Ez nektek film?

Dühös vagyok, és talán úgy korrekt, ha ezt mindjárt az elején közlöm. A következő sorok dühből íródnak majd, mert felháborít, hogy Sas Tamás és Csikesz Judit (Sas felesége, egyben forgatókönyvírója) filmnek meri nevezni, filmként próbálja majd eladni a Szélcsend-et. Mert milyen film az, amelyikben fejenként három mondat sem hangzik el a három főhősnő szájából, máris tudom, hogy egyiküket sem fogom elhinni egy percig sem? Milyen film az, amelyikben a figurák beszélgetés helyett eleinte a totális sötétség bonmot-ival kommunikálnak, majd áttérnek arra, hogy felmondják az életük korábbi eseményeit? Milyen film az, amiben a legkisebb hüülyeség ...

Különös éjszaka volt

Egy helyszín, három szereplő és egy titok. Az ilyen kamaradrámához halálosan precíz forgatókönyvre és tökéletes színészekre van szükség, ezek nélkül megette a fene az egészet. Szerencsére a Köntörfalak-hoz ez mind megvolt. Dyga Zsombor (Tesó, Kész cirkusz) forgatókönyve nagyon erős annak ellenére, hogy a sztoriban nincs semmi truváj, sőt, igazság szerint eléggé elhasznált elemekre épül. De ezt simán el lehet nézni neki, mert jó a tempó és szuperek a dialógusok. Nem rohanunk sehova, majdnem valós időben haladunk előre egy estében, amit kellemesen, belefeledkezősen komótosnak érzünk. Eszti (Tompos Kátya) és Zoli (Elek Ferenc) randizikk ...

Táncrúdon, szégyenben

Nagypál Orsi tavaly végzett a London Film School filmszakán, a Paktum volt a vizsgafilmje. A korábban reklámfilmes Nagypál jó ritmusú, kompakt képekben meséli el a megszeppent gimnazista sztoriját, akit bátyja befizet egy körre a rúdtáncosnő-kurvához (Péterfy Bori ügyesen tekereg a munkarúdon). Jók az éjszakai arcok (köztük Pálmai Anna a rúdtáncos-kolléganő szerepében), jók az éjszakai szövegek, csak a sztorival nem vagyok kibékülve: valahogy olyan érzésem van, ezerszer láttam már ezt a történetet, megkopott a beavatósdi mese, megkopott a csavar is benne. Nagypál ebben a néhány percben nem megy elég komolyan a felszín alá ahhoz, hoggy ...

Hipnotikus női szeszély

Magyarósi Éva a Lena-ban két erős hangulatteremtő szérumot csepegtet egybe: a hajdani, békebeli, csipkés-fodros asszonyvilágot és a tengert. Az előző azonnal felébreszti bennünk a nosztalgiát valamilyen soha nem látott, finomságában és illanékonyságában is örök létforma után, míg a tenger önmagában lehengerlő, megmagyarázhatatlan vágyódást kelt az emberben. Miközben nézem a Lena-t, döbbenek rá, hogy nem is olyan régen egy ingyen osztogatott képregényfüzetben (talán a Roham-ban) találkoztam először Magyarósi munkájával, és papíron, mozdulatlanul is annyira tetszett, hogy kitéptem azt a néhány oldalt és gondosan elraktam, isten tudja,, ...

Szabadszájú '56

Amióta lehet róla beszélni, valamiért nem megy. Az elmúlt évek '56-os filmjei annyira nyomasztók, hogy rossz őket nézni, kellett már egy olyan is, ami értelmesen, mélyrehatóan, de nem kardjába dőlve meséli el a történetet. Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid-je az elmúlt évtized legjobb filmje ebben a témában. Nagy Zsolt a Kolorádó Kid-ben Nem indul olyan jól, mint ahogy később kiforr. Azért sok minden látszik már az első képkockákban, például, hogy szép film lesz, elegáns képi világgal, jó szövegekkel, ritkán használt, izgalmas arcokkal. Nagy Zsolt persze nem tartozik a ritkán használt arcok közé, de a film végére csakk ...

Játsszunk hátbadöfőset!

