Három év kihordás, avagy hogy is közeledik egy operai szezon?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 254. LEVÉL   Drága Néném,   így, túl a Húsvéton, Kegyednek is elmagyarázom, hogy van ez az új évad. És hogy miért van – mert annyi itt a kérdés, és arról senki sem tehet, Ön sem, ha nem ismeri behatóan a mi operavilágunkat – pedig már annyit leveleztünk. Nem baj, van időnk mint a tenger, élethosszig is.

Amíg a takaró ér, avagy egy operista se legyen vak

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 253. LEVÉL   Drága Néném, ne haragudjon, hiába kapacitál, nem mennék bele a sokféle közlés, terv és ítélet konkrét ügyébe, amelytől legalábbis egy másik portál hangos. Nem hiányzom én e színes csapatból, akiktől a feltupírozott életrajzok és a lehetetlen nagyot mondások szomorú világa sem áll távol. De egy általános vonás, a finanszírozás kapcsán hadd írjak Önnek mégis valamit. Legalább Ön értse, ha már más nemigen kapiskálja.

Réti József emlékére, avagy aranyszabályokról

Ókovács szerint az Opera - 252. levél Drága Néném,   még sosem jártam Magyar Örökség díjátadó ceremónián. Tegnap erre is sor került, megilletődve hallgattam a laudációkat, s közben az is eszemben járt, hogyan kellene érdekesen beszélni, hogy lekösse a szükségképpen fáradó közönséget a mondandóm, ahhoz viszont személyesnek és intenzívnek kell lennie. Viszont az a tíz perc mégsem szólhat rólam, hisz az én dolgom mindössze felvillantani annak a legendás művésznek az emlékét, aki a Magyar Örökség aranykönyvébe, a szellemi panteonba kerül. Kettős feladat ez, a legjobbnak azt éreztem, ha nemcsak beszélek egy hangról, hanem meg is mutattjuk ...

Lúzerek-e a luzitánok, avagy még egyszer a portugál Operáról

Drága Néném, Lassan öt éve annak, hogy egy hangulatos országról írtam. Kegyednek, amelyet megszokott felületességgel hívhatunk ugyan Luzitániának is, de valójában csak a provinciát nevezték így a rómaiak, szóval maradjunk a pontosabb és önmeghatározásként is sokkal hitelesebben működő Portugália mellett. Akkor csak az internetről tájékozódtam, a magamfajta operabarbárnak sokat mondanak számok, címek, nevek is. Aztán két és fél évvel később a családdal csak' eljutottunk Lisszabonba, és ugyanennyi idő után kis túrát vittünk az OPERÁ-val is oda, épp a most múlt héten.

Még egyszer az OPERA szovjet zenéiről

Ókovács szerint az opera - 242. levél.

Alacsony nyomás, avagy szovjet és szláv zenék a pesti operaszínpadon

Ókovács szerint az opera - 245. levél.

Két évszázad magyar operája, avagy keveseken is múlhat sok

Ókovács szerint az opera - 242. levél.

Soft power, avagy egy lírikus basszusról

Ókovács szerint az opera - 239. levél.

Opera Europa - Budapesten

Ókovács szerint az opera - 237. levél.     Édes Néném, érdeklődik a téma iránt, mit is csinál itt közel 200 európai operai szakember? Miért gyűltek össze 2009 után újra itt? Egyrészt 13 esztendő hosszú idő, és európai szervezetünk évente több találkozót is rendez, tehát a nagyobb, a képességes házaknak időről időre illik helyszínként megjelennie, de az is igaz, hogy az elmúlt évtized számos fejlesztése, művészi eredménye is az irányba tolta a dolgokat, hogy amint az Operaházat is átadtuk, az őszi, a nagy konferencia Budapestre kerüljön. Sok munka van ebben, bizonyos körülmények miatt mostanában nem is olyan egyszerű valamit Budaapestre ...

A mögémesélésről, avagy további megfejtések az új Toscához

Drága Néném,   igaza lehet, néha én is úgy érzem, mintha most futó új Tosca-produkciónk formabontó Spolettája legéppisztolyozná a közönség lelkesedését is a darab végén. Pedig csak jeget tör – a hatást majd az utókor elemzi, ha lesz kedve. De egyáltalán baj-e, ha a közönség zakatoló aggyal, szuszogva távozik, és a metrón vagy a parkoló autóhoz battyogva is találgatja, mit is látott?

A mai Tosca-premier elé, avagy szabad művészet-e az opera?

Ókovács Szilveszter írása az Origónak.

