Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL Édes Néném, a színházak alapvetően nyitva vannak, s ha néha tényleg zárnak, akkor sem ennyi időre. Mivel tudom, hogy Néném is a történelem rabja, meg most úgyis ráér, felfestem ide röviden a Magyar Királyi/Állami Operaház eddigi nagy leállásait: múltkorában megvolt az első, most jöjjön a második!

Böjte Csaba testvérről, avagy a homília mint opera

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 137. LEVÉL Édes Néném, nagyon sokat eszembe jut a mi megtört és lemondott Keresztény Évadunk. Fájnak dolgok: fáj, hogy az oltárképfestő Mathis, Hindemith szép és ritka nagy műve végül esélyt se kapott, Helen nővér operája, a Ments meg, Uram! a vészhelyzet első napján debütált volna. Minden keresztény operák non-plus-ultráját, a Parsifalt szinte el se kezdhettük próbálni, a Don Carlost egyáltalán nem. Szent II. János Pál 100. születésnapja is mindjárt itt van, de már biztosan csak virtuális ünneplésben lehet része, Az aranyműves boltja még jó darabig zárva tart. És a Keresztkantáták, Bach nagy basszus-szóólókantátáinak ...

Visz major, avagy az Opera ellopott könyveiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL   Édes Néném,   csak' félbe kell szakítanom jól eltervezett minisorozatomat az Opera nagy leállásairól – aki „rettenetesen" izgulna emiatt, annak írom: összesen három ilyen esett meg 136 év alatt (tehát még két rész van hátra), ez a mostani a negyedik –, mert már a múlt héten bejárta a sajtót egy hír, egy videó, amit illene kommentálnom. Tehát hazatértek az Opera ellopott könyvei, ugye.

Generál Pauza, avagy az Opera nagy leállásairól

Ókovács szerint az Opera – 135. levél

Maszkgyár, énekiskola és tévéadó, avagy az Opera mindennap Magyarországként vizsgázik

Édes Néném, nem pedig „kedves" (mert egy gáláns úr kiigazított a rodostói Mikes-stílről – no, de mit csinált ő 133 levélen át? miért hagyott hibázni?!), ma a szó szerint „lélegzetelállító" jelenbe révedünk. Nem sokat ácsingóznék azon, hittem-e volna egy hónapja, hitte-e volna bárki, hogy egy néhány molekulás izé, nem-is-élőlény, csak élősködő, egy kibiztosított biológiai tojásgránát megállíthatja a világot? Ha lerogyva az ablak elé, mint gondolom, sokan, ezen merengünk feleségemmel, Zsuzsival, a gyerekek már nagyon unják. De itt az Opera jelene, márpedig egy operaintézmény lényegileg a tüdőt használja, és lélegzete, ami számára művvészi ...

Két év Karantén, avagy a mi történetünk

Ókovács szerint az Opera - 133. levél.

Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL Kedves Néném, legutóbb ott hagytuk abba, hogy felavattuk ugyan az Eiffel Műhelyház első fecskéjét, a tornatermet, és nagyon készülünk a március 21-i hivatalos átadóra is (remélem, a koronavírus nem torpedózza meg!), de vajon miért éppen egy bizonyos Járay Józsefről neveztük el? Ki is volt ez a Járay? Ezzel vagyok adós, és mivel múlt héten egy másik emléktábla avatásában is közreműködhettem, nevezetesen Kövecses Béla, másik egykori tenoristánk házának falán, nagyon adja magát a hasonlítás és a különböztetés is.

Foci és Opera, avagy luxus-e, ha tornatermet avatunk?

Kedves Néném,   Napra pontosan két hónapja, hogy nem írtam Önnek. Oka nem az, hogy ötvenévesre átbillenve már ne fogna a ceruza, s az ember (elképzelt) nagynénje ne érdemelne meg holmi levéláriákat. Nem, más a „baj”, éppenséggel avatunk! Végre, az Eiffel Műhelyházat – és ez a folyamat önmagában is több hétig tart, nemhogy az előkészítése. Az átadások márpedig megkezdődtek, és ez most már túlmutat tavalyi próbaüzemen, mostani tűzoltó- és más hatósági bejárásokon. Furcsállhatják páran, de az Eiffel Műhelyház egy hónapos átadási maratonja nem zenei vagy táncos eseménnyel, hanem az ún. Járay pálya avatásával startolt el tegnap.

