[origo] filmklub

[origo] filmklub

Soha vissza nem térő utazás

Következő vetítésünket angolul tudó olvasóinknak ajánljuk: Wes Anderson mesés indiai kalandozását vetítjük eredeti nyelven, felirat nélkül az [origo] filmklubban. Az Utazás Darjeelingbe már megjelent nálunk DVD-n, de moziforgalmazásba itthon nem kerül, ezért érdemes megragadni ezt a ritka lehetőséget, amikor filmkópiáról tekinthető meg az alkotás.

Titanic: Nekünk ez a nyolc

A holnap kezdődő 15. Titanic filmfesztiválon szokás szerint a bőség zavarával küzdhetünk: 65 egész estés filmből lehet majd válogatni. Ezt megkönnyítendő kedvenc filmjeinket ajánljuk a programból, melyek közt találni vérbeli westernt, AIDS-drámát, koncertfilmet és megrázó skinhead-sztorit is.

Menő manók

Hét olyan művészt kérdeztünk ki a tavalyi évükről, akik 2007-ben a kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Köztük van a legkarizmatikusabb férfiszínész, a nyár legnagyobb slágeréért felelős énekesnő, a legfelkapottabb jelmeztervező, egy Oscar-jelölt és egy locarnói fődíjas rendező, egy elsőfilmes alkotó, aki kijutott a Berlinaléra, valamint a Megy a gőzös szimpatikus főszereplője.

Ewan McGregor: Ha hibázol, az benne lesz a filmben

Ewan McGregorral tavaly szeptemberben, a velencei filmfesztiválon ültünk le beszélgetni a magyar mozikban most futó Kasszandra álma című filmje kapcsán. A Trainspotting és a Star Wars-filmek jókisfiús sztárja mesélt a Woody Allennel közös munkáról, szidta a paparazzikat, mint a bokrot, elárulta, hogy miért frusztráló jedilovagot játszani, valamint egy fontos üzenetet is rábízott az [origo] filmklub riporterére. (Az interjú egy kerekasztalos beszélgetés keretében zajlott, ahol tíz másik újságíróval közösen faggattam McGregort, *-al jelöltem azokat a kérdéseket, amiket én tettem fel)

Velence: Mindjárt kiugrok a bőrömből

A filmklub velencei tudósítója kifejezetten a Wes Anderson-rajongóknak kedveskedik cikkével, amelyben nem lő le semmilyen poént, csak azt erősíti meg, amit eddig csupán reméltünk: a The Darjeeling Limited legalább annyira szeretnivaló, mint a rendező korábbi munkái.

A dackorszaknak sosincs vége

Kamasznak lenni néha iszonyú nehéz, ha viszont többé-kevésbé sikerül tető alá hozni a felnőtté válást, utólag jókat lehet nevetni a korábban tragikusan felfogott problémákon. Hogy a szüleim nem értenek meg - és nem értik meg egymást sem, hogy nem jövök be a lánynak, akibe beleestem - sőt, egyenesen az apámra pörög, hogy agyamra megy a kisöcsém - akinek én megyek az agyára... és így tovább. Talán ez az a kettősség, ami miatt olyan hálás filmtéma a kamaszkor: megnevettet, mert önironikus nosztalgiázásra késztet, és megríkat, mert azonosulunk a főhőssel.

A komédia szakbarbárjai

Utálják a másikat, botladoznak, hülyét csinálnak magukból, tagadják érzelmeiket, majd egymáséi lesznek - évente legalább tíz filmre ráillene ez a tartalom-összefoglaló. A héten éppen Hugh Grant és Drew Barrymore próbálnak életet lehelni a romantikus komédia műfajának évtizedes kliséibe a Zene és szövegben, de lehetne a helyükben Vince Vaughn és Sandra Bullock vagy Matthew McConaughey és Cameron Diaz is. Sőt, valószínűleg fel is kínálták nekik is a szerepeket. Mókás, kedves ismerősök ők, de van-e esélyük rá, hogy valaha is komolyan vegyük őket? Összeállításunk számbaveszi a hollywoodi nevettetők kilátásait a skatulyából való kitörésre.