kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Egy nagyon rossz film rövid kritikája
Gerard Butler és Jennifer Aniston az Exférj újratöltve című filmben Lehetne az Exférj újratöltve (The Bounty Hunter) című filmről rendes, több bekezdéses kritikát írni, de teljesen felesleges. Ez egy olyan darab, ami már dühöt sem generál; a csalódottság okafogyott, hiszen miért érezne csalódottságot az ember egy olyan film miatt, amitől nem is várt semmit. Jennifer Aniston újabb filmje, amiben azt hiszi, ő is, meg a rendezője is, hogy elég sitcom-grimaszokat vágni és kifújni a haját az arcából ahhoz, hogy színésznőnek nézzük. A legnagyobb bűnös mégsem a mérsékelten tehetséges színésznő és a hakni-gagyi rendezője, hanem a forgaatókönyvíró, ...
Ölni és ölelni
A Testvérek gyomorba markoló dráma, ami az amerikanizálás során nem veszítette el az erejét. Csak a főszereplők lettek szebbek.
Így háborúztok ti
A Kecskebűvölőkben nincs is sok kecske, van viszont iraki háború, sivatagiasan lebarnult és tökéletesen hibbant George Clooney, konstans berezelt Ewan McGregor, aki már elfelejtette, hogy mi az a jedi, ellenszenvesen hetyke Kevin Spacey, és mackó-testével a réten spirituálisan repkedő guru, Jeff Bridges. A társadalmilag elkötelezett, ám kellően vicces és tehetséges alkotógárda kíméletlen gúnnyal terjeszti az ismeretet, és a harciaskodó hacacáré abszurditását.
Csodás vadulás
Az Ahol a vadak várnak gyönyörű mese, ami szőrmókjaival lenyűgözi a kicsiket és elvarázsolja a nagyokat. Spike Jonze bebizonyítja, hogy érdemes nem felnőni.
Mad Max a nyugdíjkorhatáron
Csigalassú, kiszámítható thrillerrel tér vissza Mel Gibson a színészethez. A sötétség határán (Edge of Darkness) hiába volt huszonöt éve izgalmas tévésorozat, a mozifilm nem sikerült.
A kis cigarettasodró lány és a perverzek könyvtára
A Bibliotheque Pascal mágikus film, amelyben Hajdu Szabolcs és két barna lány bűbája, határtalan fantáziája és álmainak gyógyító ereje átrajzolja a kegyetlen valóságot, leszámol a gonosz bohóccal, és láthatóvá teszi a mozi varázslatát.
Fejetlen apa-dömping
Itt az újabb magyar romantikus vígjáték: az Igazából apa teljes gőzzel beveti a jól ismert sablonokat, egy ideig zsonglőrködik velük, aztán hagyja az egészet és inkább belefullad Kapócs Zsóka dekoltázsába. De Scherer Péter legalább elpoénkodhat azon, hogy mennyire dübörög a magyar gazdaság.
Kibelez és ébren tart a mutáns űrfilm
A Pandorum német-amerikai sci-fi horror elemekkel, ami semmi újat nem ad hozzá a műfajhoz, de nem is követ el hatalmas hibát. Ben Foster megint remek, de megint hiába, mert a német rendező nem mer elmenni a jófajta űrhajós érzelmeskedés irányába, és így nem is tudja igazán megmozgatni a nézőt.
Peter Jackson komfortzónája
A Komfortos mennyországban a főszerep nem a színészeké, hanem a látványé, ami néha giccses is. Peter Jackson filmje mégis működik.
Menetel a panelszutyok
Andrea Arnold, aki néhány éve Oscart kapott az egyik kisfilmjéért, most ezer rétegből összetapasztott, lírai filmet csinált az essexi lakótelepről és egy tizenöt éves, lepattant kiscsajról, aki azt hiszi, egyszer táncos lesz belőle. Remek színészek, szívszorító képek, életszerű, túlkapásoktól mentes sztori. Akvárium-kritika.
Jófajta tébolyda
A Viharsziget mesterien kifundált szemfényvesztés, sötét és cseles játék egy megtépázott lelkű, kétségbeesetten loholó szélmalomharcossal. Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio csavaros thrillere hosszan és okosan szórakozik velünk, végül csúnyán becsap, és mindezt még élvezzük is.
