Volt egyszer egy Olasz Estély, avagy Yoncheva és Puccini Itáliája az Erkelben

Kedves Tatjána Néném! Szombat este tartottuk azt az ünnepi estet, amely a valahai operabál helyét foglalja el az évadtervben. Kegyed nem lehetett ott, ám érdeklődött: elmesélem hát, mi és hogy történt, az ott elhangzottakat mint ősforrást alapul véve. 

Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?

Kedves Tatjána Néném!   Én vagyok a könnyű keresztény: egy nap alatt kialszom a haragot, csalódássá szelídül, idővel pedig hajlamos vagyok minden bántást elfelejteni. Egész egyszerűen ezek a mérgező cseppek – néha vödörnyi toxinok – képesek párologni, szóval nem olyan nagy szó, ha megbocsátok. Így lesz a minapi balett-külföldizéssel is, ami egyben a pont két évvel ezelőtti hullámverés remake-je volt, úgy látszik, ennyi időbe telt, míg körbeért a földön, ami eszerint mégis mozog és gömbölyű. A válasszal sose maradok adós, mert a mi hitünkben bár a Bárány központi szimbólum, mégse követel birkatürelmet: úgy emlékszem, Jézus vérnyomáása ...

Örökös balerina a celluloidon, a kőben, a ravatalon

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelől persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettő vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.

Fókuszban a személyre szabott kultúra

Nagy sikerrel, jelentős szakmai érdeklődés közepette zárult a második Culture.Crane Kultúrmarketing Workshop. A workshopon részt vett Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és képviseltette magát többek között a MÜPA, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Budapesti Fesztiválzenekar is.

Keresztény évaddal készül a Magyar Állami Operaház

A Magyar Állami Operaház következő évadáról árult el részleteket Ókovács Szilveszter főigazgató.

Álmódozatok kora, avagy Florezzel Ománban

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/98. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Már olyan rég kérdezi, mi volt Florezzel Muscatban, hát most végre küldöm az írást. Közben lement New York, tegnap A Nyugat lányának premierje is, hát ma ránéztem a problémára: beragadt a postagalamb csőrébe az az írás, ez lehetett a baj.

NEW YORK OPERABLOG – 10. Utolsó felvonás

Ha valamely olvasónak volt türelme gyakorlatilag három héten át követni a kéthetes New York-i vendégszereplés blogját, már biztos hiányolta, miféle beszámoló érkezik a kortárs balettestünkről, csakhogy akkor én már itthon voltam... De show must go on, a LOL-programról az Opera közösségi oldalának képgalériája többet mond nálam, én pedig most, a záróepizód törzsszövegében és az eddig nem közölt backstage-fotókban is az összefoglalásra koncentrálhatok!

NEW YORK OPERABLOG – 9. Egy vígképű lovag

Micsoda magyar felhozatal van itt ma este! Ezzel akartam kezdeni. A Lincoln Center három nagy zenei centrumában mi megy? A Metropolitan Operában Tosca, a zenekari árokban és az énekkarban több kiváló magyar muzsikussal – nos, ez idén nem minden elemében igaz.

NEW YORK OPERABLOG – 8. A hattyúk tava, a nagy lakmuszpapír

Ha Mozart Don Giovannija az operák operája, akkor ez a Csajkovszkij-Petipa kompozíció, A hattyúk tava, bizony, a balettek balettje. Nem a története teszi azzá, pedig a dilemma mély benne, mint valami tó, akár a bartóki Könnyek tava: a szerelem képes-e látni ugyanannak a szubjektumnak előnyös és taszító, veszélyes oldalait is, vagy szükségképpen vak a rosszra? Vagy hogy mit válasszunk egyetlen életünkben, a langymeleg biztonságot, amely sorsunkat mintegy sínen vezeti, kisiklani, felszabadulni sem enged, vagy beleszédülni kéne inkább az ismeretlenbe, amely attól vonz, hogy tétje és titka van?

Interjú Ókovács Szilveszterrel

Le az unalmas költészettel!