Magyarság, mint istencsapás? - avagy a függetlenek függéseiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/128. levélária

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/127. levélária

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/126. levélária

Ákos ilyen, avagy a méltányosság is felemel

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/125. levélária

Aranykór, avagy Tóth Aladár operai emlékezete

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/124. levélária

Memoárral szemben, avagy a Pavarotti-doksi

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Medveczky50

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Magos Déva vár, avagy miért megy az Opera túl minden határon?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Aranytorok, avagy láthatatlan aranysorok Moldován Stefánia emléktáblájára

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/120. levélária

Bayreuth ma, avagy Willkommen in Kamerun!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/118 levélária

Mesterdalnokok Bayreuthban, avagy a tökéletes lufihámozás

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/117. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Mindig is értékeltem a méltányos zenekritikát, sőt úgy általában a méltányosságot tartom legfontosabb sorvezetőnek a közéletben. Nincs az az előadás, amelynek ne lenne előremutató vonása, körülménye: egy bűnrossz zongoraest is lehet igényesen összeállított, érdekes programú, vagy legalább rövid, mert ennyi szarkazmus beleférhet, ha van mellette más is. Persze, ehhez alaposan körül kell nézni, fülelni, hisz gyakran nem marad más, mint azt keresgélni – esetleg hosszasan és fáradtságosan –, mégis miért, milyen ideát kergetve csúszott tévútra az adott előadás? Azértt ...

Parsifal Bayreuthban, avagy terápia helyett diagnózis

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/116 levélária   Kedves Tatjána Néném!

Fenékig Eiffel, avagy "Adáshiba" az operaéletben?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/115. levélária Kedves Tatjána Néném! Kérdezi, most akkor mi is van ezzel az Eiffellel, ha állítólag játszottunk is benne? Aztán most meg zárva van, és úgy is marad egész jövő februárig? Mert, hogy jönne most már Néném is... („Állítólag”: mennyit nevettünk ezen otthon, amikor egy korosabb családtag a tőlünk származó tuti információt a fülünk hallatára úgy adta tovább: „állítólag”.)

Világsztárt az operák élére, avagy fenn az ernyő, nincsen kas

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/114. levélária Kedves Tatjána Néném! Időnként olvasom felületes külföldi lapokban, de tudom, elhangozhat idehaza is ilyen-olyan beszélgetéseken, persze, leginkább olyan emberek közt, akik számára az opera világa a lecsorgó hírek, nevek és hírnevek celebinfóit jelenti (magyarán a húsz év késéssel realizálódó „etalonság" mögött nem tudnak az illető pálya alkonyáról és a jelen idő értékeiről – az még húsz évvel arrébb van), hogy egy-egy intézmény élére világsztárt kell szerződtetni, és onnantól indul az azonnali, nagy hasítás, fasten seat belt, please.

Áldozatos apa és tettmagyar, avagy Erkel Ferencről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/113. levélária

(The) Time(s) goes by, avagy még valami a haladó Nyugat sajtóetikájáról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/112. levélária

Rasszizmus ellen rasszizmussal, avagy mit delirál a magyarokról az Index táncosnője?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2111. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Köszönöm, hogy jelezte ezt az indexes cikket, majd kipróbálom, ugyanazt a címlapos, teljes napig kint virító felületet az én válaszom vajon megkaphatja-e, mint a – bevallom, általam teljesen ismeretlen – Magyarországon élő karibi táncosnő írása?

Húsvétról, Eiffelről, vagy feltámadni nekünk is kell

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/110. levélária Kedves Tatjána Néném! Az nem Keresztény Évad kérdése: hét esztendeje nem múlhat el úgy a nagyhét az Operában, hogy ne reagáljunk a magunk artisztikus módján a legfontosabb történetre. Mára talán meggyökeresedni látszik a Parasztbecsület érvényessége itt (és ilyenkor hanyagolni érdemes a Nagyboldogasszonykor játszódó Bajazzókat), a tini Mascagni világoszöld ünnepi miséje is megszerettette magát a műsorunkban. Bach Máté-passiója Mendelssohn hangszerelésében, M. Tóth Géza német szövegű tipografikus vizualizációjával szintén állandó programunk lett, lassan képesek vagyunk előadni úgy, hogy nne ...

W. A. MOZART: L’oca del Cairo ossia Lo sposo deluso

Ókovács Szilveszter írása az Origónak.