Tim Burton hagyta magát kiherélni
A Burton-féle Alice Csodaországban keserű csalódást fog okozni mind az eredeti mese, mind Tim Burton rajongóinak. A rendező kibelezi Lewis Carroll csodálatos világát, és egy bénán összetákolt fantasy-forgatókönyvből próbál 3D-s látványparádét kicsiholni.
Tökös csajnak áll a világ
A Hajrá, Bliss! (Whip It) talán az év legjókedvűbb filmje, ami veszélyesen rövid szoknyában görkorizó, tökös csajok segítségével mondja ki az alapigazságot, hogy csakis azt csináld az életben, amit szeretsz.
Vadul rázkódó keblek a kefírdoboz árnyékában - a Szinglik éjszakája kritikája
Sablonos, bárgyú, sok szponzoros egri vígjátékot gyártott le Sas Tamás. A Szinglik éjszakája csak azt veszi át az amerikai mintából, amitől garantáltan rossz film lesz belőle. Egyáltalán nem romantikus magyar vígjáték, előnytelenül fényképezett, peches színésznőkkel.
Jeges iszonyat a faluban
Michael Haneke A fehér szalag című legújabb filmjében is az emberi lélek sötét oldalán tesz ijesztő sétát, csak a jelmezeket száz évvel ezelőtt szabták. Bármennyire iszonytató a sok rejtelmes jelenet, a végén nem sikerül a korábbi filmek bravúrja. Kritika.
George Clooneynak is fáj a magány
Az Egek ura egy fájdalmasan vicces, de alapvetően humánus vígjáték a gazdasági válságról és arról, hogy egyedül lenni szar. Még akkor is, ha az ember úgy néz ki, mint George Clooney. Kritika. (Ha te is annyit repkedsz, mint Clooney a filmben, a cikk végén szuper utazóholmikat is nyerhetsz.)
Sisakzuhany, lángoló pálmafák
Kathryn Bigelow már eddig is leforgatott egy-két kőkemény, tömény adrelin-drámát, de A bombák földjén-nel most valami olyat rakott a vászonra, amit kevesen tudnának utánacsinálni.
Drágám, fogadjunk örökbe egy kurvát!
A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetített Welcome to the Rileys című filmet Ridley Scott fia, Jake rendezte, a producerek között ott van az apuka és annak öccse (Tony Scott), valamint Steve Zaillian, aki többek között a Schindler listája forgatókönyvét jegyzi. A főszerepeket James Gandolfini, Kristen Stewart és Melissa Leo játssza. Azért soroltam fel ezt a sok nevet, mert hangsúlyozni szeretném, hogy egy csomó olyan ember dolgozott ezen a filmen, akik láttak, írtak, rendeztek már számos jó filmet vagy legalább játszottak már jó filmben, és csodálkozom, hogy egyiküknek sem jutott eszébe felkiáltani, hogy gyerekek, ebben ...
A művészet egy vicc
Dokumentumfilm egy meghiúsult dokumentumfilmről, amelynek a világ legmenőbb graffitiseiről kellett volna szólnia, végül az őket követő mániákus kamerást mutatja be, aki egy nap alatt lett világhírű művész. Az Exit Through The Gift Shop alkotója, az illékony street art-király, Banksy végül hivatalosan nem tette tiszteletét a berlini filmfesztiválon, de szelleme annál inkább kísértett.
A rocksztár bekakilt, és akkor mi van?
A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetítették az Ian Dury brit rocksztár életéről szóló Sex & Drugs & Rock and Roll-t. A rendező Mat Whitecross korábban Michael Winterbottom mellett dolgozott (Guantanamo, The Shock Doctrine), tehát mondhatjuk, hogy jó viszonyt ápol azzal az emberrel, aki minden idők legjobb zenei témájú életrajzi filmjét csinálta. Ezt jó előjelnek tekintettem, de tíz perc után egyértelműen látszott, hogy a Sex & Drugs & Rock and Roll messze nem abban a ligában játszik, mint a Nonstop partiarcok. Nagy kár, mert Andy Serkis pontosan olyan tökéletesen játssza el Dury-t, amennyire csak lehet, a korrajz is hitteles, ...
