Ferencz Gabriella
címke rss- kapcsolódó címkék:
- párkapcsolat
- szerelem
- szakítás
- magazin
- kibeszélõ
A tetovált férfi a legizgalmasabb!
Vállon, karon, háton - a tetoválás bárhol megjelenhet, elismerést vagy ítélkezést kiváltva másokból. Mert hogyan is szúrathat tintával a bõrébe egy nevet, motívumot egy húszéves fiatal?
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Az ajtót kinyitottam, a szívem bezártam elõtted!
Nincsen örökös bérleted a szívemhez, és ha a ma biztosnak tûnik is, a holnap még lehet bizonytalan. Megéltem boldogtalan éveket, beszéltem, majd hallgattam, próbálkoztam, majd megálltam.
Alapszabály: Egy férfi sem fog megváltozni a kedvedért!
Azt kapod, amit látsz. Hiába képzeled el, milyen lehetne a férfi sok "munkával", mert nem fog változni, ne is reméld! Te viszont igen. Lassan belefáradsz, szomorú és csalódott leszel, mert azt hitted, sikerül megváltoztatni.
Félek, hogy nem tudlak úgy szeretni, ahogy megérdemelnéd!
Ha levelet írnék neked, úgy kezdeném: sajnálom! Majd megakadnék, mert tudom, mit érzek, és csak sejtem, hogy benned mi zajlik éppen - mégsem jönnének a következõ mondatok.
Nem ellenõrizheted a mobilom - akkor sem, ha szeretlek!
Most is engem nézel a tévé helyett: figyeled az ujjaimat, ahogyan a kijelzõn gépelek. Kinek, miért, mirõl? Tudom, hogy ezek a kérdések aggasztanak - közben pedig nem is tudatosul benned, hogy nézem veled az akciófilmet.
Beleõrülök, ha csak a távolból szerethetlek...
Sok mindent nem tudok: hogy mikor kelsz, mikor mosolyogsz, mikor nézel fel az égre, mert hiányzom neked. Mikor jutok eszedbe, és mikor csókolnál meg? Nem tudom, mert messze vagy...
Továbbra is hinni szeretnék - de nem benned, csak a szerelemben...
Kedden még beszéltünk, szerelmemnek hívtál, nem elõször, de úgy tûnik, utoljára. Ma csütörtök van, és semmit nem tudok rólad. Nem hívlak, és nem írok, mert úgy érzem, neked lenne elmagyaráznivalód, nem nekem.
Mindig másoktól vártam, hogy boldoggá tegyenek!
Úgy döntöttem, szünetet tartok a szomorú hétköznapokban, és kinevezem a mai szerdát örömteli napnak, ami kincseket és lehetõségeket rejt. Egyszerûen elegem van abból, hogy évek óta folyton bánatos és reménytelen vagyok.
Nincs több erõm küzdeni a tönkrement házasságomért.
Sokan vágyunk egy olyan varázsgömbre, amely megmutatja a jövõnket. Persze azt is szeretnénk, hogy amit látunk, az csupa szép, jó, boldog pillanattal legyen tele.
Görcsösen ragaszkodtam a meghitt ünnep látszatához...
A nõ egy régi tollat tartott a kezében: a huszonöt évvel ezelõtti karácsonyi ajándékát. Majd óvatosan visszatette a fiókjába - meg akarta õrizni a jövõnek, hogy bármikor felidézhesse az érzést, amit akkor élt át, amikor annak idején meglátta a csomagolópapír alatt.
Vakrandi? Soha többé!
A barátok mindig jót akarnak, ha össze próbálnak hozni valakivel, de nehéz dolguk van - fõleg, ha mindkét felet ismerik. Hiszen rájuk nézve is kellemetlen, ha nem jól sül el a dolog... Mégis belevágnak.
Attól még, mert félreléptem, hidd el, hogy te vagy a mindenem!
"Azok csak gyors numerák voltak! Nem jelentettek számomra semmit!" - mondta Roland kivert kutya szemek kíséretében a barátnõjének, aki nem tudta, hogy sírjon vagy ordítson.
Ha soha nem lehetek anya, azt is el kell fogadnom!
