Fojtogató ambivalencia

Kifejezetten ellentétes érzelmeket vált ki a nézőből Maria (Isabelle Huppert), a White Material hősnője, amitől néhol bosszantó, néhol szívfacsaró lesz Claire Denis (korábbi filmje, a 35 pohár rum szintén ment a Titanicon) politikai témát is boncolgató drámája. Vagy thrillere. Ez a tisztázatlan kettősség az egész filmre jellemző.  Egy megnevezetlen afrikai országban az ex-apósa kávéültetvényét vezeti ez a francia, fehér nő, aki minden energiáját a munkájába fektette, és képtelen róla tudomást venni, hogy a milícia ellen fellázadó helyiek már a családja életét fenyegetik. Többszöri figyelmeztetés után sem hajlandó feladni az ültetvénnyt ...

Kis családi finomságok

Az első mumblecore-filmnek tartott 2002-es Funny Ha Ha óta Andrew Bujalski huszonéves figurái épp annyit értek, amennyi hét év alatt elvárható. A Funny Ha Ha főhőse egy főiskoláról frissen kikerült lány volt, aki állást és pasit szeretett volna magának, a 2009-es Méhviasz pedig egy olyan lányról szól, akinek már van állása, sőt, saját vállalkozása, és már egy ügyvédjelölt expasit is fel tud mutatni. A film annyiban hamisítatlanul mumblecore, hogy a főszerepeket amatőrök játsszák, hogy biztosan nem került sokba, és, hogy igazából nincs drámai cselekménye, csak úgy belenézünk három fiatal néhány hétköznapjába, aztán útjukra eresztjük ...

Vízfejű bábuk a nagy európai szürkeségben

A nem túl távoli jövőben óriás metróhálózat köti össze Európa nagyvárosait, itt játszódik Metropia címen Tarik Saleh svéd rendező animációs filmje. Sci-fi noir, mondják a szerzők, és a tudományos-fantasztikus vonal mellé valóban rendesen pakoltak bele noir elemeket is. Magányos főhőst (Roger - Vincent Gallo hangja), csábító végzet asszonyát (Nina - Juliette Lewis hangja), misztikus hangulatot, szövevényes nyomozást, megfelelő sötétséget, a belső monológ kérdésen pedig még csavartak is egy picit.   A Metropia képein igazi felvételek keverednek papírkivágás-animáció stílusú 2D technikával. Ezzel a szokatlan, izgalmas vizuális világgall ...

Kóbor tinik összegabalyodnak

Három, gyökereit és identitását kereső chilei tinédzser rendhagyó szentestéjét mutatja be Sebastian Lelio Navidad (Karácsony) című alkotása. Hasonló problémáik következtében erős érzelmi kötődés alakul ki közöttük, amit helyenként meglehetős műviséggel dolgoz fel ez az elsősorban a fiatalabb közönséget megcélzó film. Auróra és a barátja egy üres, jobb időket megélt házban töltenek el egy napot, ahol édes semmittevés helyett komolyabb beszélgetésekbe kezdenek. Éppen megpróbálják meghatározni a világról alkotott képüket, és boncolgatják egymás iránti érzelmeiket, mikor belebotlanak a kertben rejtőző Aliciába, aki sok mindenben hasonlíít ...

Szakadó eső, néma csend

Azoknak, akik nem bírják a lassan kibontakozó, drámai művészfilmeket semmiképp sem ajánlom a Látogató-t, ellentétben viszont azon lelkes mozirajongókkal, akik még Tarkovszkij kifejező képi világáért is odavannak, mindenképp. Nekik feltétlenül meg kell tanulniuk kiejteni a finn rendező, Jukka-Pekka Valkeapaa nevét.  Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal srác (1977-es születésű - a szerk.) ennyire kiforrott filmet hozott össze mindössze két rövidfilm után. Lehetne ugyan kritizálni a Tükör-ből tagadhatatlanul átvett motívumok miatt, de ezek eltörpülnek a varázslatos, sejtelmes hangulat mellett, amit megteremtett. A házat körülölelő ...

Teheráni vadmacskák

Ahogy az a Perzsa macskák-ból kiderül, az indie rock nagyon népszerű Iránban, legalábbis Teheránban, és azok, akik ott indie rockot szeretnének játszani, mindent meg is tesznek a zenéjükért. Mondjuk képesek lábujjhegyen, méla tehenek és vastag perzsaszőnyegek takarásában próbálni, illegalitásba vagy börtönbe vonulni, meghalni vagy örökre, menekültnek kivándorolni egy másik országba, ahol nem ütközik törvénybe a koncertezés. A Perzsa macskák, Bahman Ghobadi filmje ezekről a fiatalokról szól; partizánfilm az underground zenéről, a zenészekről és a lelkes producerekről. Nem játékfilm igazából; félig dokumentumfilm, félig videoklip-gyűjjtemény. ...

Mindenütt rossz, de a legrosszabb Budapesten

Nem olvastam Chico Buarque regényét, így nem tudom megítélni, a Budapest adaptációnak milyen, de az biztos, hogy filmnek erőtlen és egyéniség nélküli. Walter Carvalho filmje egy brazil bértollnokról (Leonardo Medeiros) szól, aki nem szereti a nőjét és utálja, hogy mások aratják le helyette a babérokat, ezért az évek során frusztrált farokká válik. Véletlenül megismerkedik Budapesttel és a csodás magyar nyelvvel, később pedig egy csodás magyar nővel, Kriskával is (Hámori Gabi), és ez örökre megváltoztatja az életét. Vagy mégsem. Lelövöm a poént: a brazíliai frusztrált farok Budapesten is csak frusztrált farok marad. Ettől még persze ...

Emberkísérletek sárga-kékben

Az Ésszerű megoldás két svéd jellegzetesség, a józan párbeszéd kultúrája és a lélektani kamaradráma meghökkentő elegye. Egy házasságtörés szerelmi négyszöge szolgáltatja a témát, s bár azt hihetnénk, hogy Bergmannal kezdődően a házastársi konfliktusokról már mindent elmondtak, amit lehet, a hűvös racionalitás burkába csomagolt szituáció felváltva fakasztja hangos nevetésre a nézőt vagy szorítja a gyomrát marokra. Miután Karin (Pernilla August) és Erland (Rolf Lassgard) rádöbben, hogy képtelen megfékezni a közöttük fellobbant szenvedélyt, bujkálás és hazudozás helyett ugyanis egy józan logikájú válságkezelési tervet választ. A két köözépkorú ...

Rejtélyes iráni tragédia hosszúhétvégén

Az Elly története banális mondatokból, átlagos pillanatokból bontja ki a tragédiát és egy mozdulattal szorítja rémült kaviccsá a szívünket. Asghar Farhadi író-rendező mesteri módon vezet be minket a mai iráni fiatalok-középkorúak, városi kisgyerekesek ezer szállal átszőtt, tradícióktól, kultúrától kötött világába. Modern mindennapokat mutat, de úgy, hogy kiragadja őket a modern mindennapokból és egy elhagyott, időtlen tengerpartra dobja őket, piknikezni. Házaspárok, gyerekek bolondoznak a kibérelt, romos villában és egy régi barátjuk, Ahmad (Shahab Hosseini), aki külföldről tér haza, hogy egy keserű válás után új asszonyt találjon mmagának. ...

