kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Brad Pitt kis satyóban hajt az Oscarért
A sportfilm - minden megszokott kliséje ellenére - megunhatatlanul népszerű zsáner Hollywoodban. Titka egyszerű: a műfaj nem más, mint a férfiak számára is fogyaszthatóvá tett Hamupipőke-történet. A kudarcok után felragyog a siker, rendszerint egy csodabogár edzőzseninek vagy válságon túljutott sportolónak köszönhetően. Most Brad Pitt is belekóstolt a műfajba: baseballütővel, fején sildes sapkával indul harcba az Oscarért. Hiába azonban a nagyágyúkkal teletömött alkotógárda, a Pénzcsináló pontosan ugyanazokba a csapdákba esik bele, mint társai.
Így lett alkoholista Johnny Deppből - kritika a Rumnapló című filmről
A Rumnaplóban Johnny Depp még próbál határt szabni az ivásnak és az őrületnek, de már benne van a csírája a Félelem és reszketés Las Vegasban totál szétesett főhősének.
Akcióhőst csináltak a Mikulásból
A Karácsony Artúr egy kedves karácsonyi rajzfilm, ami akár briliáns is lehetett volna, ha az alkotók nem erőltetik annyira az akcióözönt.
- címkék:
- kritika
- Karácsony Artúr
- Címkefelhő »
Bűnhődjön a náci nőgyógyász!
Széttárt lábakkal fekszik az orvosi székben egy Moszad-ügynök, akinek egy náci haláltábor egykori orvosa vizsgálja a fogamzó képességét. Elég jó alaphelyzet egy feszültséggel teli kémtörténethez. Az adósság fenn tudja tartani az érdeklődést, és egy csavaros fordulattal még fokozni is tudja. És ha nem lenne elég a sztori, Budapest sokszínűségében is gyönyörködhetünk.
Véres az út a pelenkáig
Akik eddig is csak a szemüket forgatták a félhomályos erdőben ugrándozó vámpírokon és tragikus képpel előadott romantikus vallomásaikon, azokat nyilván nem az Alkonyat frissen mozikba került negyedik része fogja behúzni a vérszívó-univerzumba. Aki viszont így vagy úgy már megfertőződött, az elégedetten fogja konstatálni, a Hajnalhasadás semmivel sem gyengébb az első három résznél. Sőt helyenként a korábbiaknál érdekesebb képi megoldásokkal gördítették tovább a sztorit.
George Clooney-ra rászakadt az apaság
A megcsalt, kamaszlányaival bíbelődő George Clooney-val a magyar mozinézők legfeljebb jövő februárban találkozhatnak a vásznon. Az [origo] riporterének viszont egyenesen a forgatás idilli helyszínén volt szerencséje megtekinteni az Utódok (The Descendants) című filmet, amelyben Clooney-nak a hawaii aloha-életérzés helyett egy szörnyű tragédiával kell megbirkóznia.
Eddie Murphy elmegy lopni
A Hogyan lopjunk felhőkarcolót? tökéletes példa arra, hogy mennyire sok múlik a színészválasztáson. Ben Stiller, Eddie Murphy, Casey Affleck és a többiek magával ragadó komédiázása az egyetlen említésre méltó dolog a filmben, és mégis, ez bőven elég arra, hogy az ember jól szórakozzon a csupa lúzer alakból álló New York-i bűnbandán, miközben azok egy toronyház legfelső emeltén élő multimilliárdost próbálnak kifosztani.
Jól áll az isteneknek a halál - a Halhatatlanok kritikája
A 300 sikerét meglovagolva, Hollywood ismét egy kosztümös történelmi fantasyval próbál a kedvünkre tenni. A Halhatatlanokban feltűnnek ugyan a görög mitológia olyan jól ismert szereplői és helyszínei, mint a minotaurusz vagy a labirintus, de igazából ezek csak jól hangzó kellékek a minél látványosabb vérontáshoz.
Szeressétek Woody Allent!
Az Éjfélkor Párizsban nem sokkal több, mint egy szimpla romantikus komédia. Eközben azonban tele van zseniális figurákkal és finom humorral. Woody Allen nem lankad.
Szájszag Hollywoodból
Szokásos Sofia Coppola-merengés a Made in Hollywood (Somewhere). Finom rezdülések és hallgatag arcok mesélik el egy filmsztár kiégésének történetét. A rendezőnő talán a "hollywoodi Csehov" cimkére hajt.
Szeretjük ezt a rasszista rendőrt - kritika A guardista című filmről
A guardistában annyi politikailag inkorrekt poént sütnek el, amennyit csak bele lehet zsúfolni egy filmbe, de főhőséről menet közben kiderül, sokkal több mint egy beszólós, kurvázó tahó.
Csajfilm pasiknak
Az utóbbi évek egyik legsikeresebb brit regényének gyorsan érkezett filmadaptációját keserű, vitriolos kritikák fogadták Angliában a derekasan próbálkozó Anne Hathaway akcentusára koncentrálva minden gyűlöletet. Pedig az Egy nap nagyon jól sikerült - bárcsak minden könyvadaptáció ilyen elegáns és ízléses lenne!
A jövő Rockyja fémből van - a Vasököl kritikája
A Transformers után a Vasököl is bebizonyítja, hogy szuper érzés egymással viaskodó robotokat nézni. A hangvétel azonban nem is lehetne különbözőbb: nincs az egész világunkra leselkedő veszedelem, helyette a családegyesítés adja az apropót a gépek harcához.
Ez igen! Pippa végre megmutatta...
Ennél mélyebb dekoltázsú darabot már nem is nagyon választhatott volna magának Pippa Middleton....
Végre igazi szex! - kritika a Barátság extrákkal című filmről
A Barátság extrákkalban szinte bizsereg a vászon a Mila Kunis és Justin Timberlake közti erotikus feszültségtől. Ezért még a film kisebb őszintétlenségeit is hajlandók vagyunk elnézni.