Néha Leonardo DiCapriónak sem könnyű
A 60. berlini filmfesztiválon elsőként Martin Scorsese Viharsziget (Shutter Island) című új alkotását láttam, amelyet versenyen kívül vetítettek le szombat délben. Scorsese majd' ötvenéves filmrendezői karrierje alatt olyan elképesztő mennyiségű mesterségbeli tudást halmozott fel, hogy talán nem is lett volna fair, ha benevezi a filmjét versenyprogramba. Lehet, hogy nem fogják majd a nagy Scorsese-filmek között emlegetni ezt a bestseller-regény alapján készült csavaros thrillert, de olyan zavarba ejtő profizmussal van összerakva, hogy igazságtalanság lenne ujjgyakorlatnak nevezni. Viharsziget | Mark Ruffalo és Leonardo DiiCaprio ...
Ha a nő nem engedelmeskedik
Feo Aladag, a Die Fremde (Az idegen) rendezője kb. ott vette fel a fonalat, ahol Fatih Akin, a Fallal szemben című film végén letette: Sibel Kekilli török származású német színésznő ismét egy hányattatott sorsú török származású német nőt játszik, aki megint menekül, ezúttal Isztambulból vissza Berlinbe. Aladag filmje természetesen nem a Fallal szemben folytatása, de akár az is lehetne, annyira hasonló témákat jár körül. Isztambul külvárosában kezdődik a történet, Kekilli egy Umay nevű 25 éves családanyát alakít, aki boldogtalan házasságban él férjével, Kemallal és annak családjával. Férje engedelmességre kényszeríti, megalázza ((veri ...
Sakk három bábuval
A Köntörfalakban nem is annyira a csavaros sztori közepén trónoló titok az érdekes, hanem azok az apró finomságok, amiktől összetéveszthetetlen, varázslatos hangulatot kapott az egész film.
Michael Moore újabb bolondos blöffje
Michael Moore megint csinált egy felszínes, ide-odacsapongó, valóságot nyomokban tartalmazó, úgynevezett dokumentumfilmet. Két órát kell várnunk a megoldásra, hogy mit is kínál a rendező a kapitalizmus helyett. És az is nagy baromság.
Musical székrekedéssel
Aki kíváncsi arra, milyen Daniel Day-Lewis arca, ha két órán keresztül egy zabszemet szorongat a fenekében, az nézze meg a Kilencet. Aki ennél tartalmasabb szórakozásra vágyik, az viszont válasszon másik filmet!
Pisilésért pontlevonás
Ha esetleg akad még olyan csacsi kerek e világon, aki a hétvégi céges csapatépítéseket valamiféle svédasztalos, wellness, fitness-es relaxációként, esetleg egy jól megérdemelt két napos alkoholizálásként képzeli el, azt a Team Building végérvényesen helyre teszi. Almási Réka első nagyjátékfilmjében alaposan körbejárja és nevetve-sírós szituációk tömkelegén keresztül többszörösen megerősíti, hogy ezek a luxusbörtönökben levezényelt bohóckodások, ahol a felnőtt emberekből színes labdák és lufik után rohangászó hülyegyerekeket csinálnak, egyes egyedül a cég érdekeit szolgálják. A Team Building pont ennyi, meg egy bambi. Team Building || ...
Néma, elcseszett vágyakozás
Pacskovszky József finom, érzékeny, érzelmes filmet csinált egy néma (vagy inkább beszélni nem akaró) fiatal lányról, aki házvezetőnőnek költözik egy negyvenes, jómódú, idegroncs házaspárhoz Szentendrére. A vágyakozás napjai-ban a tágranyílt szemű Anna (Schefcsik Orsolya) és a beszédkényszeres, láncdohányos, bánatát random szexbe fojtó szépasszony, Angéla (Catherine Wilkening) kettőse a központi vonal. Innen, ebből a különleges, dinamikus viszonyból indul a történet többi szála és feltűnik a többi szereplő: Angéla férje (László Zsolt), a menő szemsebész, lovásznak áll, hogy az istállót pucolva rendezgesse át magában az élet súlyát, ...