Ahol az ateista is keresztény, avagy néhány szelíd szó az új évad elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/108. levélária Kedves Tatjána Néném! Amikor elküldtem Kegyednek szíves betekintésre azt a szöveget, amelyet a – belátom, valóban rengeteg írnivaló között – leginkább fontosnak érzek minden évben, a sok száz oldalas Kalendáriumunk afféle előszavát, beleéreztem a pakliba az idegenkedést. „Miért akar egy kulturális intézmény ideológiát sugározni?” Amikor ezt sorát megláttam, már azon voltam, beajánlom valahová publicistának, ahol nem olvasni kell tudni, csak írni, már bocsánat a szájalásért... Aztán rájöttem, hogy én aztán nem vagyok azokra a helyekre ajánlólevél, úgyhogy hagyjuk. De átvehetnénk újra ezt aa ...

A születésnapos tenor, avagy „Energiaital és bújnivaló"

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/107. levélária Kedves Tatjána Néném! Megint kezdhetném úgy, mint múlt héten: igen, persze, láttam a cikket, amit átküldött. Sőt, a cikkeket. De már nem megyek bele ebbe az utcába. Írjon a Népszava, amit akar, szabad országban élünk, még azt is szabad, hogy nem kérdezi meg a szerző az Operát, pedig róla írja a cikkét, mindegy, most ő a soros, ez a „technika" ragadós. Sőt, azt is szabad, hogy közreadja azt, amikor az operás sajtófőnök privátim megkérdezi tőle, miért ír igaztalan állítást, rossz adatot? És nem helyreigazít, hanem még lebőgve is csak kifigurázni van benne morál. Engem a Tölgyesi Gábor nevűű ...

Ránk jár a sztrájk, avagy ilyen lenne a jövő operapolitikája? II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/106. levélária Kedves Tatjána Néném! Láttam a cikket, amit átküldött. Ezek szerint opera iránt Magyarországon csak ötezer ember érdeklődik, a többi néző a bérletek miatt, a társaságiesemény-jellegért és valamilyen „ráhatás, elvárás” okán „téved be”. Illetve „külföldi”. Mindez pedig a Népszavában jelent meg, a jótollú szerző azonnal alapíthatna is egyszemélyes közvélemény-kutató céget, melynek nulla forint kiadása volna, ellenben a flekkdíjak miatt tiszta bevétele. Mondhatnám szép magyar nyelvünk állandó dupla-tripla fenekűségével: mérhetetlen bevétele.

Ránk jár a sztrájk, avagy ahogy a magyar sajtó tűvé teszi az igazságot

Kedves Tatjána Néném! Biztosan megvan annak az oka, hogyha valaki, egy sajtómunkás az Operába mar, nem igazság puzzle összerakását tervezi el, hanem azonnal tényezőként, hadviselő félként száll be – és belénk. Megszokhatatlan, de az is, hogy akkor meg szelektív süketség éri el, ha az intézményi válasz megérkezik. Ahány ház, annyi szokás, de mintha minden orgánum azon ügyeskedne, miként tudná eltussolni azt a hangot, amelyet a római jog még mint a másik fél meghallgatásának kötelező kellékét írt elő.

Volt egyszer egy Olasz Estély, avagy Yoncheva és Puccini Itáliája az Erkelben

Kedves Tatjána Néném! Szombat este tartottuk azt az ünnepi estet, amely a valahai operabál helyét foglalja el az évadtervben. Kegyed nem lehetett ott, ám érdeklődött: elmesélem hát, mi és hogy történt, az ott elhangzottakat mint ősforrást alapul véve. 

Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?

Kedves Tatjána Néném!   Én vagyok a könnyű keresztény: egy nap alatt kialszom a haragot, csalódássá szelídül, idővel pedig hajlamos vagyok minden bántást elfelejteni. Egész egyszerűen ezek a mérgező cseppek – néha vödörnyi toxinok – képesek párologni, szóval nem olyan nagy szó, ha megbocsátok. Így lesz a minapi balett-külföldizéssel is, ami egyben a pont két évvel ezelőtti hullámverés remake-je volt, úgy látszik, ennyi időbe telt, míg körbeért a földön, ami eszerint mégis mozog és gömbölyű. A válasszal sose maradok adós, mert a mi hitünkben bár a Bárány központi szimbólum, mégse követel birkatürelmet: úgy emlékszem, Jézus vérnyomáása ...

Örökös balerina a celluloidon, a kőben, a ravatalon

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelől persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettő vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.

Dívák, avagy Eszter, Edita és a többiek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! Idejét sem tudom annak, mikor volt magyar operarajongónak három hét alatt hat világszínvonalú énekesnőhöz szerencséje? Mert felemelkedő csillagaink szerencsére vannak, saját pompás horizontjuk tetején is többek ragyognak most, de az az érzés nem mindennap, nem minden héten éri el az embert, hogy legszívesebben felfutna a színpadra egy nagyot ölelni – mert nem biztos, hogy vannak megfelelő szavak arra, amikor minden együtt áll, ég a földdel összeér.