CineFest: Csak nehogy anyám meghaljon
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=D22cPHx3TB82JtBb A természetesség az egyik jellemzője a filmnek: a szubjektív kamera állandó használatát is hamar meg lehet szokni, és utána már nem vonja el a figyelmet a technika az emberekről. Sőt, ez a megoldás lehetővé teszi, hogy még inkább részesei lehessünk a szereplők nagyon is tipikus beszélgetéseinek helyes táplálkozásról, kórházi rémtörténetekről. A kamera legtöbbször fejmagasságból, a beszélgetés egyik résztvevőjének szemszögéből veszi fel az eseményeket. A film bevon minket a társalgásba, az az érzésünk támadhat, hogy amikor a szereplő belenéz a kamrába, a mi szemünkbe néz, és hozzánk ...
CineFest: A szerelem Twitteren érkezik
Az iráni lány (Alice Belaidi) egy Baudelaire-kötetet ad újdonsült francia-algériai fiújának (Rachid Youcef), és arra kéri, hogy mindig hordja magánál. Azt szeretné, hogy a költő szavai mindig a srác közelében legyenek. Ha ebben meglátod a romantikát, akkor ez a film neked való. Ha viszont nem tudod elnyomni a cinikus éned, és a bölcsészszerelem paródiájaként tekintesz erre az aktusra, akkor inkább hagyd ki A romlás virágai-t (Fleurs du mal). Ahogy sok ezer más film, ez is egy ébredő ember képével kezdődik. És ahogy sok ezer más embernek, úgy Rachidnak is az az első dolga, hogy leüljön a gép elé, csekkolja a Facebookot, aztán célltalanul ...
Új királya van az aszfaltnak - a Drive kritikája
Nappal szerelőműhelyben dolgozik, mellette hollywoodi produkciókban kaszkadőr. Éjszaka bűnözőknek segít meglógni. Önként vállalt magányát csak a Nő kedvéért képes feladni. A Drive több évtized filmes mitológiáját egyesíti magában, de az élvezetéhez nem kell fejből tudni a filmtörténetet; bőven elég a mozi szeretete.
Madonna filmjét Torontóban is bemutatták
Nem kapott túl jó kritikát a velencei filmfesztiválon az énekesnő legújabb filmje, így abban bízik, hogy a tengerentúlon jobban fogják szeretni W.E című alkotását.
A bőr, amelyből ki akarok szállni - kritika A bőr, amelyben élek című filmről
Banderas és Almodóvar újra együtt! Plusz tigrisszerkós szatír, szúnyogálló mesterséges bőr és fogvatartott bombanő - vajon lehet nem szeretni A bőr, amelyben éleket? Kritikusunk utálja magát érte, de neki odaadó Almodóvar-rajongóként sem sikerült.
Velence: Kis szürke férfiak intrikái
A velencei filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Tinker, Tailor, Soldier, Spy című nagyszabású Le Carré-adaptáció (a regény magyarul Árulás címen jelent meg) egy pazarul kivitelezett, komótosan hömpölygő kémdráma, amely annak ellenére is tartogat izgalmakat, hogy a játékidő nagy részében szürke öltönyös, meglett férfiak beszélgetnek dohos szobákban. A Gary Oldman és Colin Firth nevével fémjelzett elsőrangú szereplőgárdáról pedig csakis a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni.
Velence: Szexszel kel és szexszel fekszik
A vasárnap reggel vetített Shame című film volt az idei velencei versenyprogram első igazán átütő alkotása. A 2008-as Éhség-et jegyző Steve McQueen második rendezése egy megrázó, szigorúan felnőtteknek szánt film, amelynek főhőse a lelkében tátongó űrt folyamatos szexuális kielégüléssel igyekszik betömködni. Brandon (Michael Fassbender) harmincas évei elején járó manhattani yuppi, aki energikus maszturbálással indítja napot, munka közben pornót néz az számítógépén, olykor az irodai vécében is magához nyúl, majd mikor hazaérkezik, jöhet egy kis szexcset, végül estére berendel magának egy prostit, vagy ha éppen céges buli van, akkor aa ...
Velence: Gwyneth Paltrow fejével szörnyű dolgot művelnek
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=xSBHLQF8hgL7FY3J Soderbergh ezzel szemben azt mutatja meg, hogy milyen lenne, ha TÉNYLEG feltűnne egy halálos vírus, amely exponenciálisan növekvő mértékben szedné áldozatait. Nem az jelenti az izgalmat, hogy vajon eltalálják-e a majmot a kábító lövedékkel, hanem például, hogy ki fizeti annak a tornateremnek a bérleti díját, ahol a fertőzöttek életük utolsó óráit töltik majd. A Fertőzés egyik különlegessége, hogy még a kisebb szerepekben is Oscar-díjas, de minimum Oscar-jelölt színészeket láthatunk (bár ne felejtsük el, hogy a Vírus-ban sem kutyaütők játszottak: Hoffman és Sutherland mellett ottt ...
Hiába dagadnak az izmok - a Conan, a barbár kritikája
Mágikus középkori környezetben játszódó szupermozi akart lenni a Conan, a barbár. Mozgóképnek csúfolt, gyalázatos kudarc lett belőle. Jellegtelensége miatt még a B-filmekre jellemző báj és vakmerőség is hiányzik belőle. Amit eltaláltak benne, az egy mondatban összefoglalható: Jason Momoa arcberendezése félelmet keltő, tekintete szilaj, izmai nagyok, így megfelelő választás volt Conan szerepére.
Velence: Még George Clooney sem makulátlan
George Clooney negyedik rendezése, a The Ides of March politikai thrillerbe oltott morális tanmese egy ambiciózus fiatalemberről, aki a saját kárán lesz kénytelen megtanulni, hogy az idealizmusnak nincs helye egy választási kampányban. A közhelyes történetet jól megírt dialógusok és remek színészek teszik élvezetessé.
Nyugodtan nevezhetjük remekműnek - kritika a Nader és Simin című filmről
Egyre kevesebben vannak ugyan, akik azért járnak moziba, hogy valaki jól gyomorszájon rúgja őket, de aki mégis, az most megkaphatja. Asghar Farhadi filmje, a Nader és Simin - Egy elválás története olyan erővel vágja a képünkbe, hogy az élet mennyire bonyolult, hogy a székből is nehéz felállni utána. Az idei Berlinale fődíjasa már nálunk is látható.