Bob és Bobek nem lakik itt

A padláson, valódi cseh retro-bábfilm, kitűnő nosztalgiázási lehetőség a tévémaci-dizájn kedvelőinek, nyomott mintás pléh bögrékkel, plasztik orvosos táskával, otthonkás nagymamával és szintipoppal. Akinek esetleg ront a közérzetén, a dohos, poros, foszló bélésű, lepukkant babák gyülekezete, valamint a kihajított ócskavasak, és meredten bámuló üvegszemek sem hatnak üdítőleg rá, az ne Jirí Barta animációs filmjét válassza matinénak. A leselejtezett, már eredetileg is gagyi játékok látványa ugyanis - hasonlóan a kihajított, lecsupaszított karácsonyfákéhoz - mélységesen lehangoló, pláne ha egy amúgy is elhanyagolt, lepukkant és fakó paadlásra ...

Úgy szeretlek, elengedlek

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=SYG0fERl6hONPULf A film minden ereje, az érzelmek és érzetek pontos, türelmes ábrázolásában rejlik. A hangulatteremtés, egy a zuhogó esőben csatakosra ázást követő, külvárosi kricsmiben fülledten táncikáló jelenetben tetőzik. A nézőtérig párolog a nedves, parfümös bőr illata, és Noéval együtt tapintjuk a puha, pihés női tarkót. Kár, hogy az áthatolhatatlan és láthatatlan védőburok, amelyet a rendezőnő a szereplői köré szőtt, legtöbbször kizárja a nézőket is, és inkább tartja végsőkig tiszteletben a téma adta lassúságot, mint a befogadók tűrőképességet. Így aztán a 35 pohár rum, mély bölcsessége ellenéére ...

Texasi pillecukros szendvics

Különös film a St. Nick. Rendezője, az elsőfilmes David Lowery két testvér magányos kóborlásáról készített szótlan, költői road movie-t. A gyerekek önjelölt hajléktalanok és önjelölt hippik. Nem tudjuk, mióta és miért vannak úton, sokáig azt sem tudjuk, volt-e valahol otthonuk. Kukáznak, lopnak, egy batyu, egy hegedűtok és egy faládika minden ingóságuk. Mintha egy világégés után építenének maguknak új, varázslatos birodalmat. Megható az önmagukra utaltságuk, a körülmények okozta koravénségük. De hiába várjuk, hogy kiderüljön a múltbéli rejtély, miért vándorol a texasi vadonban a két kicsi. Nincs háttértörténet, csak a történet van. ...

Összelopott pillanatok

Eléonore egy igazán különleges lány, emellett utcai tolvaj New Yorkban. A Köszönöm, hogy kirabolt! az ő életének néhány epizódját meséli el, ahogy a városi forgatagban bóklászva néha elcsen kisebb-nagyobb dolgokat, szőlőszemektől kezdve egészen egy autóig. Hogy miért? Konkrét válaszra senki se számítson. A történet nem egy komplett sztorit mesél el, inkább életképek láncolata, amelyeket a rafinált lopások kötnek össze. Ezek is inkább gyerekes csínynek tűnnek. Azt a célt szolgálják, hogy kicsit felpezsdítsék ennek a vidámságra és izgalomra vágyó, folyton úton lévő lánynak az életét. Karaktere annyira elragadó és bohókás, hogy elviszii ...

Az ártatlanság korának vége

Az Egy lányról egyszerűen imádnivaló film: kedves, könnyed és mégis bekúszik a bőrünk alá. Anglománoknak és tinilányoknak kötelező!

Gusztustalan, gyenge poén

Olcsó, de őszinte húzás lett volna, ha a "Szabadíts meg minket Ole Bornedaltól!" címet adom ennek a kis írásnak. A Szabadíts meg minket a gonosztól! ugyanis kellemetlen film, és abból sem az a fajta, amelyik nézőkínzás útján jut el oda, hogy szembesít minket az igazsággal, hanem az, amelyik egyáltalán nem éri meg a belefektetett energiát, mert rossz nézni és nem lyukad ki sehova. Ízlés kérdése, hogy a film erősen stilizált képi világa bejön-e az embernek, de a majdnem fekete-fehérre fakított képek és a filmet benépesítő rozzant figurákat még groteszkebbnek mutató kameraállások, ha mesterkéltek is, legalább valamelyest érdekesek. Lassse ...

Drogos anyának lenni, hej, be jó!

Ha egy film lényegesen hosszabbnak érződik, mint amilyen, rögtön tudni, hogy valami nem stimmel. Francois Ozon Menedék című filmjét a vetítés végén úgy két órásra tippeltem, aztán nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy mindössze 88 perc volt a játékidő. Pedig egy ideig egészen jól alakultak a dolgok. A film alaphelyzetének hangulati megágyazása tökéletes: éjszakai fények Párizsban, nagypolgári lakás két fiatallal, akik szeretik egymást és szeretik a heroint. Nem tudjuk, mit keresnek itt, de kíváncsiak vagyunk. Aztán a lány (Isabelle Carré) arra tér magához a kómából, hogy szerelme (Melvil Poupaud) meghalt, ő pedig terhes. Itt egy pilllanatra ...

Az őrület határán

Komor színek, sáros tájak, széteső falak jellemzik egy összeomlott nő lelki világát Ester Rots A bőrön is áthatol című filmjében. Marieke Amszterdamban él, és próbálja túltenni magát egy szakításon, amikor egy pizzafutár erőszakos támadásának áldozata lesz. A történet érdekes, és aktualitása is van, hiszen a nőket célzó agresszió és annak feldolgozása manapság sokakat érintő és érdeklő probléma. A film főszereplője nem tud ezzel egyedül megbirkózni. Tehetetlen dühében megvesz egy lepukkant házat távolabb a várostól, és ott igyekszik megtalálni a békéjét. Egyedül vág bele a felújításba, de kiderül, hogy nem elég felszedni a padlószőnnyeget, ...

Jól bevált recept távol-keleti módra

Egy rejtélyes öngyilkossággal, néhány furcsa és összefüggéstelennek tűnő eseménnyel indul A szerelem és halál egyenlete. A főcím és a bevezető képkockák már előre sugallják a távol-keleti thrillerek jellegzetes filozofikus világát, amely általában ötvöződik a keményebb, akciódúsabb jelenetekkel. Az első negyedóra olyan pörgős, hogy emiatt egy meglepő és izgalmas történetre számítunk. Egy taxisofőr lány (aki a film elejétől a végéig lebilincseli a tekintetünket) négy éve megszállottan keresi eltűnt barátját. Folyton róla beszél utasainak, a képét mutogatja, hátha végre valaki felismeri. Egy szép napon két ütődött pasas száll be hozzáá, ...

