"Azokkal a legnehezebb, akiknek saját magukkal van bajuk" - interjú Juristovszky Sosa jelmeztervezővel

Harminckét évesen tíz nagyjátékfilmmel büszkélkedhet, és több televíziós sorozatban, tévéfilmben, és színházi előadásban felelt a kosztümökért. De nemcsak ebben jó. Tervez díszletet, különleges kellékeket gyárt (döglött haltól kezdve lábujjban végződő bakancsig), és a belsőépítészet felé kacsingat. Egy olyan szépségszalonban találkozunk, amelynek ő tervezte az enteriőrjét. Egy liter répalével érkezik, és nem fogad el semmilyen snacket, mert léböjtkúrát tart, hogy új filmje, a Csak a szél berlini premierjén nádszálként jelenhessen meg.

A plakáttal csak hazudni lehet

Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Ő jegyzi a Made in Hungária, a Papírrepülők és az Utolsó idők poszterét, ez utóbbival közönségdíjat nyert a Szemlén. A fiatal grafikus elmesélte, hogy mit szoktak elszúrni leggyakrabban a filmplakátokon, mennyire bosszantó, ha nem fogadják el egy tervét, hogyan lehet hazudni egy plakáttal, és milyen az, amikor Fenyő Iván és Árpa Attila is beleszól az ember munkájába. Megmutatta a kedvenc plakátjait is, valamint Toldi Miklós találkozását a Sin City-vel.

Török Ferenc: Az a minimum, hogy kiábrándultak vagyunk

Moziba került Török Ferenc (Moszkva tér, Szezon, Overnight) formabontó kísérlete, a Koccanás. Az eredetileg tévéfilmnek szánt rendhagyó Spiró-adaptáció kapcsán a rendező elárulta, hogy miért örülnek a színészek, ha szoborrá merevedhetnek, hogy miért nem tud ellenállni Ónodi Eszternek, és hogy miért nem árt, ha a filmek végén akad egy kis reménysugár. Kifaggattuk azokról az időkről is, amikor még utálta, az azóta kultfilmmé vált Moszkva teret, és amikor még Szabó Simon filmrendezés helyett az érettségijével bajlódott.

Vászonra velük!

Halálosan unjuk, hogy a magyar filmrendezők mindig ugyanazt a néhány színészt foglalkoztatják. A Filmklub induló cikksorozata javaslatot tesz a vérfrissítésre. Olyan nagyszerű, de méltánytalanul mellőzött színésznőket és színészeket mutatunk be, akiknek tehetségük, eredetiségük és izgalmas személyiségük okán már rég a filmvásznon lenne a helyük. Három lánnyal és négy fiúval indítunk, de egyhamar nem fogunk a sor végére érni. (A számozás nem jelent semmiféle rangsorolást, csak azért használjuk, hogy követhető legyen a sorozat.)

A Koccanás bemutatójával kezdődik a Török Ferenc-retrospektív

Vászonra vele: Pető Kata

Folytatjuk cikksorozatunkat, melyben olyan nagyszerű színésznőket és színészeket mutatunk be, akiket tehetségük, eredetiségük és izgalmas személyiségük miatt sokkal többet szeretnénk látni a mozivásznon. Mai alanyunk egy igazi álomnő: amellett, hogy úgy elvisz a hátán egy filmet, hogy a néző minden idegszálával rá figyel, gyönyörűen énekel franciául, és nagy kedvence A sólyom végveszélyben. (A számozás nem jelent semmiféle rangsorolást, csak azért használjuk, hogy követhető legyen a sorozat.)

Menő és magyar

Szó sincs arról, hogy egyáltalán ne lennének jó magyar filmek. A közhiedelem azonban mégis úgy tartja, hogy vannak a közönségnek készített blődlik és a fesztiválokra szánt altatók, a két kategória között pedig elenyésző az átjárás. A nyomozó kritikai és közönségsikere kapcsán az ellenpéldákat tekintjük át; az utóbbi tizenöt év magyar kultfilmjeit, amelyek látszólag a semmiből érkeztek, és szájhagyomány útján hódították meg közönség lehető legszélesebb spektrumát.

[origo] filmklub

[origo] filmklub