Születésemkor komplikációk léptek fel, olyan súlyosak, hogy mindenki összefutott az osztályon, hogy megmentsék az életemet. Megmaradtam. Talán azért, mert látni akartam édesanyám arcát, hiszen a kedves hangját már ismertem.
Szerettelek - de mégis idegen maradtál...
Egyedül voltak. Idegenek - ugyanabban a világban. Szerettek, csalódtak - másban és máskor. Nem tudták, mit vagy kit keresnek, csak azt: ami most van, nem jó.
Égi térkép vezet hozzád...
Nem tudtam, hogy keresek valamit, ahogyan azt sem, hogy hiányzol. Mert nem ismertelek, csak az égboltot, ahol ezer csillag mutat utat hajósoknak, eltévedt vándoroknak. Egyik sem voltam, mégis sokszor néztem fel az esti égre...
Beleszerettem egy csúnya fiúba...
Hány és hány magazinban olvashatjuk - sõt, a tévébõl is ezt "sulykolják" belénk -, hogy az igazi szépség belülrõl fakad.
Meddig tûrhet egy jó feleség?
Tavasz volt, olyan, amelyik nem tudja eldönteni, hogy még a télhez szeretne ragaszkodni, vagy rögtön fejest ugrana a harmincfokos hõségbe. Az idõjárás ennek megfelelõen kiszámíthatatlan: napsütés és esõ váltották egymást, majd szél kerekedett, aztán csend lett.
Túl sokáig próbáltam megfelelni neked...
Harmadszor próbáltuk meg, vagy negyedszer? Jól számoltam az újrakezdéseket, és rosszul a lehetõségeket?
Feláldoztam a házasságom a szerelmünkért, mégis elhagytál!
István szomorúan nézett ki az apró albérlet ablakán. Harmincnyolc négyzetméterre cserélte a közös, ötszobás családi házat. Mert az új szerelemnek tiszta lapot akart adni, hogy semmi ne gátolhassa, akadályozhassa kibontakozását.
Egy szerelmes pasinál nincsenek kifogások!
Mindannyian keressük a kifogásokat. A nõk azért, hogy megmagyarázzák, miért nem hívta még fel õket a pasi, akivel párszor randiztak. A férfiak pedig azért, hogy bebizonyítsák, nincs idejük egy új kapcsolatra.
Ne fogdosd a hasam csak azért, mert babát várok!
A lift az elsõ emeletnél tartott, amikor megállt, kinyílt az ajtaja, és az egyik kolléganõm lépett be rajta. "Jaj, de aranyos pocakod van, jól áll neked!" A mondattal egy idõben rátette a kezét a hasamra, majd ott tartotta.
Bevállalnád azt, amit nem szeretsz, azért, akit szeretsz?
Nemcsak arra vágyunk, hogy érdekesek, különlegesek legyünk a másik szemében, hanem arra is, hogy észrevegye: tökéletesen összeillünk!
Nem a szerelemtõl teszem függõvé a boldogságomat!
"Boldog vagyok!" - jelentette ki a lány az egyik ismerõsének. "Van pasid?" - kérdezett vissza a férfi. "Nincs." "Akkor nem lehetsz boldog!" - válaszolta az flegmán.
Hiába aludt ki a láng, a parázs örökre izzik köztünk!
Rohantam, ahogy azon a délutánon is, amikor sor került az elsõ találkozásunkra - hiszen tudtam, hogy egy fantasztikus férfi vár rám. Bár csupán hivatalos megbeszélés volt, mi nemcsak pár mondatot váltottunk, hanem szenvedélyes pillantásokat is.
Megtaláltam a Nõt, akit rég eltemettem magamban!
Öt éven keresztül mást sem hallottam, csak olyan mondatokat, amelyekben Kornél azt ecsetelte, miben vagyok kevés. Hiába igyekeztem, csiszolódtam, fejlõdtem - hozzá nem lehetett felérni, én pedig túl sok bántást kaptam ahhoz, hogy vele maradjak.
Egy férfi a szívbemarkoló magány kelepcéjében...
