kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Féltékeny kísértet gyógyít ki az időutazásból
Nyilván, mint sokan mások, én is azért vadásztam le Audrey Niffenegger új könyvét, mert azt vártam, ha nem is pontosan úgy, mint Az időutazó feleségénél, de valahogy megismétlődik a csoda. Kapok egy könyvet, ami lebilincsel, mint egy bestseller, és közben felemel, mint egy szépirodalmi mű. Hát nem ez történt. A kísértethistória a könyv felénél nevetségességbe fullad, az ikrek-téma lerágott csont, a szereplők össze-vissza cselekszenek, és az egész történet bosszantóan logikátlan. Vessen meg minden Niffenegger-rajongó, de ez szörnyű volt.
Somát meglátogatja a levegőpunci
A haza önjelölt ösztönanyja, Soma Mamagésa könyvet rázott össze előadásaiból. A Nemek igenje pont olyan lett, mint ő - habókos, derűs, néhol vicces, máshol idegesítő, csapongó hablatyolás. Koherens tudományosságot, neadjisten üdvözítő életmegoldásokat ne várjunk, a jelek szerint a csupaötös pszichológia-diploma ellenére ő sem tudja, mit kell csinálni. De a magunkat elfogadó, lelkes életszemlélet ragadós.
- címkék:
- Soma
- kritika
- pszicho
- Címkefelhő »
Hogyha recseg-ropog, nem kell abbahagynod
Sylvester Stallone The Expendables című filmje pontosan annyit szállít, amennyit ígér: a közönségre kacsingató, saját magukat alakító akciósztárokat és némi brutális zúzást minden értelem és logika nélkül.
Vámos Miklós kalózokról és dinókról mesél
Vámos Miklós A csillagok világa című új könyvében Virág Pál középkorú tengerjogász bőrébe bújik, akinek legfőbb ismertetőjegye, hogy állandóan mesél. Világnézetét és tudását, mint trezorba, úgy zárja mesékbe, hogy így adja át fiainak. Mesél az óbudai plüssállatkagyárról, Pompejiről és az időmértékes verselésről, Julius Caesarról és a kalózokról, Gulliverről és Steven Spielberg dinoszauruszairól - közben pedig az ő életét is megismerjük minden felnőtt gondjával és nehézségével együtt. A történetek meg(rajz)filmesítésért kiáltanak, de míg az megszületik, sok jó sztorit zsákmányolhatunk saját gyermekeink számára.
- címkék:
- Vámos Miklós
- regény
- mese
- kritika
- Címkefelhő »
Rossz zsaru, rossz zsaru
Will Ferrell és Adam McKay rendező megint csináltak egy vígjátékot: a Pancser Police valami frisset ígér, mert olyan palikról szól, akikről általában soha nem szól semmi. Két ügyetlen, kétbalkezes zsaru, Ferrell és Mark Wahlberg botladozik végig a filmen, ami végül sokkal kevésbé vicces, mint amilyennek hiszi magát.
Szíven üt a gyurma
A Mary és Max olyan gyurmafilm, amiről az első fél perc után kiderül, hogy mégsem az. Illetve onnantól kezdve elfeledkezünk arról, hogy hősei hullámszájú, tömpe ujjú, gülüszemű bábúk és minden idegszálunkat megfeszítve azon drukkolunk, hogy ez a két ember túlélje ezt a piszok kemény életet.
Megalszik a szájában a pénz
Oliver Stone a legjobbkor szedte elő a legendás Gordon Gekkót, de ez volt az egyetlen dolog, amit jól időzített. A Tőzsdecápák folytatása széteső film, amelyben a pénzügyi machinációk és az emberi szálak egyaránt unalomba süppednek.