Elmónikázott show - a Czukor Show kritikája

Dömötör Tamás személyes médiakritikai penzumát egyedi formában, Füst Milán Boldogtalanok című művének visszabulvárosításával, egy fiktív kereskedelmi televízió képzeletbeli kibeszélőshow-jába illesztésével abszolválta. De hiába villantja fel a Czukor Show a cinikus médiamunkásokkal teli, profi módon köznép-alázó gépezetét, és hiába pompázik Árpa Attila teljes fényében a kitalált médiaparadicsom egén, a film csak egy vászonra nagyított tévéműsorrá laposodott, ügyesen bekeretezett látleletként végzi.

A vámpírlét elviselhetetlen könnyűsége

A Daybreakers című film maximálisan teljesíti az elvárásokat, amiket egy vámpír-thrillerrel szemben támasztok - legyen izgalmas és látványos -, és szerencsére nem is tetszeleg olyan színben, mintha egy jó kis ijesztgetésnél többre volna hivatott. A film egy amerikai nagyvárosban játszódik egy olyan közeljövőben (2019-ben), ami furcsa módon drasztikusan máshogy fest, mint a jelen, de erre van egy frappáns magyarázata: mivel 2009-ben a Föld népességének nagy része vámpírrá változott, a városépítészeknek alaposan át kellett formálniuk a köz- és lakótereket. Erős hangulatú hideg, fémes kékekben és szürkékben játszik ez a jövő, persze, hhiszen ...

Egy nagyon rossz film rövid kritikája

Gerard Butler és Jennifer Aniston az Exférj újratöltve című filmben Lehetne az Exférj újratöltve (The Bounty Hunter) című filmről rendes, több bekezdéses kritikát írni, de teljesen felesleges. Ez egy olyan darab, ami már dühöt sem generál; a csalódottság okafogyott, hiszen miért érezne csalódottságot az ember egy olyan film miatt, amitől nem is várt semmit. Jennifer Aniston újabb filmje, amiben azt hiszi, ő is, meg a rendezője is, hogy elég sitcom-grimaszokat vágni és kifújni a haját az arcából ahhoz, hogy színésznőnek nézzük. A legnagyobb bűnös mégsem a mérsékelten tehetséges színésznő és a hakni-gagyi rendezője, hanem a forgaatókönyvíró, ...

Ölni és ölelni

A Testvérek gyomorba markoló dráma, ami az amerikanizálás során nem veszítette el az erejét. Csak a főszereplők lettek szebbek.

Így háborúztok ti

A Kecskebűvölőkben nincs is sok kecske, van viszont iraki háború, sivatagiasan lebarnult és tökéletesen hibbant George Clooney, konstans berezelt Ewan McGregor, aki már elfelejtette, hogy mi az a jedi, ellenszenvesen hetyke Kevin Spacey, és mackó-testével a réten spirituálisan repkedő guru, Jeff Bridges. A társadalmilag elkötelezett, ám kellően vicces és tehetséges alkotógárda kíméletlen gúnnyal terjeszti az ismeretet, és a harciaskodó hacacáré abszurditását.

Csodás vadulás

Az Ahol a vadak várnak gyönyörű mese, ami szőrmókjaival lenyűgözi a kicsiket és elvarázsolja a nagyokat. Spike Jonze bebizonyítja, hogy érdemes nem felnőni.

Mad Max a nyugdíjkorhatáron

Csigalassú, kiszámítható  thrillerrel tér vissza Mel Gibson a színészethez. A sötétség határán (Edge of Darkness) hiába volt huszonöt éve izgalmas tévésorozat, a mozifilm nem sikerült.

A kis cigarettasodró lány és a perverzek könyvtára

A Bibliotheque Pascal mágikus film, amelyben Hajdu Szabolcs és két barna lány bűbája, határtalan fantáziája és álmainak gyógyító ereje átrajzolja a kegyetlen valóságot, leszámol a gonosz bohóccal, és láthatóvá teszi a mozi varázslatát.

Fejetlen apa-dömping

Itt az újabb magyar romantikus vígjáték: az Igazából apa teljes gőzzel beveti a jól ismert sablonokat, egy ideig zsonglőrködik velük, aztán hagyja az egészet és inkább belefullad Kapócs Zsóka dekoltázsába. De Scherer Péter legalább elpoénkodhat azon, hogy mennyire dübörög a magyar gazdaság.

Kibelez és ébren tart a mutáns űrfilm

A Pandorum német-amerikai sci-fi horror elemekkel, ami semmi újat nem ad hozzá a műfajhoz, de nem is követ el hatalmas hibát. Ben Foster megint remek, de megint hiába, mert a német rendező nem mer elmenni a jófajta űrhajós érzelmeskedés irányába, és így nem is tudja igazán megmozgatni a nézőt.

Peter Jackson komfortzónája

A Komfortos mennyországban a főszerep nem a színészeké, hanem a látványé, ami néha giccses is. Peter Jackson filmje mégis működik.

Menetel a panelszutyok

Andrea Arnold, aki néhány éve Oscart kapott az egyik kisfilmjéért, most ezer rétegből összetapasztott, lírai filmet csinált az essexi lakótelepről és egy tizenöt éves, lepattant kiscsajról, aki azt hiszi, egyszer táncos lesz belőle. Remek színészek, szívszorító képek, életszerű, túlkapásoktól mentes sztori. Akvárium-kritika.

Jófajta tébolyda

A Viharsziget mesterien kifundált szemfényvesztés, sötét és cseles játék egy megtépázott lelkű, kétségbeesetten loholó szélmalomharcossal. Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio csavaros thrillere hosszan és okosan szórakozik velünk, végül csúnyán becsap, és mindezt még élvezzük is.

Tim Burton hagyta magát kiherélni

A Burton-féle Alice Csodaországban keserű csalódást fog okozni mind az eredeti mese, mind Tim Burton rajongóinak. A rendező kibelezi Lewis Carroll csodálatos világát, és egy bénán összetákolt fantasy-forgatókönyvből próbál 3D-s látványparádét kicsiholni.

Tökös csajnak áll a világ

A Hajrá, Bliss! (Whip It) talán az év legjókedvűbb filmje, ami veszélyesen rövid szoknyában görkorizó, tökös csajok segítségével mondja ki az alapigazságot, hogy csakis azt csináld az életben, amit szeretsz.

Vadul rázkódó keblek a kefírdoboz árnyékában - a Szinglik éjszakája kritikája

Sablonos, bárgyú, sok szponzoros egri vígjátékot gyártott le Sas Tamás. A Szinglik éjszakája csak azt veszi át az amerikai mintából, amitől garantáltan rossz film lesz belőle. Egyáltalán nem romantikus magyar vígjáték, előnytelenül fényképezett, peches színésznőkkel.

Jeges iszonyat a faluban

Michael Haneke A fehér szalag című legújabb filmjében is az emberi lélek sötét oldalán tesz ijesztő sétát, csak a jelmezeket száz évvel ezelőtt szabták. Bármennyire iszonytató a sok rejtelmes jelenet, a végén nem sikerül a korábbi filmek bravúrja. Kritika.