Thriller takaréklángon
Pejó Róbert a Dallas Pashamende óta német tévéfilmeket rendezett, és ez látszik is a Látogatás-on: a gyerekgyilkossággal megspékelt Fertő tavi húsvét hétvégét profin vezényeli le, de a négy főhős közt fel-felparázsló feszültség és a kicsiny holttestek után kutató helikopter zaja koránt sem spannol fel minket, mindez csak finoman, a háttérben duruzsol, nehogy megzavarja a vasárnap délutáni sziesztánkat. Ursina Lardi, Merab Ninidze, Gryllus Dorka és Andreas Lust a Látogatás-ban Thomas (Merab Ninidze) és Sonja (Gryllus Dorka) tó fölé épült, csodás lakába vendégségbe érkezik Thomas két régi barátja, Heinrich (Andreas Lustt) ...
Mert övék a hatalom
Dömötör Tamás első filmjében a színház közegében mártózott meg, a másodikban a kereskedelmi tévék világában. Ennyit elég is tudni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: a második filmje csak felszínesebb és unalmasabb lehet. A Czukor Show nem az első film a palettán, ami azt bizonyítja, hogy a média cinizmusán méltatlankodni nem elég téma egy filmhez. Ez így, a maga általánosságában biztosan kevés, de az is lehet, hogy a kereskedelmi média, mint egy történet főszereplője túlságosan sekélyes ahhoz, hogy másfél órán át boncolgassuk. Mert tudniillik nincsenek mélyebb rétegei. És így gyakorlatilag nem szükséges moziba menni, elég ülni a tévé ellőtt ...
Mesebeli kurválkodás
Hajdu Szabolcs már megint egy szépet mesélt nekünk. Szépet és nagyot: a Bibliotheque Pascal Romániától Liverpoolig, egyéjszakás kalandtól gyámügyig, bohém vándoréletmódtól lélekgyilkos prostitúcióig sok mindent felölel. Mindez Monával (Török-Illyés Orsolya) történik meg - vagy hát legalábbis ő így meséli. A rendező saját képzelete gazdagságát védekező reakciónak tulajdonítja a rémesen lehangoló debreceni panellel szemben, ahol felnőtt, ami elegánsan leegyszerűsítő magyarázat, de számunkra nem is ez a lényeg, hanem, hogy úgy tudja filmre vinni a fantáziáit, hogy azok nem csak szemet gyönyörködtetőek, hanem valahol mélyen rezonálnak ssaját ...
Különös éjszaka volt
Egy helyszín, három szereplő és egy titok. Az ilyen kamaradrámához halálosan precíz forgatókönyvre és tökéletes színészekre van szükség, ezek nélkül megette a fene az egészet. Szerencsére a Köntörfalak-hoz ez mind megvolt. Dyga Zsombor (Tesó, Kész cirkusz) forgatókönyve nagyon erős annak ellenére, hogy a sztoriban nincs semmi truváj, sőt, igazság szerint eléggé elhasznált elemekre épül. De ezt simán el lehet nézni neki, mert jó a tempó és szuperek a dialógusok. Nem rohanunk sehova, majdnem valós időben haladunk előre egy estében, amit kellemesen, belefeledkezősen komótosnak érzünk. Eszti (Tompos Kátya) és Zoli (Elek Ferenc) randizikk ...
Ez nektek film?
Dühös vagyok, és talán úgy korrekt, ha ezt mindjárt az elején közlöm. A következő sorok dühből íródnak majd, mert felháborít, hogy Sas Tamás és Csikesz Judit (Sas felesége, egyben forgatókönyvírója) filmnek meri nevezni, filmként próbálja majd eladni a Szélcsend-et. Mert milyen film az, amelyikben fejenként három mondat sem hangzik el a három főhősnő szájából, máris tudom, hogy egyiküket sem fogom elhinni egy percig sem? Milyen film az, amelyikben a figurák beszélgetés helyett eleinte a totális sötétség bonmot-ival kommunikálnak, majd áttérnek arra, hogy felmondják az életük korábbi eseményeit? Milyen film az, amiben a legkisebb hüülyeség ...