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra (pótkötet)

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 230. LEVÉL Édes Néném, levelezésünkön belüli kis sorozatomból kimaradt néhány régebbi kérdésére adott válaszom. Most, hogy a Magyar Állami Operaház 2023-2028-as időszakának vezetésére kiírt pályázat beadási ideje a feléhez ért, talán nem haszontalanok ezek az aspektusok sem. Se nekem, aki még csiszolgatom, sem másnak, aki esetleg ezután fogna hozzá, nem haszontalan az alábbi problémák összefoglalása. Nem titok, hogy az OPERA vezetését szívesen folytatnám, a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések sorozatát viszont ezzel a három szösszenettel végképp és biztosan befejezem!

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.9

Ókovács szerint az opera - 231. levél.     Édes Néném, ezt a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések sorozatot épp olyan epizóddal fejezem be, amely a távoli San Diegóban születik, egy, az amerikaiakkal közösen létrehozott operaprodukció kapcsán. Lássunk hát neki, ebben sok adat is lesz!

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.7

Ókovács szerint az Opera - 229. LEVÉL

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.5

227. levél.

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.3

Ókovács szerint az Opera - 225. levél    Édes Néném, jön a harmadik epizód, a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések (GyHVK) következő etapja. Tehát újra 4 alapkérdés és 4 alapvető válasz:

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.2

Ókovács szerint az Opera - 224. LEVÉL Édes Néném, íme, hát a Gyakran Ismételt Kérdések folytatólagos megválaszolása, a második rész. És már most mondom, jön a harmadik és a negyedik is, csak meg ne feküdje a gyomrokat a sok ilyen-olyan gondolatmenet a Magyar Állami Operaház működése kapcsán.

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No1.

Ókovács szerint az opera - 223. levél

Istenek hosszas alkonya, avagy visszahúzzuk Wagner Gyűrűjét

Ókovács szerint az Opera - 222. levél.

Parsifal feltámadása, avagy a nagypénteki varázs

Ókovács szerint az opera  – 219. levél    Édes Néném, a remekműveknek valóban árt, ha egyetlen interpretáció ég rájuk, akármilyen okból is. Nem segít a tegnap, a ma és a holnap Bánk bánjainak, de Toscáinak se, ha Simándy vagy Callas az szofisztikált példaképből másolandó etalonná lép elő. Őrizzük Nádasdyék 1937-es Bohéméletét, és 2016-os 2.0-ás verziónkkal sem tudtuk a lassan százéves eggyé olvadást meg nem történtté tenni. És ugyanez a helyzet Mikó András 1983-as Parsifaljával is: 2018 húsvétján végre elengedtük, de az új értelmezésnek végül csak négy évvel azután, 2022 Nagypéntekén indulhattunk neki. Jégtörés ez, visszaadni egyy ...

Opera helyett OPERA, avagy a nagybetűs korszak vágyáról

Ókovács szerint az Opera - 213. levél

Ősverzió-problémák, avagy ődöngés a Hunyadi szövege felett

209. levél  Édes Néném, érdeklődésével némi idegességet csempész szívembe: lassan bizony, neki kell látni a Hunyadi László vadonatúj produkciójának. Több mint egy éve érleljük a dolgot a (mindent) tervező Lisztopád Krisztinával, szinte minden jelmez és a díszletek nagyobb része is kész immár – csak nekem akaródzott olyan lassan meglenni a szöveggel.

„We are the Opera”, avagy karácsonyi örömzene százezer követővel

207. levél Édes Néném, amikor múltkorában arra célzott, milyen szép is volt a régi jó „videós" világ, közte az a híres klip, amelyen mindenki egy célért, Afrikáért énekelt, csak arra tudtam gondolni: de hisz a mai idő minden korábbinál intenzívebben videóvezérelt. Tehát, hogy igaza van.

Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 206. LEVÉL Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról Édes Néném, hadd menjek ma tovább a táncvonalon, ha már átküldte a Jelen című orgánum cikkét. Szerzője nem hinném, hogy részt vett a Magyar Opera Napja tiszteletére rendezett novemberi ünnepségünkön – gondolom, képeket látott róla, onnan tudja, hogy vizespalack volt a kezemben. (Jelzem, azért, mert időnkénti köhögéssel búcsúzott tőlem a mostanit épp előző megfázás.)

Rasszista Diótörő, avagy melyik ujját harapja a cenzor?

205. levél Édes Néném, már az elején hadd tegyem nyilvánvalóvá, hogy nem, nem és nem, mi nem állítjuk le a Diótörő előadásait, sőt, még arra sem vagyunk hajlandók figyelni, hogy a kínai táncot feltétlen ázsiai származású, „kínainak kinéző" művész táncolja, hiába van a 120 tagú társulatban több is belőlük. Itt kérem, szabadság van, ezért művészi szabadság is létezik, amely karba öltve kell járjon a minőséggel.

