznünk, mert minket keresnek meg.
Két esélye is lett volna a boldogságra...
Egy városban éltek, egy gimibe jártak, ismerték egymás szüleit, mégsem beszélgettek. Tulajdonképpen idegenek voltak, mégis két meghatározó pillanaton osztoztak - olyanokon, melyek örökre az emlékezetükbe égtek. Mert sejtelmesek voltak, sokat ígérõek.
Szívesen utálnálak, de túl jó nõ vagy hozzá!
A neonsárga, feszes szoknya alatt aprócska tangabugyit visel, ami minden egyes lépésnél kirajzolódik formás fenekén. Szembõl nézve pedig azt is megtudhatja mindenki, mekkora az a dekoltázs, amibõl egy hirtelen mozdulat során még éppen nem buggyan ki a melle.
Akkor sem üthetsz meg, ha a gyerekem apja vagy!
Evelin az arcát sminkelte a tükör elõtt. Épp a gyönyörû zöld szemét keretezõ szempilláit festette, mikor eszébe jutott az a bizonyos szombat, amikor a párja felkapott a padlóról egy játékot, és dühében az arcához vágta.
Lavinaként omlik rám újra és újra az életem...
Emma hatodik alkalommal ült a pszichológusnál, és még mindig nem tudja, miért érzi úgy, hogy egy spirálba került, ahonnan nem tud kijutni. Csak örvényszerûen forog benne, sormintaként átélve ugyanazt.
Nem érek kevesebbet, csak mert egyke vagyok!
Vannak döntések, amelyekkel kapcsolatban nem kérték ki a véleményünket, mégis befolyásolják az életünket. Egyke vagyok, így nõttem fel, és bár én sosem éreztem ennek hátrányát, úgy tûnt, a külvilág nehezebben fogadta el ezt a tényt, mint én.
Vedd már észre: az igazi szerelem nem ritkaság!
Most az volt a legfontosabb, hogy idõben odaérjek a megbeszélt helyre. Éppen ezért két dolog kötötte le a figyelmemet: hogy a hömpölygõ emberáradattal szemben sietve egyikük se lökjön fel, és az, hogy semmi esetre se késsek el.
Erõsebb lettem, mert megoszthattam veled a gondjaimat!
Régóta ismerték és becsülték egymást. Nem találkoztak naponta, de ha volt alkalmuk beszélgetni, mindig teljes figyelemmel tették. Ezúttal azonban szinte egyszerre szakadt ki mindkettõjükbõl a mondanivalójuk...
Csak egy eszköz voltam anyámnak, amivel megfogta apámat.
"Nekem senki ne mondja meg, hogy mit tegyek, kivel beszélhetek, vagy kivel nem! Fõleg te ne! Azt csinálok, amit akarok!"
Az én ajtómon csak egyszer lehet kilépni...
Akkor tartunk szünetet, ha belefáradunk valamibe: a munkába vagy a napi tevékenységekbe, és úgy érezzük, pihennünk kell ahhoz, hogy folytatni tudjuk.
Ne halogasd az álmaid megvalósítását!
- Most azonnal! - Nem lehet! - válaszolt a kisgyerek édesanyja. - De igen! Most akarom, nem tudok várni - kiáltja a négyéves az utca, a bevásárlóközpont, az orvosi váróterem közepén.
Gyûlölöm a reggeleket, amikor újra látnom kell téged!
A lány egy kopott padon ült, mégis úgy érezte, mintha a dobogó legfelsõ fokán állna. Erõt érzett, olyat, amilyet csak magunkban találhatunk meg. Ami nem egy külsõ ok eredménye, hanem olyan tapasztalásé, amit valamilyen borzalmas élmény után lehet megszerezni.
Nem kényszerítheted rá a gyerekedre a saját álmaid!
Az új szalon ajtaján csodás logó díszelgett, minden ragyogott, csak az asszony szíve nem. Összes megtakarítását erre a fodrászüzletre költötte, ami fiatalkori álma volt. Azt akarta, hogy világos és barátságos legyen, elégedett vendégekkel, kellemes csevegésekkel, vidámsággal.
Férfi nélkül is boldog nõ tudok lenni!
Még el sem váltam, de már mindenki egy másik pasi mellett akar látni. Ez nem egyszerû kívánság, sokkal több annál: jóslat, mégpedig a nem is olyan távoli jövõ elõrejelzése.
Anya vagyok, jobban tudom, mi kell a gyerekemnek, mint egy tanár!
