Különös éjszaka volt

Egy helyszín, három szereplő és egy titok. Az ilyen kamaradrámához halálosan precíz forgatókönyvre és tökéletes színészekre van szükség, ezek nélkül megette a fene az egészet. Szerencsére a Köntörfalak-hoz ez mind megvolt. Dyga Zsombor (Tesó, Kész cirkusz) forgatókönyve nagyon erős annak ellenére, hogy a sztoriban nincs semmi truváj, sőt, igazság szerint eléggé elhasznált elemekre épül. De ezt simán el lehet nézni neki, mert jó a tempó és szuperek a dialógusok. Nem rohanunk sehova, majdnem valós időben haladunk előre egy estében, amit kellemesen, belefeledkezősen komótosnak érzünk. Eszti (Tompos Kátya) és Zoli (Elek Ferenc) randizikk ...

Ez nektek film?

Dühös vagyok, és talán úgy korrekt, ha ezt mindjárt az elején közlöm. A következő sorok dühből íródnak majd, mert felháborít, hogy Sas Tamás és Csikesz Judit (Sas felesége, egyben forgatókönyvírója) filmnek meri nevezni, filmként próbálja majd eladni a Szélcsend-et. Mert milyen film az, amelyikben fejenként három mondat sem hangzik el a három főhősnő szájából, máris tudom, hogy egyiküket sem fogom elhinni egy percig sem? Milyen film az, amelyikben a figurák beszélgetés helyett eleinte a totális sötétség bonmot-ival kommunikálnak, majd áttérnek arra, hogy felmondják az életük korábbi eseményeit? Milyen film az, amiben a legkisebb hüülyeség ...

Táncrúdon, szégyenben

Nagypál Orsi tavaly végzett a London Film School filmszakán, a Paktum volt a vizsgafilmje. A korábban reklámfilmes Nagypál jó ritmusú, kompakt képekben meséli el a megszeppent gimnazista sztoriját, akit bátyja befizet egy körre a rúdtáncosnő-kurvához (Péterfy Bori ügyesen tekereg a munkarúdon). Jók az éjszakai arcok (köztük Pálmai Anna a rúdtáncos-kolléganő szerepében), jók az éjszakai szövegek, csak a sztorival nem vagyok kibékülve: valahogy olyan érzésem van, ezerszer láttam már ezt a történetet, megkopott a beavatósdi mese, megkopott a csavar is benne. Nagypál ebben a néhány percben nem megy elég komolyan a felszín alá ahhoz, hoggy ...

Hipnotikus női szeszély

Magyarósi Éva a Lena-ban két erős hangulatteremtő szérumot csepegtet egybe: a hajdani, békebeli, csipkés-fodros asszonyvilágot és a tengert. Az előző azonnal felébreszti bennünk a nosztalgiát valamilyen soha nem látott, finomságában és illanékonyságában is örök létforma után, míg a tenger önmagában lehengerlő, megmagyarázhatatlan vágyódást kelt az emberben. Miközben nézem a Lena-t, döbbenek rá, hogy nem is olyan régen egy ingyen osztogatott képregényfüzetben (talán a Roham-ban) találkoztam először Magyarósi munkájával, és papíron, mozdulatlanul is annyira tetszett, hogy kitéptem azt a néhány oldalt és gondosan elraktam, isten tudja,, ...

Szabadszájú '56

Amióta lehet róla beszélni, valamiért nem megy. Az elmúlt évek '56-os filmjei annyira nyomasztók, hogy rossz őket nézni, kellett már egy olyan is, ami értelmesen, mélyrehatóan, de nem kardjába dőlve meséli el a történetet. Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid-je az elmúlt évtized legjobb filmje ebben a témában. Nagy Zsolt a Kolorádó Kid-ben Nem indul olyan jól, mint ahogy később kiforr. Azért sok minden látszik már az első képkockákban, például, hogy szép film lesz, elegáns képi világgal, jó szövegekkel, ritkán használt, izgalmas arcokkal. Nagy Zsolt persze nem tartozik a ritkán használt arcok közé, de a film végére csakk ...

Játsszunk hátbadöfőset!

Mészáros Márta filmrendező, Jancsó Miklós volt felesége állította Jancsóról, hogy senki nem tud annyit a magyar történelemről, mint ő. Valószínűleg nem sokat túlzott, kétlem, hogy akad olyan ember, aki az Oda az igazság összes történelmi (társadalmi, irodalmi, zenei) utalását fogná. Ez persze abszolút nem gond, Esterházy Péter írásainak élvezetéhez sem kell ismerni az összes vendégszöveg forrását. Királyok, királycsinálók, királygyilkosok, királyfeleségek, királyellenségek kavalkádja vonul fel előttünk a Jancsótól megszokott módon: beúszik a kamera a jelenetbe, a színészek megelevenednek, produkálják magukat nekünk (gyakran ránk is ...

A csúf zsidó zseni, aki szerette a nőket

Ha van zenész filmbiográfia, amire érdemes volt várni, akkor Serge Gainsbourgé az. A franciaországi bemutató után fel lehet lélegezni, a Gainsbourg (Vie héroique) pont olyan őrült, dekadens és szenvedélyes, amilyennek az énekes-dalszerző zsenit is ismertük.

Érzékeny magyar a hollywoodi páncélautóban

Nem okoz csalódást a Kontrollal elhíresült, Hollywoodban rendező Antal Nimród. A szállítmány című második amerikai mozifilmje könnyed, pörgős, okos, és főleg hihető kamaradarab egy csapat pénzszállítóról, akik egymás torkának esnek a nagy szajré meg a súlyos erkölcsi kérdések felett.

Zsidó, nem zsidó

Annyira komolyan vettük az Egy komoly ember (A Serious Man) című film tanulságait, hogy elhittük, tényleg mindig minden egyre rosszabb lesz. Azt gondoltuk, ez a film úgyse jut el soha Magyarországra, ezért az amerikai bemutató idején már írtunk róla. Isten útjai azonban tényleg kifürkészhetetlenek, mégis megérkezett a film, mi pedig nem tehetünk mást, mint amit Larry Gopnik, a film paranoiás főszereplője is tenne ebben a helyzetben: újra megpróbálunk választ találni, bár nem tudjuk pontosan, milyen kérdésekre. A zsidó valláshoz, a popzenéhez és a Coen-filozófiához fordulunk, hogy megértsük az utóbbi évek egyik legjobb filmjét. Két zzsidó, ...