George Clooneynak is fáj a magány

Az Egek ura egy fájdalmasan vicces, de alapvetően humánus vígjáték a gazdasági válságról és arról, hogy egyedül lenni szar. Még akkor is, ha az ember úgy néz ki, mint George Clooney. Kritika. (Ha te is annyit repkedsz, mint Clooney a filmben, a cikk végén szuper utazóholmikat is nyerhetsz.)

Sisakzuhany, lángoló pálmafák

Kathryn Bigelow már eddig is leforgatott egy-két kőkemény, tömény adrelin-drámát, de A bombák földjén-nel most valami olyat rakott a vászonra, amit kevesen tudnának utánacsinálni.

A művészet egy vicc

Dokumentumfilm egy meghiúsult dokumentumfilmről, amelynek a világ legmenőbb graffitiseiről kellett volna szólnia, végül az őket követő mániákus kamerást mutatja be, aki egy nap alatt lett világhírű művész. Az Exit Through The Gift Shop alkotója, az illékony street art-király, Banksy végül hivatalosan nem tette tiszteletét a berlini filmfesztiválon, de szelleme annál inkább kísértett.

Drágám, fogadjunk örökbe egy kurvát!

A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetített Welcome to the Rileys című filmet Ridley Scott fia, Jake rendezte, a producerek között ott van az apuka és annak öccse (Tony Scott), valamint Steve Zaillian, aki többek között a Schindler listája forgatókönyvét jegyzi. A főszerepeket James Gandolfini, Kristen Stewart és Melissa Leo játssza. Azért soroltam fel ezt a sok nevet, mert hangsúlyozni szeretném, hogy egy csomó olyan ember dolgozott ezen a filmen, akik láttak, írtak, rendeztek már számos jó filmet vagy legalább játszottak már jó filmben, és csodálkozom, hogy egyiküknek sem jutott eszébe felkiáltani, hogy gyerekek, ebben ...

A rocksztár bekakilt, és akkor mi van?

A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetítették az Ian Dury brit rocksztár életéről szóló Sex & Drugs & Rock and Roll-t. A rendező Mat Whitecross korábban Michael Winterbottom mellett dolgozott (Guantanamo, The Shock Doctrine), tehát mondhatjuk, hogy jó viszonyt ápol azzal az emberrel, aki minden idők legjobb zenei témájú életrajzi filmjét csinálta. Ezt jó előjelnek tekintettem, de tíz perc után egyértelműen látszott, hogy a Sex & Drugs & Rock and Roll messze nem abban a ligában játszik, mint a Nonstop partiarcok. Nagy kár, mert Andy Serkis pontosan olyan tökéletesen játssza el Dury-t, amennyire csak lehet, a korrajz is hitteles, ...

Néha Leonardo DiCapriónak sem könnyű

A 60. berlini filmfesztiválon elsőként Martin Scorsese Viharsziget (Shutter Island) című új alkotását láttam, amelyet versenyen kívül vetítettek le szombat délben. Scorsese majd' ötvenéves filmrendezői karrierje alatt olyan elképesztő mennyiségű mesterségbeli tudást halmozott fel, hogy talán nem is lett volna fair, ha benevezi a filmjét versenyprogramba. Lehet, hogy nem fogják majd a nagy Scorsese-filmek között emlegetni ezt a bestseller-regény alapján készült csavaros thrillert, de olyan zavarba ejtő profizmussal van összerakva, hogy igazságtalanság lenne ujjgyakorlatnak nevezni. Viharsziget | Mark Ruffalo és Leonardo DiiCaprio ...

Ha a nő nem engedelmeskedik

Feo Aladag, a Die Fremde (Az idegen) rendezője kb. ott vette fel a fonalat, ahol Fatih Akin, a Fallal szemben című film végén letette: Sibel Kekilli török származású német színésznő ismét egy hányattatott sorsú török származású német nőt játszik, aki megint menekül, ezúttal Isztambulból vissza Berlinbe. Aladag filmje természetesen nem a Fallal szemben folytatása, de akár az is lehetne, annyira hasonló témákat jár körül. Isztambul külvárosában kezdődik a történet, Kekilli egy Umay nevű 25 éves családanyát alakít, aki boldogtalan házasságban él férjével, Kemallal és annak családjával. Férje engedelmességre kényszeríti, megalázza ((veri ...

Sakk három bábuval

A Köntörfalakban nem is annyira a csavaros sztori közepén trónoló titok az érdekes, hanem azok az apró finomságok, amiktől összetéveszthetetlen, varázslatos hangulatot kapott az egész film.

Michael Moore újabb bolondos blöffje

Michael Moore megint csinált egy felszínes, ide-odacsapongó, valóságot nyomokban tartalmazó, úgynevezett dokumentumfilmet. Két órát kell várnunk a megoldásra, hogy mit is kínál a rendező a kapitalizmus helyett. És az is nagy baromság.

Musical székrekedéssel

Aki kíváncsi arra, milyen Daniel Day-Lewis arca, ha két órán keresztül egy zabszemet szorongat a fenekében, az nézze meg a Kilencet. Aki ennél tartalmasabb szórakozásra vágyik, az viszont válasszon másik filmet!

Pisilésért pontlevonás

Ha esetleg akad még olyan csacsi kerek e világon, aki a hétvégi céges csapatépítéseket valamiféle svédasztalos, wellness, fitness-es relaxációként, esetleg egy jól megérdemelt két napos alkoholizálásként képzeli el, azt a Team Building végérvényesen helyre teszi. Almási Réka első nagyjátékfilmjében alaposan körbejárja és nevetve-sírós szituációk tömkelegén keresztül többszörösen megerősíti, hogy ezek a luxusbörtönökben levezényelt bohóckodások, ahol a felnőtt emberekből színes labdák és lufik után rohangászó hülyegyerekeket csinálnak, egyes egyedül a cég érdekeit szolgálják. A Team Building pont ennyi, meg egy bambi. Team Building || ...

Néma, elcseszett vágyakozás

Pacskovszky József finom, érzékeny, érzelmes filmet csinált egy néma (vagy inkább beszélni nem akaró) fiatal lányról, aki házvezetőnőnek költözik egy negyvenes, jómódú, idegroncs házaspárhoz Szentendrére. A vágyakozás napjai-ban a tágranyílt szemű Anna (Schefcsik Orsolya) és a beszédkényszeres, láncdohányos, bánatát random szexbe fojtó szépasszony, Angéla (Catherine Wilkening) kettőse a központi vonal. Innen, ebből a különleges, dinamikus viszonyból indul a történet többi szála és feltűnik a többi szereplő: Angéla férje (László Zsolt), a menő szemsebész, lovásznak áll, hogy az istállót pucolva rendezgesse át magában az élet súlyát, ...