Mészáros Márta filmrendező, Jancsó Miklós volt felesége állította Jancsóról, hogy senki nem tud annyit a magyar történelemről, mint ő. Valószínűleg nem sokat túlzott, kétlem, hogy akad olyan ember, aki az Oda az igazság összes történelmi (társadalmi, irodalmi, zenei) utalását fogná. Ez persze abszolút nem gond, Esterházy Péter írásainak élvezetéhez sem kell ismerni az összes vendégszöveg forrását. Királyok, királycsinálók, királygyilkosok, királyfeleségek, királyellenségek kavalkádja vonul fel előttünk a Jancsótól megszokott módon: beúszik a kamera a jelenetbe, a színészek megelevenednek, produkálják magukat nekünk (gyakran ránk is ...

A csúf zsidó zseni, aki szerette a nőket

Ha van zenész filmbiográfia, amire érdemes volt várni, akkor Serge Gainsbourgé az. A franciaországi bemutató után fel lehet lélegezni, a Gainsbourg (Vie héroique) pont olyan őrült, dekadens és szenvedélyes, amilyennek az énekes-dalszerző zsenit is ismertük.

Érzékeny magyar a hollywoodi páncélautóban

Nem okoz csalódást a Kontrollal elhíresült, Hollywoodban rendező Antal Nimród. A szállítmány című második amerikai mozifilmje könnyed, pörgős, okos, és főleg hihető kamaradarab egy csapat pénzszállítóról, akik egymás torkának esnek a nagy szajré meg a súlyos erkölcsi kérdések felett.

Zsidó, nem zsidó

Annyira komolyan vettük az Egy komoly ember (A Serious Man) című film tanulságait, hogy elhittük, tényleg mindig minden egyre rosszabb lesz. Azt gondoltuk, ez a film úgyse jut el soha Magyarországra, ezért az amerikai bemutató idején már írtunk róla. Isten útjai azonban tényleg kifürkészhetetlenek, mégis megérkezett a film, mi pedig nem tehetünk mást, mint amit Larry Gopnik, a film paranoiás főszereplője is tenne ebben a helyzetben: újra megpróbálunk választ találni, bár nem tudjuk pontosan, milyen kérdésekre. A zsidó valláshoz, a popzenéhez és a Coen-filozófiához fordulunk, hogy megértsük az utóbbi évek egyik legjobb filmjét. Két zzsidó, ...

Nem kapsz libacombot

Volt egy Donnie Darko, amiből kultfilm lett, a rendezőjéből meg menő csodagyerek. Richard Kelly az elmúlt tíz évben aktívan rombolja saját nimbuszát, A doboz című film közben pedig egyenesen arra gyanakodhat a néző, hogy ki akarják paterolni a moziból. Mert ez nézhetetlen.

Heath Ledger álmodni se mert volna erről

A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma egy gyönyörű szép mese, amiben Terry Gilliam a tudattalan mélyére ás, de ez nem fáj, mert közben elhiteti velünk, hogy csak játszunk.

Hát ezt tanultad apádtól?

Bravúrosan becsapós előzetest kerekítettek a Halálkeringőhöz, Köves Krisztián Károly első nagyjátékfilmjéhez, amelynek tempósra vágott, stílusosan sötét, vészjósló képsorai, a közhelyes monologizálás ellenére ügyesen elhitetik, hogy történettel, gyanúval, vértócsákkal és nyomozással rendelkező borzongató thrillert kapunk. Valójában ezek közül csak a vér igaz, az viszont minden halmazállapotban.

Jöjj, édes Watsonom, bunyózzunk!

Guy Ritchie Sherlock Holmesát főleg Dr. Watson és a verekedés élteti. Ez furcsa ugyan, de azért a jobb pillanatokban szórakoztató.

Bezzeg a románok

Az évtized második felében megtáltosodott román filmgyártás egyik gyöngyszeme érkezett el végre hozzánk is. A California Dreamin' egyszerre hatásos tragédia, komédia, szerelmi történet és korrajz, ami bárhol játszódhatna Kelet-Európában.

Egyszerűen lekonyult

Az Egyszerűen bonyolultban remek színészek bárgyú és gyakran ízléstelen poénkodásait nézhetjük végig egy távoli, élére vasalt álomvilágban. Egyetlen valamennyire is a Föld bolygóra emlékeztető, szórakoztató pillanat van benne, és azt is egy füvesciginek köszönhetjük.

Szeretni minden hájon át

A Továbbállók a legszebb szerelmes film, amit idén láttunk. Főhőseit legfeljebb az nem imádja, aki túlságosan irigykedik rájuk.