Nem kapsz libacombot

Volt egy Donnie Darko, amiből kultfilm lett, a rendezőjéből meg menő csodagyerek. Richard Kelly az elmúlt tíz évben aktívan rombolja saját nimbuszát, A doboz című film közben pedig egyenesen arra gyanakodhat a néző, hogy ki akarják paterolni a moziból. Mert ez nézhetetlen.

Heath Ledger álmodni se mert volna erről

A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma egy gyönyörű szép mese, amiben Terry Gilliam a tudattalan mélyére ás, de ez nem fáj, mert közben elhiteti velünk, hogy csak játszunk.

Hát ezt tanultad apádtól?

Bravúrosan becsapós előzetest kerekítettek a Halálkeringőhöz, Köves Krisztián Károly első nagyjátékfilmjéhez, amelynek tempósra vágott, stílusosan sötét, vészjósló képsorai, a közhelyes monologizálás ellenére ügyesen elhitetik, hogy történettel, gyanúval, vértócsákkal és nyomozással rendelkező borzongató thrillert kapunk. Valójában ezek közül csak a vér igaz, az viszont minden halmazállapotban.

Jöjj, édes Watsonom, bunyózzunk!

Guy Ritchie Sherlock Holmesát főleg Dr. Watson és a verekedés élteti. Ez furcsa ugyan, de azért a jobb pillanatokban szórakoztató.

Bezzeg a románok

Az évtized második felében megtáltosodott román filmgyártás egyik gyöngyszeme érkezett el végre hozzánk is. A California Dreamin' egyszerre hatásos tragédia, komédia, szerelmi történet és korrajz, ami bárhol játszódhatna Kelet-Európában.

Egyszerűen lekonyult

Az Egyszerűen bonyolultban remek színészek bárgyú és gyakran ízléstelen poénkodásait nézhetjük végig egy távoli, élére vasalt álomvilágban. Egyetlen valamennyire is a Föld bolygóra emlékeztető, szórakoztató pillanat van benne, és azt is egy füvesciginek köszönhetjük.

Szeretni minden hájon át

A Továbbállók a legszebb szerelmes film, amit idén láttunk. Főhőseit legfeljebb az nem imádja, aki túlságosan irigykedik rájuk.

Ettől elkékülsz

Megcsinálta. Cameron megcsinálta. Néhány hónapja, a 15 perces előzetes után azt írtam, "látványos, klisékkel teli gyerekfilmnek tűnik". Most, hogy láttam a 160 percet, megkövetem az Avatar rendezőjét. Mert az Avatar remek film.

Kurtizánok ejtőzése és bukása

Húsz évvel a Veszedelmes viszonyok után Stephen Frears újra összeállt Christopher Hampton forgatókönyvíróval, hogy egy újabb francia regényt vigyen vászonra és csakúgy, mint az egykori, szenvedélytől és intrikától sistergő darabban, itt is Michelle Pfeiffer a film egyik sztárja. Sajnos több hasonlóságot nem lehet felfedezni a hajdani siker és az új film, a Chéri között.

Matt Damon tiszta gyagya, mert vizes az agya

Az informátor! című filmben Matt Damon végre megmutatja, hogy nem csak menőzni tud a vásznon, hanem teljes bedobással komédiázni is, Steven Soderbergh pedig bebizonyítja, hogy amikor észben tartja, hogy közönségnek dolgozik, még mindig briliáns.

Se szex, se pisztoly, csak a meló

Az irányítás határaiban hiába búvik meg minden, amiért szeretjük a jarmuschi mozit, mert annyira kuszán és homályosan lebeg a vásznon, hogy ha beleszakadunk, sem tudjuk élvezni. Jim Jarmusch (Hervadó virágok, Szellemkutya) legújabb filmjének nyilvánvalóan hiábavaló, ám fantáziadús értelmezési kísérlete következik.

Csirkelábú démon a hintőporban

Tenyérizzadás, szívdobogás, gerincvelős félelem, majd nagy levegő és megkönnyebbülés - a jó horror másfél órába tömörített pszichoterápia. A műfaj idei slágerdarabja, a Paranormal Activity más, mint amit testvéreitől megszoktunk: benne nem nézünk szembe a szörnnyel, de nem engedjük el a film végén sem.

Harapj belém, mert elalszom

Érdekes ez az Újhold című film, mert kizárólag azok számára készült, akik olvasták az Alkonyat-sorozatot és szerelmesek Robert Pattinsonba. Ez elég sok ember, tehát a filmkészítők nyugodtan hátradőlhetnek a kanapén és kibonthatnak egy újabb üveg pezsgőt. A világ másik fele pedig egyszerűen nem érti, mi ez.

Apokalipszis, most már tényleg

Roland Emmerichben kis hiányérzet maradhatott New York teljes hibernálását követően (Holnapután), mert legújabb filmjében már a komplett bolygót szaggatja cafatokra. A 2012 a Föld megsemmisülésének precízen megkomponált vizuális orgiája, pár számítógépes játékból szalajtott egyenhős kétségbeesett menekülésével, amit egyedül Woody Harrelson eredeti figurája, a mindig betépett rádiós-próféta és az ő édesen amatőr animációs filmbetétje miatt nem száműzünk a planetáriumi lézerszínház kupolájába.

A család mocskos kincse

Már megint itt vagyunk a rohadt Albuquerque-ben! A család kicsi kincsé-ből megtudtuk, miféle reménytelen, rémesen vidéki hangulatú város ez, semmi kedvünk nem volt még egyszer betenni a lábunkat ide, erre Christine Jeffs rendezőnő megint erre kényszerít. A város épp olyan élettelen és szeretettelen, amilyenre emlékeztünk, ráadásul most hullák hátrahagyott testnedvei és dohos holmijai közt kell matatnunk. Na, de mielőtt mindenki kedvét elvenném a Tiszta napfény megnézésétől, szólok, hogy ez a film legalább olyan aranyos, mint a korábbi (eredeti címében szintén napfényes) családi vígjáték volt. Alan Arkin a Tiszta napfény-ben A két fiilm ...

Ennek a prófétának csuromvér a keze

Egy tizenkilenc éves piti bénagyerek remek eredménnyel zárja hat éves börtönbüntetését: hírhedt drogbáró és szerető családfenntartó lesz belőle. Jacques Audiard legújabb filmje, A próféta, ősöreg sikertörténetet mesél el egy lélegzetelállító forgatókönyv és a remek színészek segítségével. Ez 2009 legjobb filmje eddig.