A lányom egy szexi szörny
A Hibrid egy eredményesen borzongató, izgalmas thriller-horror-dráma, annak ellenére, hogy a történet szinte minden fordulata könnyedén kiszámítható. Az emberi és állati gének keresztezéséből születő, szörnyűségesen, szenzációsan látványos, Dren fenyegető léte, a tudós páros titkos kísérlete és magánéleti drámája ügyesen fenntartja a feszültséget, a film végére pedig jut egy kis horror is.
Galaktikus Monopoly
Philip K. Dick 1963-ban írta a magyarul nyáron megjelent A Titán játékosai-t, amiben utolsó harcára készül a megtizedelt, legyőzött emberiség. A csata azonban nem az űrben vagy egy másik bolygó felszínén zajlik, hanem a játékasztalon és a különböző szerekkel teletömött emberek agyában. A Titán játékosai nem a legjobb Dick-regény, de lehet, hogy társasjáték-geekeknek különös örömet fog okozni.
- címkék:
- Philip K. Dick
- sci-fi
- kritika
- Címkefelhő »
Vin Diesel a fejét vakarja
Mathieu Kassovitz jó pár évet rádobott erre a filmre az életéből. Vin Dieselt rendezi benne, a helyszín a közeljövő pusztulásra ítélt, zűrzavaros, veszedelmes világa. A Babylon A. D.-vel mégsem lehet mit kezdeni: az elsőtől az utolsó percig nem derül ki, pontosan miről is szól és miért is néztük végig.
Még egy Kaptár, a Mami kedvéért
Paul W. S. Anderson ismét hóna alá csapta az asszonyt (Milla Jovovich), rendelt egy csokorra való zombit, pár oldallal megtoldotta a forgatókönyvet, és uccu neki, megrendezte A kaptár - Túlvilágot. A speciális effektekért felelős részleg tovább fokozza a rusnyaságot, Jovovich fűzőre cseréli a harisnyakötőjét, a túlélők igyekeznek túlélni, valamint 3D-ben hasít az óriásbárd.
Közhelyek akcióban
Különös élmény volt végignézni Ben Affleck Tolvajok városa (The Town) című új filmjét. A nyitó bankrablós jelenet alatt azt gondoltam, hogy egy kivételes alkotással van dolgom, az azt követő egy órában viszont klisé klisét követett, és már bedobni készültem a törülközőt, amikor a valószínűtlen fordulatok és nyálas megoldások ellenére mégis behúzott a történet. Vagy túlzás azt állítani, hogy behúzott, mindenesetre megadtam magam neki. Rebecca Hall és Ben Affleck a Tolvajok városá-ban Tényleg ezerszer láttuk már ezt a sztorit. A tisztaszívű bűnöző, akinek már csak egy utolsó melót kell összehozni, mielőtt végleg jó útraa ...
Magyarország, ahol csak tökéletes vezetők vannak
Mi idézte elő az ország csődközeli helyzetét? Kik a felelősök? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az Álomcsőd című interjúkötet, amely ugyan részletes beszámoló helyett csak bepillantást nyújt a színfalak mögötti történésekbe, de ajánlott elolvasásra mindenkinek, akit kicsit is érdekel, hogy miért is került akkora bajba Magyarország.
- címkék:
- gazdasági válság
- politika
- kritika
- Címkefelhő »
Birkaembertől kitör a frász
Ha valaki nem olvasott még Murakami-regényt, ne a magyarul most megjelent Tánc tánc tánc-cal kezdje. A legfőbb ok: a könyv gyakorlatilag folytatása a korábban írt Birkakergető nagy kaland-nak. Előzmények nélkül is érthető minden, de jobb sorban haladni. Már csak Birkaember miatt is. A Tánc tánc tánc-ban minden megvan, amiért Murakamit kedvelni lehet - képzelet és valóság keveredése, magányos hősök, titokzatos természetfölötti események, meditatív nyomozás, spagetti és sok zene -, gyakorlott Murakami-olvasók nem fognak csalódni.