Versenydalnokok, avagy a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről

193. levél Édes Néném, higgye el nekem, hogy bár tényleg érdekes dolog egy komoly verseny zsűrijében részt venni, nincs „olyan" típusú kibeszélni való, amely az Ön kiapadhatatlan kíváncsiságát kielégítené. Nem, nincs meg előre a győztes, nem, senki nem menedzseli a tanítványait, nincsenek kedvenc áriák, és a versenyzők sem ostromolják kedves dörgölődzéssel a zsűritagokat. Na jó, inkább mesélek, csak, hogy ne a mese helyetti mese vegye át a helyet...

Adódjatok össze, avagy a covidárvákért éneklünk

191. levél Édes Néném, csak a pontos számot nem tudom, a nagyságrendet viszont biztosan. Több száz olyan kiskorú gyermek él Magyarországon, aki az eddigi Covid-hullámokban veszítette el egyik, de sajnos, sok esetben akár mindkét szülőjét. (És sok ezren pedig felnőttként temethették el szüleiket.) Amikor az államelnök és hitvese alapítványt tett az elárvultak javára, még aznap eldöntöttem, hogy – saját támogatásunkon túl – igazi, nemes jogcímet adunk annak a nyári hangversenynek, amelyet először tavaly rendeztünk meg, és az idei – meg majd a 2022-es – mutatja meg, sikerül-e hagyományt teremteni vele.

Engedjétek hozzánk (is) a gyerekeket, avagy a legkisebbek Operája

190. levél   Édes Néném, valóban minden perc elvesztegetett idő, amelyet nem közönségneveléssel töltünk. Mivel rendszeresen célozgat nekem arra, biztosan odafigyelünk-e a jövő generációkra, és múltkor is kérdezte, ugyan miért nem megy a Parázsfuvolácska, elhatároztam, hogy csokorba szedem, mivel készülünk a következő évadban már tetten érhető, tíz éve megcélzott háromlábú (háromházas) működésre. Tartsunk együtt terepszemlét, hova lehet hozni unokákat, szülőkkel kiskamaszokat, küldeni gimiseket, kísértetni magunkat egyetemistákkal? Nagy levegő, mert utazunk és számolunk!!!

Öt érv, öt év, avagy a nemzetstratégiai intézmények finanszírozásáról

189. levél   Édes Néném, ha múlt héten kisajnálkoztam magam a hazai sajtó mérhetetlen felületességén és tájékozatlanságán és problématámasztó áldásos tevékenységén, mit mondhatnék Kegyed friss kérdéseire? Pénz áll a házhoz, emiatt nemhogy szégyellni kellene magát a fontos feladatot ellátó intézmények közül legalábbis 17-nek, de még egyes erők a börtönt is belengetik. Ami még akkor is durva, ha persze, tudom, hogy van, akinek a számára a másik személyes szabadságának és becsületének elvétele politikai kötőszó csupán.

Cserfes mese a Hoffmann meséiről, avagy remélt ősz az Operában

Édes Néném, természetesen már úgy vagyunk ezzel a járványhelyzettel, mint a nagyszüleink, akik mindig hozzátették bármely jövő idejű mondatukhoz: ha megérjük. Vagy, hogy azt még meg is kell érni. Nekünk viszont dolgunk, sőt kötelességünk a tervezés, ha van maszk, ha nincs. Még háborús időben is voltak megtervezett operaévadok, pedig a gázmaszk nagyságrendekkel keményebb dolog a szájmaszknál. Egyébként is addig jó, amíg az emberben dolgozik a jövő kimunkálásának ösztöne, amíg az ember nem engedi kiölődni (semmi baj, csak képeztem egy visszaható igét) magából a reményt. Egyszóval: a következő, mármint a 2021-es őszön három mesénk iss ...

Himnusz a focihoz, avagy foci, Himnuszhoz

183. levél.

Újranyíló élet, avagy az Opera következő szezonjáról 1.

Ókovács szerint az opera - 182. levél   Édes Néném, nem mindig értünk egyet, de abban kétségtelenül igaza van, hogy az Opera új Műsorkalendáriuma káros az egészségre. Például kézben tartása megterheli az izmokat, mert több, mint egy kiló a tömege, ezért javasolt asztalon vagy ölben lapozgatni. Sőt, 400 nagytermi előadás plusz 60 nagytermi diákelőadás, 40 gála és hangverseny, 50 kamarakoncert és daldélután, valamint 150 gyerekelőadás, szakkör, ringató és épülettúra, 50 beavató és magyarázó program, továbbá annyi multimédiás aktivitás tervét préseltük bele, hogy azok végiglátogatása tényleg kicsinálna mindenkit, meg ugye, a sokszorros, ...

Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról

Ókovács szerint az opera - 181. levél

Mi vagyunk azok! avagy az Opera Újranyitó Évada elé

180. levél   Kedves Néném, annyit, de annyit kérdezi már, hogy mi van velünk? Egy ekkora „cég" miért nem képes végre játszani? Leírom hát, mi van velünk, de főleg azt, mi jár most a fejünkben: egy előkészített, de pályázati anyagban sose szerepeltetett új évad: az Újranyitó.