Jim Carrey-vel hasítunk a város fölött

Úgy tartják, Charles Dickens találta ki a modern kor embere számára a karácsonyt. Robert Zemeckis meg kitalálta, hogyan lehet repülni a moziszékben. A Karácsonyi ének gyönyörű és látványos kísértethistória három dimenzióban, elviselhető mennyiségű ünnepi érzeménnyel.

Székrekedéses agyúak kíméljenek!

A The Brothers Bloom egy kacskaringós mese pazar látványosságokkal és iszonyúan kedves színészekkel, akik csakis a mi szórakoztatásunkra bolondoznak önfeledten. A komolykodást kéretik a mozitermen kívül hagyni.

A magyar gagyi új definíciója

A Szuperbojz nem film. Ha ez film, akkor a sunyi tekintetű, frottírzoknis szomszédom esküvői videója is az, vagy a volt általános iskolai osztálytársam kétszázötven fotója a tunéziai nyaralásról, végtelenített slideshow-n, na az is film.

Ennyi volt, ennyi jutott - a Michael Jackson's This Is It kritikája

Meghalt, de azért belenézhetünk a koncertjébe, amit már sosem fog végigtáncolni. A This Is It meglepően visszafogott, prózai film egy csontsovány, groteszk figuráról, aki ötvenévesen is letáncolta a színpadról az egészségtől duzzadó izomgyerekeket és halálos nyugalommal közölte a rendezőjével, hogy neki, Michael Jacksonnak, a hátán is van szeme.

Kefél a bécsi erdő

Bécsi kurvák és stricik, kopott motelek, plüsskanapék világából indul a Revans, hogy aztán a sűrű erdőn át megérkezzen egy roskatag parasztház foghíjas kerítéséhez. Götz Spielmann filmje benne volt az öt Oscar-jelölt külföldi film között az idén és az Osztrák Filmhét alkalmából nálunk is levetítették a hétvégén. A budapesti bemutatóra eljött a rendező is, akit a közönségtalálkozó után kaptunk el egy rövid beszélgetésre.

Vibrátor helyett fakanál

A Julie & Julia című filmből kiderül, hogy néha nem az az emancipáció, ha egy nő vibrátorra cseréli a fakanalát, hanem fordítva. Gasztrománoknak és útkereső nőknek kötelező!

Rajzolt özvegyember társát keresi

A Fel egy gyönyörű animációs film sok kedves poénnal és a barátság fontosságáról szóló egyszerű történettel. Az benne a legjobb, hogy a figurák annyira élettelik, hogy egy idő után elfelejtjük, hogy rajzfilmet nézünk.

Az egyetlen igazi férfi a parlamentben

- tartotta a második világháború utáni mondás Kéthly Annáról, a magyar parlament második női képviselőjéről és a Nagy Imre-kormány államminiszteréről. Mészáros Márta ennek a meg nem alkuvó, bátor, szerető asszonynak állít emléket, felkavaró és - hibái ellenére - főhőséhez méltó filmjében. Az Utolsó jelentés Annáról egy tévedhetetlen morális iránytűvel megáldott, izgalmas ember megkísértésének története, egy különleges nő drámája.

Hazug disznót faragtak a Pókemberből

A szőke nő esete a majomemberrel

Úgy egy hónapja, az Uma Thurman-féle Férj és féleség kapcsán azon hőbörögtem, hogy miért kell még a 21. században is olyan romantikus meséket legyömöszölni a nézők torkán, amikben a főhősnőnek semmilyen célja vagy akár értelmezhető emberi tulajdonsága nincsen azon kívül, hogy a nagy Ő-t keresi, és ha megtalálta, boldog. Nos, a héten bemutatott A csúf igazság ilyen tekintetben egy lényeges fokkal fejlettebb, a végtelenül leegyszerűsített üzenet itt legalább úgy szól, hogy: azt válaszd, kislány, aki mellett önmagad tudsz lenni. És mivel egy nagy ambíciók nélküli limonádéról van szó, én már ennek is örülök. Katherine Heigl és Gerard Buutler ...

Bruce Willis Robotországban

A Hasonmás című film közhelyes sci-fi és csapnivaló krimi. Egyetlen értékét, Bruce Willist is elkótyavetyéli fantáziátlansága miatt.

Emészthető katasztrófa

Napfényes idő, az ország keleti részén némi palacsintaesővel. Délutánra szalonnástoast-front, később hotdog- és rákkoktél-zápor várható. A nyugatról érkező spagettihurrikán egyelőre elkerül bennünket. Derült égből fasírt-kritika.

Alien-populáció hörög a szomszéd telken

Mit tesz az emberiség, ha egy nagy csapat űrlény bandázik a környéken? Kilakoltat. Ha nem megy szép szóval, majd megy másként. A District 9 szépen és okosan nyúl komoly témákhoz és még a ragacsos moralizálást is megússza valahogy. Valamint remek akciófilm.

Los Angeles-i pszichó light

Az Informátorok Bret Easton Ellis regényének kissé szájbarágós változata remek színészekkel, sok meztelenséggel és pár nagyon vicces jelenettel. Kár, hogy az alkotók kiherélték a regényt. Jon Foster és Amber Heard az Informátorok-ban | Előzetes Ha egy srác - aki szexelt azzal a sráccal, akivel az anyja és a barátnője is kefél - arról nyavalyog, hogy valaki mondja meg neki, mi a jó és mi a rossz, rendes esetben idegesen kezdenék kaparászni a stop gomb után, mielőtt megakadna a torkomon a letuszkolt erkölcsi tanulság. Bret Easton Ellisszel viszont elfogult vagyok, és miután ő írta a forgatókönyvet az Informátorok-hoz, akkor is végignéézném, ...

... - hazudta a miniszter

Az Egy kis gubanc nagyon vicces film, érdemes megnézni. A teljes élvezethez jól kell érteni angolul, mert, bár hivatalosan ez egy bonyodalmas politikai vígjáték, mégsem a rafináltan megcsavart forgatókönyv vagy valami dramaturgiai brillírozás miatt lehet rajta nevetni, hanem, hát azért, mert nagyon sokat és nagyon mocskosan káromkodnak benne. Legtöbbször úgy, hogy azt nem lehet lefordítani magyarra. Közben pedig nagyon okos az egész.