- címkék:
- Murakami Haruki
- regény
- kritika
- Címkefelhő »
Nincs itt semmi látnivaló
Vincent Gallót leginkább két dolog miatt szoktuk szeretni. Az egyik a vicces alakítása az Arizónai álmodozók-ban, a másik pedig a Buffalo 66 című filmje, amelynek zsenialitásához nem férhet kétség. Gallóval szívesen foglalkozik a sajtó, mert mindig elő tud állni valami agyament marhasággal (meginterjúvolja saját magát, a honlapján árulja a spermáját, stb.), és amíg a legtöbb hollywoodi színész kímérten és udvariasan nyilatkozik a kollégáiról, ő hajlamos részletekbe menően ócsárolni azokat a színészeket és rendezőket, akikkel együtt dolgozott. Delfine Bafort Excentrikusságára az is jó példa, ahogy új filmje, a Promisees ...
A férfiak pedig próbáljanak megtáltosodni
Luc Besson akkora hévvel lubickol Jacques Tardi képregényeinek őshüllőkkel, őrült tudósokkal és hibbant szafari vadászokkal benépesített, mesés, ám baljós század eleji Párizsában, hogy néha totálisan el is vész benne. Az Adele és a múmiák rejtélye ilyenkor darabjaira hullik, de elragadóan eklektikus stílusával és rettenthetetlen hősnőjével (Louise Bourgoin), összességében mégiscsak egy csuda bolondos, élvezhető kalandfilm kerekedik belőle.
Tanévkezdés lekaratézva
Hollywood igazságos, és generációról-generációra szívén viseli a tanévkezdésre kényszerülő magyar felsősök közérzetét. Ezért küld nekik rendszeresen, a kungfu-életmód lelket acélozó erejével, egy tisztességesen összerakott, szakszerűen levezényelt és eredményesen hatásvadász karate kölyköt. Vagy azért, mert már sokszor bevált.
Bokornyíró az arcba, bozótvágó a fejbe
A már vagy tizenöt éve tartó Tarantino-kultusz melléksodrásán lett sztárrendező Robert Rodriguezből, aki a fillérekből összehozott El Mariarchi, majd hollywoodi remake/folytatása, a Desperado idején valóban képviselt valami friss, vakmerő új stílust, még ha az javarészt ázsiai akciómozik és videótékákba száműzött trashfilmek szaporán vágott és véres összekatyvaszolásából állt is. Quentin Tarantino és Robert Rodriguez Velencében kedden A lényegesen sokoldalúbb Tarantino egy cseppet sem bánta, hogy Rodriguez nevét gyakran összemossák az övével, sőt, gyakran produceri befolyását és színészi (anti)talentumát is kölcsönaddta ...
Szegény, nyomorult celebek
Sofia Coppola új filmje, a Somewhere az a típusú film, amit nem lehet utálni, de sajnos lelkesedni sem könnyű érte. Pedig az Elveszett jelentés és kisebb mértékben az Öngyilkos szüzek óta igenis érdemes volt lelkesedni Sofia rendezői pályafutásáért, még ha legutóbb az ambíciózus Marie Antoinette nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A finom és érzékeny Coppola-lányról el lehet képzelni, hogy bántotta a királynéportré felemás fogadtatása és a számos, azzal egy időben felerősödött "apuci kislánya"-kritika. Talán ezért is nyúlt újra egy sokkal személyesebb témához. Stephen Dorff A Somewhere olyannyira személyes, mint valakinek ...
Szertorna
Hogy a "sex'n'drugs and rock'n'roll" szentháromságát gaxstamód pénzzel, fegyverekkel, bulákkal, vagy Bada Dada szellemében pinával és pálinkával fűszerezzük, ízlés dolga. A brit biológus, Paul Martin a csokoládéra voksol, az élvezetekről szóló összefoglalójában azonban - a szűkre szabott cím ellenére - helyet szorít a kávé-cigi kombónak, a félkarúrabló-függőségnek és a nagy zabálásoknak is. Addiktológia, olvasmányosan.