Korhű és kortárs, avagy rendezéstípusok problémáiról

Ókovács szerint az opera – 178. levél

A felelősség jelentőségéről és az Opera Campus látványos tervei - képek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 177. LEVÉL   Kedves Néném, pontosan tudja, hogy ellenvetéseivel nemhogy nem kedvetlenít el, de egyenesen felpiszkál az életre. Tézis és antitézis. Ha azt írja, minek megint ekkora beruházás, akkor tényleg előpattannak belőlem a múltkori levélből kimaradt érvek. Szóval: miért is kell nekünk bővíteni és így befejezni a MÁV volt Északi Járműjavítójának rozsdátlanító projektjét és revitalizálni a majdani Közlekedési Múzeummal szomszédos teljes területet?

Az Opera Campus terve - galéria

Mobillal operát, avagy Poppea levideózása

170. levél

Újrateremtés, avagy nő definiálja a férfit

169. levél

Nem magyar nem magyart, magyaroknak – avagy ez is a magyar kultúra

Ókovács szerint az Opera - 164. levél.

Aki nem csinálta, ne is csinálja, avagy pandémiában a kritikaírásról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 163. LEVÉL   Édes Néném,   az, hogy nyilvános előadásokat jószerivel egy éve nem játszatunk, még nem jelenti a „szokásos” fröcsögések letekerését. A sajtóban alig akad már igazi kritikus, és abból sincs nagyon sok, aki kötözködésért veszi fel a honorjait, illetve jól vagy rosszabbul leplezve, de propagandát folytat valamely intézmény, produkció, szerző vagy előadó ellen/mellett. Nos, ők nem húzódnak takaréklángra, kell a flekkdíj, miközben egyre sérülékenyebb a szféra teljesítménye, amelyről – úgymond – írnak.

Az Opera ’56-ja, avagy kéthónapos leállás ma már mit nekünk?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 162. LEVÉL   Édes Néném,   minden relatív – de nem minden revelatív, erről nem nyitunk vitát. Még valamikor tavaly tavasszal gondoltam, végigveszem Önnek az Opera nagy leállásait. Ráérősen indult, valahogy úgy voltam vele, biztos nem jutok a végére, mert helyre billennek addig a dolgok. Hát nem. Bár sok minden előzte ezt a történeti visszaidézést, mégis rá kerül a sor az utolsó pauzára. Pedig csak három volt abból az önállóság 135 évében, a negyediket, a most is tartó legnagyobbat a 136. esztendő hozta el.

Új év és Veszprém, avagy a kulturált fők városa

Édes Néném, születésnapom elketyegésével – bár azzal nem szoros összefüggésben – szülővárosom élete nagy pillanatának előszobájába lépett: már csak két év választja el az európai kultúrfőváros-szereptől. Engem aztán meg nem lepett, hogy pár hete olvasom, Veszprém az egyik legélhetőbb hely kis hazánkban. Szülinapon szokás felköszönteni a szülőanyát is (megtörtént!), hadd tegyem most ugyanezt a szülővárossal is, a legélhetőbbel. Ki gépen száll fölébe... szerintem még annak is, onnan is (az egyik) legszebb város Veszprém. Törzsökéből nőttem ki, mint gyönge – bezzeg mára túlsúlyos – ága, 51 éve. Testem elsüppedését, ha kérhetem a költőőt, ...

Diótörőt néz az ország, avagy mitől esik jól, ha nem folyik be 400 millió?

Édes Néném, ma nem tud megbosszantani a kötözködésével: megvannak az adatok, Karácsonykor 200 ezer okostévén, monitoron és telefonon, közösségi oldalon, Origo portálon és jegy.hu-n futott az Opera Diótörője, és felszorozni se merjük, hányan ültek egy-egy nagyobb eszköz mögött? Hárman? Négyen? Öten? Tudja, mi ez? Ezt már milliós nézettségnek hívják a tévéiparban – pedig úgynevezett magaskultúráról van szó! És nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy ha a sebtiben kialakult hazai e-színházi gyakorlat szerint néhány ezer forintot kérünk érte – mondjuk, gyenge 2 ezret –, akkor most mekkorát kaszáltunk volna...

Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélő tanításról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL Édes Néném, persze, persze, be vagyunk zárva. De a bezárás a XXI. század Operájában más típusú munkát jelent, mint régen (kicsit többet, nehezebben tervezhetőt), ahogy az iskolában se a táska sutba dobása, hanem a digitális átállás következik. Ma már egy rendes szénszünetet se lehet összehozni, vagy olyan extra főnyereménynapot, mint amilyet, emlékszem, gimnáziumban átéltünk.

Hely a polcon, avagy Erkel Ferenc 210. születésnapja elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL   Édes Néném,   megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat... Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem előtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek művei egyszerűen nincsenek lemezre véve?

Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!

Édes Néném,   agyunkra megy ez a Covid-19, ugye? Hisz maholnap már ’21 van, és mégis itt tombol velünk, még idehaza, a családi (tűz)fészekben is van belőle pár nap hátra. De tudja, mi a legszomorúbb ma az egészben? Ma, amikor Németország már zárva, Franciaország pedig holnaptól (félreértés ne essék, a kulturális intézmények leállnak, de a muszlim lefejezés megy tovább). Írok két magyar megfejtést, egyet itthonról, egyet a másik „otthonom” világából: se énekelni nem lehet, se operálni, akarom mondani: menteni.

István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 154. LEVÉL

Nem oszt, nem szoroz, avagy a sajtó és a szakszervezet egymás lábára lép, meg a fake-re

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 153. LEVÉL Édes Néném, amit ma küldött, az a kedves levélrészlet, amelynek valódi feladóját legfeljebb sejtjük, nem tudjuk, meg amit utána postázott, ugyanennek a témának a helyreigazítása – ha összevetem tartalmát a sajtóban megjelentekkel – jól mutatja, hol és mi a baj. Mert persze, baj mindenütt van és probléma is, naná, de minősített esetnek tartom, ha ott a baj, ahonnan felkent személyek mindig a mások bajait kürtölnék világgá. Szóval már megint a sajtónál tartunk, amely se számolni, se olvasni nem tud – és így félrevezeti a szakszervezeteket. (De ebben sincs köszönet.)

Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL Édes Néném,  Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.

Bach (és vírus) mindenkinek, avagy ezzel szép zárni

Ókovács szerint az Opera - levélária

Százötvenedik levél, avagy gépeink a vírusos kifutópályán

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 150. LEVÉL Édes Néném, négy éve kezdtem írogatni Önnek operai döntéseim hátteréről. Szerencsére mindig segítette munkám – de legalábbis annak magyarázatát – saját felvetéseivel, amelyeket ezúton is köszönök. Ma viszont számot kell vetnünk azzal, hogy ami így vagy úgy létrejött, megint pengeélen táncol: éppenséggel a koronavírus pattogtatja az ostort.

Ezrek szimfóniája, avagy Mahlerrel a járvány ellen

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 149. LEVÉL

Fenékig Eiffel, avagy közeleg ám a Parkavató Kaufmannal!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 147. LEVÉL   Édes Néném,   ne aggódjon, kérem szépen! Az Opera nem megbetegedni hívja a nézőket, és az eddig megvásárolt csaknem 2.000 jegyből úgy gondolom, a nézők sem bizalmatlanok. Habár szemünket mi is a hatóságokra meg a járványszámokra függesztjük – mintha nyaranta nem lett volna épp elég a meteorológiai előrejelzések fürkészése –, most már hónapok óta ugyanaz a feltételrendszer övez minket és a többi, ültetett nézőterű műfajt. Se zárt, se szabadtérben nincs korlátozás számunkra, az 500-as határ így nem ránk, hanem az ún. zenés-táncos, tehát leginkább könnyűzenei rendezvényekre vonatkozik. Ezt neem ...

Kókuszpiszkálókról, avagy mikor indul operai művészekért világpetíció (sose)

Ókovács szerint az Opera - 145. levél

Képednél csak a lelked feketébb, avagy operavilág az aranykoporsó után

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 143. LEVÉL Édes Néném, ne botránkozzon meg, kérem! Senki nem űz itt senkiből gúnyt – az aranykoporsó amúgy is foglalt, Vántus István, Szeged nagyszerű polgára írta meg az operát anno e címmel. De csak mert George Floydot, egy magáról megfeledkezett minneapolisi rendőr által brutálisan megölt afroamerikai állampolgárt is abban temetettek el, még nem kell letörölni az egyetemes kultúrtörténet táblájáról, ugye? Ha két éven belül lemezre vesszük, ugye, nem kell más címet adnunk a kiadványnak, mert ezzel sértenénk a halott amerikai emlékét? Vántus operájában ráadásul (a Móra Ferenc-i nagy történeti mű után) Diiocletianus ...

A valódit mondd, ne az igazat? Avagy a német sajtó gyógyíthatatlan

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA  142 LEVÉL Édes Néném,   József Attila híres versének címét úgy is írhatnám a mai felületes és sunyi világban: Thomas Mann üldözése. A betűk nagyjából megvannak, más kérdés, hogy az összkép teljesen mást mond. Így vagyunk a német sajtóval is. Nincs kétségem afelől, hogy amit alább bemutatok, az naponta X esetben fordul elő és fontosabb ügyek esnek áldozatául, mint holmi operás témák. De talán éppen ezért fájóbb: miért kell ebben is hazudni, elhallgatni, csúsztatni? A rólunk szóló írások megdöbbenésre nem érdemes visszatérő érdekessége, hogy előadásokat nem néznek meg a „kritikusok", még akkor se tették, aamikor ...