Mindannyian arra vágyunk, hogy társra leljünk. Olyanra, aki egy nehéz nap után otthon vár minket, és bármilyen fáradt is, megölel és meghallgat, mert mindennél fontosabbak vagyunk neki.
Nõ vagy: Hiába tép meg az élet, a vonzerõd megmarad!
A nõ nemrég vált el. Nehéz évek voltak mögötte, de nem írta le magát. Úgy hitte, naivan, tele romantikus gondolatokkal vág bele az ismerkedésbe, nem keresi görcsösen a lehetõségeket, de nem is utasítja vissza õket.
Boldog házasságba nem tud befurakodni egy szeretõ!
Nem az új nõ vagy férfi tehet arról, ha egy párkapcsolat zátonyra fut, hanem a két fél, aki abban élt. Akiknek olvasni és értelmezni kellett volna a jeleket, dolgozni kellett volna a házasságon, hogy ne így végezzék.
Bármerre is jársz, érzem, hogy lesz még dolgunk egymással...
Régóta külön utakon jártunk, bár elszakadni sosem tudtunk egymástól. Írtunk, telefonáltunk - rendszertelenül, mégis rendszeresen. Soha nem tudtam, mikor csörög a mobilom, csak azt, hogy valamikor fog.
Papíron nõs, lélekben szabad: Amikor a férj bármit megtehet!
Sokféle kapcsolat, együttélési forma létezik - attól függõen, ki mit visel el, mire hajlandó. Akár a külvilág kedvéért, akár saját magáért. Van, aki elhiteti magával, hogy jobb házasságban élni, bármilyen rossz és kiüresedett is az.
Hétszer szakítottunk, és hétszer fogadtunk újra örök szerelmet...
Mikor elõször pillantottuk meg egymást, nem kérdeztünk semmit, csak csodálkoztunk: miért nem találkoztunk eddig? Vibrált körülöttünk a levegõ, szikráztak a pillantások, a szívünk hangosan dobogott.
Még mindig tudok szeretni, de óvatosabb lettem!
Hogyan tovább, mikor vége szakad annak a házasságnak, amelyrõl azt hittem, hogy örök szövetségre és biztonságra lelek benne? Nyolc évvel ezelõtt könnyedén és boldogan írtam alá a papírt, ami hivatalosan is összekötött minket.
Egy másik nõ lettem, aki már nem fél tõled!
Már csak a gyengeségedet látom, mert az erõd elillant. Nem mutattál újat, ugyanazokat a mondatokat ismételgetted, és ez unalmas lett. Ami pedig ismerõssé válik, az már nem kelt rémületet bennem.
Bocs, egy pillanat, csak megnézem, ki írt...
Egy sugárhajtású repülõ sebességével rohan az idõ. Ugye te is észrevetted? Próbáljuk utolérni, maradásra bírni, mégsem sikerül. Itt volt, és már el is tûnt, mi pedig folyton arra vágyunk, hogy csodás pillanatokat éljünk át.
Túlságosan megszoktad, hogy rajongok érted!
Most egy ideig nem hívlak, és nem is írok neked, Kedves! Pedig körülötted járnak a gondolataim - mégis erõs leszek, és teszek pár lépést hátrafelé. Nagyon szeretlek, de azt akarom, hogy ne csak elfogadd ezt, hanem tegyél is érte.
Meg sem gyászoltad a szakítást, már új pasi kell?
Kírának meg sem kellett szólalnia, a szemei mindent elárultak. Napok óta sírt, kisebb-nagyobb szünetekkel. Fél évvel és egy héttel ezelõtt is szakított, persze nem ugyanazzal a pasival. Most pedig két rombadõlt kapcsolatot gyászol.
Szeretek egy nagyszerû férfit, mert nem alkudtam meg!
"Ez van, ezt kell elfogadni!" Vannak mondatok, amiket utálok hallani. Nem azért, mert nem igazak, hanem mert aki mondja, azt várja el, hogy egyetértsek vele. Elfogadjam, és ne akarjak többet annál, ami van.
Szerinted egy pasi nem szenved, ha átvered?
Értem, hogy nem kell rögtön a megismerkedés után hosszú távra tervezni, de azt mondani egy pasiról, hogy "idõtöltésnek jó lesz", nekem kicsit meredek.