Ettől elkékülsz

Megcsinálta. Cameron megcsinálta. Néhány hónapja, a 15 perces előzetes után azt írtam, "látványos, klisékkel teli gyerekfilmnek tűnik". Most, hogy láttam a 160 percet, megkövetem az Avatar rendezőjét. Mert az Avatar remek film.

Kurtizánok ejtőzése és bukása

Húsz évvel a Veszedelmes viszonyok után Stephen Frears újra összeállt Christopher Hampton forgatókönyvíróval, hogy egy újabb francia regényt vigyen vászonra és csakúgy, mint az egykori, szenvedélytől és intrikától sistergő darabban, itt is Michelle Pfeiffer a film egyik sztárja. Sajnos több hasonlóságot nem lehet felfedezni a hajdani siker és az új film, a Chéri között.

Matt Damon tiszta gyagya, mert vizes az agya

Az informátor! című filmben Matt Damon végre megmutatja, hogy nem csak menőzni tud a vásznon, hanem teljes bedobással komédiázni is, Steven Soderbergh pedig bebizonyítja, hogy amikor észben tartja, hogy közönségnek dolgozik, még mindig briliáns.

Se szex, se pisztoly, csak a meló

Az irányítás határaiban hiába búvik meg minden, amiért szeretjük a jarmuschi mozit, mert annyira kuszán és homályosan lebeg a vásznon, hogy ha beleszakadunk, sem tudjuk élvezni. Jim Jarmusch (Hervadó virágok, Szellemkutya) legújabb filmjének nyilvánvalóan hiábavaló, ám fantáziadús értelmezési kísérlete következik.

Csirkelábú démon a hintőporban

Tenyérizzadás, szívdobogás, gerincvelős félelem, majd nagy levegő és megkönnyebbülés - a jó horror másfél órába tömörített pszichoterápia. A műfaj idei slágerdarabja, a Paranormal Activity más, mint amit testvéreitől megszoktunk: benne nem nézünk szembe a szörnnyel, de nem engedjük el a film végén sem.

Harapj belém, mert elalszom

Érdekes ez az Újhold című film, mert kizárólag azok számára készült, akik olvasták az Alkonyat-sorozatot és szerelmesek Robert Pattinsonba. Ez elég sok ember, tehát a filmkészítők nyugodtan hátradőlhetnek a kanapén és kibonthatnak egy újabb üveg pezsgőt. A világ másik fele pedig egyszerűen nem érti, mi ez.

Apokalipszis, most már tényleg

Roland Emmerichben kis hiányérzet maradhatott New York teljes hibernálását követően (Holnapután), mert legújabb filmjében már a komplett bolygót szaggatja cafatokra. A 2012 a Föld megsemmisülésének precízen megkomponált vizuális orgiája, pár számítógépes játékból szalajtott egyenhős kétségbeesett menekülésével, amit egyedül Woody Harrelson eredeti figurája, a mindig betépett rádiós-próféta és az ő édesen amatőr animációs filmbetétje miatt nem száműzünk a planetáriumi lézerszínház kupolájába.

A család mocskos kincse

Már megint itt vagyunk a rohadt Albuquerque-ben! A család kicsi kincsé-ből megtudtuk, miféle reménytelen, rémesen vidéki hangulatú város ez, semmi kedvünk nem volt még egyszer betenni a lábunkat ide, erre Christine Jeffs rendezőnő megint erre kényszerít. A város épp olyan élettelen és szeretettelen, amilyenre emlékeztünk, ráadásul most hullák hátrahagyott testnedvei és dohos holmijai közt kell matatnunk. Na, de mielőtt mindenki kedvét elvenném a Tiszta napfény megnézésétől, szólok, hogy ez a film legalább olyan aranyos, mint a korábbi (eredeti címében szintén napfényes) családi vígjáték volt. Alan Arkin a Tiszta napfény-ben A két fiilm ...

Ennek a prófétának csuromvér a keze

Egy tizenkilenc éves piti bénagyerek remek eredménnyel zárja hat éves börtönbüntetését: hírhedt drogbáró és szerető családfenntartó lesz belőle. Jacques Audiard legújabb filmje, A próféta, ősöreg sikertörténetet mesél el egy lélegzetelállító forgatókönyv és a remek színészek segítségével. Ez 2009 legjobb filmje eddig.