Öreg Barbie nem vén Barbie - kritika a Született feleség című filmről
Nem kell mindent komolyan venni, a Született feleséget például semennyire sem. A szemnek ugyan kellemes, de az égvilágon semmi másra nem jó - nem nevettet halálra, nem mond semmi újat, ragaszkodik a könnyed felszínességhez. Egy dekoratív múzeum a hetvenes éveknek, ahol fő helyen egy márványszobor áll Catherine Deneuve-nek.
Pörögnek a majmok - A majmok bolygója: Lázadás kritikája
Sokadszorra mennek egymásnak a majmok és az emberek. Ami valaha frappáns társadalomkritika alapját képezte, ma már inkább tűnik B-filmbe való, megmosolyogtató fantáziálgatásnak. A majmok bolygója: Lázadás azonban bebizonyítja, hogy van még miért visszanyúlni ehhez a történethez. Hiába veszi magát véresen komolyan, ha el tudunk elvonatkoztatni az alapötlet képtelenségétől, a saját univerzumában igenis működik a film.
Nagyon fáj - kritika a Blue Valentine című filmről
Egy kicsit mi is szerelmesek leszünk, egy kicsit mi is kétségbe esünk, ahogy Michelle Williams és Ryan Gosling párkapcsolata a szemünk előtt épül fel és hullik darabjaira a Blue Valentine-ban. Ritkán készül ennyire szívszorító, ennyire igazi film.
Colin Farrellt elfelejthetjük - a Frászkarika kritikája
A Frászkarika (Fright Night) című filmben gyakorlatilag semmi sincs, ami emlékezetessé tenné (bár a hatásos vége főcím már-már elhiteti az emberrel, hogy voltak markáns pillanatai), a legtöbb, amit a mérsékelten vicces, mérsékelten ijesztő horrorkomédiáról el lehet mondani, hogy végig lehet nézni úgy, hogy mérsékelten jól szórakozik az ember. Colin Farrell a Frászkarika című filmben Az 1985-ös film remake-jében egy Charley nevű tinisrác (Anton Yelchin) rájön, hogy Jerry, a titokzatos új szomszéd (Colin Farrell) bizony vámpír. Charley kicsit későn eszmél, mert addigra Jerry már vámpírt csinált a gyerekkori haverjából, egyedülálló anyyukáját ...
Most egy darabig elég a szuperhősökből - a Zöld Lámpás kritikája
A Zöld Lámpás bolygók között repked, és az univerzum rendjét vigyázza, szabadidejében pedig vadászpilóta Kaliforniában. Ismét egy képregényfilm érte el a hazai mozikat. A Zöld Lámpás azonban csak a számukat gyarapítja, a népszerűségüknek már egyáltalán nem biztos, hogy jót tesz. Íme az újabb bizonyíték, hogy Hollywoodból kiveszett a bátorság, és csak remake-eket, képregényfilmeket és folytatásokat küld a nyár elleni harcba - mondhatják a fanyalgók, ezúttal jogosan.
A legnagyobbak bírálják Katalin hercegnőt
Eddig nem sokan vették a bátorságot, hogy nyilvánosan is bírálják Katalin hercegnőt - az egyik legismertebb angol divattervező azonban nemrég elmondta, miért is nem tetszik neki a hercegnő sminkje.
Pajzson tálalja a nácik fejét - az Amerika kapitány kritikája
Az Amerika kapitány: Az első bosszúálló nem a mostanában megszokott szuperhősutat választotta. Hiányzik belőle az irónia, vagy a realisztikusságra való törekvés. Helyette régivágású kalandokat kapunk, világháborús fogolyszabadítással, náci csodafegyverrel és viking mitológiával, és ezek mellett még a tisztaszívű hősnek is szurkolhatunk, hogy összejöjjön neki a csók a szeretett nővel. Ebbe a naiv, jól ismert világba azonban éppen elég humor vegyül ahhoz, hogy ez ma is bárki által fogyasztható legyen.
Rozsdamarta tragacs a világ körül - a Verdák 2 kritikája
Villám McQueen és Matuka maguk mögött hagyják az amerikai kontinenst, versenyeznek, és közben megmentik a világot. Már, ha úgy gondoljuk, hogy az alternatív üzemanyagforrás nélkülözhetetlen a jövőnk szempontjából. A folytatások általános szabályai szerint a Verdák 2-ben nő a tét; kár, hogy emiatt eltűnt belőle az első részre jellemző báj. Karambol azért nem történt: a vagányság megmaradt.
- címkék:
- John Lasseter
- kritika
- Verdák 2
- Pixar
- Címkefelhő »
Becsületsértési ügyben bírálták felül Strasbourgban a magyar bíróságot
Megsértette a magyar bíróság egy újságíró szabad véleménynyilvánítási jogát, mondta ki a strasbourgi emberi jogi bíróság. Az ítélet szerint nem marasztalható el becsületsértésért az az újságíró, aki egy borteméket kritizált.
Harry Potter stílusosan távozik
A Harry Potter és a Halál Ereklyéi második része pont olyan finálé, amilyet reméltünk: izgalmas, látványos és főleg érzelmes. Kicsit még irigyeljük is azokat, akik a sorozattal nőttek fel, és Harry Potterrel együtt most búcsúznak a gyerekkoruktól.
Julia Roberts körül már nem izzik a levegő
A Larry Crowne egy furcsa romantikus vígjáték: főhőse maradéktalanul teljesíti azt a komikai alapkövetelményt, hogy egyszerre lehessen szeretni és nevetni rajta, de a béna romantikus szálat mintha csak egy utólagos, futó gondolat nyomán tapasztották volna a filmhez.
Zúzzunk acélt! - a Transformers 3 kritikája
Michael Bay nagyot markol a Transformers 3-mal, az alakváltó robotok összecsapásait a végletekig fokozza, a látványorgián pedig még többet dob a szinte tökéletes 3D. De ami a film legnagyobb erénye, az a hátránya is, mindenből annyira a legtöbbet akarja nyújtani a mozi, hogy a néző egy idő után vagy beleun, vagy a kezdeti ámulat után szinte kikapcsol az agya.
Esti mese jó sok vérrel
A Hanna című film nélkülöz minden logikát és életszerűséget, de ha látványos, brutális meseként nézzük, remekül elszórakoztat.