Kedvesen köszöntek, mintha örülnének az alkalomnak, hogy egy kis idõt együtt tölthetnek: férfiak és nõk, fiatalok, idõsebbek. Kezdés elõtt váltottak pár szót egymással, majd leültek, és úgy tettek, mintha egyetértõen figyelnének.
Mi kell ahhoz, hogy holnap is mellettem ébredj?
Van, aki pár nap után olyan mély szerelembe esik egy pasival, hogy már "életem értelmének" nevezi, és a közösségi oldalát elárasztja a közös képekkel, ahogy együtt esznek, isznak, ölelkeznek, csókolóznak, autóznak.
Egy szempár, melynek minden villanását szeretem
A tekintetedbe szerettem bele. Elsõ pillanatban rabul ejtett - és sosem eresztett. Huncut volt, játékos, szenvedélyes, romantikus. Igen, ugyanaz a szempár ezerféle érzelmet tudott kifejezni, az én lelkemet pedig ugyanennyi boldogsággal megtölteni.
Az apám miatt teszem tönkre az életem...
A srác a bosszú furcsa módját választotta. Nem másnak akart ártani, hanem be akarta bizonyítani, hogy hiába vár el tõle bármit is az apja, nem lesz belõle semmi.
Múltad voltam, de jövõd szeretnék lenni...
Egyedül utaztam oda, ahol a szerelmünk kezdõdött. Nem a sebeket akartam feltépni, csupán a csodás emlékeket újraélni. Az utcákat róni, a régi térkövek kopogását hallani és kedves nevetésed hangját felidézni.
Akkor is élvezem az életemet, ha szerintetek unalmas!
Mikor a lány megosztotta barátnõivel a hírt, hogy véget vetett a se veled, se nélküled kapcsolatának, csak úgy záporoztak az elismerõ szavak:
Nem akarom irányítani az életed, azt akarom, hogy te legyél képes rá!
Ahhoz képest, hogy még a kapcsolatuk elején jártak, Jane ezerszer hallotta már a sajnálom, elnézést, bocsánat szavakat. És a gyakori használatnak köszönhetõen mára veszítettek értékükbõl.
Még 40 sem vagyok, de már el akarsz temetni! Milyen alapon?
Név, cím, születési dátum. Amíg azonosításhoz szükségesek, minden rendben. De amikor ahhoz kell, hogy kategóriába soroljanak - amihez persze vélemény is társul -, akkor igenis probléma.
Attól még, mert te adod a fizetésem, nem kezelhetsz a kutyádként!
"Mi a f*szt gondolsz? Nem érdekel, mit akarsz csinálni, most nem érek rá! Majd valamikor délután! Három napja alig aludtam, azt hiszed, a te dolgod érdekel engem a legjobban? Hát a nagy lóf*szt!"
Ma már eldobhatóak lettek az emlékek!?
Két-három kattintás, manapság ennyi kell ahhoz, hogy emlékeket, rosszul sikerült fotókat, üzeneteket töröljünk. Volt, nincs!
Bizalmasból vetélytárs - nem hittem, hogy csalódni fogok benned!
"Tudom, most nagyon nehéz, de leszel te még boldog!" - vigasztalt az egyik kedves ismerõsöm, mikor épp egy nehéz szakítás után voltam.
Nem vagy különb, csak mert több gyereked van!
Sokszor élem meg, amikor egy beszélgetés során a gyerek témára kerül a sor, hogy megkérdezik: "Neked hány van?" "Egy" - felelem. "Nekem kettõ! Hát nem könnyû, az egyszer biztos!" - vágják rá gyakran.
Ne csak a kezemet tartsd a kezedben, hanem a szívemet is a szívedben!
Az élet nem áll meg azért, mert nemrég szakítottunk. Nem ad lehetõséget arra, hogy huszonnégy óra helyett ötvenben búslakodjak, sirassam, gyászoljam a múltat - majd a tapasztalatokat feldolgozva optimistábban tekinthessek a jövõbe.
Egy örökkévalóságig lángoló szerelem fogságában élek!
Jó pár hónapja csend honolt közöttünk. Nem osztottuk meg egymással örömünket, bánatunkat, nem kérdeztünk rá, hogy mivel telnek a külön töltött napok, mert már döntöttünk arról, hogy nem maradunk együtt.
A pasik fütyülnek a beszólásokra. Bezzeg a csajok...
Egy kellemes baráti beszélgetésre készültünk hármasban egy ismerõs párral. A srác sokat beszél, a lány inkább mosolyog és hallgat. Néha megnyugtatja kissé heves szerelmét.