Az apját egyedül nevelő gyerek

Ha visszautazva az időben, a Rózsaszín sajtot a legendás, külvárosi filmszínházakba szervezett kollektív iskolai mozidélutánok keretében látom, akkor rossz magaviseletem okán nagy eséllyel gazdagodom egy - az elemlámpás néni rosszalló fejcsóválásával kísért - osztályfőnöki rovóval. Bosszankodó morgolódás és értetlenkedő mocorgás: így hatott Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje.

A nap hülyéje: Matt Damon

"Ha az emberek sosem hazudnának, és mindig kimondanák azt, amit gondolnak, sokkal több lenne a gyilkosság" - mondta Steven Soderbergh Az informátor! velencei sajtótájékoztatóján. "Én folyamatosan hazudok, kezdve a 'De szép ez a ruha!' és az 'Olyan kíváncsi vagyok a filmedre' típusú kegyes csúsztatásoktól az egészen komoly átverésekig. A hazudozás rengeteg energiámat felemészti, emiatt is vagyok ilyen sovány." A félelmetesen produktív rendező (alig több mint egy év alatt ez már a harmadik filmje) már 2001 óta tervezi vászonra vinni Mark Whitacre történetét. Először az Ocean's Eleven forgatásán adta Matt Damon kezébe a notórius hazudoozó ...

Dél-Amerika már benne van a tutiban

A South of the Border című dokumentumfilmjében Oliver Stone azt a tézist vázolja fel, hogy miközben az amerikai média véreskezű diktátornak állítja be Hugo Chávezt, a venezuelai elnöknek csak annyi a bűne, hogy nem az USA gazdasági érdekeit tartja szem előtt, hanem a saját népe boldogulását. A filmben Chávez joviális, határozott vezetőként jelenik meg, aki nyitott dzsippel közlekedik az országban és előszeretettel pacsizik le az állampolgárokkal, és osztogat nekik életvezetési tanácsokat. Hát nem cukorfalat?! | Hugo Chávez a South of the Border-ben Ha már úgy is Dél-Amerikában van, Stone meglátogatja a többi környékbeli nagyhatalom ...

Fiam, neked elment az eszed

Michael Shannonra először a Nyolc mérföld-ben figyeltem fel, ahol Eminem anyjának a pasiját játszotta. Van neki ez a szúrós tekintete, a Frankenstein szörnyetegéhez hasonlatos testalkata és fejformája, valamint az a képessége, hogy a legnagyobb őrültségeket is félelmetes határozottsággal tudja kimondani. Az összhatás annyira nyugtalanító, hogy mindig azt kívánom, bárcsak lenne inkább normális - úgy mindenkinek könnyebb lenne. De hát sohasem normális, legkevésbé a Werner Herzog My Son, My Son, What Have Ye Done című új filmjében, amit az utolsó pillanatban tuszkoltak be a velencei versenyprogramba, és így az a furcsa helyzet állt előő, ...

A fantázia mozdulatlan marad

Jelenet a Metropa című filmből A velencei filmfesztiválon bemutatott Metropa című svéd animációs film legfőbb tanulsága az, hogy ha a rendezőnek lövése sincs arról, hogyan kell érdekesen elmesélni egy történetet, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire gyönyörű a látványvilág, a néző mindenképpen halálra unja magát. Ez az 1984 és a Dark City elemeiből összetákolt zagyvaság a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor egy óriási metróhálózat köti össze Európa nagyvárosait és az állampolgárokat a samponon keresztül a fejükbe juttatott adóvevők segítségével figyelik meg. Vagy valami ilyesmi. A figuráknak a testükhöz képest két számmal nagyyobbra ...

Fickós, aztán mégis ernyedt

Az új Hajsza a föld alatt majdnem egy tökös akció-remake lett, de Tony Scott nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy filmjét álmagyarázatokkal és műpátosszal terhelje le. Jobb lett volna könnyedén.

Elcseszték a The Roadot

A velencei filmfesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy mára hat kihagyhatatlannak tűnő film vetítését rakják, ezért csak nagyon gyorsan tudok beszámolni a látottakról. A fesztivál talán leginkább várt alkotása már le is ment reggel 8.30-tól. A The Road című poszt-apokaliptikus thrillerről van szó, amit az ausztrál John Hillcoat (Az ajánlat) adaptált Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) Pulitzer-díjas regényéből, olyan sztárok főszereplésével, mint Viggo Mortensen, Charlize Theron, Robert Duvall és Guy Pierce. Sajnos egyáltalán nem lett jó film a The Road, pontokba is szedem, hogy miket sikerült nagyon elszúrniuk az alkotóknak (niincsenek ...

Közhelynek álcázott mestermunka

James Gray (A bűn állomásai, Az éjszaka urai) romantikus drámájának bús melankóliája furmányosan telepszik a nézőre: beburkolja az érzékszerveket, lekúszik a gyomorba, torkot szorít és szívet facsar. A Két szerető, a hollywoodi romantikus komédiáktól érzéstelenített nézők fájdalmasan hatásos megpiszkálása, és Joaquin Phoenix utolsó, briliáns búcsúvergődése.

Videoklip a véreskezű politikusról

Paolo Sorrentinóra akkor figyelt fel a világ, amikor 2004-ben leforgatta remek című, de annál fárasztóbb drámáját, A szerelem következményei-t. Már akkor azt éreztem, hogy ez az ember kétségbeesetten próbál minden pillanatból katarktikus élményt, de legalábbis übercool látványt/hangot csiholni, de a nagy igyekezetben elveszít valami fontosat, amitől film lesz egy film. Sorrentino filmjeiből hiányzik az ember, hiányzik a lélek. Az új filmet, az Il divó-t nézve egyre nyilvánvalóbb, hogy Sorrentino nem ért a filmkészítéshez. Még akkor sem, ha részleteiből süt az odafigyelés, az aprólékos műgond és a szép dolgok szeretete: valami hiányzzik ...

Meleg szerelem, és más semmi

Szégyen-gyalázat, de igaz: csaknem két hónapja egyetlen friss, eleddig a magyar moziktól távol maradt Robert Pattinson-produktumot sem elemeztünk cafatokra. Pótolandó csúfos elmaradásunkat, ezúttal az ígéretes alapanyagot (Dali, Bunuel, és Lorca barátsága) fájdalmasan sok szempontból elbaltázó Little Ashes című alkotást értékeljük, megkülönböztetett aggodalommal csüngve kedvenc vámpír-tiniszexbálványunk rövid, ám bátor szerepválasztásokkal teli, felfelé ívelő pályájának legújabb alakításán.