Szörny költözött a városomba
Itt a nyár, egymást érik a mozikban a hollywoodi szuperprodukciók. A látvánnyal sosincs probléma, a tartalommal viszont annál inkább. A Super 8 azonban rögtön a szezon elején megmutatja, hogyan lehet ezt másképp is csinálni. Nosztalgikus szörnyhajsza a kertvárosban, belevaló kölykök a szomszéd utcából.
Ha a legjobb barátod párjába leszel szerelmes
...az még akkor is húzós helyzet, ha te nézted ki őt előbb magadnak. Ha pedig még történik is köztetek valami, akkor előbb-utóbb eljön a döntés pillanata: szerelem vagy barátság? Filmbe illő dilemma. Szerelem kölcsönbe, kritika.
Lányok letolt gatyával - a Koszorúslányok kritikája
Amilyen testnedv csak létezik, az mind szerepet kap az év legjobb vígjátékának beharangozott filmben: izzadság, sperma, könnyek, kidobott taccs és széklet. A Koszorúslányok a legmocskosabb férfihumort vitte be az esküvők habos-babos világába, és az eredmény olyan ízléstelen és gyomorforgató lett, hogy a néző legfeljebb kínjában nevethet rajta.
Harc a tökéletes esküvőért
Egy igazi csajfilm nyitja a nyarat a hazai mozikban, melyben a barátnői intrikák és kötődések, öriharik és öribarik egy gigantikus esküvő megszervezésének ürügyén bonyolódnak jobbra-balra. Koszorúslányok, kritika.
- címkék:
- mozi
- film
- esküvő
- kritika
- Címkefelhő »
Hülyegyerekek a mutánsgimiben
Az X-Men: Az elsők méltatlan folytatása a korábbi X-Men-filmeknek, a felcseperedő mutánsgyerekek története még egy igazi képregényrajongó lelkében sem hagy nyomot, Bryan Singer legendás filmjével pedig egy lapon se említhető.
Ezek a klónok az istennek se támadnak
Szépnek szép, de jó filmnek semmiképp nem nevezhető Keira Knightley és Carey Mulligan közös munkája, a Ne engedj el! A Kazuo Isiguro-regény adaptációja foggal-körömmel ragaszkodik a felszínhez, még a kisujja hegyével sem kaparászik mélyebbre, pedig nem mindennapi témát vet fel.
Már rég nem vicces a hányás - kritika a Másnaposok 2-ről
A Másnaposok 2 sajnos pont olyan, amilyenre számítani lehetett: fáradt, erőltetett és szinte egyáltalán nem vicces.
Jack Sparrow, az energiavámpír
Hullafáradtan, kizsigerelve jön ki az ember a moziból, mintha tíz évet adott volna az életéből a filmnek. Jack Sparrow nem nyújtott semmi újat, a sztori viszont lenyúlt sok régit - együtt a kettő nem a legjobb kombináció. Eleve sem értettem, minek folytatni A Karib-tenger kalózai-sorozatot, és utólag sem látom értelmét.
Cannes: Ez a fiúk sorsa
Cannes-nak számos kedvenc rendezője van, akikről tudni lehet, hogy bérletesek: ha csinálnak filmet, a fesztivál befogadja. Így aztán pont ezeknél a nagyoknál a fesztiválszereplés nem biztosíték a színvonalra, csalódtunk már itt jókorát Wim Wendersben, Gus Van Santben és Atom Egoyanban is, többek közt. Stabil pont talán csak Mike Leigh és a Dardenne testvérek, ők még sosem csináltak rossz filmet. Luc és Jean-Pierre Dardenne idén a Le Gamin au vélo (A biciklis kölyök) című filmjükkel szerepelnek a versenyprogramban, ami nem tartozik a legerősebb munkáik közé, de így is veri az eddig bemutatott versenyfilmek többségét. Jérémmie ...
Cannes: Brad Pitt családja kozmikus jelentőségre tett szert
Ha valaki Az élet fája címmel csinál filmet, és némi lírai felvezetés után egy jó húszperces, gyönyörű számítógépes animációval indít, amiben az ősrobbanástól a dinoszauruszokig táthatjuk a szánkat a Föld kialakulásán és az evolúció csodáján, akkor jobb, ha a filmje hátralevő két órájában valami olyat mutat, ami igazolja ezt a grandiózus nyitást. Terrence Malicknek a The Tree of Life-ban ez sikerült is, meg nem is. A kozmikus perspektívát és a sajátos elbeszélésmódot (erről majd később) a rendező egy nagyon alapvető, ősi történet elmeséléséhez használja fel: hogyan veszíti el az ártatlanságát a gyermek, hogyan lesz a fiúból férfi. EEnnyi ...
Cannes: Szépségkirálynő a mocsokban
Tegnap a remek, de végtelenül lehangoló We Need to Talk About Kevin és a végtelenül lehangoló, ráadásul nem túl jó Sleeping Beauty után szinte kikapcsolódás volt megnézni Gerardo Naranjo Miss Balá-ját, ami - ha Mexikó társadalmának mocskában turkál is - lényegében egy izgalmas akciófilm. A szépségkirálynő útja keresztezi a drogban utazó maffiózóét - ha a sztori egymondatos összefoglalása alapján valaki medencés partikat és kokaincsíkokat szippantgató, gyönyörű nőket képzel el, alaposan csalódni fog: ez a film a drogüzlet kíméletlen, aljas, korrupcióval átitatott hétköznapjaiba visz, amiben glamúrnak aztán nyoma sincs. A film néhány ...
Három rossz film egyben - az Utolér kritikája
Valószínűleg azzal tennénk a legjobbat Dyga Zsombor rendezőnek és a hazai nézőközönségnek, ha egyetlen szót sem szólnánk, sort sem írnánk legújabb filmjéről, és szépen azt is elfelejtenénk, hogy létezik. Az Utolér azért kínos, mert tehetséges emberek láthatóan rengeteg energiát feccöltek bele, komolyan gondolták, és ennek ellenére vallott csúfos kudarcot.
