Alkonyi sárgulás - Pannónia P12

Talán mondanom sem kell, hogy a P12-es a hazai piacon nem volt túl kelendő. 1974-ben l6 bizonytalan lóerőnél és a jellegzetes T5-kattogásnál jóval többre vágyott a Mobil-üzletek közönsége, s akinek a magyar termék volt a fontos, vásárolhatott egy dögös 21-est.

A népszerűség ma sem lengi körül a P12-est, pedig végül is egy jó kiállású motorkerékpár, amelyből nem túl sokat készítettek. Ennek oka talán a kétarcúsága, a modernnek ható színkombináció alaposan megfiatalítja az ősi technikát. Aki egyhengeres Pannóniára vágyik, szívesebben választja a klasszikus vonalakat hordozó T5-öst.

Egy gyűjtő számára viszont "kötelező kűrnek" számít a P12-es beszerzése, és az egyszerű szerkezet restaurálása általában nem jelent különösebb feladatot. Esetünkben a felújításra kiszemelt motorkerékpár eredeti, bár erősen viseltes fényezésű volt, a krómozott alkatrészeken sok rozsdával.

Szétszereléskor derült ki, hogy a motorban néhány elem cserére szorul, és a forgattyúsházban egyes perselyek kopottak, illetve a berúgótengely perselye repedt. A főtengelyen lévő kopás miatt a teljes felújítást nem lehetett elkerülni, természetesen a henger fúrása és új dugattyú beépítése is szükséges volt.

A kiszakadt borítású nyerget áthúzatták, az első teleszkóp gumiharmonikáját és mindkét gumiköpenyt újra cserélték. Minden csapágy és szimmerring új. Az oldalkocsin főleg lemezmunkák adódtak, némi hegesztés és egyengetés után következhetett a kárpitosmunka, a felújított ülések, az új szélvédő és szélvédőborítás beszerelése.

Végül is a teljes felújítás három hónapig tartott, mint a restaurálást irányító Kothencz Attila szarkasztikusan megjegyezte: a fényezés és a krómozás lassúsága miatt.