- címkék:
- kritika
- pszicho
- Címkefelhő »
Natalie Portman lebirkózza a frigiditást
Két éve Darren Aronofsky az utolsó napon igázta le a velencei filmfesztivál versenyszekcióját A pankrátor-ral, ami az Arany Oroszlán után egy sereg díjat elnyert (főleg az újjászületett Mickey Rourke-nak). Nem csoda, hogy új filmjét tárt karokkal várta az olasz szemle és a nagy presztízzsel járó nyitóestére osztották be. Natalie Portman a Black Swan-ban Aronofsky időközben elhintette, hogy a Black Swan és A pankrátor eredetileg egy filmnek indult és a kiöregedett harcosnak egy balerina lett volna a szerelmi érdekeltsége. Nem könnyű elképzelni, ahogy a csatakos, izzadt Mickey Rourke a pipiskedő Natalie Portmannek teszi a szépet (báár ...
Pofon a metrón
Romain Duris két bemutatója is fut jelenleg a mozikban és a Hajsza a nehezebben emészthető filmje. Itt Danielt, a lelkiző párizsi villanyszerelőt alakítja: tipródás, céltalan vergődés, könnyes, drámai szerelem jellemző erre a mesterkélt, de remekül játszható figurára. A Hajsza nem visz sehová, de azt jól csinálja.
Profi francia csók
Bár az amerikai gagyik hosszú sora elvette az ember kedvét a romantikus vígjátékoktól, a Szívrablók című film most kárpótolhat mindenkit, aki az ilyesmit szereti. Sármos, okos színészek, elegáns stílus, könnyed ritmus, igazi, szerelmes pillantások - ezek a franciák tudnak valamit.
Scott Pilgrim és az ő imádnivalón dedós világa
Hozzánk is eljutott a Scott Pilgrim-őrület, a Nyitott Könyvműhely a Képregényfesztiválra hozta ki a tengerentúlon már kultstátuszig jutott kanadai képregénysorozat első két részét (Scott Pilgrim kivételes átlagélete; Scott Pilgrim a világ ellen), és szeptemberben már jön is a harmadik kötet. A srác minden, csak nem tipikus képregényhős: elég laza, kicsit béna, és azért szeretjük, mert húszévesen mi is ilyenek voltunk, vagy legalábbis szerettünk volna lenni. A képregényből film is készült, a magyar forgalmazó még tanakodik, behozza-e.
Tengeripók rácsavarható kupakkal
Kritikusunk nem rest felhívni a főzés finomságaira fogékony olvasók figyelmét: korszakos mű bukkant fel a gasztronómiai témájú könyvek piacán. Régóta hiányzott egy kulináris enciklopédia a magyarok polcáról. Most egy ötnyelvű szakszótár-sorozat képében itt van közöttünk.
- címkék:
- kritika
- gasztro
- Címkefelhő »
Menjetek haza, rómaiak!
A kilencedik légió egy stílustalan és hatásvadász történelmi kalandfilm, valódi erőltetett menet, néhol Monty Python örökzöldeket idéző suta megoldásokkal. A szőrén-szálán eltűnt római légió legendáját feldolgozó Neil Marshall szigorú edzőként a film teljes hosszában futtatja hőseit, és csak egy-egy kaotikusra összevágott, brutális kaszabolás, illetve távolba révedő elmélkedés erejéig hagyja szerencsétleneket megpihenni.
Posztapokalipszis most
Gyomor kell hozzá. Ez a legfontosabb tudnivaló Cormac McCarthy regényéről, amely idehaza is előkelő helyen szerepelt a könyveladási listákon. Az út ugyanis egy borzasztó sötét, idegeket és érzelmeket egyaránt felkavaró mű. Viggo Mortensen szuggesztív színész, de a könyv többet tud.