Thriller takaréklángon

Pejó Róbert a Dallas Pashamende óta német tévéfilmeket rendezett, és ez látszik is a Látogatás-on: a gyerekgyilkossággal megspékelt Fertő tavi húsvét hétvégét profin vezényeli le, de a négy főhős közt fel-felparázsló feszültség és a kicsiny holttestek után kutató helikopter zaja koránt sem spannol fel minket, mindez csak finoman, a háttérben duruzsol, nehogy megzavarja a vasárnap délutáni sziesztánkat. Ursina Lardi, Merab Ninidze, Gryllus Dorka és Andreas Lust a Látogatás-ban Thomas (Merab Ninidze) és Sonja (Gryllus Dorka) tó fölé épült, csodás lakába vendégségbe érkezik Thomas két régi barátja, Heinrich (Andreas Lustt) ...

Mesebeli kurválkodás

Hajdu Szabolcs már megint egy szépet mesélt nekünk. Szépet és nagyot: a Bibliotheque Pascal Romániától Liverpoolig, egyéjszakás kalandtól gyámügyig, bohém vándoréletmódtól lélekgyilkos prostitúcióig sok mindent felölel. Mindez Monával (Török-Illyés Orsolya) történik meg - vagy hát legalábbis ő így meséli. A rendező saját képzelete gazdagságát védekező reakciónak tulajdonítja a rémesen lehangoló debreceni panellel szemben, ahol felnőtt, ami elegánsan leegyszerűsítő magyarázat, de számunkra nem is ez a lényeg, hanem, hogy úgy tudja filmre vinni a fantáziáit, hogy azok nem csak szemet gyönyörködtetőek, hanem valahol mélyen rezonálnak ssaját ...

Mert övék a hatalom

Dömötör Tamás első filmjében a színház közegében mártózott meg, a másodikban a kereskedelmi tévék világában. Ennyit elég is tudni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: a második filmje csak felszínesebb és unalmasabb lehet. A Czukor Show nem az első film a palettán, ami azt bizonyítja, hogy a média cinizmusán méltatlankodni nem elég téma egy filmhez. Ez így, a maga általánosságában biztosan kevés, de az is lehet, hogy a kereskedelmi média, mint egy történet főszereplője túlságosan sekélyes ahhoz, hogy másfél órán át boncolgassuk. Mert tudniillik nincsenek mélyebb rétegei. És így gyakorlatilag nem szükséges moziba menni, elég ülni a tévé ellőtt ...

Ez nektek film?

Dühös vagyok, és talán úgy korrekt, ha ezt mindjárt az elején közlöm. A következő sorok dühből íródnak majd, mert felháborít, hogy Sas Tamás és Csikesz Judit (Sas felesége, egyben forgatókönyvírója) filmnek meri nevezni, filmként próbálja majd eladni a Szélcsend-et. Mert milyen film az, amelyikben fejenként három mondat sem hangzik el a három főhősnő szájából, máris tudom, hogy egyiküket sem fogom elhinni egy percig sem? Milyen film az, amelyikben a figurák beszélgetés helyett eleinte a totális sötétség bonmot-ival kommunikálnak, majd áttérnek arra, hogy felmondják az életük korábbi eseményeit? Milyen film az, amiben a legkisebb hüülyeség ...

Különös éjszaka volt

Egy helyszín, három szereplő és egy titok. Az ilyen kamaradrámához halálosan precíz forgatókönyvre és tökéletes színészekre van szükség, ezek nélkül megette a fene az egészet. Szerencsére a Köntörfalak-hoz ez mind megvolt. Dyga Zsombor (Tesó, Kész cirkusz) forgatókönyve nagyon erős annak ellenére, hogy a sztoriban nincs semmi truváj, sőt, igazság szerint eléggé elhasznált elemekre épül. De ezt simán el lehet nézni neki, mert jó a tempó és szuperek a dialógusok. Nem rohanunk sehova, majdnem valós időben haladunk előre egy estében, amit kellemesen, belefeledkezősen komótosnak érzünk. Eszti (Tompos Kátya) és Zoli (Elek Ferenc) randizikk ...

Táncrúdon, szégyenben

Nagypál Orsi tavaly végzett a London Film School filmszakán, a Paktum volt a vizsgafilmje. A korábban reklámfilmes Nagypál jó ritmusú, kompakt képekben meséli el a megszeppent gimnazista sztoriját, akit bátyja befizet egy körre a rúdtáncosnő-kurvához (Péterfy Bori ügyesen tekereg a munkarúdon). Jók az éjszakai arcok (köztük Pálmai Anna a rúdtáncos-kolléganő szerepében), jók az éjszakai szövegek, csak a sztorival nem vagyok kibékülve: valahogy olyan érzésem van, ezerszer láttam már ezt a történetet, megkopott a beavatósdi mese, megkopott a csavar is benne. Nagypál ebben a néhány percben nem megy elég komolyan a felszín alá ahhoz, hoggy ...

Hipnotikus női szeszély

Magyarósi Éva a Lena-ban két erős hangulatteremtő szérumot csepegtet egybe: a hajdani, békebeli, csipkés-fodros asszonyvilágot és a tengert. Az előző azonnal felébreszti bennünk a nosztalgiát valamilyen soha nem látott, finomságában és illanékonyságában is örök létforma után, míg a tenger önmagában lehengerlő, megmagyarázhatatlan vágyódást kelt az emberben. Miközben nézem a Lena-t, döbbenek rá, hogy nem is olyan régen egy ingyen osztogatott képregényfüzetben (talán a Roham-ban) találkoztam először Magyarósi munkájával, és papíron, mozdulatlanul is annyira tetszett, hogy kitéptem azt a néhány oldalt és gondosan elraktam, isten tudja,, ...

Szabadszájú '56

Amióta lehet róla beszélni, valamiért nem megy. Az elmúlt évek '56-os filmjei annyira nyomasztók, hogy rossz őket nézni, kellett már egy olyan is, ami értelmesen, mélyrehatóan, de nem kardjába dőlve meséli el a történetet. Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid-je az elmúlt évtized legjobb filmje ebben a témában. Nagy Zsolt a Kolorádó Kid-ben Nem indul olyan jól, mint ahogy később kiforr. Azért sok minden látszik már az első képkockákban, például, hogy szép film lesz, elegáns képi világgal, jó szövegekkel, ritkán használt, izgalmas arcokkal. Nagy Zsolt persze nem tartozik a ritkán használt arcok közé, de a film végére csakk ...

Játsszunk hátbadöfőset!

Mészáros Márta filmrendező, Jancsó Miklós volt felesége állította Jancsóról, hogy senki nem tud annyit a magyar történelemről, mint ő. Valószínűleg nem sokat túlzott, kétlem, hogy akad olyan ember, aki az Oda az igazság összes történelmi (társadalmi, irodalmi, zenei) utalását fogná. Ez persze abszolút nem gond, Esterházy Péter írásainak élvezetéhez sem kell ismerni az összes vendégszöveg forrását. Királyok, királycsinálók, királygyilkosok, királyfeleségek, királyellenségek kavalkádja vonul fel előttünk a Jancsótól megszokott módon: beúszik a kamera a jelenetbe, a színészek megelevenednek, produkálják magukat nekünk (gyakran ránk is ...