A Nagyúr arcai, avagy 70 éve halt meg gróf Bánffy Miklós

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 141. LEVÉL   Édes Néném, aki az Operában toporog már egy ideje, az nem tud szabadulni egy nagy polihisztor előd emlékétől. És most nem feltétlen saját nézőpontomból fogalmazom, mert a bizonyos nagy úr – akinek legsikeresebb drámájában a címszereplő is egy Nagyúr – annyi mindent tett és sugallt minálunk is, hogy aki nincs azzal, meg esetleg vele se tisztában, az is látja az ő nyomait. Amúgy is benne élünk az eleinkben, de az operások konkrétan benne léteznek a nevezetes igazgató tereiben. Múlt szombaton múlt kerek 70 éve, hogy elhunyt gróf Bánffy Miklós.

Trianon100 - mégis együtt, avagy pólóban, himnuszainkat énekelve

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 140. LEVÉL Édes Néném, ebben a levélben kevés nyekergés lesz, nehogy épp Trianonkor! Azt is tudjuk le az elején, nehogy már mások ebből töltekezzenek – az a hamis képzet még nekik is csak ártana. Hiszen 100 esztendeje mégsem sikerült legyilkolni Magyarországot. A döntés és a kataklizma után két évtizeden át – miközben lett volna és volt is baja elég határain belül – nemcsak talpra állt saját erejéből, de folyamatosan lobogott, nem múlt a vágya legalább a valóban magyar többségű területekért, az ott élő testvérekért. 1945 után a kommunisták érdemei elévülhetetlenek a nemzeti érzés és a történelmi felelőssség ...

Möszjö Triquet elment, avagy Fülöp Attila ravatalánál

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 139. LEVÉL Édes Néném, sajnos, az élet nem tud annyira leállni, hogy a halál is félretegye a maga dolgát. A héten temettük a magyar operaélet 50 éven át különböző formákban, testi teher alatt működő személyiségét, az intézményt operatívan is évekig irányító Fülöp Attilát. Először Győrben hallottam, az ő felekezetének Öregtemplomában Haydn Teremtésének szólistájaként. Valami hurut okozhatott számára gondot, nagy színészként észrevétlen cukrot csempészett a markába, hirtelen alibi mozdulattal célba juttatta. Utána boldogan és magabiztosan énekelt tovább, mintaszerű muzikalitással. Szerintem csak én láttam ...

Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL Édes Néném, a színházak alapvetően nyitva vannak, s ha néha tényleg zárnak, akkor sem ennyi időre. Mivel tudom, hogy Néném is a történelem rabja, meg most úgyis ráér, felfestem ide röviden a Magyar Királyi/Állami Operaház eddigi nagy leállásait: múltkorában megvolt az első, most jöjjön a második!

Böjte Csaba testvérről, avagy a homília mint opera

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 137. LEVÉL Édes Néném, nagyon sokat eszembe jut a mi megtört és lemondott Keresztény Évadunk. Fájnak dolgok: fáj, hogy az oltárképfestő Mathis, Hindemith szép és ritka nagy műve végül esélyt se kapott, Helen nővér operája, a Ments meg, Uram! a vészhelyzet első napján debütált volna. Minden keresztény operák non-plus-ultráját, a Parsifalt szinte el se kezdhettük próbálni, a Don Carlost egyáltalán nem. Szent II. János Pál 100. születésnapja is mindjárt itt van, de már biztosan csak virtuális ünneplésben lehet része, Az aranyműves boltja még jó darabig zárva tart. És a Keresztkantáták, Bach nagy basszus-szóólókantátáinak ...

Visz major, avagy az Opera ellopott könyveiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL   Édes Néném,   csak' félbe kell szakítanom jól eltervezett minisorozatomat az Opera nagy leállásairól – aki „rettenetesen" izgulna emiatt, annak írom: összesen három ilyen esett meg 136 év alatt (tehát még két rész van hátra), ez a mostani a negyedik –, mert már a múlt héten bejárta a sajtót egy hír, egy videó, amit illene kommentálnom. Tehát hazatértek az Opera ellopott könyvei, ugye.

Generál Pauza, avagy az Opera nagy leállásairól

Ókovács szerint az Opera – 135. levél

Maszkgyár, énekiskola és tévéadó, avagy az Opera mindennap Magyarországként vizsgázik

Édes Néném, nem pedig „kedves" (mert egy gáláns úr kiigazított a rodostói Mikes-stílről – no, de mit csinált ő 133 levélen át? miért hagyott hibázni?!), ma a szó szerint „lélegzetelállító" jelenbe révedünk. Nem sokat ácsingóznék azon, hittem-e volna egy hónapja, hitte-e volna bárki, hogy egy néhány molekulás izé, nem-is-élőlény, csak élősködő, egy kibiztosított biológiai tojásgránát megállíthatja a világot? Ha lerogyva az ablak elé, mint gondolom, sokan, ezen merengünk feleségemmel, Zsuzsival, a gyerekek már nagyon unják. De itt az Opera jelene, márpedig egy operaintézmény lényegileg a tüdőt használja, és lélegzete, ami számára művvészi ...