Ha ellenállsz a változásnak, visszautasítod az ajándékait!
"Nem erre számítottam! Azt hittem, másként alakulnak a dolgok! Nem így terveztem!" - Számtalanszor elhangzanak ezek a mondatok, és örökösen csalódottak vagyunk. Akkor is, amikor nem kellene.
- címkék:
- Ferencz Gabriella
- magány
- változás
- célok
- Címkefelhõ »
Tudom, hogy elõbb-utóbb engem is megtalál a szerelem!
A lámpa tilosat jelzett. Angi megállt a kocsival, és várt. Nem bánta, hogy így alakult - fáradt volt. Egy hosszú útról tért vissza, melyre nagy örömmel készült, de nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte.
- címkék:
- Ferencz Gabriella
- szerelem
- magány
- Flört
- Címkefelhõ »
A túlterhelt gyerekekbõl frusztrált felnõttek lesznek...
Túlságosan felgyorsult minden, információ dzsungelben élünk, videójáték túltengésben. Viszont az idõnk szûkre szabott, borzasztóan kevéssel gazdálkodhatunk, és mi, felnõttek, sokszor jobb helyzetben vagyunk, mint a gyerekek.
"A kigyúrt pasik érzéketlenek!" Hát persze...
A szõke nõ buta, az izmos, tetovált férfiak pedig sekélyesek. Ugye? Ez a közgondolkodás róluk! Persze értem én, a legkönnyebb másokat gúnyolni, ítélkezni, addig sem kell a saját házunk elõtt sepregetni.
Férfigyûlölõ lettél szakítás után?
Detti épp az utolsó közös képet tépte szét, amely õt és Mátét ábrázolta. Nagyon remélte, hogy többet már nem fog találni. Nem a könnycseppek miatt, azok már felszáradtak...
Válás elõtt mindenki megjárja a poklot...
Mire valaki eljut addig, hogy ne csak magában forgassa a válás gondolatát, hanem ki is mondja nyíltan a párja szemébe, az hosszú folyamat. Álmatlan éjszakák elõzik meg, mikor felidézi a jót és újra átéli a rosszat.
- címkék:
- Ferencz Gabriella
- válás
- harc
- küzdelem
- pokol
- Címkefelhõ »
Ami régen szörnyen fájt, mára röhejes lett!
Az idõ nemcsak rohan, de segít is. Fõleg akkor, ha valamitõl, vagy valakitõl távolodni szeretnénk. Sürgetni a perceket, hogy ne fájjon annyira a szívünk, és megtapasztalhassuk, milyen fellélegezni, tervezgetni.
Néha a válókereset az útlevél a pokol elhagyásához!
- Ma egy ugyanolyan tekintettel találkoztam, mint két évvel ezelõtt a tükörben! Az ügyvédemtõl jöttem ki, és egy fiatal nõ ült a folyosón a gyermekével, ahogyan akkor én is. Rettegés, félelem és elkeseredés tükrözõdött a szemében...
Viharos szerelem támadt köztünk
Mindig azt kérdezem magamban: honnan tudtad, hogy várlak, és jönnöd kell? Annyi borzalmat átéltem, annyiszor imádkoztam, hogy könnyebb legyen. Hogy egyszer úgy ébredjek fel, vége minden rossznak, és már nem a félelem uralja az életemet, hanem a boldog pillanatok öröme.
A legjobb pasi is unalmas lesz egy fanyalgó nõ mellett!
"El sem hiszem, hogy egymásra találtunk! Nagyon boldog vagyok vele!" "Örülök, hogy megszabadultam tõle! Az agyamra ment!" Ugyanarról a pasiról beszélt két nõ, az elsõ a jelenlegi párja, a második az exe.
Ha tetszel magadnak, mások is szépnek látnak majd!
- Még akkor sem nézek a tükörbe, ha hajat szárítok. Nem bírom a beesett arcomat látni! - És mi van zuhanyozás közben? - kérdeztem vissza. - Inkább becsukom a szemem.
A párod nem azért van, hogy elvégezze a ház körüli teendõket!