A csúf zsidó zseni, aki szerette a nőket

Ha van zenész filmbiográfia, amire érdemes volt várni, akkor Serge Gainsbourgé az. A franciaországi bemutató után fel lehet lélegezni, a Gainsbourg (Vie héroique) pont olyan őrült, dekadens és szenvedélyes, amilyennek az énekes-dalszerző zsenit is ismertük.

Érzékeny magyar a hollywoodi páncélautóban

Nem okoz csalódást a Kontrollal elhíresült, Hollywoodban rendező Antal Nimród. A szállítmány című második amerikai mozifilmje könnyed, pörgős, okos, és főleg hihető kamaradarab egy csapat pénzszállítóról, akik egymás torkának esnek a nagy szajré meg a súlyos erkölcsi kérdések felett.

Zsidó, nem zsidó

Annyira komolyan vettük az Egy komoly ember (A Serious Man) című film tanulságait, hogy elhittük, tényleg mindig minden egyre rosszabb lesz. Azt gondoltuk, ez a film úgyse jut el soha Magyarországra, ezért az amerikai bemutató idején már írtunk róla. Isten útjai azonban tényleg kifürkészhetetlenek, mégis megérkezett a film, mi pedig nem tehetünk mást, mint amit Larry Gopnik, a film paranoiás főszereplője is tenne ebben a helyzetben: újra megpróbálunk választ találni, bár nem tudjuk pontosan, milyen kérdésekre. A zsidó valláshoz, a popzenéhez és a Coen-filozófiához fordulunk, hogy megértsük az utóbbi évek egyik legjobb filmjét. Két zzsidó, ...

Nem kapsz libacombot

Volt egy Donnie Darko, amiből kultfilm lett, a rendezőjéből meg menő csodagyerek. Richard Kelly az elmúlt tíz évben aktívan rombolja saját nimbuszát, A doboz című film közben pedig egyenesen arra gyanakodhat a néző, hogy ki akarják paterolni a moziból. Mert ez nézhetetlen.

Heath Ledger álmodni se mert volna erről

A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma egy gyönyörű szép mese, amiben Terry Gilliam a tudattalan mélyére ás, de ez nem fáj, mert közben elhiteti velünk, hogy csak játszunk.

Hát ezt tanultad apádtól?

Bravúrosan becsapós előzetest kerekítettek a Halálkeringőhöz, Köves Krisztián Károly első nagyjátékfilmjéhez, amelynek tempósra vágott, stílusosan sötét, vészjósló képsorai, a közhelyes monologizálás ellenére ügyesen elhitetik, hogy történettel, gyanúval, vértócsákkal és nyomozással rendelkező borzongató thrillert kapunk. Valójában ezek közül csak a vér igaz, az viszont minden halmazállapotban.

Jöjj, édes Watsonom, bunyózzunk!

Guy Ritchie Sherlock Holmesát főleg Dr. Watson és a verekedés élteti. Ez furcsa ugyan, de azért a jobb pillanatokban szórakoztató.

Bezzeg a románok

Az évtized második felében megtáltosodott román filmgyártás egyik gyöngyszeme érkezett el végre hozzánk is. A California Dreamin' egyszerre hatásos tragédia, komédia, szerelmi történet és korrajz, ami bárhol játszódhatna Kelet-Európában.

Egyszerűen lekonyult

Az Egyszerűen bonyolultban remek színészek bárgyú és gyakran ízléstelen poénkodásait nézhetjük végig egy távoli, élére vasalt álomvilágban. Egyetlen valamennyire is a Föld bolygóra emlékeztető, szórakoztató pillanat van benne, és azt is egy füvesciginek köszönhetjük.

Szeretni minden hájon át

A Továbbállók a legszebb szerelmes film, amit idén láttunk. Főhőseit legfeljebb az nem imádja, aki túlságosan irigykedik rájuk.

Ettől elkékülsz

Megcsinálta. Cameron megcsinálta. Néhány hónapja, a 15 perces előzetes után azt írtam, "látványos, klisékkel teli gyerekfilmnek tűnik". Most, hogy láttam a 160 percet, megkövetem az Avatar rendezőjét. Mert az Avatar remek film.

Kurtizánok ejtőzése és bukása

Húsz évvel a Veszedelmes viszonyok után Stephen Frears újra összeállt Christopher Hampton forgatókönyvíróval, hogy egy újabb francia regényt vigyen vászonra és csakúgy, mint az egykori, szenvedélytől és intrikától sistergő darabban, itt is Michelle Pfeiffer a film egyik sztárja. Sajnos több hasonlóságot nem lehet felfedezni a hajdani siker és az új film, a Chéri között.

Matt Damon tiszta gyagya, mert vizes az agya

Az informátor! című filmben Matt Damon végre megmutatja, hogy nem csak menőzni tud a vásznon, hanem teljes bedobással komédiázni is, Steven Soderbergh pedig bebizonyítja, hogy amikor észben tartja, hogy közönségnek dolgozik, még mindig briliáns.

Se szex, se pisztoly, csak a meló

Az irányítás határaiban hiába búvik meg minden, amiért szeretjük a jarmuschi mozit, mert annyira kuszán és homályosan lebeg a vásznon, hogy ha beleszakadunk, sem tudjuk élvezni. Jim Jarmusch (Hervadó virágok, Szellemkutya) legújabb filmjének nyilvánvalóan hiábavaló, ám fantáziadús értelmezési kísérlete következik.

Csirkelábú démon a hintőporban

Tenyérizzadás, szívdobogás, gerincvelős félelem, majd nagy levegő és megkönnyebbülés - a jó horror másfél órába tömörített pszichoterápia. A műfaj idei slágerdarabja, a Paranormal Activity más, mint amit testvéreitől megszoktunk: benne nem nézünk szembe a szörnnyel, de nem engedjük el a film végén sem.

Harapj belém, mert elalszom

Érdekes ez az Újhold című film, mert kizárólag azok számára készült, akik olvasták az Alkonyat-sorozatot és szerelmesek Robert Pattinsonba. Ez elég sok ember, tehát a filmkészítők nyugodtan hátradőlhetnek a kanapén és kibonthatnak egy újabb üveg pezsgőt. A világ másik fele pedig egyszerűen nem érti, mi ez.

Apokalipszis, most már tényleg

Roland Emmerichben kis hiányérzet maradhatott New York teljes hibernálását követően (Holnapután), mert legújabb filmjében már a komplett bolygót szaggatja cafatokra. A 2012 a Föld megsemmisülésének precízen megkomponált vizuális orgiája, pár számítógépes játékból szalajtott egyenhős kétségbeesett menekülésével, amit egyedül Woody Harrelson eredeti figurája, a mindig betépett rádiós-próféta és az ő édesen amatőr animációs filmbetétje miatt nem száműzünk a planetáriumi lézerszínház kupolájába.

