Ferencz Gabriella
címke rss- kapcsolódó címkék:
- párkapcsolat
- szerelem
- szakítás
- magazin
- kibeszélő
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Egy örökkévalóságig lángoló szerelem fogságában élek!
Jó pár hónapja csend honolt közöttünk. Nem osztottuk meg egymással örömünket, bánatunkat, nem kérdeztünk rá, hogy mivel telnek a külön töltött napok, mert már döntöttünk arról, hogy nem maradunk együtt.
A pasik fütyülnek a beszólásokra. Bezzeg a csajok...
Egy kellemes baráti beszélgetésre készültünk hármasban egy ismerős párral. A srác sokat beszél, a lány inkább mosolyog és hallgat. Néha megnyugtatja kissé heves szerelmét.
Az anyaság ott kezdődik, hogy sosem szeged meg a szavad!
Az ígéretet nem osztogatom gyakran, és nem adom bárkinek. Van, aki megérdemli, más viszont nem becsüli semmire. Az árfolyama sok embernél drasztikusan csökkent.
Olyan volt a szerelmünk, mint a homokban hagyott lábnyomok...
Az árnyékunkat nem lehet átlépni. Szalad utánunk, ha futunk, és együtt pihen velünk, ha elfáradtunk. Ott van, csendben követ minket jó és rossz irányba - néha eltűnik, de csak azért, hogy újra felbukkanjon.
A valóságban birtokolhatsz, de képzeletben szabad vagyok!
A sor hosszú, az emberek türelme pedig véges volt a szupermarketben. Érdekes, hogy ha kevesen vannak az üzletben, akkor ráérősen nézelődnek, de ahogy tömeg gyűrűzik a pénztár előtt, hirtelen mindenkinek nagyon sürgős lesz.
A barátnőm pasija, akit együtt utálunk és együtt szeretünk!
"Most akkor utáljuk vagy szeretjük?!" - gondolom néha. Nem egy rongyosra hallgatott zeneszámról van szó, nem is egy ételről, amiből az utóbbi időben túl sokat ettünk, hanem egy pasiról: a barátnőm párjáról.
A válás néha szükséges rossz - de lehet jó a vége!
Véget ért a házasságod? Bármeddig tartott és akármilyen nehezen ment az elválás, mindenképp idő kell, míg begyógyul a seb, feldolgozod a történteket és megbecsülöd a közben szerzett tapasztalatokat.
A boldogtalanságban is van boldogság...
Mindig álmodoztam, vágyakoztam valami iránt. Azt hittem, ahhoz, hogy boldog legyek, okot kell keresnem: szerelmet, jó állást, szép új cipőt. Mert boldognak lenni csak úgy, az képtelenség, ugye?
Rengeteg pasi van a világon - csak nem látod őket az önsajnálattól!
Állandóan kétségbeesünk valami miatt: húszévesen, hogy még mindig nincsen pasink, harmincévesen, hogy nem mentünk férjhez, negyvenévesen, hogy a válás után már nem kellünk senkinek.
Elvárások hálójában vergődve...
Gyerekként szívesen megtettem, amit a szüleim kértek, mert egy pillanatra sem éreztem, hogy ez a terhemre volna. Örömet okoztam nekik, büszkék voltak rám, és imádtak azért, amilyen vagyok.
A szerelem szabad madár - nem kényszerítheted maradásra!
Egy fotel bárkit finoman körülölel - nem úgy, mint az a két kéz, mely a karfáján pihen. Mert a férfi, aki benne ül és erőt gyűjt, nem a kemény munkában fáradt el - és a csend, amit szinte vágni lehet, borzasztóbb, mint a világgá üvöltött mondatok.
Készülj fel: a nagy Ő sem lesz tökéletes!
Mindannyian őrzünk egy hosszú listát magunkban azokról a tulajdonságokról, amikkel rendelkeznie kellene a férfinak, akire vágyunk. Amikor elkezdődik egy kapcsolat, a partnerünk tekintetén kívül ezt is izgatottan fürkésszük.
Közös fájdalmak és csalódások kötnek össze veled...
Egy folyosón várakoztunk némán magunk elé meredve, mikor a csendet hangos cipőkopogás törte meg. Mintha figyelmeztetett volna minket, hogy ne az ajtóra, hanem egymásra figyeljünk, mert nem véletlenül kerültünk egy időben egy helyre.
Bárkit megkaphatnál, de neked én kellettem!
Többször találkoztak rendezvényeken, a tekintetük sokszor összekapcsolódott, de egy kézfogáson kívül nem érintették egymást. Mindketten tudták, mi az, ami a másikat érdekessé teszi.
Egy mondattal tönkretetted életem legszebb napját...
Az élet pillanatok egybefüggő láncolata. Sajnos nem mi döntjük el, melyik lesz boldog vagy szomorú. Csak hisszük és reméljük, hogy több lesz azokból, amelyek a különlegességük miatt válnak emlékezetessé.