Sok nõ és férfi él tévhitben azzal kapcsolatban, hogy miért is van partnerre szüksége. A nõk nagy része úgy gondolja, pokolian nehéz lenne az élete pasi nélkül, mert nem tudja megszerelni, ami elromlik.
Nem minden önbecsmérlõ kijelentés téves - vannak furcsa emberek...
Sokszor hangzanak el olyan félmondatok, melyekkel valaki önmagát minõsíti. Aki gyerekkora óta hallja ezeket, az határozottan, már-már unottan veti oda egy-egy olyan szituációban, mikor szerinte ismét bebizonyosodott, hogy õ milyen.
A rosszfiúk is érzelmekre vágynak!
Nem vagyok egy extra figura, soha nem is voltam. Szeretem az autókat, imádok utazni, vannak tetoválásaim, és nem makulátlan a múltam. Ennyi. Férfi vagyok, nekünk nemcsak belefér, de valahol elvárt is, hogy rosszfiúk legyünk.
A múltam tesz azzá, aki ma vagyok.
Száz és ezer rossz döntést hozunk nap mint nap. Megbotlunk, mégis folytatjuk. Észrevesszük az intõ jeleket, de nem foglalkozunk velük. Aztán ott találjuk magunkat egy romokban heverõ kapcsolatban.
- címkék:
- Ferencz Gabriella
- döntés
- múlt
- értékek
- tettek
- Címkefelhõ »
A karrierváltás 40 felett sem õrültség!
"Lehet, hogy túl régóta csinálom, és belefáradtam. Vagy csak elegem van az emberekbõl" - gondolta magában Edit.
Nem vagyok hajlandó más nõkkel versenyezni!
Elég az összehasonlításból, egymás felülmúlásából, a gyõzelemre törekvésbõl! Nõ vagyok, aki elégedett azzal, ahogyan kinéz, amilyen gondolatai és érzései vannak. Jól vagyok, harmóniában élek önmagammal, és nem érzem szükségét annak, hogy beálljak a sorba.
Már csak a lájkok hamis illúziója ad értelmet az életemnek...
Akár egy örvény, ami egyre lejjebb húzza azt, aki belekerül - ehhez hasonló lehet az a folyamat is, amikor valaki egy apró hazugsággal kezd, és végül egy kitalált életben találja magát. Olyanban, amilyet mindenki szeretne: tökéletes, hibáktól, botlásoktól, sõt, hangos szavaktól mentes.
Szépnek lenni nehezebb, mint hinnéd!
Egy szép nõ legyen mindig boldog! És persze ugyanezt az elvárást támasztják a jóképû férfiak elé is, hiszen ha valaki szép, akkor mindene megvan.
Beszélgetni pont úgy kell, ahogy szeretkezni...
Sokszor elcsodálkozom, ha valaki olyat olvas ki egy írásomból, vagy hall bele egy beszélgetésbe, ami még csak érintõlegesen sem szerepelt benne. Meglepõdöm azon, hogyan jelenthet valakinek a fehér feketét és fordítva.
Felõrli a szerelmünket, ha nem hallod meg a hangom!
Ezerszer mondtam már, különbözõ idõpontokban, hangnemben, erõvel, hátha felfigyel rá. Hátha fontos neki annyira, hogy megjegyzi, és máskor nem teszi meg újra. Miattam, azért a nõért, akit szeret.
Más nõkrõl fantáziálsz, miközben engem ölelsz?!
Megcsörrent a mobil. Andrea egy percre rápillantott, majd keserûséggel a szemében folytatta a megkezdett mondatot.
Szakításkor az emlékedre zárul a múlt vasajtaja.
Szerelem, kapcsolat, emlékek... Szépek és szomorúak, melyek belénk ivódtak. Nem kell hozzájuk konkrét tárgy, hogy felidézzük õket. Átéltük, megtapasztaltuk, mi a jó, ahogyan azt is, hogy mi a rossz nekünk.
Szegények voltunk, de anyám szeretete gazdaggá tett...
- Gyerekkoromban nagy szegénységben éltünk. Csak a legszükségesebbekre futotta, édesanyám mégis szép ruhákat álmodott nekünk. Pénz és lehetõségek nélkül...