A család mocskos kincse

Már megint itt vagyunk a rohadt Albuquerque-ben! A család kicsi kincsé-ből megtudtuk, miféle reménytelen, rémesen vidéki hangulatú város ez, semmi kedvünk nem volt még egyszer betenni a lábunkat ide, erre Christine Jeffs rendezőnő megint erre kényszerít. A város épp olyan élettelen és szeretettelen, amilyenre emlékeztünk, ráadásul most hullák hátrahagyott testnedvei és dohos holmijai közt kell matatnunk. Na, de mielőtt mindenki kedvét elvenném a Tiszta napfény megnézésétől, szólok, hogy ez a film legalább olyan aranyos, mint a korábbi (eredeti címében szintén napfényes) családi vígjáték volt. Alan Arkin a Tiszta napfény-ben A két fiilm ...

Ennek a prófétának csuromvér a keze

Egy tizenkilenc éves piti bénagyerek remek eredménnyel zárja hat éves börtönbüntetését: hírhedt drogbáró és szerető családfenntartó lesz belőle. Jacques Audiard legújabb filmje, A próféta, ősöreg sikertörténetet mesél el egy lélegzetelállító forgatókönyv és a remek színészek segítségével. Ez 2009 legjobb filmje eddig.

Jim Carrey-vel hasítunk a város fölött

Úgy tartják, Charles Dickens találta ki a modern kor embere számára a karácsonyt. Robert Zemeckis meg kitalálta, hogyan lehet repülni a moziszékben. A Karácsonyi ének gyönyörű és látványos kísértethistória három dimenzióban, elviselhető mennyiségű ünnepi érzeménnyel.

Székrekedéses agyúak kíméljenek!

A The Brothers Bloom egy kacskaringós mese pazar látványosságokkal és iszonyúan kedves színészekkel, akik csakis a mi szórakoztatásunkra bolondoznak önfeledten. A komolykodást kéretik a mozitermen kívül hagyni.

A magyar gagyi új definíciója

A Szuperbojz nem film. Ha ez film, akkor a sunyi tekintetű, frottírzoknis szomszédom esküvői videója is az, vagy a volt általános iskolai osztálytársam kétszázötven fotója a tunéziai nyaralásról, végtelenített slideshow-n, na az is film.

Ennyi volt, ennyi jutott - a Michael Jackson's This Is It kritikája

Meghalt, de azért belenézhetünk a koncertjébe, amit már sosem fog végigtáncolni. A This Is It meglepően visszafogott, prózai film egy csontsovány, groteszk figuráról, aki ötvenévesen is letáncolta a színpadról az egészségtől duzzadó izomgyerekeket és halálos nyugalommal közölte a rendezőjével, hogy neki, Michael Jacksonnak, a hátán is van szeme.

Kefél a bécsi erdő

Bécsi kurvák és stricik, kopott motelek, plüsskanapék világából indul a Revans, hogy aztán a sűrű erdőn át megérkezzen egy roskatag parasztház foghíjas kerítéséhez. Götz Spielmann filmje benne volt az öt Oscar-jelölt külföldi film között az idén és az Osztrák Filmhét alkalmából nálunk is levetítették a hétvégén. A budapesti bemutatóra eljött a rendező is, akit a közönségtalálkozó után kaptunk el egy rövid beszélgetésre.

Vibrátor helyett fakanál

A Julie & Julia című filmből kiderül, hogy néha nem az az emancipáció, ha egy nő vibrátorra cseréli a fakanalát, hanem fordítva. Gasztrománoknak és útkereső nőknek kötelező!

Rajzolt özvegyember társát keresi

A Fel egy gyönyörű animációs film sok kedves poénnal és a barátság fontosságáról szóló egyszerű történettel. Az benne a legjobb, hogy a figurák annyira élettelik, hogy egy idő után elfelejtjük, hogy rajzfilmet nézünk.

Az egyetlen igazi férfi a parlamentben

- tartotta a második világháború utáni mondás Kéthly Annáról, a magyar parlament második női képviselőjéről és a Nagy Imre-kormány államminiszteréről. Mészáros Márta ennek a meg nem alkuvó, bátor, szerető asszonynak állít emléket, felkavaró és - hibái ellenére - főhőséhez méltó filmjében. Az Utolsó jelentés Annáról egy tévedhetetlen morális iránytűvel megáldott, izgalmas ember megkísértésének története, egy különleges nő drámája.

Hazug disznót faragtak a Pókemberből

A szőke nő esete a majomemberrel

Úgy egy hónapja, az Uma Thurman-féle Férj és féleség kapcsán azon hőbörögtem, hogy miért kell még a 21. században is olyan romantikus meséket legyömöszölni a nézők torkán, amikben a főhősnőnek semmilyen célja vagy akár értelmezhető emberi tulajdonsága nincsen azon kívül, hogy a nagy Ő-t keresi, és ha megtalálta, boldog. Nos, a héten bemutatott A csúf igazság ilyen tekintetben egy lényeges fokkal fejlettebb, a végtelenül leegyszerűsített üzenet itt legalább úgy szól, hogy: azt válaszd, kislány, aki mellett önmagad tudsz lenni. És mivel egy nagy ambíciók nélküli limonádéról van szó, én már ennek is örülök. Katherine Heigl és Gerard Buutler ...

Bruce Willis Robotországban

A Hasonmás című film közhelyes sci-fi és csapnivaló krimi. Egyetlen értékét, Bruce Willist is elkótyavetyéli fantáziátlansága miatt.

Emészthető katasztrófa

Napfényes idő, az ország keleti részén némi palacsintaesővel. Délutánra szalonnástoast-front, később hotdog- és rákkoktél-zápor várható. A nyugatról érkező spagettihurrikán egyelőre elkerül bennünket. Derült égből fasírt-kritika.

Alien-populáció hörög a szomszéd telken

Mit tesz az emberiség, ha egy nagy csapat űrlény bandázik a környéken? Kilakoltat. Ha nem megy szép szóval, majd megy másként. A District 9 szépen és okosan nyúl komoly témákhoz és még a ragacsos moralizálást is megússza valahogy. Valamint remek akciófilm.

Los Angeles-i pszichó light

Az Informátorok Bret Easton Ellis regényének kissé szájbarágós változata remek színészekkel, sok meztelenséggel és pár nagyon vicces jelenettel. Kár, hogy az alkotók kiherélték a regényt. Jon Foster és Amber Heard az Informátorok-ban | Előzetes Ha egy srác - aki szexelt azzal a sráccal, akivel az anyja és a barátnője is kefél - arról nyavalyog, hogy valaki mondja meg neki, mi a jó és mi a rossz, rendes esetben idegesen kezdenék kaparászni a stop gomb után, mielőtt megakadna a torkomon a letuszkolt erkölcsi tanulság. Bret Easton Ellisszel viszont elfogult vagyok, és miután ő írta a forgatókönyvet az Informátorok-hoz, akkor is végignéézném, ...