Köhögős szirup a léleknek

A Férj és féleség azok közé a filmek közé tartozik, amiket William Goldman, a neves forgatókönyvíró csak "gyógyhatású filmeknek" (medicinal movies) nevez. Ezek "jót tesznek" az ember lelkének: kilencven perc alatt bebizonyítják, hogy a világban minden úgy van, ahogy annak lennie kell (pl. a jó győz, a gonosz elbukik), és elégedett nézőt eresztenek útjára. A Férj és féleség azt akarja bebizonyítani a női nézőknek másfél óra alatt, hogy mindegyikünk számára létezik egy nagy Ő, és ha a kritikus pillanatban a szívünkre hallgatunk, akkor mind boldogan élünk majd, míg meg nem halunk. Colin Firth és Uma Thurman a Férj és féleség-bben ...

Úgy félsz, majd bepisilsz a röhögéstől

A Pokolba taszítva című film horror és a vígjáték határán egyensúlyozik ügyesen. Hol megijedünk, hol felnevetünk, és végig baromi jól szórakozunk.

Sétálnak, nem bizseregnek

Milyen lehet érett korban intim közelségbe engedni valakit? Főleg, ha a nő a magasabb? Milyen, ha az egyikük angol, a másik meg amerikai? Milyen egy életkortól független, csiklandozós újrakezdés? Ezek azok a kérdések, amikről határozottan nem tudunk meg semmit a Szerelem második látásra című filmből. Kritika.

Rákos rajongó támad Jar Jarra

Elvetemült Star Wars-fanokról elvetemült Star Wars-fanoknak vetítik egyetlen magyar moziban a Fanboys - Rajongók háborúja című cameókban gazdag, poénokban szégyenlős geekfilmet. A négy-öt főhős nagyon várja már Star Wars első epizódját 1999-ben, úgyhogy megpróbálnak betörni Lucas farmjára, hogy fél évvel a bemutató előtt megnézzék Jar Jar Binkset, a turcsiorrú kiskrapeket, meg a többieket. Geekek a Skywalker-rancs ellen. Lehet, hogy ez sajtóanyagban leírva viccesen hangzik, de a filmen éppen annyit szórakoztam rajta, mint amennyit négy-öt ilyen mániákus arccal másfél órára összezárva szórakoznék: az első négy perc halványan érdekes,, ...

Harry Potter már kész férfi

A Harry Potter és a Félvér Hercegben bájitaltól felizguló tinilányoktól kezdve éjszakai üldözéses jeleneten keresztül betépett Harry Potterig minden van, mégis kerek és élvezetes film, ami az összes eddigi résznél valóságosabbnak hat.

Így veszítetted el a szüzességed

A Love You More című rövidfilmben egy gimis fiú és egy gimis lány óra után összetalálkoznak a lemezboltban, ahol mindketten ugyanazt a Buzzcocks-kislemezt akarják megvenni. Sajnos csak egy van belőle, ezért ellopják, felmennek a csajhoz, felteszik a lemezt, isznak egy sört, elveszítik a szüzességüket aztán a fiú hazamegy a mamájához. Tizenöt perc az egész, mégis több öröm van benne, mint egy irodai dolgozó egész idei nyarában.

A szerelmes gengszter mosolya

Nem csalódtam Michael Mannben: sikerült újra egy szép, zilált, minden hollywoodi koreográfiát mellőző, mégis ízig-vérig hollywoodi filmet csinálnia. A Közellenségek  romantikus gengszterfilm arról, milyen remek színész is ez a Johnny Depp.

Sose volt még ennyire meleg

Sacha Baron Cohen tétet emel: a Brüno polgárpukkasztóbb, vakmerőbb és persze sokkal melegebb, mint a Borat. Viszont sajnos nem olyan vicces.

Ordenáré adrenalin

Nem tudom, hogy a Crank 2-t milyen szer elfogyasztása után lehet élvezni, de nekem olyan nem volt. Primitív poénok, ocsmadék látvány és egy jobb sorsra érdemes főszereplő. A Crank 2 - Magasfeszültség kritikája.

Ha nem vagy vámpír, az a baj

Púdertől sápadtan, titokzatos, szupererős vámpírként a távolba révedni, és tini szíveket összetörni nem nagy mutatvány. A How to Beből, Oliver Irving első nagyjátékfilmjéből most az is kiderül, hogy mennyit ér Robert Pattinson, amikor zsíros a haja, konstans sírásra görbül a szája, és egy nyomorult kocsmai verekedéshez is túl béna.

Tessék befáradni, jó lesz

Az Engedj be! különleges élmény. Keményen roppan és szikrázik, mint a friss hó, ami mindent beborít ebben a gyönyörű vámpírfilmben. Lenyűgözően eredeti, finom darab egy olyan műfajban, amiről, azt hittem, már nem sok újat lehet mondani.

A háromdimenziós makk esete a csalfa cafkával

A Jégkorszak 3 - A dínók hajnala részleteiben remek, az első két filmhez tökéletesen méltó folytatás. Kedves, Őskorból szalajtott cimboráink, a fergeteges új hős, a 3D nyújtotta plusz élmény, a mindig jókor adagolt poénok, és a Motkány térnyerése, szinte elfeledteti a mégis kikívánkozó kérdést: ennyi tehetséges alkotó, miért nem képes elfogadható sztorit kreálni?

Oda a fémimádat mámora

Az első Transformers mozi az alakváltó gépek távolról fényképezett, szépen megkomponált pátoszával még magával tudta ragadni a nézőt, aki a fémimádat mámorával kelt fel a moziszékből. A folytatás az ötlettelen túlzásokkal, a hús-vér karakterek margóra szorításával viszont porrá zúzza ezt az élményt.

Cannes: Aberrált élvezetek

Másfél órája ért véget Jennifer Lynch (David lánya) új filmjének cannes-i vetítése, de még mindig az egekben van a pulzusom és remegő kézzel pötyögöm ezeket a sorokat.* A 40 éves rendezőnő rendesen megtanulta a feszültségkeltést a papától, mert még egy olyan jelenetből is masszív izgalmakat tud kihozni, amelyben öt ember beszélget egy irodában (a képek alá rakott már az elviselhetőség határát súroló zúgó és sípoló hangok jelentősen fokozzák a hatást), de amikor az országúti kulcsjelenetben valóban a végletekig feszíti a húrt, akkor tényleg nem lehetett mást tenni, mint kikerekedett szemmel karmolni a karfát. A Surveillance műfaját ttekintve ...