Kvaterkázások a reinkarnátorral
Az Ulpius kiadó nyár végén adta ki a forgatókönyvíróból lett sikeres német ponyvaszerző, David Safier első könyvét. Naná, hogy mi is tudni akartuk, mi ez a hangyás őrület. A Pocsék karma olyan, mint egy Jóbarátok-epizód: könnyen fogyasztható, gyors és vicces. Hősnőnk egy nap hangyaként ébred - a reinkarnációs tant így teszi magáévá a filléres irodalom.
- címkék:
- David Safier
- kritika
- Címkefelhő »
Akik csak magukkal oszthatók
Tavaly egy elsőkönyves fiatal olasz fizikus srác azzal lepett meg mindenkit, hogy Stieg Larsson, Stephenie Meyer és Dan Brown mögött a negyedik helyen végzett a nemzetközi könyves toplistán. Ráadásul az olaszok legjelentősebb irodalmi díját, a Premio Stregát is begyűjtötte rögtön. Könyvéből azonnal film készült Isabella Rossellini szereplésével, most szeptemberben fogják bemutatni a velencei filmfesztivál versenyszekciójában. A prímszámok magánya nyomasztó történet egy anorexiás, bicegős fiatal lány és egy öngyilkos hajlamú, súlyosan szociofób fiú szerelméről.
Képeslap Bahiából
Jorge Amado könyvéből kiderül, hogy milyen lehetett Brazília a véget nem érő szappanoperák és Coelho ezoterikus tanmeséi előtt. Az író a '30-as évek színes forgatagába repít minket, ahol fura fickókkal ismerkedünk meg. A varázsló gyanús üzelmeket folytat, a szegény srác sztárságra tör, a többiek pedig csak isznak. A munkásosztály hős fiain tényleg csak a szocializmus segíthet? És legfőképpen: ki lehet az a Zsubiabá?
Ovisokat a mozikba!
A Bogyó és Babóca című rajzfilm fényt derít a moziba járás szempontjából eddig méltatlanul elhanyagolt réteg, az óvodás korosztály filmnézési szokásaira és megmutatja, hogy bő egy órára képes bababarát környezetté változtatni a vetítőtermeket. Bartos Erika vászonra bringázó csigagyerekének és katicakislányának tizenhárom egymást követő, ötperces meséje áhítattal elcsendesülő, tágra nyílt szemű kis lurkók tucatjainak jelenti legeslegelső mozis élményét.
Csak azok a fránya szörnyek ne lennének!
A rasztahajú gyilkológépek háttérbe szorulnak a Ragadozókban, az emberek sokkal érdekesebbek náluk. Antal Nimród harmadik amerikai filmjében a speciális effektek nem túl speciálisak, de kellő kárpótlást nyújt a sok remek színész és a mesterien adagolt feszültség.
De ki Eva, aki busszal jön?
Fájdalmasan bosszantó Anna Gavalda új regénye, a Kis kiruccanás. Mintha elkapnál egy isteninek ígérkező francia filmet a tévében, csodás sztori, bevackolsz, de tíz perc múlva elmegy az áram. Már sosem tudjuk meg, ki az az Eva, aki másnap a tours-i busszal érkezik. A franciák népszerű bestseller-írónője két és fél órára való történetet porcióz ki nekünk. Három testvérrel elautózunk víkendezni egy XVI. századi francia kastélyba.
- címkék:
- Anna Gavalda
- kritika
- Címkefelhő »
Erkölcsi fartő
Úgy néz ki, el kell búcsúznunk az amerikai krimiszerző, Lawrence Block szeretnivaló kleptomániás antikváriusától: a Bernie Rhodenbarr-sorozat utolsó darabját tartjuk a kezünkben. Kritikusunk maga is lírai hangulatba esik ettől, whiskykre emlékszik, majd - így a sorozat végére - rádöbben a főhős lélektani mozgatórugóira. Tejajtó, freudi regresszió, de főleg öt korty Laphroaig.