Táncrúdon, szégyenben
Nagypál Orsi tavaly végzett a London Film School filmszakán, a Paktum volt a vizsgafilmje. A korábban reklámfilmes Nagypál jó ritmusú, kompakt képekben meséli el a megszeppent gimnazista sztoriját, akit bátyja befizet egy körre a rúdtáncosnő-kurvához (Péterfy Bori ügyesen tekereg a munkarúdon). Jók az éjszakai arcok (köztük Pálmai Anna a rúdtáncos-kolléganő szerepében), jók az éjszakai szövegek, csak a sztorival nem vagyok kibékülve: valahogy olyan érzésem van, ezerszer láttam már ezt a történetet, megkopott a beavatósdi mese, megkopott a csavar is benne. Nagypál ebben a néhány percben nem megy elég komolyan a felszín alá ahhoz, hoggy ...
Hipnotikus női szeszély
Magyarósi Éva a Lena-ban két erős hangulatteremtő szérumot csepegtet egybe: a hajdani, békebeli, csipkés-fodros asszonyvilágot és a tengert. Az előző azonnal felébreszti bennünk a nosztalgiát valamilyen soha nem látott, finomságában és illanékonyságában is örök létforma után, míg a tenger önmagában lehengerlő, megmagyarázhatatlan vágyódást kelt az emberben. Miközben nézem a Lena-t, döbbenek rá, hogy nem is olyan régen egy ingyen osztogatott képregényfüzetben (talán a Roham-ban) találkoztam először Magyarósi munkájával, és papíron, mozdulatlanul is annyira tetszett, hogy kitéptem azt a néhány oldalt és gondosan elraktam, isten tudja,, ...
Szabadszájú '56
Amióta lehet róla beszélni, valamiért nem megy. Az elmúlt évek '56-os filmjei annyira nyomasztók, hogy rossz őket nézni, kellett már egy olyan is, ami értelmesen, mélyrehatóan, de nem kardjába dőlve meséli el a történetet. Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid-je az elmúlt évtized legjobb filmje ebben a témában. Nagy Zsolt a Kolorádó Kid-ben Nem indul olyan jól, mint ahogy később kiforr. Azért sok minden látszik már az első képkockákban, például, hogy szép film lesz, elegáns képi világgal, jó szövegekkel, ritkán használt, izgalmas arcokkal. Nagy Zsolt persze nem tartozik a ritkán használt arcok közé, de a film végére csakk ...
Játsszunk hátbadöfőset!
Mészáros Márta filmrendező, Jancsó Miklós volt felesége állította Jancsóról, hogy senki nem tud annyit a magyar történelemről, mint ő. Valószínűleg nem sokat túlzott, kétlem, hogy akad olyan ember, aki az Oda az igazság összes történelmi (társadalmi, irodalmi, zenei) utalását fogná. Ez persze abszolút nem gond, Esterházy Péter írásainak élvezetéhez sem kell ismerni az összes vendégszöveg forrását. Királyok, királycsinálók, királygyilkosok, királyfeleségek, királyellenségek kavalkádja vonul fel előttünk a Jancsótól megszokott módon: beúszik a kamera a jelenetbe, a színészek megelevenednek, produkálják magukat nekünk (gyakran ránk is ...
A csúf zsidó zseni, aki szerette a nőket
Ha van zenész filmbiográfia, amire érdemes volt várni, akkor Serge Gainsbourgé az. A franciaországi bemutató után fel lehet lélegezni, a Gainsbourg (Vie héroique) pont olyan őrült, dekadens és szenvedélyes, amilyennek az énekes-dalszerző zsenit is ismertük.
Érzékeny magyar a hollywoodi páncélautóban
Nem okoz csalódást a Kontrollal elhíresült, Hollywoodban rendező Antal Nimród. A szállítmány című második amerikai mozifilmje könnyed, pörgős, okos, és főleg hihető kamaradarab egy csapat pénzszállítóról, akik egymás torkának esnek a nagy szajré meg a súlyos erkölcsi kérdések felett.
Zsidó, nem zsidó
Annyira komolyan vettük az Egy komoly ember (A Serious Man) című film tanulságait, hogy elhittük, tényleg mindig minden egyre rosszabb lesz. Azt gondoltuk, ez a film úgyse jut el soha Magyarországra, ezért az amerikai bemutató idején már írtunk róla. Isten útjai azonban tényleg kifürkészhetetlenek, mégis megérkezett a film, mi pedig nem tehetünk mást, mint amit Larry Gopnik, a film paranoiás főszereplője is tenne ebben a helyzetben: újra megpróbálunk választ találni, bár nem tudjuk pontosan, milyen kérdésekre. A zsidó valláshoz, a popzenéhez és a Coen-filozófiához fordulunk, hogy megértsük az utóbbi évek egyik legjobb filmjét. Két zzsidó, ...