Mégis vicces a hányás

Aki szerint egy jól időzített hányás cseppet sem vicces, semmiképp se nézze meg a Másnaposok című vígjátékot. A haverkomédia tele van vulgáris, mégis jól ülő poénokkal és olyan arcokkal, akiket még nem volt időnk megunni a vásznon. Nyilvánvalóan az év egyik legviccesebb filmje.

Elefánt a menyegzőn

A Rachel esküvője óriási meglepetés egyrészt a már-már elfeledett Jonathan Demme rendezői, valamint az édi romantikus komédiákra szakosodott Anne Hathaway színészi karrierje szempontjából. Kár, hogy nálunk a szirupos esküvős filmek törzsközönségét megkímélték ettől a meglepetéstől, és csak DVD-n került bemutatásra Hathaway Oscar-jelölt alakítása.

Világjárvány a moziban is

A sertésinfluenza-járvány apropóján a forgalmazók előhalásztak egy egyéves világvége-víziót, amelyben civilizációnk csúfosabban összeomlik, mint az RTL Klub híradósai álmodni merték volna. A Vakság persze megérdemli a kései mozibemutatót, de az aranyszabályt nem fogja megdönteni, hogy a könyv mindig jobb, mint a filmadaptáció.

Csesszék meg a politikusok, mi zenélünk!

Lényegében a fenti rövid és távolról sem újszerű üzenetet csiszolgatja bő két órán át a Rockhajó című film, amelyben nincsenek revelációk, de ó, milyen jól esik!

Terminátorból négyes

Csupa rosszat mondanak a Terminátor 4-ről, de mi kellemesen csalódtunk. Szpojlermentes kritikánkban szó esik az egysnittes csodákról, Sam Worthington karizmájáról, a Guns N' Roses mulandóságáról, a poszt-apokaliptikus házastársi kapcsolatokról, a dühítő csavarokról és persze csőhajlító Kurtág Györgyről is.

Tényfeltárás light

A dolgok állása című filmből hiányoznak azok az árnyalatok, amelyek az alapjául szolgáló sorozatot különlegessé tették, de a tömörített sztoriból a remek színészek segítségével mégis élvezetes krimi lett. Russell Crowe még soha nem volt olyan jó, mint most.

Tokiói légyottok

Teljesen megértem Isabel Coixet rendezőnőt. Egy-egy utazáshoz én is szoktam zenei válogatásokat készíteni és nagyon jó érzés, amikor egy kedvenc számomról azonnal beugrik egy város hangulata. A Map of the Sounds of Tokyo című filmből egyedül a zenés betéteket tartom kiemelésre méltónak. A La vie en rose japán verziója (tudja valaki, hogy van-e magyar? Mi azt tippeltük, hogy Kovács Kati biztosan csinált ilyet.) vagy az Enjoy The Silence karaoke-előadása olyan erős atmoszférát teremtenek, hogy arra akár egy jó filmet is fel lehetett volna építeni. Főleg két olyan remek színésszel, mint Rinko Kikucsi (Bábel) és Sergi López (A faun labiirintusa). ...

Heath Ledger integet a túlvilágról

A The Imaginarium of Doctor Parnassus sajnos menthetetlenül elsősorban úgy vonul be a filmtörténelembe, mint Heath Ledger legutolsó filmje. Éppen emiatt egy ideig az is kétséges volt, hogy Terry Gilliam be tudja-e egyáltalán fejezni a forgatást vagy balsorsú Don Quixote-projektje után újabb félig leforgatott anyaga landol a kukában. A felmentősereg végül három szupersztár személyében érkezett meg, és nem kis mértékben Johnny Depp, Colin Farrell és Jude Law vendégszereplésének köszönhető, hogy a Doctor Parnassus végül versenyen kívüli gálavetítést is kapott a cannes-i filmfesztiválon. Heath Ledger a The Imaginarium of Doctorr ...

Szakad a hús, hasad a szív

Mickey Rourke a szórakoztatóipar rabja. Darren Aronofsky filmjében fénykorát jóval túlélt pankrátor, aki még mindig a ringben és a ringből él. Az alkotást a számos beharangozó és hangos fesztiválsiker után most magunk is letesztelhetjük.

A meleg Jim Carrey leszerepelt

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a legújabb Alain Resnais-film helyett inkább egy otromba tinivígjátékra üljek be. Ostoba arroganciával azt gondoltam, hogy semmi érdekeset nem tud nekem mondani egy 86 éves ember, akinek a legjelentősebb alkotása (Tavaly Marienbadban) több, mint ötven évvel ezelőtt készült. Óriásit tévedtem: a Les herbes folles (Bolond füvek) egy igazi remekmű, az idei cannes-i filmfesztivál eddigi legjobb filmje. Les herbes folles | André Dussollier és Sabine Azéma Az első öt percben szörnyen modorosnak tűnt az egész. Nem tudtam mire vélni a parfümreklámszerűen kiglancolt képeket és a körülményeskedő, idegesítően önrefflexív ...

Tarantino fejben nyeri meg a háborút

Aki a Becstelen brigantyktól azt várja, hogy a vérben tocsogó Brad Pitt majd náci skalpokkal hadonászik két órán át, csalódni fog. Quentin Tarantino ezúttal nem sokkolásra játszik, hanem a háttérbe vonul, és hagyja, hogy pompásan megírt, dumálós filmje szárnyra keljen.

Penélope Cruz az istennők örököse

A Los abrazos rotos (Megszakadt ölelések) nem tartozik a legjobb Almodóvar-filmek közé, de mivel a spanyol rendező megbízható, erős védjegy, összességében az idei cannes-i versenyprogram kellemesebb darabjai közt fogunk emlékezni rá.

Vérfürdő a vallás nevében

Feltűnően hiányzik az idei cannes-i felhozatalból Hollywood. Oké, a Fel! című 3D-s új Pixar-csoda volt a nyitófilm, de az előző években mindig akadt egy-egy Indiana Jones, X-Men, A Da Vinci-kód vagy Ocean's 13 is, ami ha más nem, hát jól esik egy román nyomasztás és egy távol-keleti agybarúgás között. Nem véletlen tehát, hogy az idei "leghollywoodiasabb" film, az Agora valójában nem is az amerikai stúdiórendszer terméke; Alejandro Amenábar (Nyisd ki a szemed!, A belső tenger, Más-világ) rendezte jórészt európai pénzből, nemzetközi stábbal. Látványban könnyedén felveszi a versenyt az utóbbi évtized hollywoodi történelmi eposzaival (GGladiátor, ...