Az anyaság ott kezdõdik, hogy sosem szeged meg a szavad!
Az ígéretet nem osztogatom gyakran, és nem adom bárkinek. Van, aki megérdemli, más viszont nem becsüli semmire. Az árfolyama sok embernél drasztikusan csökkent.
Olyan volt a szerelmünk, mint a homokban hagyott lábnyomok...
Az árnyékunkat nem lehet átlépni. Szalad utánunk, ha futunk, és együtt pihen velünk, ha elfáradtunk. Ott van, csendben követ minket jó és rossz irányba - néha eltûnik, de csak azért, hogy újra felbukkanjon.
A valóságban birtokolhatsz, de képzeletben szabad vagyok!
A sor hosszú, az emberek türelme pedig véges volt a szupermarketben. Érdekes, hogy ha kevesen vannak az üzletben, akkor ráérõsen nézelõdnek, de ahogy tömeg gyûrûzik a pénztár elõtt, hirtelen mindenkinek nagyon sürgõs lesz.
A barátnõm pasija, akit együtt utálunk és együtt szeretünk!
"Most akkor utáljuk vagy szeretjük?!" - gondolom néha. Nem egy rongyosra hallgatott zeneszámról van szó, nem is egy ételrõl, amibõl az utóbbi idõben túl sokat ettünk, hanem egy pasiról: a barátnõm párjáról.
A válás néha szükséges rossz - de lehet jó a vége!
Véget ért a házasságod? Bármeddig tartott és akármilyen nehezen ment az elválás, mindenképp idõ kell, míg begyógyul a seb, feldolgozod a történteket és megbecsülöd a közben szerzett tapasztalatokat.
A boldogtalanságban is van boldogság...
Mindig álmodoztam, vágyakoztam valami iránt. Azt hittem, ahhoz, hogy boldog legyek, okot kell keresnem: szerelmet, jó állást, szép új cipõt. Mert boldognak lenni csak úgy, az képtelenség, ugye?
Rengeteg pasi van a világon - csak nem látod õket az önsajnálattól!
Állandóan kétségbeesünk valami miatt: húszévesen, hogy még mindig nincsen pasink, harmincévesen, hogy nem mentünk férjhez, negyvenévesen, hogy a válás után már nem kellünk senkinek.
Elvárások hálójában vergõdve...
Gyerekként szívesen megtettem, amit a szüleim kértek, mert egy pillanatra sem éreztem, hogy ez a terhemre volna. Örömet okoztam nekik, büszkék voltak rám, és imádtak azért, amilyen vagyok.
A szerelem szabad madár - nem kényszerítheted maradásra!
Egy fotel bárkit finoman körülölel - nem úgy, mint az a két kéz, mely a karfáján pihen. Mert a férfi, aki benne ül és erõt gyûjt, nem a kemény munkában fáradt el - és a csend, amit szinte vágni lehet, borzasztóbb, mint a világgá üvöltött mondatok.
Készülj fel: a nagy Õ sem lesz tökéletes!
Mindannyian õrzünk egy hosszú listát magunkban azokról a tulajdonságokról, amikkel rendelkeznie kellene a férfinak, akire vágyunk. Amikor elkezdõdik egy kapcsolat, a partnerünk tekintetén kívül ezt is izgatottan fürkésszük.
Közös fájdalmak és csalódások kötnek össze veled...
Egy folyosón várakoztunk némán magunk elé meredve, mikor a csendet hangos cipõkopogás törte meg. Mintha figyelmeztetett volna minket, hogy ne az ajtóra, hanem egymásra figyeljünk, mert nem véletlenül kerültünk egy idõben egy helyre.
Bárkit megkaphatnál, de neked én kellettem!
Többször találkoztak rendezvényeken, a tekintetük sokszor összekapcsolódott, de egy kézfogáson kívül nem érintették egymást. Mindketten tudták, mi az, ami a másikat érdekessé teszi.
Egy mondattal tönkretetted életem legszebb napját...
Az élet pillanatok egybefüggõ láncolata. Sajnos nem mi döntjük el, melyik lesz boldog vagy szomorú. Csak hisszük és reméljük, hogy több lesz azokból, amelyek a különlegességük miatt válnak emlékezetessé.
Túl gyáva vagy ahhoz, hogy a boldogságot válaszd!
Ha nagy egy ház, nemcsak a boldogságnak ad hatalmas teret, hanem az elidegenedésnek is. Hiszen a házastársak így az otthonuk két legtávolabbi pontjába húzódhatnak, hogy minél messzebb legyenek egymástól.