Választanom kell közted és az álmom között...
Mindig is tudtam, hogy vándor vagyok, nyughatatlan, aki csak ideig-óráig tud egy helyben meglenni. Pár nap, maximum két hét, és máris bizsergett a talpam, hogy indulnom kell, új helyeket felfedezni, új embereket megismerni.
Csak a gyávák képtelenek nyíltan szakítani!
A csend nem válasz, a hallgatás pedig nem magyarázat, mégis sokan ezt hiszik, és bevett módszerként alkalmazzák. A kapcsolat feldolgozásának nagy részét pedig azokra hagyják, akik érzelmekkel tele, értetlenül állnak a dolog elõtt.
Egy szakítás felszabadító ereje...
Ezt nem lehet megmagyarázni. Egyszerûen csak érzem, hogy a közeledben akarok lenni, a bõrömön érezni az érintésedet, hallani a férfias hangodat. Mióta találkoztunk, nem szabadulok a gondolattól, hogy kellesz nekem - annak a nõnek, aki eddig inkább hátralépett, ahelyett, hogy elõre indult volna.
A pesszimista ember tragédiája, hogy lemarad az életérõl...
"Én eddig mindent a kudarc felõl közelítettem meg. Azt néztem, hol bukhat el a dolog, így mindig volt B tervem." - Anikó teljes meggyõzõdéssel állította, hogy ez a jó módszer.
Amikor az ex felbukkan a múltból és feldúlja az életed...
Ha párválasztásról van szó, mindkét nem azt hiszi, hogy a bõség zavara csodálatos érzés lehet. Mikor nemcsak egy nõ vagy férfi teper utánuk, hanem több is. Amikor csak élvezniük kell a figyelmet, a lehetõségeket, és semmi más feladatuk nincs, mint válogatni.
A csalódáshoz vezetõ út elvárásokkal van kikövezve!
A csalódáshoz többféle út vezet. Ezek közül a legegyenesebb, ha elvárásokat állítunk mások elé, és azt hisszük, õk is úgy viselkednek, reagálnak majd, ahogy mi tennénk az adott szituációban.
A szerelem akkor talál rád, amikor nem is számítasz rá!
Mint egy mesebeli labirintusban - amiben izgatottan rohanunk a kanyargó kis ösvényeken -, úgy igyekeztem én is a tó felé. Nem ismertem a városkát, csak azt tudtam, hogy a közelében vagyok. Már nem lehet messze, hiszen eddig pontosan követtem a térkép jelzéseit.
Hiába szeretlek, ha az exed szelleme köztünk kísért!
"Felfedezni a másikat, a tekintetét fürkészni, visszafojtott lélegzettel hallgatni a gondolatait, az érintésére, csókjára várni, nincs is ennél izgalmasabb!
Ismerd fel a nõt, aki csak manipulálni akar!
Van az a nõtípus, aki ránézésre kedves, segítõkész, laza - amilyenek mi is szívesen lennénk, vagy legalább azt kívánjuk, hogy a legjobb barátnõnk ilyen legyen.
Gyenge férfiutánzatok kíméljenek!
Rengeteg pasi mászkál kint a nagyvilágban, gyenge férfiutánzatok, akik többnek, jobbnak, érdekesebbnek akarják magukat mutatni, mint amilyenek.
Gyûlölöm, ha csak a külsõm miatt szólítanak le a csajok.
Magas, jóképû, érzékien kidolgozott felsõtesttel, kellemes hanggal, csodás barna szempárral - és egy olyan mondattal, amit egyedül õ értett és érzett át, a külvilág nem: "Nem hiszem, hogy olyan nagy szám vagyok."
Az életem nem a játszótered többé!
Vasárnap délelõtt történt, pontosan öt hete. Akkor léptem ki az életedbõl. Szándékosan nem úgy fogalmaztam, hogy a közös életünkbõl, mert a kapcsolatunk vége felé már csak egyszemélyes játékot játszottál.
A koronavírus az emberi kapcsolatokat is próbára teszi.