Nem kapsz libacombot
Volt egy Donnie Darko, amiből kultfilm lett, a rendezőjéből meg menő csodagyerek. Richard Kelly az elmúlt tíz évben aktívan rombolja saját nimbuszát, A doboz című film közben pedig egyenesen arra gyanakodhat a néző, hogy ki akarják paterolni a moziból. Mert ez nézhetetlen.
Heath Ledger álmodni se mert volna erről
A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma egy gyönyörű szép mese, amiben Terry Gilliam a tudattalan mélyére ás, de ez nem fáj, mert közben elhiteti velünk, hogy csak játszunk.
Hát ezt tanultad apádtól?
Bravúrosan becsapós előzetest kerekítettek a Halálkeringőhöz, Köves Krisztián Károly első nagyjátékfilmjéhez, amelynek tempósra vágott, stílusosan sötét, vészjósló képsorai, a közhelyes monologizálás ellenére ügyesen elhitetik, hogy történettel, gyanúval, vértócsákkal és nyomozással rendelkező borzongató thrillert kapunk. Valójában ezek közül csak a vér igaz, az viszont minden halmazállapotban.
Jöjj, édes Watsonom, bunyózzunk!
Guy Ritchie Sherlock Holmesát főleg Dr. Watson és a verekedés élteti. Ez furcsa ugyan, de azért a jobb pillanatokban szórakoztató.
Bezzeg a románok
Az évtized második felében megtáltosodott román filmgyártás egyik gyöngyszeme érkezett el végre hozzánk is. A California Dreamin' egyszerre hatásos tragédia, komédia, szerelmi történet és korrajz, ami bárhol játszódhatna Kelet-Európában.
Egyszerűen lekonyult
Az Egyszerűen bonyolultban remek színészek bárgyú és gyakran ízléstelen poénkodásait nézhetjük végig egy távoli, élére vasalt álomvilágban. Egyetlen valamennyire is a Föld bolygóra emlékeztető, szórakoztató pillanat van benne, és azt is egy füvesciginek köszönhetjük.
Szeretni minden hájon át
A Továbbállók a legszebb szerelmes film, amit idén láttunk. Főhőseit legfeljebb az nem imádja, aki túlságosan irigykedik rájuk.
Ettől elkékülsz
Megcsinálta. Cameron megcsinálta. Néhány hónapja, a 15 perces előzetes után azt írtam, "látványos, klisékkel teli gyerekfilmnek tűnik". Most, hogy láttam a 160 percet, megkövetem az Avatar rendezőjét. Mert az Avatar remek film.
Kurtizánok ejtőzése és bukása
Húsz évvel a Veszedelmes viszonyok után Stephen Frears újra összeállt Christopher Hampton forgatókönyvíróval, hogy egy újabb francia regényt vigyen vászonra és csakúgy, mint az egykori, szenvedélytől és intrikától sistergő darabban, itt is Michelle Pfeiffer a film egyik sztárja. Sajnos több hasonlóságot nem lehet felfedezni a hajdani siker és az új film, a Chéri között.
Matt Damon tiszta gyagya, mert vizes az agya
Az informátor! című filmben Matt Damon végre megmutatja, hogy nem csak menőzni tud a vásznon, hanem teljes bedobással komédiázni is, Steven Soderbergh pedig bebizonyítja, hogy amikor észben tartja, hogy közönségnek dolgozik, még mindig briliáns.
Se szex, se pisztoly, csak a meló
Az irányítás határaiban hiába búvik meg minden, amiért szeretjük a jarmuschi mozit, mert annyira kuszán és homályosan lebeg a vásznon, hogy ha beleszakadunk, sem tudjuk élvezni. Jim Jarmusch (Hervadó virágok, Szellemkutya) legújabb filmjének nyilvánvalóan hiábavaló, ám fantáziadús értelmezési kísérlete következik.