Az Antikrisztus nőnemű

A cannes-i filmfesztiválnak lételeme a botrány. Legendás, hogy a fél közönség távozott a Visszafordíthatatlan-ról, hogy kifütyülték a The Brown Bunny-t, vagy kiakadtak a Funny Games-en - ezek azok a pillanatok, amelyeknek jó lett volna részese lenni, ott lenni, amikor először ütött be a sokk. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a cannes-i közönség évről évre edződik és holmi orális szextől, csonkolástól vagy szitává lövéstől a szemünk se rebben. Lars Von Trier viszont beígérte, hogy szembesíti a cinikus, nehezen felzaklatható publikumot saját félelmeivel és feladatát maradéktalanul teljesítette: az Antikrisztus pont az a botránnyfilm, ...

Anyám, a hős

A dél-koreai Bong Joon-ho A gazdatest-tel 2006-ban szerepelt a Rendezők Kéthete-szekcióban, de a hivatalos cannes-i programba (az Un Certain Regard-szekcióba) most először került be Mother című új filmjével. Habár ez egy thrillerbe oltott dráma, a hangvétel visszaköszön a korábbi horrorból: a humorral megspékelt erőszak itt is végigvonul a filmen. Bong névjegye a sajátosan alkalmazott humor, hol oldja vele a brutális jelenetek feszültségét, hol éppen ellenkezőleg, kiemeli vele az erőszak abszurditását és ezzel egy jól irányzott fejberúgást visz be a közönségnek. A Mother középpontjában egy huszonéves, enyhén értelmi fogyatékos fiú ((Won ...

Az elveszett rendezőnő esete a hamburgermetaforával

Kevés a magyar vonatkozású film az idei cannes-i fesztiválon. A néhány egyike, aminek előre örültünk, az elsőfilmes belga rendezőnő, Caroline Strubbe Lost Persons Area című filmje, amiben az egyik főszerepet a Fehér tenyér-ből ismert Hajdu Zoltán Miklós alakítja. Az örömünk azonban nem tartott soká: a Kritikusok Hete-szekcióban vetített alkotás, ha nem is teljesen reménytelen, de minden elsőfilmes betegség tünetét magán viseli, amit csak el lehet képzelni. A film egy kietlen vidéken élő párról, Bettináról (Lisbeth Gruwez) és Marcusról (Sam Louwyck) szól, akik abból tartják fent magukat, kislányukat (Kimke Desart) és meglehetősen leppattant ...

Ennyit a gigászi harcokról

Az idei cannes-i filmfesztivált "a gigászok harcaként" várta a filmvilág, elvégre öt korábbi Arany Pálma-nyertes jelentkezik új filmmel és a többiek is szinte kivétel nélkül visszatérő vendégek a Riviérán. Törvényszerű volt persze, hogy sok nagyra becsült rendezőnek nem a legújabb munkája lesz a karriercsúcsa: Francis Ford Coppoláról és Jane Campionról ez már az első két napban kiderült, ezért inkább egy iráni zenés dokumentumfilmet ajánlunk.

A genetikai hulladék is ember

Lee Daniels Precious-ének (korábban Push címen nyerte meg a Sundance zsűri és közönségdíját, de egy szóra sem érdemes sci-fi thriller névrokon miatt átkeresztelték, pedig Sapphire alapul szolgáló regénye is Push néven jelent meg) tizenhat éves hősnője (Gabourey Sidibe) két mázsás, csekély értelmi képességekkel megáldott afroamerikai leányzó, aki második gyermekét várja az apjától. Vidám felütés, ugye? Elvégre ezen deficitek közül bármelyik elegendő ahhoz, hogy pokollá tegye valaki életét, nemhogy együtt. Mégis, nem véletlen, hogy ez az amerikai talkshow-császárnő, Oprah Winfrey legújabb kedvenc filmje, amit Sundance-től Cannes-on keeresztül ...

Amikor öntudatára ébred a guminő

Koreda Hirokazu (Anyátlanok) japán rendező Air Doll című alkotásáról annyit tudtunk előljáróban, hogy életre kel benne a címszereplő guminő, szexi szobalány-ruhát vesz magára és rácsodálkozik a világra. Abszurd mesét vártunk, de a végeredmény inkább egy szívszorító példázat lett nagyvárosi elidegenedésről. A film világát félelmetesen magányos figurák népesítik be: van itt önmagának lelkesítő telefonüzeneteket hagyó vénlány, megkeseredett videótékás, valamint rohadó kajahegyek között pizzát majszoló csajszi is (őt mintha a KFT együttes Ha jön a péntek című számának a főhőséről mintázták volna). A legszánalmasabb mind közül az a fiataalember, ...

A férfiak disznók, a nők jégcsapok

Steven Soderbergh Sasha Grey pornószínésznővel forgatta le új filmjét, amiben egy kockányi szex sincs, csak önző férfiak és távolságtartó nők. A The Girlfriend Experience Amerikában már megvásárolható az interneten.

Meztelenkedős, betépős hangulatban

Ang Lee cannes-i filmfesztiválon versenyző Taking Woodstock-ja éppen olyan kevéssé Ang Lee-s, amilyen az előzetese volt, viszont sokkal kevésbé idétlen. Utólag érthető a dolog: a trailer-rendező az önmagukban nem túl értelmes vicces pillanatokat vágta bele a klipbe egyéb kiemelkedő jelenet híján. Nincsenek ugyanis igazi csúcspontok, ez egy szuper kis hangulatfilm, ami kellemesen elandalít és szórakoztat két órán át. Lee-nek szemmel láthatóan nem is voltak nagyobb ambíciói, csak annyi, hogy elmesélje, hogyan segített egy szülei lepukkant moteljében dolgozó, Elliot Tiber nevű srác az 1969-es legendás Woodstocki fesztivál megszervezéséében, ...

A katolikus vámpír utolsó vérig csókol

Újra Cannes-ban, újra a pálmafák alatt, bár idén szokatlanul hűvös, zord szél cibálja a hajunkat és az egyik PR-cégnél ma délután valaki azon hüledezett, hogy sokkal kevesebb újságíró érkezett a fesztiválra, mint valaha. "Válság van" - tárja szét a karját. Azért most is tele a Croisette a nappal is estélyiben egyensúlyozó, hosszúcombú nőkkel, a szmokingos biztonságiakkal és a megszállottan futkosó, sajtókártyás újságírókkal. A csütörtöki izgalom egyik oka az Oldboy rendezőjének, Park Chan-wooknak az új filmje: a Thirst (Szomjúság) nemrég készült el és most itt versenyez az Arany Pálmáért. Főhőse egy katolikus pap, aki ilyen-olyan okkokbol ...