- címkék:
- Lawrence Block
- krimi
- kritika
- Címkefelhő »
Elefántot nászajándékba
A portugál ikon, José Saramago karrierje nagyjából hasonló sebességgel száguldott, mint könyvbéli elefántja a poros lisszaboni földúton. Ha rosszmájú akarnék lenni, azonnal hozzátenném: önmagában már az is elég gyanús, ha valaki csak aggkorában kezdi el ontani magából a regényeket, de akkor viszont kétévente újjal rukkol elő. Aztán jön ez a szerethető apóka oldalakat átszelő mondataival, folyamatos beszólogatásaival, és szép csendben mindenkit megvesz kilóra. Bónusznak meg behúzott még egy Nobel-díjat is... Saramago idén júniusban, 87 éves korában hunyt el, utolsó előtti regénye, Az elefánt vándorútja halálhíre előtt nem sokkal látoott ...
- címkék:
- José Saramago
- kritika
- Címkefelhő »
Az emlékek bolondja
Képzeld el, hogy van egy a haverod, aki évek óta nem tudja magát túltenni egy nőn, teljesen becsavarodott. Most képzeld el, hogy minden este vele lógsz, és nem tudsz közbeszólni, mert ő csak mondja és mondja és mondja. 660 oldalon keresztül. Még szerencse, hogy a haverod Orhan Pamuk, a Nobel-díjas regényíró. Az ártatlanság múzeuma szerelmes regény, isztambuli útikalauz és modern történelemkönyv egyben. Szerzője múzeumot is épít hozzá.
- címkék:
- Orhan Pamuk
- kritika
- Címkefelhő »
Só ügynök tanulhatna Bors Mátétól
Angelina Jolie Tom Cruise-tól vette át a Salt ügynök főszerepét, úgy, hogy át se írták nagyon a forgatókönyvet. Olyan is lett: egy szupersztár sürög-forog a közepén, a kémsztori száz százalékig hihetetlen és hiteltelen, a hősön nem fog golyó, lézer, kötél vagy gravitáció. Röviden: üres tucatfilm, nagyon híres emberrel a közepén.
Tiszta, hideg szerelem
Fliegauf Benedek Womb című, angol nyelvű filmjét tegnap mutatták be a locarnói filmfesztivál versenyprogramjában. Az Eva Green főszereplésével készült szerelmes sci-fi kissé távolságtartó, de szép film, amelynek pont most fontos üzenete van: a tehetség fittyet hány a határokra, a legjobb rendezőink akkor is forgatnak majd, ha megszűnik a magyar filmipar. Mi viszont veszthetünk vele, ha elengedjük őket.
Ne nézzél, tévézzél!
A szupercsapat egy könnyed hangulatban harciaskodó, szaggatott és kapkodó előzményfilm, amelynek élvezhetőségét nagyban növeli a rajongói elfogultság, az időszakos elszundítás, a kontrollálatlanul elszabaduló akciójelenetekbe révedés és a mosdóba kiszökdösés. Türelmünkért cserébe azonban feltárul az őstitok: hogyan talált egymásra és mit nem követett el annak idején a négy veterán, amiért aztán a tévében több évadon keresztül kényszerültek illegálisan segíteni boldog-boldogtalanon.
Újra támadja a magyar bankadót az európai jegybank
Gyengíti a magyar bankokat, visszaveti a hitelezést, késleltetheti a magyar gazdaság talpraállását, bizonytalanságot kelthet az üzleti vállalkozásokban - ezeket a kritikákat fogalmazta meg az európai jegybank a magyar bankadóval kapcsolatban.
- címkék:
- kritika
- bankadó
- EKB
- Címkefelhő »
A varázslat ma elmaradt
A Varázslótanonc című fantasy egyszerre ígér nekünk kalandot, romantikát és akciót, de egyik fronton sem teljesít, ezért a nézőnek csak az unatkozás marad.