Mint a disznók - kritika Till Attila Csicska című filmjéről
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=xVDJCqRQSbP4NhOU Amikor Thuróczy azt feleli az elkéredzkedő csicskának, hogy "szerinted én mióta vagyok itt?", az egy csodálatos, iszonyú precíz filmes pillanat. Felnevetünk az abszurd és kegyetlen riposzton, de a hangunk rögtön el is csuklik, ahogy fejbe vág a mondat igazsága. A forgatókönyv a remek, lezáratlan és nyugtalanítóan kevéssé drámai végkifejletig tökéletesen klappol, de aki életet lehel bele, az persze Thuróczy. Kiváló, mint mindig, és úgy tud átsiklani egy szempillantás alatt a nyers férfierőből az összetört emberi roncsba, aztán meg vissza, ahogy azt csak az életben szoktuk látni nnéha. ...
Durr bele! - kritika a Nekem lőttek című filmről
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=CB0yC2tRmEXhvtb8 Három fickó (Mészáros Béla, Hajduk Károly és Keresztes Gábor) ül egy kocsmában, cigizgetnek, kávézgatnak, figyelmüket félig az köti le, hogy a fura kocsmáros (Keresztes Tamás) a háttérben egy háborús filmet üvöltet. A sztori egy poénra van kihegyezve, de egy tízperces filmhez ennyi pont elég is. A szépiaszínű, westernes hangulatú képek kifejezetten szépek, úgy látszik, még valami pöpec kamerát is sikerült szerezniük a fiúknak. Mészárostól már szívesen látnánk valami mást is (vászonra vele is, ugyebár), mint ezt a túlhúzott figurát, de tény, hogy most ezt követelte a szerep. Jó ppoén ...
Thor hazakalapácsol
Kenneth Branagh monumentális szuperhősös fantasy-ja, a Thor, egy esztétikusan izmos isten és az ő fantasztikus csodakalapácsának bolygókon átívelő története. Végül mégsem a bátor képregényhős, hanem a szenvedélyesen kutató Natalie Portman és vicces kis csapata menti meg a filmet.
Idősíkokon ballag a katona
Duncan Jones új filmje, a Forráskód tele van feszes akcióval, szinte a giccs határát súroló érzelmességgel és remek zenével, képekkel. Jake Gyllenhaal kisfiúsan csodálkozik rá az összekavarodó idősíkokra, de végül szerencsére magára talál és hajlít magának egy kellemes kis univerzumot.
Büdös nagy metafora az arcunkba - kritika az Eljő a napunk című filmről
Romain Gavras először tavaly adott nekünk egy kis ízelítőt első nagyjátékfilmjéből: ez volt a M.I.A. Born Free című számához készült brutális videoklip, amiben kommandósok összegyűjtik egy buszba a vörös hajúakat, aztán kiterelik őket egy aknamezőre. Az Eljő a napunk (Notre jour viendra) ezt a sztorit bővíti másfél órássá, de, mint menet közben kiderül, nincs benne ennyi, legalábbis úgy nincs, ahogy Gavras feldolgozta. A kilencperces klip nagyot üt, mert csak fokozatosan jövünk rá, hogy mire megy ki a játék, és akkor sem kapunk magyarázatot a történtekre, a nagyjátékfilmre viszont feltehetően a legtöbben úgy ülnek be, hogy már tudjáák, ...
Saramago utoljára pöröl Istennel - a Nobel-díjas író utolsó regényéről
Saramago meghalt, de előtte még megmondta a magáét. A 86 éves író Káin című utolsó regénye provokatív Biblia-értelmezés. Ábel gyilkosa térben és időben utazgat az Ószövetség eseményei között. Ádám és Éva gyümölcsöt kunyerál, az angyalok bénáznak, Isten pedig munkaruhát öltve száll le az égből. A portugál író utolsó könyve a Könyvfesztiválra jelent meg magyarul.
Kemény pali és ferde orr - kritika az Ismeretlen férfi című filmről
Úgy látszik, Liam Neeson élvezi a középkorú akcióhős szerepét: megint eljátssza nekünk a viharvert, kemény palit, aki identitását keresve, egy idegen városba tévedve szembeszáll a rejtélyes bérgyilkosokkal, hogy megvédje igazát. Az Ismeretlen férfi butább és sablonosabb, mint a Bourne-trilógia, de pörgős akciójelenetekkel és erős színészekkel élvezhető B-film lesz belőle.
Így nevel egy leszbikus pár gyereket!
A két sztárszínésznő egy olyan meleg házaspárt alakít az új filmjükben, amelynek nagykorúvá érő gyerekei tudni szeretnék, ki az apjuk. Egy nehéz téma sírós-nevetős feldolgozása: A gyerekek jól vannak.
Napsütötte leszbidráma - kritika A gyerekek jól vannak című filmről
A Gyerekek jól vannak egy leszbikus házaspár kapcsolatának válságáról szól, de olyan mutatós köntösbe csomagolja és annyira óvatosan érinti a problémákat, hogy súlytalanná válik.
Cammogós félmosoly - kritika a Hajszál híján úriember című filmről
A Hajszál híján úriember-től nem fogja eldobni az agyát senki, aki akár csak egy Aki Kaurismaki-filmet is látott életében, viszont a film olyan természetesen kedves, hogy megbánni se igen lehet, ha beült rá az ember. Főhősünk Ulrik (Stellan Skarsgard), egy lassú, pocakos, szánalmasan ványadt lófarkat viselő középkorú pasas, aki tizenkét év után szabadul a börtönből. Ismerjük a sztorit: a fickó szeretne normális életet élni, de ennyi év kiesés után erre vajmi kevés esélye van, ráadásul anyagi és erkölcsi értelemben is tartozik az egykori bűnözőtársaknak, akik visszahúzzák abba a világba, ami minden baja forrása volt. Az ismert történnet ...
Unokáink is szívni fogják - Krzysztof Varga új könyvéről
A Turulpörköltben a félig magyar származású lengyel író, Krzysztof Varga a nemzeti pszichózisok éles szemű Csernus dokijaként mutatkozott be. A magyar néplélek leleplezése után azt vártuk, a lengyeleket fogja analizálni a díványán. Nem ez történt. A Könyvfesztiválra megjelenő könyv, a Műmárvány síremlék még a Turulpörkölt előtt íródott, és nem a lengyelekről szól. Még csak Közép-Európáról sem (noha a szerző szívesen bizonygatja ezt). Varga egy globális kort mutat be szarkasztikusan. A ma kiábrándító fogyasztói kultúrájáról regényt írni nehéz vállalkozás, ezért az író kitalál egy trükköt: 2071-ben egy kései utód a rég meghalt nagyszüülőknél ...