Dühös kis nő

Andrea Arnold (Red Road) második nagyjátékfilmjével, a Fish Tank-kel versenyez a cannes-i programban. Az elején meghatározó képsor: egy már messziről angol munkásosztálybeliként definiálható lány vágtat az utcákon mérgesen-energikusan. Ugyanez a kép szerepelt Arnold Oscar-díjas kisfilmjében, a Wasp-ban is, és a folytatólagosság evidens, Arnoldot még mindig ugyanaz a téma foglalkoztatja: az egyedülálló anya és gyermekei viszonya, és hogy a dinamikába hogyan nyúl bele, ha feltűnik a színen egy férfi. A középpontban viszont most nem az anya áll, hanem a tizenéves lány, aki természetesen főállásban lázad, egy fokkal talán intenzívebben ...

Tom Hanksnek jól áll a futás

Ron Howard rendező először eltűnődhetett Hitchcock lényegretapintó kérdésén ("Miért lennék hűséges egy regényhez?"), és csak ezután vágott bele az újabb Dan Brown-adaptációba. Ennek köszönhetően, az Angyalok és démonok inkább hasonlít egy kalandos Indiana Jones-filmhez, mint A Da Vinci-kód kínosan lassú és körülményesen felmondott történelemleckéjéhez.

Hirtelen felindulásból elkövetett film

Kálomista Gábor annyira sietett, hogy még a rendőrséget is megelőzte. A Marian Cozma-gyilkosságról két hónap alatt dokumentumfilmet készített, a haláleset körülményeit azonban játékfilmes eszközökkel jelenítette meg. A Szíven szúrt országot csütörtök óta vetítik a mozik, tele vitatható állításokkal, elvarratlan szálakkal, célozgatásokkal és könnyekkel. Kritika.

Az új Star Trek mindenkié

Kirk kapitány kis híján lekési a startot, Spockot érzelmileg kompromittálják, Winona Ryder öreg. A tizenegyedik egész estés Star Trek mozit azok is élvezni fogják, akiknek Dr. Spockról, nem a vulkáni okostojás, hanem a csecsemőgondozás alapművének szerzője, az Enterprise-ról pedig nem az űrhajó, hanem a nyolcvanas évek kisteljesítményű számítógépe ugrik be. Kritika.

Karmol, de nem harap

Az idei Oscar-díjkiosztón egyedülálló énekes-táncos show-t előadó Hugh Jackman magabiztosan hozza a Farkas figuráját, de a film nem éri el az X-Men-trilógia szintjét. Néhány kérdést tisztáz ugyan Rozsomák történetével kapcsolatban, de inkább egy közepesnél alig jobban sikerült akciófilmként működik, mintsem a mutáns univerzumba szervesen illeszkedő képregénymoziként.

Julia Roberts és a dupla nulla

Egyszerre felszínes és túlkomplikált, a Kettős játék végig hidegen hagy. Hiába Julia Roberts első komoly szerepe a Közelebb óta, a film nem tud kitörni az okoskodó, érdektelenségbe fulladó forgatókönyv csapdájából.

Röhögjünk a hülye franciákon!

Az Isten hozott az Isten háta mögött című komédia nem olyan elképesztően vicces, hogy a humora indokolná húszmillió francia nézőjét, de szerethető figuráival kellemesen el lehet tölteni egy estét.

Akit megperzselt a tizennégy éves sárkány

Micsoda diadal! Az osztály lenyűgöző film; megmozgat, felráz, torkon ragad. Laurent Cantet filmje eredeti címéhez (Entre les murs) híven az idő nagy részében négy fal között játszódik, egy párizsi középiskola osztálytermében. Húzós környék, balhés diákok, illegális bevándorló szülők, mindenféle rassz egymás hegyén-hátán. Egy ilyen osztály franciatanára a cingár, harmincas Marine úr, aki a történetben egy éven keresztül birkózik egy húsz-harmincfejű, tizennégy éves sárkánnyal.

Minden nő őt bámulta

Minden sikeres nő mögött ott áll egy férfi, aki összetörte a szívét. Vagy kettő. Leginkább ez a tanulság a Coco Chanel korai éveit feldolgozó életrajzi filmből. A látvány persze pazar, Audrey Tautou pedig végre valahára maga mögött hagyja Améliet és a csodálatos életét. (Ez a cikk a két hónappal ezelőtti Amélie sikkes kosztümbe bújt című írás átdolgozott verziója.)

Senki sem normális, de mindenki barátkozik

Két fura fazon, akik tökéletes cimbiózisban (mi kérünk elnézést!) komédiáznak végig másfél órát, megtámogatva pár kellőképpen buggyant, és pontosan megrajzolt mellékszereplővel. Miattuk nem követelünk mindenáron a Spancserekbe valamirevaló konfliktust, és életszerű alapötletet. Merthogy ez a rendhagyó romantikus vígjáték, meglepő módon, ezek nélkül is egész jól működik.

Kristin Scott Thomas arcában minden ott van

Kinek érzelmi manipuláció, kinek menthetetlen támadás a könnyzacskói ellen, de egy biztos: Kristin Scott Thomas óriásit alakít, és miatta érdemes megnézni az Oly sokáig szerettelek című filmet.

A szex legalább működik

A felolvasó című film egy tinédzser fiú és egy harmincas éveiben járó nő szenvedélyes viszonyán keresztül boncolgatja a háború utáni német bűntudat témáját. A történet akár izgalmas is lehetne, de a film túlságosan távolságtartó, valódi hatást csak a szexjeleneteivel vált ki a nézőből. Kritika.

Régi modell, de jól gyorsul

Nem tudom, a fenti igaz-e az autóra, amely Clint Eastwood új filmjének a címét adta, de az biztos, hogy a Gran Torino olyan energiákról tesz tanúbizonyságot, melyeket már nem néztem volna ki a nyolcvan felé közeledő alkotóból. Hollywoodi régi iskola, a lehető legjobb formában.

A magyar tinik is megkapják a magukét

Az Álom.net egy hollywoodi tinivígjáték-klón, amelyet Magyarországon forgattak magyar filmesek, mert állítólag ez kell a magyar kamaszoknak. Most megkapják, amire vágytak, és vele együtt az életre szóló tanulságot is: vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még valóra válik!