Adam Sandler ellazítja farpofáit
Adam Sandler új filmje, a Nagyfiúk, unalmas, érzelmes, és nagyon sok rettenetes kaki-pisi poén van benne. Rejtély, hogy lehet ennyi vicces ember részvételével ennyire nem vicces filmet készíteni.
Kung Fu hanta
Az utolsó léghajlító egy sikeres rajzfilmsorozat elhibázott élőszereplős adaptáció-trilógiájának első része, tinédzser-fantasy a spiritualizmust és a nyíltan kimondott tanulságokat kedvelő gyerekeknek, amelyben M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek) tökéletesen illusztrálja, hogy milyen mélyen hisz a látványosság minden hibát és hiányosságot elfedő hatalmában.
A kés, amely a bölcsőt ringatja
Még játsszák a magyar mozik a Szellemíró című nagyszerű Polanski-filmet, erről jutott eszünkbe a mester egyik korai remekműve. Pszichedelikus dráma, thriller, chiller, perverz szatíra az anyaságról, egyházellenes ördögi komédia. A Rosemary gyermeke igazi klasszikus, katartikus találkozás a Sátán egyszülött fiával. Roman Polanski 1968-as filmje ma is ugyanolyan hatásos és lenyűgöző, mint bemutatásakor.
Az ellenállhatatlan parazita
Ha csak egy filmet nézel meg idén, Christopher Nolan Eredete legyen az. Az agyas sci-fi még a legcinikusabb nézőt is belerángatja ellenállhatatlan álomvilágába, és bebizonyítja, hogy Hollywoodban is kószálnak még igazi filmesek.
Polanski minket is felnőttnek néz
Polanski Szellemírója komolyan veszi és felnőttként kezeli a nézőt: igazi, klasszikus mozis élvezet, ami egyszerre üt gyomorszájon és nevettet meg. Minden színész kiváló, a hangulat polanskisan leírhatatlan, de azért megpróbálkozunk kielemezni ezt az okos és elegáns politikai thrillert.
Túlpörögte magát a pszichotikus akrobata
A Kéjjel-nappal laza hakni rengeteg agyament, rajzfilmesen puffogó akcióval és két középkorú, húsz évvel fiatalabbnak tűnő hírességgel. A szupersztárt játsszó szupersztár Tom Cruise mellett Cameron Diaz bájosan ügyetlenkedik, de azért az egész nem annyira vicces és ellenállhatatlan, amilyennek ők gondolják.
Shrek a végét járja
Búcsúzás ide, 3D oda, a Shrek a vége, fuss el véle ígéretes sztorija ellenére is szisztematikusan unalomig zsibbaszt elnyújtott, melankolikus jeleneteivel, amelyeket a cselekményben tetszőlegesen elhelyezett akciókkal igyekszik sikertelenül kompenzálni. A nagy összevisszaságban Shrek teszetoszán téblábol, az újdonsült főgonosz hisztérikus erőlködése ellenére is semmilyen, és csak Szamár, Pinokkió és Mézi nem lankadó humorérzéke, valamint Lionel Ritchie Hellója menti meg a záró epizódot a katasztrófától.
Vámpírok, ébresztő!
Új rendező, új tempó, új stílus: az Alkonyat-saga irányt változtatott David Slade keze alatt. Az Alkonyat - Napfogyatkozás ettől még nem jó film, de legalább már nem elviselhetetlenül üres és érzelgős, mint az előző rész.
Játszás van, ezerrel
A Pixar tizenegy évet várt első sikere, a Toy Story utolsó részére. Most, hogy végre elmesélhetik a történet befejezését, egyszerre fokozzák a kaland hőfokát és merülnek mélyebbre egzisztenciális kérdésekben. A lényeg, hogy piszok jól sikerült: Lasseterék tisztességgel elvégezték, amit annak idején az első résztől kezdve elvállaltak.