Szakítottál, és én egyedül maradtam a közös emlékeink árnyképeivel.

Verejtékben úszva ébredek. Homlokomról két kézzel simítom le az izzadságot - arcom a tenyerembe temetem, míg a szívem zakatolása és a füleimben a vér dübörgése alább nem hagy. Annyira valóságos volt, hogy még az illatát is érzem a levegőben. Itt volt.

Ha egy elnyomott nő fellázad, akkor megállíthatatlan!

Timi már bőven elmúlt 30 éves, mégis sokszor eszébe jutott a gyermekkora. Legalábbis annak bizonyos részletei. Egész kislány korában bántalmazták. Nem fizikailag, hanem verbálisan.

A szakításunk után a családod jobban hiányzott, mint te!

Ezerszer jobban vártam a vasárnapi családi ebédeket, mint a kettesben töltött hétvégéket. Valószínűleg, ha az exem nem ebbe a családba születik, már két perc után szakítok vele. Na jó, biztosan később, de tuti nem várok éveket.

A közösségi médiából kiderül, hova utaznának vissza a legtöbben

Mihez kezdjünk utazásrajongóként a négy fal között? Összegyűjtöttünk pár ötletet!

Az elmúlt hetekben csak úgy ömlöttek be a jobbnál jobb, az önként vállalt karantént egy kicsit elviselhetőbbé tevő online programok. Ha szeretnénk, mehetünk online koncertre, virtuális múzeumba, városnézőtúrákra például Helsinkibe, de a legismertebb olasz séfek otthonába is eljuthatunk esténként és együtt is főzhetünk velük, ha beszereztük az alapanyagokat. Most azonban egy olyan válogatást hoztunk, ami egy-két órára igyekszik visszahozni a valós utazás emlékeit és a virtuális térből az asztalhoz ültet bennünket, ollóval és matricákkal a kezünkben.

Ezért végeznek rituálékat az elefántok az elpusztult társaik mellett

Az állati gyász egyáltalán nem antropomorfizáció: a fajtárs elvesztése, különösen akkor, ha az életében szoros szülői, gyermeki, illetve rokoni kapcsolatban állt az életben maradt egyeddel, egyfajta gyászreakciót válthat ki. A kutatók most az elefántoknak azt a különös viselkedését tanulmányozták, amely során az állatok az elhunyt egyénnel fennálló korábbi kapcsolatok erősségétől függetlenül, rendszeresen felkeresik az évekkel korábban kimúlt társaik földi maradványait. 

Nem az elválás fáj, hanem az emlékezés...

Sokféleképpen búcsúzhatnak az emberek. Haraggal, szeretettel, kézfogással, öleléssel, kétségekkel - és bizonytalansággal is.

Nem élsz igazán, ha csak posztokból állnak az emlékeid!

"Fáradt vagyok, ma már nincs kedvem kimozdulni." Na, ez az a mondat, ami ha túl sokszor elhangzik, meg kell nyomnod a vészcsengőt. Mert ma is lemondtad a találkozót a barátaiddal, akikkel pedig régebben minden kedden összeültetek.

Szerettelek - Az emlékezés kínja és csodája...

Kicsavarom a besózott cukkini reszeléket, és átpakolom a serpenyőbe. A maradékot lehúzgálom a régi, fehér műanyagtál oldaláról. És akkor bevillan. Az ujj, a kéz, ami évekig kapargatta a süteménymasszát, a krumplipürét es a reszelt almát.