Ókovács szerint az Opera

címke rss

Ahol az ateista is keresztény, avagy néhány szelíd szó az új évad elé

Kultúra2019.04.08, 14:26

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/108. levélária Kedves Tatjána Néném! Amikor elküldtem Kegyednek szíves betekintésre azt a szöveget, amelyet a – belátom, valóban rengeteg írnivaló között – leginkább fontosnak érzek minden évben, a sok száz oldalas Kalendáriumunk afféle előszavát, beleéreztem a pakliba az idegenkedést. „Miért akar egy kulturális intézmény ideológiát sugározni?” Amikor ezt sorát megláttam, már azon voltam, beajánlom valahová publicistának, ahol nem olvasni kell tudni, csak írni, már bocsánat a szájalásért... Aztán rájöttem, hogy én aztán nem vagyok azokra a helyekre ajánlólevél, úgyhogy hagyjuk. De átvehetnénk újra ezt aa ...

A születésnapos tenor, avagy „Energiaital és bújnivaló"

Kultúra2019.04.02, 11:12

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/107. levélária Kedves Tatjána Néném! Megint kezdhetném úgy, mint múlt héten: igen, persze, láttam a cikket, amit átküldött. Sőt, a cikkeket. De már nem megyek bele ebbe az utcába. Írjon a Népszava, amit akar, szabad országban élünk, még azt is szabad, hogy nem kérdezi meg a szerző az Operát, pedig róla írja a cikkét, mindegy, most ő a soros, ez a „technika" ragadós. Sőt, azt is szabad, hogy közreadja azt, amikor az operás sajtófőnök privátim megkérdezi tőle, miért ír igaztalan állítást, rossz adatot? És nem helyreigazít, hanem még lebőgve is csak kifigurázni van benne morál. Engem a Tölgyesi Gábor nevűű ...

Ránk jár a sztrájk, avagy ilyen lenne a jövő operapolitikája? II.

Kultúra2019.03.27, 14:39

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/106. levélária Kedves Tatjána Néném! Láttam a cikket, amit átküldött. Ezek szerint opera iránt Magyarországon csak ötezer ember érdeklődik, a többi néző a bérletek miatt, a társaságiesemény-jellegért és valamilyen „ráhatás, elvárás” okán „téved be”. Illetve „külföldi”. Mindez pedig a Népszavában jelent meg, a jótollú szerző azonnal alapíthatna is egyszemélyes közvélemény-kutató céget, melynek nulla forint kiadása volna, ellenben a flekkdíjak miatt tiszta bevétele. Mondhatnám szép magyar nyelvünk állandó dupla-tripla fenekűségével: mérhetetlen bevétele.

Ránk jár a sztrájk, avagy ahogy a magyar sajtó tűvé teszi az igazságot

Kultúra2019.03.17, 15:00

Kedves Tatjána Néném! Biztosan megvan annak az oka, hogyha valaki, egy sajtómunkás az Operába mar, nem igazság puzzle összerakását tervezi el, hanem azonnal tényezőként, hadviselő félként száll be – és belénk. Megszokhatatlan, de az is, hogy akkor meg szelektív süketség éri el, ha az intézményi válasz megérkezik. Ahány ház, annyi szokás, de mintha minden orgánum azon ügyeskedne, miként tudná eltussolni azt a hangot, amelyet a római jog még mint a másik fél meghallgatásának kötelező kellékét írt elő.

Volt egyszer egy Olasz Estély, avagy Yoncheva és Puccini Itáliája az Erkelben

Kultúra2019.03.06, 13:01

Kedves Tatjána Néném! Szombat este tartottuk azt az ünnepi estet, amely a valahai operabál helyét foglalja el az évadtervben. Kegyed nem lehetett ott, ám érdeklődött: elmesélem hát, mi és hogy történt, az ott elhangzottakat mint ősforrást alapul véve. 

Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?

Kultúra2019.02.25, 14:47

Kedves Tatjána Néném!   Én vagyok a könnyű keresztény: egy nap alatt kialszom a haragot, csalódássá szelídül, idővel pedig hajlamos vagyok minden bántást elfelejteni. Egész egyszerűen ezek a mérgező cseppek – néha vödörnyi toxinok – képesek párologni, szóval nem olyan nagy szó, ha megbocsátok. Így lesz a minapi balett-külföldizéssel is, ami egyben a pont két évvel ezelőtti hullámverés remake-je volt, úgy látszik, ennyi időbe telt, míg körbeért a földön, ami eszerint mégis mozog és gömbölyű. A válasszal sose maradok adós, mert a mi hitünkben bár a Bárány központi szimbólum, mégse követel birkatürelmet: úgy emlékszem, Jézus vérnyomáása ...

Örökös balerina a celluloidon, a kőben, a ravatalon

Kultúra2019.02.17, 15:18

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelől persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettő vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.

Dívák, avagy Eszter, Edita és a többiek

Kultúra2019.02.13, 14:54

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! Idejét sem tudom annak, mikor volt magyar operarajongónak három hét alatt hat világszínvonalú énekesnőhöz szerencséje? Mert felemelkedő csillagaink szerencsére vannak, saját pompás horizontjuk tetején is többek ragyognak most, de az az érzés nem mindennap, nem minden héten éri el az embert, hogy legszívesebben felfutna a színpadra egy nagyot ölelni – mert nem biztos, hogy vannak megfelelő szavak arra, amikor minden együtt áll, ég a földdel összeér.

Koreai öröm, avagy Bánk bán Ázsiában

Kultúra2019.02.07, 13:19

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! „Mi baj, Néném, az Istenért!" Nem, aki esetleg veszi a bátorságot és beleolvasgat fiktív, ám részleteiben, több alakban mégis valós Nénémmel folyó – mostanában inkább csordogáló – levelezésünkbe (amely pedig csak arra ad módot, hogy a hölgy sorait indirekte lehessen sejteni, de ez egyrészt mindegy, másfelől pont elég), nos, tehát az se sejdítsen semmiféle nagy bajt. Pusztán újra irkálva Nénémnek felötlött bennem Ottó sora, amely a Bánk bán Nádasdy-féle verziójának második felvonásából a nevezett „lovag" egyetlen énekelni valója. (És még ez sem így igaz, mert majd hoozzáteszi ...

Előző
Következő