Jim Carrey-vel hasítunk a város fölött

Úgy tartják, Charles Dickens találta ki a modern kor embere számára a karácsonyt. Robert Zemeckis meg kitalálta, hogyan lehet repülni a moziszékben. A Karácsonyi ének gyönyörű és látványos kísértethistória három dimenzióban, elviselhető mennyiségű ünnepi érzeménnyel.

Székrekedéses agyúak kíméljenek!

A The Brothers Bloom egy kacskaringós mese pazar látványosságokkal és iszonyúan kedves színészekkel, akik csakis a mi szórakoztatásunkra bolondoznak önfeledten. A komolykodást kéretik a mozitermen kívül hagyni.

A magyar gagyi új definíciója

A Szuperbojz nem film. Ha ez film, akkor a sunyi tekintetű, frottírzoknis szomszédom esküvői videója is az, vagy a volt általános iskolai osztálytársam kétszázötven fotója a tunéziai nyaralásról, végtelenített slideshow-n, na az is film.

Ennyi volt, ennyi jutott - a Michael Jackson's This Is It kritikája

Meghalt, de azért belenézhetünk a koncertjébe, amit már sosem fog végigtáncolni. A This Is It meglepően visszafogott, prózai film egy csontsovány, groteszk figuráról, aki ötvenévesen is letáncolta a színpadról az egészségtől duzzadó izomgyerekeket és halálos nyugalommal közölte a rendezőjével, hogy neki, Michael Jacksonnak, a hátán is van szeme.

Kefél a bécsi erdő

Bécsi kurvák és stricik, kopott motelek, plüsskanapék világából indul a Revans, hogy aztán a sűrű erdőn át megérkezzen egy roskatag parasztház foghíjas kerítéséhez. Götz Spielmann filmje benne volt az öt Oscar-jelölt külföldi film között az idén és az Osztrák Filmhét alkalmából nálunk is levetítették a hétvégén. A budapesti bemutatóra eljött a rendező is, akit a közönségtalálkozó után kaptunk el egy rövid beszélgetésre.

Vibrátor helyett fakanál

A Julie & Julia című filmből kiderül, hogy néha nem az az emancipáció, ha egy nő vibrátorra cseréli a fakanalát, hanem fordítva. Gasztrománoknak és útkereső nőknek kötelező!

Rajzolt özvegyember társát keresi

A Fel egy gyönyörű animációs film sok kedves poénnal és a barátság fontosságáról szóló egyszerű történettel. Az benne a legjobb, hogy a figurák annyira élettelik, hogy egy idő után elfelejtjük, hogy rajzfilmet nézünk.

Az egyetlen igazi férfi a parlamentben

- tartotta a második világháború utáni mondás Kéthly Annáról, a magyar parlament második női képviselőjéről és a Nagy Imre-kormány államminiszteréről. Mészáros Márta ennek a meg nem alkuvó, bátor, szerető asszonynak állít emléket, felkavaró és - hibái ellenére - főhőséhez méltó filmjében. Az Utolsó jelentés Annáról egy tévedhetetlen morális iránytűvel megáldott, izgalmas ember megkísértésének története, egy különleges nő drámája.

Hazug disznót faragtak a Pókemberből

A szőke nő esete a majomemberrel

Úgy egy hónapja, az Uma Thurman-féle Férj és féleség kapcsán azon hőbörögtem, hogy miért kell még a 21. században is olyan romantikus meséket legyömöszölni a nézők torkán, amikben a főhősnőnek semmilyen célja vagy akár értelmezhető emberi tulajdonsága nincsen azon kívül, hogy a nagy Ő-t keresi, és ha megtalálta, boldog. Nos, a héten bemutatott A csúf igazság ilyen tekintetben egy lényeges fokkal fejlettebb, a végtelenül leegyszerűsített üzenet itt legalább úgy szól, hogy: azt válaszd, kislány, aki mellett önmagad tudsz lenni. És mivel egy nagy ambíciók nélküli limonádéról van szó, én már ennek is örülök. Katherine Heigl és Gerard Buutler ...

Bruce Willis Robotországban

A Hasonmás című film közhelyes sci-fi és csapnivaló krimi. Egyetlen értékét, Bruce Willist is elkótyavetyéli fantáziátlansága miatt.