Túl gyáva vagy ahhoz, hogy a boldogságot válaszd!
Ha nagy egy ház, nemcsak a boldogságnak ad hatalmas teret, hanem az elidegenedésnek is. Hiszen a házastársak így az otthonuk két legtávolabbi pontjába húzódhatnak, hogy minél messzebb legyenek egymástól.
Fogalmam sincs, képes leszek-e újra bízni a szerelemben...
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha újra megnyílni, bízni és szeretni... El fogom-e hinni valakinek, hogy a szavai igazak, hogy az ölelése és a tekintete őszinte?
Az esküvői fátylamban döbbentem rá: nem mehetek hozzád!
A szerelem csodálatos érzés, mely hitet ad, és az örökkévalóság illúzióját nyújtja felénk csillogó aranytálcán. Ilyenkor minden különleges: a másik pillantása, az együtt töltött percek, a tervezgetés és a készülődés a közös életünkre.
Bizonyos ajtókat egy életre bezár az ember...
Sokszor nyitottam ki ajtókat az életemben, és boldogan léptem ki rajtuk: mikor befejeztem az iskolát, vagy munkát vállaltam. Büszkén, izgatottan tettem kezemet a kilincsre, mert éreztem, hogy valami jó vár majd rám.
A múltamat elvetted, de a jövőmet nem adom!
Az ég és a föld soha nem találkoznak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint mi. Elvárod, hogy bármit tettél vagy mondtál, akárhogy bántottál, felejtsem el, és lépjek túl rajta. Nem tehetem...
Egy távkapcsolat, amely túlélte a távolságot!
Egy újabb hajnali kelés, még az első napsugarak előtt. A lány szeme csak résnyire nyílt ki, de pontosan tudta, merre kell mennie a lakásban, mit hol talál.
Elfáradtam abban, hogy megfeleljek neked...
A lánynak sokféle érzésben, szenvedélyben, hevességben volt már része. Volt, hogy alig bírta kivárni a holnapot, máskor pedig a végtelenségig elhúzta volna a "most" pillanatát. Mindegyik ő volt: ragyogó és egyedi.
Megölöd a szerelmünket, ha megfosztasz a csendtől!
Állandó zaj vesz minket körül. Az utcán, a boltokban, a buszon, esetleg a munkahelyünkön. Sokszor már a gondolat is örömmel tölt el, hogy egyszer majd "hallhatom" a csendet.
Minél erősebb a lelkifurdalásom, annál többet költök rád...
Gyerekként kaptuk, felnőttként már adjuk az ajándékot. Mindig keressük a megfelelőt, pénztárcához vagy lelkifurdaláshoz mérten - mert ajándékozáskor olykor már nem csak a szeretet vezérli az embereket...
Az ajtó: Megvéd a férjemtől, vagy összezár vele?
A nő rémülten nézte az ajtót. Indulnia kellett volna, vagy legalábbis elszakadnia tőle, de valamiért mágnesként vonzotta. Nézte, és nem tudta eldönteni, hogy megvédi és biztonságot nyújt számára, vagy épp ellenkezőleg: fogságban tartja?
Nélküled semmi nem ugyanolyan papa...
Nyár volt, de az is lehet, hogy csak a szívemben, az emlékeimben. A nap mintha szépen sütött volna, a szellő pedig mintha kellemesen simogatta volna a bőrömet, miközben igyekezett minél több porszemet egy helyre terelni.
Észrevétlenül múlt el a szerelem...
Könnycseppek kopogtak a padlón: egy régen szeretett lélek sírta el bánatát. Nem először, de talán utoljára - a nő úgy reménykedett ebben, mint esküvőjük napján az örökkévalóságban.
A valódi értékek láthatatlanok a szemnek...
Van, aki azt hiszi el, amit lát. Valaki pedig már azt sem - mert a fotók megtévesztőek és agyonretusáltak, a szemszög gondosan kiválasztott, ahogyan a fények, a tányér, a kocsi, a ruha - és minden egyéb is.
A férfi, aki nem mert szeretni...
Az autós hol jobbra indexelt, hol balra. A férfi a szupermarketben egyszer csak kiállt a sorból, majd visszalépett a helyére. A nyár nem tudta, hogy már véget ért, az ősz pedig azt, hogy elkezdődött...
Különleges esemény az, amit azzá teszel!
Vannak olyan helyek, ahol nem illik beszélni, és vannak olyanok, ahol eszünkbe sem jut. Mert nem akarjuk megzavarni az előadókat, művészeket, ahogyan a nézőket sem.
Már nem tudunk személyesen kommunikálni?
Gyerekként be nem állt a szánk, beszéltünk ébredés után, fecsegtünk óra alatt, meséltünk az iskolából hazafelé menet. Voltak történetek, melyek nem várhattak, ahogyan ölelések, puszik, nevetések is.