Évek óta együtt élünk. Megtanultuk kezelni a másikat, ismerjük a szokásait, elfogadtuk, hogy sokat dolgozik és alig találkozunk. Eddig így volt, most azonban minden megváltozott, mert sokkal intenzívebb lett a napi kapcsolatunk, mint korábban.
Rossz embernek vallottam szerelmet...
- Pedig két hónapig magamban tartottam, nem akartam túl korán kimondani, nehogy megijesszem. - Bence maga elé meredve elnémult. Rájött, hogy nem az a két hónap volt kevés.
Nem érdemled meg, hogy a párom lehess
- Most minden jó úgy, ahogyan van. Nem vagyok magányos, és nem akarom bõvíteni a kört! Nem akarok kapcsolatot! Önzõnek kell lennem, túl sokat adtam magamból olyanoknak, akik nem érdemelték meg! - mondta Dávid a lányra nézve, aki ezek után nem tudta, hogy sértõdötten felálljon, vagy tovább beszélgessen.
Megfogadtam, hogy többé nem leszek szerelmes!
Vannak nemek, melyek egy életre szólnak, és vannak azok, amelyeket szívünk szomorú, elkeseredett, remegõ hangon suttog maga elé - és késõbb igenné válnak.
Túl korán adtad ki magad, nem maradt benned semmi érdekes!
Ismerem a mozdulataidat, becsukott szemmel is látom õket magam elõtt. Ismerem a hangodat, ha dühös vagy, ha el akarsz érni valamit, és akkor is, ha hazudsz. Az érintésedet, amikor felfedezni vágyod a testemet, és azt is, amikor a tévé elõtt ülve a combomra teszed a kezedet.
Tényleg létezik szerelem elsõ látásra?
Egy zajos szórakozóhely ugyanazon asztalának két egymás melletti székén ültünk. Valaki, aki engem és téged is ismert, úgy gondolta, hogy ebbõl a vegyes társaságból csakis jó sülhet ki.
Bolondnak tartasz, ha új életrõl álmodom?
Nem hiszem, hogy lehetséges. Úgy biztosan nem, ahogyan sokan szeretnék: tiszta lappal, a múltat magunk mögött hagyva. Pedig mindannyian erre vágyunk egy fájdalmas szakítás vagy egy rossz munkahely után.
Mióta házas vagy, nem kell a barátságom...
Jó érzés volt mindent elmondani és megosztani veled - együtt sírni és nevetni. Erõt adott a tudat, hogy itt vagy mellettem, ha szükségem van rád. És hogy együtt élhetjük át a pillanatokat.
Elhagyhatsz, de rajtam kívül senkinek sem kellesz!
Két tekintet találkozott egymással. Az egyik fél azt hitte, harcolnia és gyõznie kell, míg a másik abban reménykedett, hogy nemsokára szabadulhat attól a dühös, haragos szempártól, amelyik most rászegezõdött.
Nincs szükségem olyan pasira, aki nem látja az értékeimet.
- Már nem vagy rám hatással! - mondta dühösen Gábor, de megfeszült teste egészen másról árulkodott. Bizonytalanságról, elkeseredettségrõl, féltékenységrõl.
Mindenki másképp szeret: mi így, ti úgy, õk másként.
A barátnõim értetlenül állnak azelõtt, ahogyan megélem a kapcsolatunkat. Érthetetlen számukra, miért nem akarok minden percedrõl tudni, és miért nem csörögsz rám, ha már fél órája nem beszéltünk egymással.
Anya, miért sírsz?
- Megint rossz a kedved? - kérdezte a nyolcéves kisfiú édesanyjától a vacsoránál. Már rutinná vált, hogy napjában többször is érdeklõdik afelõl, hogy érzi magát.
Hová tûnt az a férfi, akit szerettem?
Egykor imádtuk egymást, most mégis a legnagyobb ellenségek vagyunk. Soha nem akartam harcolni, ellened fõleg nem, de a köztünk lévõ távolság, és az, hogy én mondtam ki elõször: legyen vége a kapcsolatunknak, lavinát indított el benned.
9 év után a szívem már nem párjaként üdvözölt...