Emészthető katasztrófa

Napfényes idő, az ország keleti részén némi palacsintaesővel. Délutánra szalonnástoast-front, később hotdog- és rákkoktél-zápor várható. A nyugatról érkező spagettihurrikán egyelőre elkerül bennünket. Derült égből fasírt-kritika.

Alien-populáció hörög a szomszéd telken

Mit tesz az emberiség, ha egy nagy csapat űrlény bandázik a környéken? Kilakoltat. Ha nem megy szép szóval, majd megy másként. A District 9 szépen és okosan nyúl komoly témákhoz és még a ragacsos moralizálást is megússza valahogy. Valamint remek akciófilm.

Los Angeles-i pszichó light

Az Informátorok Bret Easton Ellis regényének kissé szájbarágós változata remek színészekkel, sok meztelenséggel és pár nagyon vicces jelenettel. Kár, hogy az alkotók kiherélték a regényt. Jon Foster és Amber Heard az Informátorok-ban | Előzetes Ha egy srác - aki szexelt azzal a sráccal, akivel az anyja és a barátnője is kefél - arról nyavalyog, hogy valaki mondja meg neki, mi a jó és mi a rossz, rendes esetben idegesen kezdenék kaparászni a stop gomb után, mielőtt megakadna a torkomon a letuszkolt erkölcsi tanulság. Bret Easton Ellisszel viszont elfogult vagyok, és miután ő írta a forgatókönyvet az Informátorok-hoz, akkor is végignéézném, ...

... - hazudta a miniszter

Az Egy kis gubanc nagyon vicces film, érdemes megnézni. A teljes élvezethez jól kell érteni angolul, mert, bár hivatalosan ez egy bonyodalmas politikai vígjáték, mégsem a rafináltan megcsavart forgatókönyv vagy valami dramaturgiai brillírozás miatt lehet rajta nevetni, hanem, hát azért, mert nagyon sokat és nagyon mocskosan káromkodnak benne. Legtöbbször úgy, hogy azt nem lehet lefordítani magyarra. Közben pedig nagyon okos az egész.

Az apját egyedül nevelő gyerek

Ha visszautazva az időben, a Rózsaszín sajtot a legendás, külvárosi filmszínházakba szervezett kollektív iskolai mozidélutánok keretében látom, akkor rossz magaviseletem okán nagy eséllyel gazdagodom egy - az elemlámpás néni rosszalló fejcsóválásával kísért - osztályfőnöki rovóval. Bosszankodó morgolódás és értetlenkedő mocorgás: így hatott Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje.

A fantázia mozdulatlan marad

Jelenet a Metropa című filmből A velencei filmfesztiválon bemutatott Metropa című svéd animációs film legfőbb tanulsága az, hogy ha a rendezőnek lövése sincs arról, hogyan kell érdekesen elmesélni egy történetet, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire gyönyörű a látványvilág, a néző mindenképpen halálra unja magát. Ez az 1984 és a Dark City elemeiből összetákolt zagyvaság a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor egy óriási metróhálózat köti össze Európa nagyvárosait és az állampolgárokat a samponon keresztül a fejükbe juttatott adóvevők segítségével figyelik meg. Vagy valami ilyesmi. A figuráknak a testükhöz képest két számmal nagyyobbra ...

A nap hülyéje: Matt Damon

"Ha az emberek sosem hazudnának, és mindig kimondanák azt, amit gondolnak, sokkal több lenne a gyilkosság" - mondta Steven Soderbergh Az informátor! velencei sajtótájékoztatóján. "Én folyamatosan hazudok, kezdve a 'De szép ez a ruha!' és az 'Olyan kíváncsi vagyok a filmedre' típusú kegyes csúsztatásoktól az egészen komoly átverésekig. A hazudozás rengeteg energiámat felemészti, emiatt is vagyok ilyen sovány." A félelmetesen produktív rendező (alig több mint egy év alatt ez már a harmadik filmje) már 2001 óta tervezi vászonra vinni Mark Whitacre történetét. Először az Ocean's Eleven forgatásán adta Matt Damon kezébe a notórius hazudoozó ...

