Egymásba szeretni nem nehéz, de az igazit egy életre megtartani, az kemény dió

Az első időben minden olyan rózsaszín, vattacukor illatú és álomszerű. Hatalmas lángokban ég a tűz, a föld felett háromszáz méterrel repkedünk, nem eszünk, nem alszunk, és szinte nem is létezünk. Csak a szerelemnek. Ennek a csodának élünk, ami nélkül nem is lenne értelme az egésznek. Igen ám, de egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy kezd kicsit lanyhulni az a tűz, megkívánjuk a húslevest is a Nagy Ő-n kívül, és már észrevesszük a számlákat is a komódon. Na, ilyenkor kell résen lennünk, hogy aztán nehogy kialudjon. A szerelem tüze, aminek erejétől világok pusztulhattak volna el még az elején...