Az író festménnyé trancsírozza magát - Michel Houellebecq új regényéről
Rituális gyilkosság, sehova nem vezető nyomozás, eutanázia, perverz rovargyűjtő, problematikus apa-fia viszony, öngyilkosság - mintha egy fordulatos lektűr hívószavai lennének, pedig nem, az új Houellebecq-regényről van szó. Az Elemi részecskéken edződött közönségnek a szeme sem rezdül az új Houellebecq-könyv olvastán, pedig ez is tartalmaz jócskán gyomorforgató részeket, ha nem is ömlik belőle a szex és provokáció olyan mértékben, mint az előbb emlegetett kötetből. Az új botránykönyvéért Houellebecq elnyerte érte a legrangosabb francia irodalmi díjat.
Társasutazás a jövőbe - Félix J. Palma Az idő térképe című regényéről
Hasfelmetsző Jack, az Elefántember, Charles Darwin, H. G. Wells, Arthur Conan Doyle - sajátos névsor. Mindannyian felbukkannak Az idő térképe című regényben. A spanyol Félix J. Palma elképesztő időutazásra hívja az olvasót. Mottója: "Ha a szomszéd kertje mindig zöldebb, vajon milyen színben pompázhat a szomszéd univerzum?" Időutazós regénye színes és fordulatos, nem csoda, ha minden országban kapkodnak érte a kiadók.
Undorítóan vicces - a Sikoly 4 kritikája
A Sikoly 4 olyankor a legszórakoztatóbb, amikor a paródia határait súrolja, és olyankor a legrémisztőbb, amikor Courteney Coxot premier plánban mutogatja. Mellesleg szakadatlanul fröcsög a vér, Wes Craven, mint egy pajkos nagypapa, jóízűen és otthonosan játszadozik a sorozat és a tinihorror szabályaival, és néhol kisebb műfaji kurzusokat is beiktat.
A csúnya maffiózóknak is van szíve: érzelmes kémregény Le Carrétól
John le Carré-t egészen biztosan nem kell bemutatni a magyar olvasónak: aki szereti a politikai thrillereket, kémregényeket, az találkozott már a nevével. Aki pedig nem, az ne is olvassa ezt az írást tovább - azaz mégis, hiszen Le Carré legutóbbi magyarul megjelent könyve, A mi emberünk nem a szerzőtől megszokott forgatókönyvet hozza. Nem hidegháborús környezetben játszódik, hanem napjainkban, témája pedig az orosz pénzmaffia.
- címkék:
- John Le Carré
- krimi
- kritika
- kémregény
- Címkefelhő »
Ez a csúcsbogyó a hülyének is megéri - kritika a Csúcshatás című filmről
Stílusos, jó ritmusú sci-finek indul ez a film: a megzuhant lúzer író (Bradley Cooper) agyát felturbózza egy titokzatos csodaszer, amitől aztán ellenállhatatlan és szupersikeres lesz. Hol itt a bökkenő? A Csúcshatás készítői szerint sehol.
Blöffölnek a kalaposok - a Sorsügynökség kritikája
Egy szépreményű politikus szerelmes lesz egy ismeretlen táncoslányba és ezért a szerelemért mindenre képes: hajlandó szembeszállni még a... kikkel is? Ez nem derül ki, de kalapot viselnek és hihetetlen hatalmuk van, mert beavatkozhatnak bárki sorsába. A Sorsügynökség Philip K. Dick-novellából készült és Matt Damon a főszereplője, de így se jó.
A katarzison túl - kritika A torinói ló című filmről
Tarr Béla nem a levegőbe beszélt: A torinói lóban megszünteti a világot, és megszokott filmes eszközeit alkalmazva felszámolja az érzéseket. Ürességet hagy hátra katarzis helyett.
Tévémese habbal, nyolc cukorral
Egy fiatal, beszédkényszeres és hiperaktív tévés szerkesztő nagy lehetőséget kap: feléleszthet egy halódó, dögunalmas reggeli műsort. Vajon sikerül neki? Roger Michell vígjátékában Rachel McAdams tisztességgel végigpörgi a másfél órát, szórakoztató, mert nevetünk is kicsit, aztán megyünk a dolgunkra. Az Ébredj velünk profi stábbal készült és átlagos, felejthető hollywoodi vígjáték lett belőle.
Ahogy azt egy pasi elképzeli - kritika az Álomháború című filmről
Az Álomháború egy meglehetősen látványos, egész estésre nyújtott videoklip, ami - ígéretével szemben - egy tesztoszterontól fűtött agyú férfi fantáziájának világába enged bepillantást.
A hős katona bármit lepuskáz - A Föld inváziója - Csata: Los Angeles kritikája
Bántóan együgyű, minden eredetiséget nélkülöző, de legalább látványos akció-sci-fi A Föld inváziója - Csata: Los Angeles, amelyben Aaron Eckhart és kis csapata lövi halomra a gyilkológép űrlényeket.
Philip K. Dicknek nem áll jól a szerelem
Az elektromos Lincoln ígéretesen kezdődik: a fél világ pszichés betegségben szenved, főhősünk emberi másolatokat gyárt. De aztán a sci-fi váratlanul szerelmes regénybe csap át.
- címkék:
- Philip K. Dick
- kritika
- Címkefelhő »
Ördögűzés Budapesten
Bármennyire is furcsán hangzik egy ördögűzős film kapcsán, hogy "igaz történet alapján" készült, A rítus tényleg egy vatikáni dokumentumregényt dolgoz fel. Persze ettől még nem kötelező elhinni a sztoriját.
- címkék:
- mozi
- film
- kritika
- program
- szórakozás
- Címkefelhő »
75 percet kell várni, míg levágja a kezét
A 127 óra tipikusan az a film, amire szinte minden néző úgy ül be, hogy már előre tudja a sztorit, hisz a történet egymondatos, és megegyezik a film alapszituációjával: "Egy fiatal hegymászó a sziklák közé szorul, és csak úgy tud kiszabadulni, ha levágja a saját kezét." Kritika.