Két év Karantén, avagy a mi történetünk

Ókovács szerint az Opera - 133. levél.

Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL Kedves Néném, legutóbb ott hagytuk abba, hogy felavattuk ugyan az Eiffel Műhelyház első fecskéjét, a tornatermet, és nagyon készülünk a március 21-i hivatalos átadóra is (remélem, a koronavírus nem torpedózza meg!), de vajon miért éppen egy bizonyos Járay Józsefről neveztük el? Ki is volt ez a Járay? Ezzel vagyok adós, és mivel múlt héten egy másik emléktábla avatásában is közreműködhettem, nevezetesen Kövecses Béla, másik egykori tenoristánk házának falán, nagyon adja magát a hasonlítás és a különböztetés is.

Foci és Opera, avagy luxus-e, ha tornatermet avatunk?

Kedves Néném,   Napra pontosan két hónapja, hogy nem írtam Önnek. Oka nem az, hogy ötvenévesre átbillenve már ne fogna a ceruza, s az ember (elképzelt) nagynénje ne érdemelne meg holmi levéláriákat. Nem, más a „baj”, éppenséggel avatunk! Végre, az Eiffel Műhelyházat – és ez a folyamat önmagában is több hétig tart, nemhogy az előkészítése. Az átadások márpedig megkezdődtek, és ez most már túlmutat tavalyi próbaüzemen, mostani tűzoltó- és más hatósági bejárásokon. Furcsállhatják páran, de az Eiffel Műhelyház egy hónapos átadási maratonja nem zenei vagy táncos eseménnyel, hanem az ún. Járay pálya avatásával startolt el tegnap.

Magyarság, mint istencsapás? - avagy a függetlenek függéseiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/128. levélária

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/127. levélária

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/126. levélária

Ákos ilyen, avagy a méltányosság is felemel

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/125. levélária

Aranykór, avagy Tóth Aladár operai emlékezete

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/124. levélária

Memoárral szemben, avagy a Pavarotti-doksi

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Medveczky50

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Magos Déva vár, avagy miért megy az Opera túl minden határon?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Aranytorok, avagy láthatatlan aranysorok Moldován Stefánia emléktáblájára

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/120. levélária

Bayreuth ma, avagy Willkommen in Kamerun!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/118 levélária

Mesterdalnokok Bayreuthban, avagy a tökéletes lufihámozás

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/117. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Mindig is értékeltem a méltányos zenekritikát, sőt úgy általában a méltányosságot tartom legfontosabb sorvezetőnek a közéletben. Nincs az az előadás, amelynek ne lenne előremutató vonása, körülménye: egy bűnrossz zongoraest is lehet igényesen összeállított, érdekes programú, vagy legalább rövid, mert ennyi szarkazmus beleférhet, ha van mellette más is. Persze, ehhez alaposan körül kell nézni, fülelni, hisz gyakran nem marad más, mint azt keresgélni – esetleg hosszasan és fáradtságosan –, mégis miért, milyen ideát kergetve csúszott tévútra az adott előadás? Azértt ...

Parsifal Bayreuthban, avagy terápia helyett diagnózis

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/116 levélária   Kedves Tatjána Néném!

Fenékig Eiffel, avagy "Adáshiba" az operaéletben?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/115. levélária Kedves Tatjána Néném! Kérdezi, most akkor mi is van ezzel az Eiffellel, ha állítólag játszottunk is benne? Aztán most meg zárva van, és úgy is marad egész jövő februárig? Mert, hogy jönne most már Néném is... („Állítólag”: mennyit nevettünk ezen otthon, amikor egy korosabb családtag a tőlünk származó tuti információt a fülünk hallatára úgy adta tovább: „állítólag”.)

Világsztárt az operák élére, avagy fenn az ernyő, nincsen kas

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/114. levélária Kedves Tatjána Néném! Időnként olvasom felületes külföldi lapokban, de tudom, elhangozhat idehaza is ilyen-olyan beszélgetéseken, persze, leginkább olyan emberek közt, akik számára az opera világa a lecsorgó hírek, nevek és hírnevek celebinfóit jelenti (magyarán a húsz év késéssel realizálódó „etalonság" mögött nem tudnak az illető pálya alkonyáról és a jelen idő értékeiről – az még húsz évvel arrébb van), hogy egy-egy intézmény élére világsztárt kell szerződtetni, és onnantól indul az azonnali, nagy hasítás, fasten seat belt, please.

