2020.07.10. péntek
Amáliavágyódás
címke rss- kapcsolódó címkék:
- szerelem
- párkapcsolat
- érzelmek
- fájdalom
- múlt
Az Insta-sztárok tökéletessége csak illúzió!
Csodálva nézem a social media "sztárokat", hogy milyen szép az életük, mennyire zöld a fű körülöttük, milyen szép a hajuk, mindig rendben van a körmük és mindig mosolyognak. Vajon hogyan csinálják?
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Az igazi szerelmet nem öli meg a távolság!
Már két éve vagy velem, és amikor ölelsz, minden rosszat elfelejtek. Neked köszönhetem, hogy a sok csalódás után még tudok bízni valakiben. Te vagy az, aki elhitette velem, hogy a világ bár nem tökéletes, a jó mindig felüti a fejét valahol.
Te vagy számomra a jó döntés - pedig nem te vagy a "Nagy Szerelem".
Újra az a furcsa érzés kerítette hatalmába. Hátradőlt, és nézte az ajtót, ami mögött épp csak az imént tűnt el a nő.
Hazudd, hogy nem tudnál élni nélkülem!
Azt mondtad, nem örülnél neki, ha nem lennénk együtt, de igazából nem is dőlne össze a világ. Olyan könnyedén, a világ legtermészetesebb módján mondtad ezt, mintha csak arról beszéltél volna, hogy a boltban elfogyott a kenyér, de nem gond! Mert a sarkon van másik közért, hát elugrasz oda...
Bármerre is jársz, érzem, hogy lesz még dolgunk egymással...
Régóta külön utakon jártunk, bár elszakadni sosem tudtunk egymástól. Írtunk, telefonáltunk - rendszertelenül, mégis rendszeresen. Soha nem tudtam, mikor csörög a mobilom, csak azt, hogy valamikor fog.
Nem az exembe vagyok szerelmes, hanem abba, aki mellette voltam...
Egy kapcsolat lezárása után a korábbi partnereinkkel való viszonyunk sokféle lehet.
Nincs B-tervem. Szeretlek. Nem tehetek mást, mint hogy várok rád...
Emlékszem, milyen boldogok voltunk négy évvel ezelőtt. Emlékszem még arra, milyen volt, amikor először megpillantottuk egymást. Május elseje volt, hatalmas tömeg árasztotta el a Római-partot, mozdulni is alig lehetett.
Egy viszonzatlan szerelem kínjai...
Le sem merem írni, hány év vívódását öleli fel ez a levelem. Mennyi vihar vonult már el a fejem felett - és fogalmam sincs, mennyi van még hátra. Ha elcsendesedek, és békére lelek valahol ott belül, magamban, behunyom a szemem, és újra ott ülök a kertemben.
Én még mindig az emlékeimbe vagyok szerelmes...
Ma végre kirúgok a hámból! Nem hiszem el, hogy eljött ez a nap. Legalább 1 éve már, hogy képtelen vagyok kiereszteni a gőzt. Minden áldott nap meló, tanulás, meló, tanulás. Meg persze ott a macska, nem árt őt is megetetni olykor.
Ma sem jobb semmi, mint tegnap volt...
Reggel nyolc. Rohadt nagy a rendetlenség az asztalomon, de nincs kedvem hozzányúlni. Pénteken úgy mentem haza, hogy hétfőn ezzel kezdem a napot - de inkább főzök egy kávét.