Koreai öröm, avagy Bánk bán Ázsiában

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! „Mi baj, Néném, az Istenért!" Nem, aki esetleg veszi a bátorságot és beleolvasgat fiktív, ám részleteiben, több alakban mégis valós Nénémmel folyó – mostanában inkább csordogáló – levelezésünkbe (amely pedig csak arra ad módot, hogy a hölgy sorait indirekte lehessen sejteni, de ez egyrészt mindegy, másfelől pont elég), nos, tehát az se sejdítsen semmiféle nagy bajt. Pusztán újra irkálva Nénémnek felötlött bennem Ottó sora, amely a Bánk bán Nádasdy-féle verziójának második felvonásából a nevezett „lovag" egyetlen énekelni valója. (És még ez sem így igaz, mert majd hoozzáteszi ...

Boldog Óévet mindenki emlékeinek!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/100. levélária

Egy százéves csúcsról, avagy boldog születésnapot, Erkel Színház!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/99. levélária Kedves Tatjána Néném! Ne aggódjon, ugyan kihagytam egy hónapot, de két levelet is küldök Kegyednek. És rögtön írom az okot is: legalább az elmúlt 100 esztendőben nem volt ilyen kemény hónapja az Erkel Színháznak/Városi Színháznak/Népoperának, ráadásul a december mindenféle évzárási-évkezdet előkészítése teendőkkel is terhes.

Álmódozatok kora, avagy Florezzel Ománban

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/98. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Már olyan rég kérdezi, mi volt Florezzel Muscatban, hát most végre küldöm az írást. Közben lement New York, tegnap A Nyugat lányának premierje is, hát ma ránéztem a problémára: beragadt a postagalamb csőrébe az az írás, ez lehetett a baj.

HIBAJEGYZÉK, avagy kicsit savanyú a Narancs, de az övék

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/97. levélária

Berenice Párizsban, avagy kortárs darabokról II.

Kedves Tatjána Néném! Cikázós egy évad ez a mostani, de a pár nappal ezelőtt megírt kortárs táncélmény után szeretném kíváncsiságát a kortárs opera egyik megkapó estéjével is táplálni. Párizsban jártam az ősszel együtt, valójában múlt héten, de az mindegy.

Bedroom Folk Budapesten, avagy kortárs darabokról I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 295 levélária   Kedves Tatjána Néném!   Hogy az elmúlt napokban mit csináltam? Például láttam egy vadonatúj operát Párizsban, és még előtte pénteken bemutattunk egy friss táncopuszt a budapesti Müpa Fesztiválszínházában is, ha már tartott a CAFé. Van bennük közös, van köztük különbség, s így tanulságok is mindkettőből fakadnak. Kortársazzunk egy kicsit, az úgyse olyan egyszerű...

Még egyszer a Carmina Buranáról, avagy van itt egypár személyes emlék is ám

Kedves Tatjána Néném! A múltkori Carmina Burana-cikk után bennem maradt pár sztori, amely a műhöz személyesen fűz. Carl Orff népszerű opuszát valóban jó kompromisszumnak érzem: szándékolt, mániás-mágikus katatóniái ellenére a klasszikus zenésznek is ad örömöt, és a slágerrádiókat hallgató közönséget ugyanúgy megérinti, ezért aztán sokat megy idehaza is. Hát, mit ne mondjak, ahogy az összes lírai bariton kollégának, nekem is megvoltak vele a magam esetei...

Carmina Burana, avagy a jó kompromisszumokról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 293. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Miért kell egy oratóriumot színházban adni? Kik ezek az emberek, akik az Erkel Színházban tolakodnak a helyekért? Miért ússzuk meg Orff primitív zenéjével az estét? És hol a második félidő? Emlékszik még, hogy ezeket szegezte nekem a két héttel ezelőtti premier után, ugye? Most már igyekszem a válaszokkal.

Visegrádi kultúridentitás, avagy a kincs, ami (még) nincs

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/92. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Hazajöttünk az úgynevezett V4 országaiból, most jut időm Kegyednek válaszolni. Miért nem fért a zenekar az árokba? Miért volt olykor kevés néző? Az egyikre a turnék szabályszerű váratlansága mint olyan a válasz, a másikra egy illúzióval idejekorán történő leszámolás. És ami a legfurcsább az egészben, még sincs rossz kedvem miatta: a valósággal szembesülni ugyanis mindig kijózanítóan revelatív!