Hogyan tûnhet el minden, amit egyszer valaki iránt éreztünk? Hogyan feledkezhet meg a szívünk arról a millió hatalmas dobbanásról, amit akkor éreztünk, amikor megláttuk, hallottuk a hangját, megcsókoltuk? És hogyan válhat az emléke semmivé?
Szakítás: Nehogy az exemnek legyen hamarabb valakije!
- Szerintem Zolinak hamarosan új barátnõje lesz, gyorsabban, mint nekem pasim - mondta Flóra szomorúan maga elé meredve.
Fáj a közelséged, de ha itt hagysz, belepusztulok...
Fülledt volt az idõ, és nem csak a nyár, a harminc fok miatt. Nehéz volt a levegõ, a járás, a gondolkodás, mert a hõségen kívül egy súlyos terhekkel teli szerelmet is cipeltem, vagy inkább vonszoltam magammal.
Hiába próbáltam, nem tudtam véget vetni a kapcsolatunknak.
Minden mosolyban téged kerestelek - mégsem találtalak, mert hozzád hasonló nincsen. Szeretjük egymást, mégis elváltak az útjaink. Én kértelek, hogy felejts el, menekülj tõlem minél messzebbre, mert az életem a feje tetején áll.
A szerelmemben biztonságra találtál.
Négy hónapot vártam pár óra boldogságért, mégsem érzem úgy, hogy a mérleg nyelve túlságosan elbillent volna. Hogy borzasztóan nagy árat fizettem fél nap felhõtlen örömért, csókokért, ölelésért, szeretkezésért.
Megtaláltam a férfit, aki nem akar tökéletesnek látni!
Csodás, gondtalan, örök boldogságban töltött életre vágyunk, ezt akarjuk elérni, majd újra és újra csalódunk, mert csak megközelíteni sikerült, de elérni nem.
Lelki terror a munkahelyen: Amikor "üldöz" a fõnök...
Az álláshirdetésekben található "mit nyújtunk" kategória felsorolásán túl - érdekes munka, versenyképes jövedelem, juttatások - már csak annak örülhetünk jobban, ha nem is kell jelentkeznünk, mert minket keresnek meg.
Két esélye is lett volna a boldogságra...
Egy városban éltek, egy gimibe jártak, ismerték egymás szüleit, mégsem beszélgettek. Tulajdonképpen idegenek voltak, mégis két meghatározó pillanaton osztoztak - olyanokon, melyek örökre az emlékezetükbe égtek. Mert sejtelmesek voltak, sokat ígérõek.
Szívesen utálnálak, de túl jó nõ vagy hozzá!
A neonsárga, feszes szoknya alatt aprócska tangabugyit visel, ami minden egyes lépésnél kirajzolódik formás fenekén. Szembõl nézve pedig azt is megtudhatja mindenki, mekkora az a dekoltázs, amibõl egy hirtelen mozdulat során még éppen nem buggyan ki a melle.
Akkor sem üthetsz meg, ha a gyerekem apja vagy!
Evelin az arcát sminkelte a tükör elõtt. Épp a gyönyörû zöld szemét keretezõ szempilláit festette, mikor eszébe jutott az a bizonyos szombat, amikor a párja felkapott a padlóról egy játékot, és dühében az arcához vágta.
Lavinaként omlik rám újra és újra az életem...
Emma hatodik alkalommal ült a pszichológusnál, és még mindig nem tudja, miért érzi úgy, hogy egy spirálba került, ahonnan nem tud kijutni. Csak örvényszerûen forog benne, sormintaként átélve ugyanazt.
Nem érek kevesebbet, csak mert egyke vagyok!
Vannak döntések, amelyekkel kapcsolatban nem kérték ki a véleményünket, mégis befolyásolják az életünket. Egyke vagyok, így nõttem fel, és bár én sosem éreztem ennek hátrányát, úgy tûnt, a külvilág nehezebben fogadta el ezt a tényt, mint én.
Vedd már észre: az igazi szerelem nem ritkaság!
Most az volt a legfontosabb, hogy idõben odaérjek a megbeszélt helyre. Éppen ezért két dolog kötötte le a figyelmemet: hogy a hömpölygõ emberáradattal szemben sietve egyikük se lökjön fel, és az, hogy semmi esetre se késsek el.