... - hazudta a miniszter

Az Egy kis gubanc nagyon vicces film, érdemes megnézni. A teljes élvezethez jól kell érteni angolul, mert, bár hivatalosan ez egy bonyodalmas politikai vígjáték, mégsem a rafináltan megcsavart forgatókönyv vagy valami dramaturgiai brillírozás miatt lehet rajta nevetni, hanem, hát azért, mert nagyon sokat és nagyon mocskosan káromkodnak benne. Legtöbbször úgy, hogy azt nem lehet lefordítani magyarra. Közben pedig nagyon okos az egész.

Az apját egyedül nevelő gyerek

Ha visszautazva az időben, a Rózsaszín sajtot a legendás, külvárosi filmszínházakba szervezett kollektív iskolai mozidélutánok keretében látom, akkor rossz magaviseletem okán nagy eséllyel gazdagodom egy - az elemlámpás néni rosszalló fejcsóválásával kísért - osztályfőnöki rovóval. Bosszankodó morgolódás és értetlenkedő mocorgás: így hatott Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje.

Fiam, neked elment az eszed

Michael Shannonra először a Nyolc mérföld-ben figyeltem fel, ahol Eminem anyjának a pasiját játszotta. Van neki ez a szúrós tekintete, a Frankenstein szörnyetegéhez hasonlatos testalkata és fejformája, valamint az a képessége, hogy a legnagyobb őrültségeket is félelmetes határozottsággal tudja kimondani. Az összhatás annyira nyugtalanító, hogy mindig azt kívánom, bárcsak lenne inkább normális - úgy mindenkinek könnyebb lenne. De hát sohasem normális, legkevésbé a Werner Herzog My Son, My Son, What Have Ye Done című új filmjében, amit az utolsó pillanatban tuszkoltak be a velencei versenyprogramba, és így az a furcsa helyzet állt előő, ...

A fantázia mozdulatlan marad

Jelenet a Metropa című filmből A velencei filmfesztiválon bemutatott Metropa című svéd animációs film legfőbb tanulsága az, hogy ha a rendezőnek lövése sincs arról, hogyan kell érdekesen elmesélni egy történetet, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire gyönyörű a látványvilág, a néző mindenképpen halálra unja magát. Ez az 1984 és a Dark City elemeiből összetákolt zagyvaság a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor egy óriási metróhálózat köti össze Európa nagyvárosait és az állampolgárokat a samponon keresztül a fejükbe juttatott adóvevők segítségével figyelik meg. Vagy valami ilyesmi. A figuráknak a testükhöz képest két számmal nagyyobbra ...

A nap hülyéje: Matt Damon

"Ha az emberek sosem hazudnának, és mindig kimondanák azt, amit gondolnak, sokkal több lenne a gyilkosság" - mondta Steven Soderbergh Az informátor! velencei sajtótájékoztatóján. "Én folyamatosan hazudok, kezdve a 'De szép ez a ruha!' és az 'Olyan kíváncsi vagyok a filmedre' típusú kegyes csúsztatásoktól az egészen komoly átverésekig. A hazudozás rengeteg energiámat felemészti, emiatt is vagyok ilyen sovány." A félelmetesen produktív rendező (alig több mint egy év alatt ez már a harmadik filmje) már 2001 óta tervezi vászonra vinni Mark Whitacre történetét. Először az Ocean's Eleven forgatásán adta Matt Damon kezébe a notórius hazudoozó ...

Dél-Amerika már benne van a tutiban

A South of the Border című dokumentumfilmjében Oliver Stone azt a tézist vázolja fel, hogy miközben az amerikai média véreskezű diktátornak állítja be Hugo Chávezt, a venezuelai elnöknek csak annyi a bűne, hogy nem az USA gazdasági érdekeit tartja szem előtt, hanem a saját népe boldogulását. A filmben Chávez joviális, határozott vezetőként jelenik meg, aki nyitott dzsippel közlekedik az országban és előszeretettel pacsizik le az állampolgárokkal, és osztogat nekik életvezetési tanácsokat. Hát nem cukorfalat?! | Hugo Chávez a South of the Border-ben Ha már úgy is Dél-Amerikában van, Stone meglátogatja a többi környékbeli nagyhatalom ...

Fickós, aztán mégis ernyedt

Az új Hajsza a föld alatt majdnem egy tökös akció-remake lett, de Tony Scott nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy filmjét álmagyarázatokkal és műpátosszal terhelje le. Jobb lett volna könnyedén.

Elcseszték a The Roadot

A velencei filmfesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy mára hat kihagyhatatlannak tűnő film vetítését rakják, ezért csak nagyon gyorsan tudok beszámolni a látottakról. A fesztivál talán leginkább várt alkotása már le is ment reggel 8.30-tól. A The Road című poszt-apokaliptikus thrillerről van szó, amit az ausztrál John Hillcoat (Az ajánlat) adaptált Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) Pulitzer-díjas regényéből, olyan sztárok főszereplésével, mint Viggo Mortensen, Charlize Theron, Robert Duvall és Guy Pierce. Sajnos egyáltalán nem lett jó film a The Road, pontokba is szedem, hogy miket sikerült nagyon elszúrniuk az alkotóknak (niincsenek ...

Közhelynek álcázott mestermunka

James Gray (A bűn állomásai, Az éjszaka urai) romantikus drámájának bús melankóliája furmányosan telepszik a nézőre: beburkolja az érzékszerveket, lekúszik a gyomorba, torkot szorít és szívet facsar. A Két szerető, a hollywoodi romantikus komédiáktól érzéstelenített nézők fájdalmasan hatásos megpiszkálása, és Joaquin Phoenix utolsó, briliáns búcsúvergődése.

Videoklip a véreskezű politikusról

Paolo Sorrentinóra akkor figyelt fel a világ, amikor 2004-ben leforgatta remek című, de annál fárasztóbb drámáját, A szerelem következményei-t. Már akkor azt éreztem, hogy ez az ember kétségbeesetten próbál minden pillanatból katarktikus élményt, de legalábbis übercool látványt/hangot csiholni, de a nagy igyekezetben elveszít valami fontosat, amitől film lesz egy film. Sorrentino filmjeiből hiányzik az ember, hiányzik a lélek. Az új filmet, az Il divó-t nézve egyre nyilvánvalóbb, hogy Sorrentino nem ért a filmkészítéshez. Még akkor sem, ha részleteiből süt az odafigyelés, az aprólékos műgond és a szép dolgok szeretete: valami hiányzzik ...

Meleg szerelem, és más semmi

Szégyen-gyalázat, de igaz: csaknem két hónapja egyetlen friss, eleddig a magyar moziktól távol maradt Robert Pattinson-produktumot sem elemeztünk cafatokra. Pótolandó csúfos elmaradásunkat, ezúttal az ígéretes alapanyagot (Dali, Bunuel, és Lorca barátsága) fájdalmasan sok szempontból elbaltázó Little Ashes című alkotást értékeljük, megkülönböztetett aggodalommal csüngve kedvenc vámpír-tiniszexbálványunk rövid, ám bátor szerepválasztásokkal teli, felfelé ívelő pályájának legújabb alakításán.