Egyéniségek futószalagon, avagy a III. Marton Maratonról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/91. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Nagyon kényelmes dolog ám a zeneakadémiai zsűriben csücsülni, és megszemlélni a világ énekesfelhozatalát, hogy nézni is tereh... Most, a hatodik évben, a harmadik versenyen értünk oda, hogy a jelentkezők színvonala méltó lett ahhoz a nívóhoz, amelyet Marton Éva, a XX. század legjelentősebb magyar operaénekesnője évtizedeken át képviselt.

Rozsdamentes pálya, avagy Rost, aki „Rostfrei”

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/90. levélária Kedves Tatjána Néném! Nevekkel kultúrember nem viccelődik, megkapom én mindig Öntől, ha a nyelvszeretet, esküszöm, csakis a mi nyelvünknek ez a bohókás, végtelenül variábilis volta erre csábít. De nem gondolkozott még azon, hogy furcsa, vagy időnként kevésbé jó csengésű szavak, mint vezetéknevek is „elfelejtődnek" a tulajdonos kiemelkedő teljesítménye láttán? Egyszerűen már nem jut eszünkbe a primer jelentés. Így vagyunk a vonós Banda Edével és Ádámmal, nagyszerű, már nem aktív énekesekkel, Róka Istvánnal, Kasza Katalinnal, a színpadon remek karaktereket hozó Mukk Józseffel vagy Sárkány KKázmérral, ...

Kötcsei kultúrarc, avagy korán kelni kell, nem ítélni

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/89. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Természetesen most sem direkt politizálás, amit írok, nekem az nem kenyerem. De most a lényegről írnék valamit, a csodálatosan pörgő „kultúrharc" tematikában, amely nyár óta minden innen és onnan működő publicistának automatikusan szállítja a témákat, noha tényszerűleg semmi nem történt. A kritika kritikájának kritikáját kritizálni kényelmes dolog, és kellően távolra helyez attól a szöszmötölő elfoglaltságtól, hogy meg is kelljen nézni azt a műalkotást, ahol a forgószél epicentruma lehetett.

Keresztény Évad? Miért? Miért ne?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária

Így gondozd a magyarodat II., avagy te mit tettél ma a kultúránkért?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/87. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Kutyaugatás nem hallatszik az égig – meg is lepett, hogy hallott a hétvégi sárospataki hangversenyünkről. Az bezzeg nem lepett meg, hogy keményen nekem jött a műsorválasztás miatt, mondván: nekem is tudnom kellene, hogy nyáron az emberek a legnépszerűbb műveket szeretik hallgatni – rövid, romantikus koncerteken... Kedves Néném, a „zemberek” persze, mindig a (szerintük) legnépszerűbb műveket szeretnék hallgatni, de nekünk abba az állapotba kell őket visszavinnünk, amikor, bár szintén viselkedhettek volna úgy, hogy minden fontosat tudnak már, valamiért mégis hajllandóak ...

Amikor csak kenyérrel él az ember, avagy lássuk, mire megyünk Opera nélkül

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/86. levélária Kedves Tatjána Néném! Kikéri magának, hogy elegem van már a hüledezőkből, akik nem értik, miért kerül sokkal többe egy nagy értékű operaház felújítása egy kisszínházénál, és hogy restellem már magyarázni, miért is igényel sok ember munkája nagyobb zsák pénzt, mint tízszer kevesebbé? Egy minapi interjúban tényleg erre vetemedtem, és sok mindenben nem értünk egyet Kegyeddel, de abban igen, hogy bármelyik régi lemezt örökké pörgetnem is a munkám része. Hogyne, az. De akkor modellezzük a másik „végletet" is: milyen, ha nem olyan fontos az Opera, vagy ha esetleg nincs is? Vigyázat, operakedvellők ...

Magyar trikolór Saaremaában, avagy így is gondozhatod a magyarodat

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/85. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Miért kell mindig utazni? Vendégszerepelni? Turnézni? Szervezni, pakolni, menni, fáradni – fizetni? Csak mert nyár van? Nem, Néném, nem azért. Inkább ugyanazért, amiért mindenki nyaral: ezekből az élményekből is táplálkozik majd a szezon szakmai munkája és lélekereje. Most éppen Saaremaában töltöttük az aksikat, miközben óriászenekarunk másik fele a tokaji arénában, operagálán játszott José Curával. Amit viszont az észtek produkáltak, az frenetikus.