Anthony Hopkins pórul járt Budapesten
Akinek van két órája arra, hogy kidobja az ablakon, annak itt A rítus. Akit nem zavarnak a filmes közhelyek, az elcsépelt trükkök, az üres szólamok, az nézze csak meg. Akinek elég, ha budapesti épületeket lát rómainak álcázva, az fizessen, megkapja. Aki szeret magyar neveket böngészni a stáblistán, az ülje is végig, ha kibírja. De aki reszketni akar a félelemtől, sikítani a borzongás közepette, elszörnyedni a világ csúfságától, majd megtisztulni a hit által, az felejtse el, A rítust nem neki készítették.
Nem vicces, de nem baj - kritika a Honnan tudod című filmről
A Honnan tudod című filmben két furcsa dolog is van: hogy romantikus komédia létére nem akar különösebben vicces lenni, és hogy ez kifejezetten a javára válik. A film két órán keresztül taglalt problémája a hollywoodi szerelmesfilmek legrongyosabbra használt kliséje: van egy szép lány (Reese Witherspoon), akinek választania kell a rosszfej szoknyapecér (Owen Wilson) és a kedves megbízható (Paul Rudd) pasi közt, és a lány számára csak a játékidő utolsó percében lesz világos az, amit a néző már az elsőben is pontosan tud. A csalódást elkerülendő előre elárulom, hogy a film maradéktalanul követi ezt a formulát, meglepetésre ne számítsoon ...
Ez nem gyerekmese - kritika a Rango című filmről
A Rango egy üdítően kevéssé aranyoskodó, bizarrba hajló animációs film, aminek több köze van Sergio Leonéhoz és a Félelem és reszketés Las Vegasbanhoz, mint animált társaihoz.
Ha akarsz, ha nem, hányni fogsz - kritika a 127 óra című filmről
A 127 óra című film egyetlen pörgős videoklipbe sűríti egy ember életének legszörnyűbb öt napját. Frenetikus utazás, zsigeri katarzissal a végén.
Nicolas Cage iszik és vezet
A Féktelen harag egy parodisztikus-misztikus akciófilm, amelyben a fiatalos, ám halott nagypapa, elmulasztott családi kötelességeinek eleget téve megszökik a pokolból és leszámol a lányát meggyilkoló, valamint unokáját elrabló sátánista szektával. Íme, egy újabb ínyenc szerep, amelyet Nicolas Cage képtelen volt visszautasítani.
Finom kis KO - kritika a The Fighter című filmről
A The Fighterben minden összejött: sportfilm, de valójában a családról szól, nyomasztók a szereplői, de mégis van humora, életszerűk a problémái, de nagyon izgalmas. Ha az Oscar-díj igazságos lenne, Christian Bale és a rendező, David O. Russell is szoborral menne haza hétfőn.
Vizezett vérszívás
Vámpírok, már megint. Vagy még mindig. Az Alkonyat sikere óta egyre kínosabban burjánzik a vámpírdivat - már a nálunk is meghonosodott "twilighter" kifejezés léte is azt jelzi, hogy valami nagyon csúnyán félrecsúszott. A világítós kappanvámpírok szenvelgő meséi iránt rajongókra építeni hatalmas üzlet. Guillermo del Toro, A faun labirintusa rendezője is belevágott.
Barokk szellem Tandori nyelvén nyomoz
Hogyan lehet nyugodt a lelkiismerete annak, aki gyerekeinek kezébe egy túlvilágról érkezett, párbajban elhunyt szellemről szóló könyveket ad? A barátságos, de elcukisodott Casperhez képest Alexandra Fischer-Hunold kísértete, Sódervári Sherlock báró mellett izgalmas, néhol ijesztő élményben lehet része a fiatal olvasóknak. Csak merjék végigolvasni, ugyanis a földalatti alagutak és a nyikorgó padlódeszkák könnyen lehet, hogy rémálmok okozói lesznek. A német gyerekkrimit Tandori Dezső ültette át magyarra.
Natalie Portman elélvez - kritika a Fekete hattyú című filmről
A Fekete hattyú egy magát thrillernek álcázó, érzékeny film a női és művészi kiteljesedésről. Sem Darren Aronofsky, sem Natalie Portman nem volt még soha ilyen jó. (A cikk elolvasását elsősorban azoknak ajánljuk, akik már látták a filmet.)
Száz év fejremegés
Egy elfuserált meleg pap, egy felszarvazott vasutas, a fővárosban kudarcot valló állványozómunkás és a mai Budapesten helyét kereső hivatalnok - ők a főszereplői Grecsó Krisztián most megjelent Mellettem elférsz című regényének. Saját családja, három generáció. A regény mélyre megy, érződik; kár, hogy a családi mítoszokból nem nő ki mitológia. Most is bele lehet kábulni Grecsó mondataiba és történeteibe, de a könyv igazi erénye, hogy olvasás közben eszedbe jut, vajon a te nagyapád hogyan ismerkedett meg a nagymamáddal.
Zsidóból náci, náciból zsidó: röhögni a második világháborún?
Film a második világháborúról, amelyben látni sok SS-egyenruhát, ordítozó nácikat, még meghurcolt zsidókat is, mégis vicces. Moritz Bleibtreu pedig egyszerre pompás a zsidó galériatulajdonos és az SS-tiszt szerepében is.
Igazi keménység - kritika A félszemű című filmről
A félszeműben a Coen fivérek egy klasszikus westernt szedtek elő és csináltak belőle egy csodálatos filmet. Egyszerre kőkemény, kérlelhetetlen és varázslatos: a sötét erdőben, hópelyhek között vágtázó lovasok távoli, mesebeli tájakat idéznek, a következő pillanatban pedig szíven üt a whiskygőztől bűzlő, aranyszívű emberség. Többször is meg kéne nézni, annyi minden van ebben a látszólag egyszerű, puritán történetben.
Hogy lesz egy családban mindenki alkoholista?
