novella
címke rss- kapcsolódó címkék:
- kibeszélő
- magazin
- szerelem
- párkapcsolat
- pályázat
A szerelem, ami nem volt képes megtörni az átkot
Az őz egy csodás mezőn élt, de hiába ehette minden nap a zsenge hajtásokat, hiába ihatta a patak kristálytiszta vizét, lelkét keserű titok áztatta. Évek teltek el, míg egyik nap a beletörődés helyét átvette a kitörés vágya.
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Csendben léptél le, mint egy tolvaj a sötétben
Hatvanhat nap. Ennyi jutott nekem a szerelmedből. Hatvanhat nap, mégis olyan, mintha egy élet lett volna. Aztán szó nélkül leléptél, én pedig itt maradtam egyedül a fájdalommal és egy soha be nem teljesedett közös jövő üres ígéretével.
Arra ébredtem, hogy erőszak áldozata lettem... (18+)
Egy nő, aki felébred, de nem tudja hol van, nem tudja miért, csupán a testén látható zúzódások és a combjain megszáradt vér sugallja, mi történt vele, mit is tett az éjjel. Egy novella, ami nem akar több lenni önmagánál.
Álmodj csak, én majd sétálok helyetted
Talán egy órája utazom, amikor a taxi megáll. Kifizetem, és kiszállok. Az autó azonnal otthagy. Az órámra nézek, úgy döntök, egy cigi még belefér. Miközben mélyeket szívok belőle, a füstön át alaposan szemügyre veszem az épületet. Olyan, amilyennek elképzelünk egy alvásklinikát, magas és karcsú, szabályos építmény. Fenségesen mutat ezen a kihalt külvárosi részen. Ablakaiban nem látok fényt – biztos többen is épp álmodnak. A bejárathoz apró lépcsősor vezet, az alján állva nem lehet belátni. Az jár a fejemben, hogy reggeltől megváltozik az életem. Elpöckölöm a csikket, majd elindulok a hatalmas és sötét épület belseje felé.
- címkék:
- novella
- creepy
- kibeszélő
- Címkefelhő »
Kedves apuka és a tanító néni...
– Hahó! Na, itt vagyok a boltban! – mondja a harmincas férfihang a telefonba. – Nos. Van olyan, amelyik megszólalásig hasonlít az igazira. Persze választható színekben. Jé, ez fluoreszkál a sötétben! Meg látok jó pár különleges darabot is. Nahát! Szóval, melyik legyen?
"Arra van az asszisztens, hogy visszahívja anyámat, és ajándékot vegyen a családomnak"
Az ébresztő hangjára kinyitom a szemem. Az agyam szinte azonnal bekapcsol. Hirtelen ólmos fáradtság fut át rajtam. Nem tart tovább egy másodpercnél. Nem engedhetem meg magamnak. Száraz a szám és a nyelvem. Nem tudom megnyalni az ajkaimat. Az éjjeliszekrényen lévő vizesüvegért nyúlok. Egy szuszra kiiszom a tartalmát. Aztán kipattanok az ágyból, és közben végigveszem magamban az aznapi teendőket.
A téma: Isten
Újra és újra eszembe jut a tegnapi pályázat szövege, amit csak úgy futtában olvastam végig. Nem hagy nyugodni. Soha nem próbálkoztam még csak hasonlóval sem, mindig saját magamnak festettem, a saját örömömre, azért, mert szeretek festeni. Azért, mert így adom ki magamból, ami éppen kínoz, és azt is, ami boldoggá tesz. A lelkem lenyomatát viszem fel a vászonra, ami hol sötétebb, hol élénkebb színekben tündököl.
Szükségletkérdések és önvédelem: amikor azért lépsz, hogy magadat védd
Az utóbbi időben sokat lamentálok azon, hogy úgy érzem, a helyzetekre és az emberekre sokszor a saját sérelmeink szűrőjén át, és a kielégítetlen szükségleteink mentén reagálunk. Sőt, a saját elszenvedett traumáink által kapcsolódunk a világhoz, más emberekhez.
Némán, reménykedve ragaszkodtam hozzád...
"Nem érdekel a világon semmi más rajtad kívül" - nemcsak a hangod, hanem a tekinteted, az ölelésed is ezt sugallta... Ott és akkor, szívünk-lelkünk összeért, és egymásra talált.
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni…
Klára párás szemmel nézi a papot, de a hangját valahogy alig hallja. Koncentrálnia kell, hogy megértse a szavakat, ám még így is csak töredékeket fog fel belőle: elmúlás, vég, Isten országa. Lassan körülnéz. Vajon csak az ő füle cseng? Az ő fejében ver visszhangot a végső búcsú?
- címkék:
- élet
- novella
- kibeszélő
- élj a jelenben
- Címkefelhő »