Sziget és OperaFüred, avagy nyáron no szmoking, no cry?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/84. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Minden rendes művészeti együttesnek megvan a maga nyári helyszíne. Paradoxnak hat, mert főleg az Opera munkatársai hadd nyaralják már ki magukból az egész színházi szezon fáradalmait, ugyanakkor a leváltható intézmény leválthatatlan közönsége is pont ezt kívánja tenni. És akkor megint ott tartunk, ahol év közben: Karácsony, Húsvét, Pünkösd, mindig szombat is, vasárnap is, és szinte mindig este. Amikor a közönség ráér, akkor kell nekünk készen állni (meg betartani a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, és az összes egyéb munkajogi nyalánkságot) – és a nnyár ...

Csillagtúra Puccinivel, avagy újraevangelizálni Magyarországot

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/83. levélária

OperaBox, avagy: és Te mit tehetsz ma a magyar kultúráért?

Ókovács szerint az opera - 2/81. levélária   Kedves Tatjána Néném! Feladom a Billy kapcsán vívott harcot: ha egy ellenzéki publicista még ezek után is (hogy tehát 29 alkalommal megy az Erkelben, és nyilvánosságra hoztuk, hogy 2019 nyarán is lesz egy sorozat) simán leírja, hogy „az Opera végleg levette a darabot", a másik meg úgy fogalmaz: „kis híján be kellett szüntetni az Opera Billy-sorozatát", egy kormánypárti pedig újrahasznosítja az „alig burkolt melegpropaganda" bélyegét, a hólabdához már nincs mit hozzátenni.

10 csodajel, avagy Billy Elliot mesebeli esetei a médiával

Drága Tatjána Néném! Azt hinnénk, már mindenki ráunt a Billy körül nagy hálózati feszültséggel generált műbalhéra (én már nagyon!), de egy pár médiakábelvég még összevissza csapódik, és ontja magából a sistergő, csodaszép villámokat. Nézzük csak egész röviden azt a tíz csodálatos mondatot, amit négy hete ép ésszel még senki se hitt volna el!

Moszkvicsokat fosztogatnak, avagy hogy tiltják be Billyt, ha megy?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/79. levélária   Drága Tatjána Néném!   A napokban annyira fokozódott a hőség, hogy gyorsan írnom kell egy rövidebb levelecskét Önnek, együtt az enyhüléssel. A sajtó egy formáns része oly boldog körültekintés nélkül ugrott rá szegény, meghurcolt Billy Elliotunk műsorváltozására, hogy öröm nézni – azt viszont nem annyira vidám, amit a hivatásos nyilvánosság pro és kontra művel egy előadással, amelynek szereplőgárdája van lekötött dátumokkal – no meg bevételi terve is.

Jelmeztelenül, avagy hogyan legyünk direkt funkcionális analfabéták?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/78. levélária

Kékszakállú100, avagy megint Bartók dobta a legnagyobbat

Ókovács szerint az opera – 2/77. levélária Drága Tatjána Néném! Hagyjuk a dagadt ruhát másra, hisz úgyis csak keserűen mosolyoghatok azon, hogy akik a Billy Elliot-produkciót támadják (és páran, akik dafke, ennek ürügyén beleszállnak a támadókba, és mindkét fél megtörli a lábát bennem) egyaránt NEM LÁTTÁK A DARABOT. Így azért nehéz. Viszont itt van/volt az elmúlt operaházi 134 év legfontosabb története, a Kékszakállúé.

Meleg helyzet, avagy kiborul a Billy

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/76. levélária Drága Tatjána Néném! És akkor hirtelen vihar kerekedik a nyárias hőségből, és az elkészített témát az asztalomon félrelöki. És hiába szerettem volna ma a kortárs zene befogadási problémái kapcsán Önnek felelni, egy szerencsétlen módon felnyitott forró pite, a homoszexualitás színpadi megjelenésének – és az ehhez szerintem igen kevéssé kötődő Billy Elliot-előadás – kapcsán kell irkálnom. Muszáj, mert akaratom ellenére ide és oda sorolnak, amit nem jegyeztem le, azt mások teszik helyettem, kvázi a nevemben. Nem haragszom senkire, lófejet se találtam ma reggel az ágyamban, de azért a környüllállásokat ...

GermanLateNight, avagy valami változik II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/75. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Múltkor a kamaraopera másik univerzumát próbáltam összekapcsolni a kísérleti előadások világával, mindezzel pedig tenni kívántunk valami fontosat a maiak becsábításáért, jövendő értő közönségünk kineveléséért. És elakadtunk az elmúlt hét év helyszínproblémájánál. Innen folytatjuk.

