2022.06.26.
JánosVörös Lujza
címke rss- kapcsolódó címkék:
- kibeszélő
- magazin
- anya
- gyerek
- gyereknevelés
Az alkoholista anyám tette pokollá minden karácsonyom!
Anyám a legnagyobb Grincs a világon, legalábbis az én univerzumomban biztos. Egy jó pár évre elintézte, hogy rettegjek a karácsonytól: míg más gyerekek lelkesen várták, én csak a gyűlöletes és félelmetes napot láttam benne, amikor anyám kicsapja a balhét és tönkrezúzza az ünnepet - és ezt nem képletesen értem...
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Nagyanyám, aki megtagadta a nagymama címet, mert az öregíti!
Szeretem, hogy próbál fiatalosan öltözni. Bár amikor megmutatta, hogy kapott egy szexi aranyszínű bodyt, azt hittem, kiugrom az ablakon. Amikor nem a fehérneműit mutogatja, kimondottan csinos.
Néha elfelejtem, hogy én is egy vagyok a haldoklók közül...
Klári, a nagynéném 62 éves. Kétszer műtötték rosszindulatú vastagbéldaganattal. Azóta megtanult együtt élni azzal, hogy sztómája van. Viszont mindkét tüdejében van még egy-egy kisebb daganat, ám a méretük szerencsére stagnál. De mivel jó esély van arra, hogy másutt is lehetnek rákos sejtek, a műtétek óta kéthetente kemoterápiára jár Pestre.
Anyám révén tanultam meg mesterien hazudni...
Nem adott hazugság leckéket, és nem is mondta, hogy "Lujzikám, ha el akarsz érni valamit az életben, hazudni kell." De mégis rákényszerített: vagy azt kérte, hogy hazudjak érte, vagy pedig, ha én akartam valamit, hazudnom kellett.
Anyám skizofrén volt, apám pedig nem mert felnevelni...
Volt arról elképzelésünk, milyen egy normális anya, így biztosak voltunk benne, hogy a miénk nem az. Hiszen az nem lehet normális, aki bizonyos időközönként kidobja otthonról a kisgyerekeit, többször öngyilkos akar lenni, és terrorizál bennünket.
Sem anyám, sem a távolság nem tudott elszakítani az apámtól...
Miután elváltak a szüleim, apám Németországba költözött, de ezzel nem ért véget a kapcsolatunk. 1200 kilométer ide vagy oda, képes volt apaként viselkedni.
Még csak 13 voltam, de már ciki volt, hogy még szűz vagyok!
Ma már a szüzesség nem erény, hanem teher. Már az én időmben is teher volt. Szabályosan versengtek a lánypajtásaim, hogy ki veszíti el előbb. Természetesen nemcsak a csodára vártak, hanem lépéseket is tettek annak érdekében, hogy mielőbb megszabaduljanak a "terhüktől".
Én ápolom a beteg apósomat, aki még a halálos ágyán is gyűlöl...
Szilvi és az apósa soha nem jöttek ki jól. Az apósának soha nem tetszett a menye, más nőt szánt a fiának. Világ életükben háborúztak és veszekedtek. Ám az utóbbi egy évben a 79 éves Géza bácsi állapota annyira leromlott, hogy ápolásra szorul.
Levél az apámnak, aki elhagyott minket
Én megértelek. Elváltatok, te pedig jobbnak és biztosabbnak érezted, ha külföldön kezdesz új életet, 1200 kilométerre tőlünk. Persze fájt, hogy csak két-három havonta foglak látni.
Mindent meg kell bocsátanom neked, csak mert az anyám vagy?
Hosszú éveken át gyűlöltem az anyámat. Miután 18 évesen elköltöztem otthonról, a gyűlölet átfordult szimpla haragba, és egészen a húszas éveim közepéig úgy éreztem: soha nem bocsátok meg neki.