Richard Yates neve ismerősen csenghet: ő az az amerikai író, akinek regényéből A szabadság útjai című emlékezetes film készült, Leonardo DiCaprio és Kate Winslet főszereplésével. A most megjelent Húsvéti korzó is filmvászonra kívánkozik. Az író legjobb regényének mondják, de akárhogy is: Yates a családon belüli elfojtások szakértője.
Kevesebb mint testőr
Colin Farrell most szabadult a sittről, jó útra térne, de visszavárja a régi londoni banda. Keira Knightley hisztérikus szupersztár, aki felfogadja ezt a csendes, hirtelen haragú vadidegent testőrének. A London Boulevard tele ígérettel indul, van itt a kosárban szerelem, brutális izgalom, londoni éjszakák, de a remek színészek sem mentik meg az üres unalomtól. Rejtély, hogyan lehet ilyen lapos filmet csinálni ennyire jó alapokból.
Berlinale: Mobillal fotózni a gaz rómaiakat
Ralph Fiennes a Coriolanus című Shakespeare-adaptációval debütált rendezőként. Filmjében ma használatos gépfegyverekkel lövöldöz, miközben Shakespeare stílusában beszél. Az újsütetű rendező szerint a médiából ránk folyó jelen "ijesztően hasonlít" ahhoz a világhoz, amelyben a rómaiak halomra ölik egymást és ellenségeiket.
Háromdimenziós testek beszélnek Wim Wenders új filmjében
Táncszínházzal nem lehet nagyot kaszálni. Táncszínházi felvételekkel talán még kisebbet lehet. Wim Wenders mégis vette magának a bátorságot és egy táncszínházról készített filmet. Ha a téma nem is, a rendező neve és a 3D-s technológia akár hozhat majd ahhoz hasonló érdeklődést, mint amekkorát az 1999-es Buena Vista Social Club váltott ki a fél világból, amely a film bemutatása után éveken át éneklő kubai nagypapákat akart nézni élőben.
Egy jó kis gyomros - kritika az Egy jobb világ című filmről
Vigyázat, csak erős idegzetűeknek! Különösen, ha a néző maga is szülő. Ezt a két órát lehetetlen úgy végigülni, hogy az ember ne folyton a saját gyerekére, és a nevelési elveire, vagy hibáira gondoljon közben. De akinek nincs gyereke, az sem ússza meg szárazon. Az Egy jobb világ nem horror, nem thriller, nem krimi, mégis két óra borzongás. Nem véletlenül került a legjobb külföldi film Oscar-jelöltjei közé.
Fény derül Stephen King titkaira
Tavaly év végén magyarul is megjelent Lisa Rogak Kísértetszív című életrajzi könyve Stephen Kingről. A regény pont jó a rajongóknak: nem ragad le az adatok ismertetésénél, helyette elsősorban emberi oldaláról mutatja be az írót. A legnépszerűbb horrorszerző jó ismerősünk lesz a végére. Szia, Steve.
- címkék:
- Stephen King
- kritika
- Címkefelhő »
Süskind galambbal paráztat
Ha az író ijesztgetni akar, a legegyszerűbb egy borzalmas külsejű teremtményhez nyúlnia. Minél több pengeéles foga van a lénynek, minél halkabban képes osonni a sötétben, annál jobban félünk tőle. Ehhez képest Patrick Süskind, A parfüm írója csak egy szürke galambbal riogatja főhősét és rajta keresztül az olvasót.
- címkék:
- Patrck Süskind
- kritika
- kisregény
- Címkefelhő »
Rég nem látott orgazmus - kritika a Csak szexre kellesz című filmről
Még nem kell keresztet vetnünk a romantikus komédia műfajára. A Csak szexre kellesz ékes bizonyíték rá, hogy ha az írónak és a rendezőnek van humora, és a színészek kiválasztásánál nem csak a mell- és bicepszméret esik latba, még mindig lehet szórakoztatót alkotni ebben a sablonokba szorított műfajban is.
Kiherélték a rock nagyágyúját
Íme egy film, melyet az egész család élvezhet: a fiúk a csatajelenetek, a lányok a szerelmi történet, a felnőttek pedig a suttyó poénok miatt. Elvileg. Merthogy a Gulliver utazásai minden, csak nem kacagtató családi film, és ezt a tényt pedig még Jack Black rengő pocakja sem képes velünk elfeledtetni.
Képregényes pszichoterápia szétesett családoknak
Magyarországon képregényt kiadni kockázatos vállalkozás, ezért nem nagyon jellemző, hogy egy-egy kiadvány szinte a semmiből bukkanjon elő. A rendszeresen képregényt olvasók már jó előre kiszagolják és számon tartják a várható megjelenéseket, ám időnként bizonyos kiadóknak mégis sikerül meglepetést okozniuk. Így tett a Könyvmolyképző Kiadó, amikor a Twilight-sorozat mangásított változata mellett két hatalmas méretű, gyönyörű albummal is megörvendeztette a műfaj kedvelőit.
- címkék:
- képregény
- kritika
- gyerekkönyv
- Címkefelhő »
Két frusztrált tévés kiteregeti a szennyest
"Összevesztem Vitray Tamással, Rózsa Gyurival, Egri Jánossal, Havas Henrikkel"- vallja be Vágó István televíziós műsorvezető Bárdos Andrásnak a Kinyitom a számat című interjúkötetben. A beszélgetések meglepően őszinték, Vágó egyáltalán nem titkolja gyengeségeit vagy indulatait. A könyvből az derül ki, tele van sérelmekkel, ahogy beszélgetőtársa, Bárdos is.
John Grisham vérprofi kamaszkrimit írt
John Grisham a jogi krimik első számú szerzője. Nem véletlenül ért hozzá: a jogászi pályát hagyta ott az írásért. Olvasóként csak örülni lehet a döntésnek, könyvei izgalmasak és letisztultak, Grisham követhetően, közérthetően és szórakoztatóan ír jogi témákról. És most megmutatta, hogy a kamaszokhoz is ért.
Nicolas Cage megint rossz lóra tett
Nincs mese: akármennyire Magyarországon forgott is a Boszorkányvadászat, a szintén nálunk készült Hellboyra még mindig sokkal büszkébbek lehetünk. Nicolas Cage 2010-ben készült kalandfilm jellegű fantasyje egy nagyszerű színész pályájának újabb ciki állomása.