GermanLateNight, avagy valami változik I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/74. levélária

Wagnerről, nélküle – avagy volt egyszer egy Ring gyűrűi-évad

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/73. levélária   Kedves Tatjána Néném! Nincs még vége a színházi szezonnak, de ilyenkor, ebben legszebb heinei hónapban – „Im wunderschönen Monat Mai" – már megérint minket az évadvég szele melege. Minden világos és virágos, ami már nem virágos, lombos, és oly éji illatok sorvasztják az előadás után hazakóválygó ember további munkakedvét, amelyeket mégoly drága üvegcsékben se keverhet ki senki. Legalábbis így érzem a Kormányzó hétfő esti magyarországi bemutatója után.

Dalvilág, avagy még egyszer a Simándy-versenyről

Ókovács szerint az opera - 2/72. levélária Kedves Tatjána Néném! Elgyöngülten írok most megint, hisz a múlt heti országos, sőt nemzetközi énekverseny kapcsán arról kérdezett, miket is énekelnek ma a növendékek. Háát... azt hiszem, döntően mást minden országban, és ennek van némi köze az évtizedes, tehát az énekmester-kollégák által is megszokott anyaghoz. De nagyon szépeket!

Jövőgömb, avagy egy énekverseny margójára

Ókovács szerint az opera – 2/71. levélária

Mindenhonnan nekünk fütyöl!

Ókovács szerint az opera – 2/70. levélária

Volt egyszer egy Parsifal

Ókovács szerint az opera – 2/69. levélária

Jegyben járunk I.

Ókovács szerint az opera – 2/68. levélária

És mégis mozog a színpad!

Ókovács szerint az opera - 2/66. levélária

Puccini és az ő Itáliája – egy vadonatúj szezon elé

Ókovács szerint az Opera – 2/65. levélária Kedves Tatjána Néném! Hogy miért megint ez a hatásvadász Puccini? Teccik tudni, több okból is. Hogy miért jó egyáltalán a „jellemző" évadválasztás, arról még a Faktoron leveleztem Kegyeddel, bő két éve ilyenkor. De hogy miért Puccini, és főleg miért pont az ő „Itáliája", azt csak most nyílik alkalmam felfedni. Ponchielli, Giordano, Alfano, Leoncavallo, Mascagni, Boito, Cilea, Catalani, Franchetti, Wolf-Ferrari, Dallapicola, Menotti és Zandonai: egytől egyik kiváló komponisták, akiktől akkor is érdemes idézni legalább egy-egy művet (néha csak részletet), ha tudván tudjuk: valójában Verdi kkezdte ...

Amerikába jöttünk, avagy muszlimok és Bánk egy lapon

Ókovács szerint az Opera - 2/64. levélária

Rajnai kincs

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/63. levélária   Kedves Tatjána Néném!   A Rajnai sellők című Offenbach-produkciónkat összevetni az Operettszínház Kékszakáll-előadásával olyan, mintha egy százéves garázsból előásott luxuskocsi-prototípust hasonlítanánk a T-modellhez. Utóbbi egy kiváló, kipróbált autó a maga korában, milliószám adták el, mindenhol működik, jó sofőrrel – lásd: Székely Kriszta – pedig pompás utazást kínál. A mienket senki sem ismerte eddig, idegenkednek a formájától, belekötni muszáj a színébe, felszereltségébe: mindenébe. Pedig a szellemi restség miatt tudatlan és jóindulat híján cinikus cikizés hosszabb távon képes kkiölni ...

Pályázati előhang

Ókovács szerint az opera – 2/62. levélária

Vámpírok árja, avagy koncertszerű operákról

Ókovács szerint az opera – 2/61. levélária

Porgy and Best of The Guardian

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/60. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Az ígértem, még a héten írok újra, mert izgalmas The Guardian-interjú ígérkezik a The New York Times cikke után – na természetesen, hogy Porgy-ügyben... És lőn, bár szombatig vártak a közlésével, miközben mi Roberto Alagnát és Aleksandra Kurzakot hallgattuk az Erkelben. Háááát.... Robert Tait a little bit tendenciózus, hogy ne mondjam, fóbiás kérdéseit és az eredeti válaszokat magyarul közreadom itt, vastag betűs kiemeléssel jelzem, mi került bele a cikkbe. Szerintem érdekes összevetni: ahol nem szó szerint, de gondolatilag idéztek, az is megvastagodott – és méég ...