Dél-Amerika már benne van a tutiban

A South of the Border című dokumentumfilmjében Oliver Stone azt a tézist vázolja fel, hogy miközben az amerikai média véreskezű diktátornak állítja be Hugo Chávezt, a venezuelai elnöknek csak annyi a bűne, hogy nem az USA gazdasági érdekeit tartja szem előtt, hanem a saját népe boldogulását. A filmben Chávez joviális, határozott vezetőként jelenik meg, aki nyitott dzsippel közlekedik az országban és előszeretettel pacsizik le az állampolgárokkal, és osztogat nekik életvezetési tanácsokat. Hát nem cukorfalat?! | Hugo Chávez a South of the Border-ben Ha már úgy is Dél-Amerikában van, Stone meglátogatja a többi környékbeli nagyhatalom ...

Fiam, neked elment az eszed

Michael Shannonra először a Nyolc mérföld-ben figyeltem fel, ahol Eminem anyjának a pasiját játszotta. Van neki ez a szúrós tekintete, a Frankenstein szörnyetegéhez hasonlatos testalkata és fejformája, valamint az a képessége, hogy a legnagyobb őrültségeket is félelmetes határozottsággal tudja kimondani. Az összhatás annyira nyugtalanító, hogy mindig azt kívánom, bárcsak lenne inkább normális - úgy mindenkinek könnyebb lenne. De hát sohasem normális, legkevésbé a Werner Herzog My Son, My Son, What Have Ye Done című új filmjében, amit az utolsó pillanatban tuszkoltak be a velencei versenyprogramba, és így az a furcsa helyzet állt előő, ...

Fickós, aztán mégis ernyedt

Az új Hajsza a föld alatt majdnem egy tökös akció-remake lett, de Tony Scott nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy filmjét álmagyarázatokkal és műpátosszal terhelje le. Jobb lett volna könnyedén.

Elcseszték a The Roadot

A velencei filmfesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy mára hat kihagyhatatlannak tűnő film vetítését rakják, ezért csak nagyon gyorsan tudok beszámolni a látottakról. A fesztivál talán leginkább várt alkotása már le is ment reggel 8.30-tól. A The Road című poszt-apokaliptikus thrillerről van szó, amit az ausztrál John Hillcoat (Az ajánlat) adaptált Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) Pulitzer-díjas regényéből, olyan sztárok főszereplésével, mint Viggo Mortensen, Charlize Theron, Robert Duvall és Guy Pierce. Sajnos egyáltalán nem lett jó film a The Road, pontokba is szedem, hogy miket sikerült nagyon elszúrniuk az alkotóknak (niincsenek ...

Közhelynek álcázott mestermunka

James Gray (A bűn állomásai, Az éjszaka urai) romantikus drámájának bús melankóliája furmányosan telepszik a nézőre: beburkolja az érzékszerveket, lekúszik a gyomorba, torkot szorít és szívet facsar. A Két szerető, a hollywoodi romantikus komédiáktól érzéstelenített nézők fájdalmasan hatásos megpiszkálása, és Joaquin Phoenix utolsó, briliáns búcsúvergődése.

Videoklip a véreskezű politikusról

Paolo Sorrentinóra akkor figyelt fel a világ, amikor 2004-ben leforgatta remek című, de annál fárasztóbb drámáját, A szerelem következményei-t. Már akkor azt éreztem, hogy ez az ember kétségbeesetten próbál minden pillanatból katarktikus élményt, de legalábbis übercool látványt/hangot csiholni, de a nagy igyekezetben elveszít valami fontosat, amitől film lesz egy film. Sorrentino filmjeiből hiányzik az ember, hiányzik a lélek. Az új filmet, az Il divó-t nézve egyre nyilvánvalóbb, hogy Sorrentino nem ért a filmkészítéshez. Még akkor sem, ha részleteiből süt az odafigyelés, az aprólékos műgond és a szép dolgok szeretete: valami hiányzzik ...

Meleg szerelem, és más semmi

Szégyen-gyalázat, de igaz: csaknem két hónapja egyetlen friss, eleddig a magyar moziktól távol maradt Robert Pattinson-produktumot sem elemeztünk cafatokra. Pótolandó csúfos elmaradásunkat, ezúttal az ígéretes alapanyagot (Dali, Bunuel, és Lorca barátsága) fájdalmasan sok szempontból elbaltázó Little Ashes című alkotást értékeljük, megkülönböztetett aggodalommal csüngve kedvenc vámpír-tiniszexbálványunk rövid, ám bátor szerepválasztásokkal teli, felfelé ívelő pályájának legújabb alakításán.