Fogalmam sincs, képes leszek-e újra bízni a szerelemben...
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha újra megnyílni, bízni és szeretni... El fogom-e hinni valakinek, hogy a szavai igazak, hogy az ölelése és a tekintete õszinte?
Az esküvõi fátylamban döbbentem rá: nem mehetek hozzád!
A szerelem csodálatos érzés, mely hitet ad, és az örökkévalóság illúzióját nyújtja felénk csillogó aranytálcán. Ilyenkor minden különleges: a másik pillantása, az együtt töltött percek, a tervezgetés és a készülõdés a közös életünkre.
Bizonyos ajtókat egy életre bezár az ember...
Sokszor nyitottam ki ajtókat az életemben, és boldogan léptem ki rajtuk: mikor befejeztem az iskolát, vagy munkát vállaltam. Büszkén, izgatottan tettem kezemet a kilincsre, mert éreztem, hogy valami jó vár majd rám.
A múltamat elvetted, de a jövõmet nem adom!
Az ég és a föld soha nem találkoznak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint mi. Elvárod, hogy bármit tettél vagy mondtál, akárhogy bántottál, felejtsem el, és lépjek túl rajta. Nem tehetem...
Egy távkapcsolat, amely túlélte a távolságot!
Egy újabb hajnali kelés, még az elsõ napsugarak elõtt. A lány szeme csak résnyire nyílt ki, de pontosan tudta, merre kell mennie a lakásban, mit hol talál.
Elfáradtam abban, hogy megfeleljek neked...
A lánynak sokféle érzésben, szenvedélyben, hevességben volt már része. Volt, hogy alig bírta kivárni a holnapot, máskor pedig a végtelenségig elhúzta volna a "most" pillanatát. Mindegyik õ volt: ragyogó és egyedi.
Megölöd a szerelmünket, ha megfosztasz a csendtõl!
Állandó zaj vesz minket körül. Az utcán, a boltokban, a buszon, esetleg a munkahelyünkön. Sokszor már a gondolat is örömmel tölt el, hogy egyszer majd "hallhatom" a csendet.
Minél erõsebb a lelkifurdalásom, annál többet költök rád...
Gyerekként kaptuk, felnõttként már adjuk az ajándékot. Mindig keressük a megfelelõt, pénztárcához vagy lelkifurdaláshoz mérten - mert ajándékozáskor olykor már nem csak a szeretet vezérli az embereket...
Az ajtó: Megvéd a férjemtõl, vagy összezár vele?
A nõ rémülten nézte az ajtót. Indulnia kellett volna, vagy legalábbis elszakadnia tõle, de valamiért mágnesként vonzotta. Nézte, és nem tudta eldönteni, hogy megvédi és biztonságot nyújt számára, vagy épp ellenkezõleg: fogságban tartja?
Nélküled semmi nem ugyanolyan papa...
Nyár volt, de az is lehet, hogy csak a szívemben, az emlékeimben. A nap mintha szépen sütött volna, a szellõ pedig mintha kellemesen simogatta volna a bõrömet, miközben igyekezett minél több porszemet egy helyre terelni.
Észrevétlenül múlt el a szerelem...
Könnycseppek kopogtak a padlón: egy régen szeretett lélek sírta el bánatát. Nem elõször, de talán utoljára - a nõ úgy reménykedett ebben, mint esküvõjük napján az örökkévalóságban.
A valódi értékek láthatatlanok a szemnek...
Van, aki azt hiszi el, amit lát. Valaki pedig már azt sem - mert a fotók megtévesztõek és agyonretusáltak, a szemszög gondosan kiválasztott, ahogyan a fények, a tányér, a kocsi, a ruha - és minden egyéb is.
A férfi, aki nem mert szeretni...
Az autós hol jobbra indexelt, hol balra. A férfi a szupermarketben egyszer csak kiállt a sorból, majd visszalépett a helyére. A nyár nem tudta, hogy már véget ért, az õsz pedig azt, hogy elkezdõdött...
Különleges esemény az, amit azzá teszel!
Vannak olyan helyek, ahol nem illik beszélni, és vannak olyanok, ahol eszünkbe sem jut. Mert nem akarjuk megzavarni az elõadókat, mûvészeket, ahogyan a nézõket sem.
Már nem tudunk személyesen kommunikálni?
Gyerekként be nem állt a szánk, beszéltünk ébredés után, fecsegtünk óra alatt, meséltünk az iskolából hazafelé menet. Voltak történetek, melyek nem várhattak, ahogyan ölelések, puszik, nevetések is.