Ki van zárva, hogy ne legyünk nyitva, avagy dicsérjen téged a Fáy Miklós

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/59. levélária   Kedves Tatjána Néném!   A múlt hét úgyszólván „eseménytelen" volt. Nagyszerű formában sikerült eljátszanunk az Otellót, az Árnyék nélküli asszonyt és a Turandotot a Müpában, felkészültünk a Kárpát-Haza OperaTúra folytatására, mostanra már zajlanak is az előadások (Hunyadi, Víg özvegy-balett), felújítottuk a Simon Boccanegrát az Erkelben, és igen, persze, ment tovább Porgy is az ő útján – épp ma lesz utoljára. Kaptam mástól is levelet, de Néném elküldte a legkedvesebbet, amely Fáy Miklóstól érkezett, aki pedig úgy tud dicsérni, hogy az savtámadással is felér.

Csak úgy lezsenizni Gershwint?!

Ókovács szerint az opera – 2/58. levélária

Az újraélesztett Gershwin

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/56. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Természetesen most minden a Porgy és Bessről, a szerződés szerint, de szóbeli tiltással szemben előadott Gershwin-operáról szól, február 8-ig tudjuk egyelőre játszani, a többit meglátjuk. Nappal ömlenek az angol nyelvű (anyázó) black-kommentek, de ma este bemutató – ha nem is „black" művészek, mert két színészünk azért van, ám mindenesetre 2x14 black operaénekes nélkül. Mivel hallom, csütörtökön keresett, arra gondoltam, megírom Önnek a brüsszeli élményeimet, nem szólnak ezek se másról, legfeljebb kicsit másképp. Persze, megkaptam a küldeményét, az Élet és Iroddalom ...

Rasszizmus az operában, vagy a Gershwin-win reménye

Rasszizmus az operában

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/56. levélária

Anna után, 1-ben

Ókovács szerint az opera - 2/55. levélária

Etűdök különböző hangokra, op. 52/3

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/54. levélária

Etűdök különböző hangokra, op. 52/2

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/53. levélária

Etűdök különböző hangokra, op. 52/1

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/52. levélária

Made in Algéria?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/51. levélária

Made in China

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/50. levélária

Made in Japan, 2017

Ókovács szerint az opera – 2/49. levélária

Mit csinál a szél, ha nem fúj? Sztrájk és média (II)

Kedves Néném! Megint eltelt egy hét – természetesen újra sztrájk nélkül, ellenben több Hugenották-előadással és két ihletett, teljes telt házas Verdi-rekviemmel is gazdagon. A sajtólistám mégse rövidül, kedves Néném, hisz Ön is látja, hogy az elsőfokú bírósági döntés a meghiúsult munkabeszüntetés jogossága kapcsán megint izzította ugyanazt a kört. És újra kilóg a terjedelmes politikai lóláb: hát az se lehet véletlen, hogy a korábban nagy-magyarországos, a jobbszélen szinte a Háry-i „nixbe” leszédülő érdekképviseleti vezér most azokhoz a balos médiumokhoz fut, akik – ez se kutya változás! – nemhogy szóba állnak vele, de a legnagyobbb ...

Nem volna édes a bosszú, a média viszont keselyű (I)

Ókovács szerint az opera - 2/47. levélária Kedves Néném! Hál' Isten, a kollégák átgondolták a helyzetet, és a nagyfeszültségben végül mégsem ültek fel a demagógiának, mindenki tette a dolgát a hivatása szerint: sikerrel, zökkenő nélkül tért vissza a tőről metszett grand opera, a Hugenották című Meyerbeer-főmű Budapestre. Hagyjuk most, ki miért követelt mit, s hogy az mennyire volt populista, hazug, túlzó vagy épp teljesíthetetlen. Azt is tegyük most félre, mit engedtünk a követelések kapcsán, mit ígértem – Tatjána nénémet ezek a belső polémiák kevéssé érdekelhetik. Viszont mit csinált a sztrájkveszéllyel a sajtó? No, azt érdekes m ...

Figaro 2.0, avagy mit vessünk el inkább: a sulykot vagy az innovációt? (II.)

Ókovács szerint az Opera – 2/46. levélária

Mehta másik arca II, plusz némi "mehtatlankodás"

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/44. levélária

Mehta másik arca, avagy egy kiábrándító történet I. - Ókovács Szilveszter írása

Ókovács szerint az opera – 2/43. levélária

Ókovács Szilveszter: Magyarságteszt

Ókovács szerint az opera – 2/42. levélária

Medvetámadás meg mindenféle

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/41. levélária

Otthonról haza – Kárpát-Haza OperaTúra

Ókovács szerint az opera - 2/40. levélária

Ókovács Szilveszter az operaházi sztrájkról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/37. levélária

Mennyi az a hány premier?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA - 2/29. levélária