Áldozatos apa és tettmagyar, avagy Erkel Ferencről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/113. levélária

(The) Time(s) goes by, avagy még valami a haladó Nyugat sajtóetikájáról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/112. levélária

Rasszizmus ellen rasszizmussal, avagy mit delirál a magyarokról az Index táncosnője?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2111. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Köszönöm, hogy jelezte ezt az indexes cikket, majd kipróbálom, ugyanazt a címlapos, teljes napig kint virító felületet az én válaszom vajon megkaphatja-e, mint a – bevallom, általam teljesen ismeretlen – Magyarországon élő karibi táncosnő írása?

Húsvétról, Eiffelről, vagy feltámadni nekünk is kell

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/110. levélária Kedves Tatjána Néném! Az nem Keresztény Évad kérdése: hét esztendeje nem múlhat el úgy a nagyhét az Operában, hogy ne reagáljunk a magunk artisztikus módján a legfontosabb történetre. Mára talán meggyökeresedni látszik a Parasztbecsület érvényessége itt (és ilyenkor hanyagolni érdemes a Nagyboldogasszonykor játszódó Bajazzókat), a tini Mascagni világoszöld ünnepi miséje is megszerettette magát a műsorunkban. Bach Máté-passiója Mendelssohn hangszerelésében, M. Tóth Géza német szövegű tipografikus vizualizációjával szintén állandó programunk lett, lassan képesek vagyunk előadni úgy, hogy nne ...

W. A. MOZART: L’oca del Cairo ossia Lo sposo deluso

Ókovács Szilveszter írása az Origónak.

Ahol az ateista is keresztény, avagy néhány szelíd szó az új évad elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/108. levélária Kedves Tatjána Néném! Amikor elküldtem Kegyednek szíves betekintésre azt a szöveget, amelyet a – belátom, valóban rengeteg írnivaló között – leginkább fontosnak érzek minden évben, a sok száz oldalas Kalendáriumunk afféle előszavát, beleéreztem a pakliba az idegenkedést. „Miért akar egy kulturális intézmény ideológiát sugározni?” Amikor ezt sorát megláttam, már azon voltam, beajánlom valahová publicistának, ahol nem olvasni kell tudni, csak írni, már bocsánat a szájalásért... Aztán rájöttem, hogy én aztán nem vagyok azokra a helyekre ajánlólevél, úgyhogy hagyjuk. De átvehetnénk újra ezt aa ...

A születésnapos tenor, avagy „Energiaital és bújnivaló"

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/107. levélária Kedves Tatjána Néném! Megint kezdhetném úgy, mint múlt héten: igen, persze, láttam a cikket, amit átküldött. Sőt, a cikkeket. De már nem megyek bele ebbe az utcába. Írjon a Népszava, amit akar, szabad országban élünk, még azt is szabad, hogy nem kérdezi meg a szerző az Operát, pedig róla írja a cikkét, mindegy, most ő a soros, ez a „technika" ragadós. Sőt, azt is szabad, hogy közreadja azt, amikor az operás sajtófőnök privátim megkérdezi tőle, miért ír igaztalan állítást, rossz adatot? És nem helyreigazít, hanem még lebőgve is csak kifigurázni van benne morál. Engem a Tölgyesi Gábor nevűű ...

Ránk jár a sztrájk, avagy ilyen lenne a jövő operapolitikája? II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/106. levélária Kedves Tatjána Néném! Láttam a cikket, amit átküldött. Ezek szerint opera iránt Magyarországon csak ötezer ember érdeklődik, a többi néző a bérletek miatt, a társaságiesemény-jellegért és valamilyen „ráhatás, elvárás” okán „téved be”. Illetve „külföldi”. Mindez pedig a Népszavában jelent meg, a jótollú szerző azonnal alapíthatna is egyszemélyes közvélemény-kutató céget, melynek nulla forint kiadása volna, ellenben a flekkdíjak miatt tiszta bevétele. Mondhatnám szép magyar nyelvünk állandó dupla-tripla fenekűségével: mérhetetlen bevétele.

Ránk jár a sztrájk, avagy ahogy a magyar sajtó tűvé teszi az igazságot

Kedves Tatjána Néném! Biztosan megvan annak az oka, hogyha valaki, egy sajtómunkás az Operába mar, nem igazság puzzle összerakását tervezi el, hanem azonnal tényezőként, hadviselő félként száll be – és belénk. Megszokhatatlan, de az is, hogy akkor meg szelektív süketség éri el, ha az intézményi válasz megérkezik. Ahány ház, annyi szokás, de mintha minden orgánum azon ügyeskedne, miként tudná eltussolni azt a hangot, amelyet a római jog még mint a másik fél meghallgatásának kötelező kellékét írt elő.

Volt egyszer egy Olasz Estély, avagy Yoncheva és Puccini Itáliája az Erkelben

Kedves Tatjána Néném! Szombat este tartottuk azt az ünnepi estet, amely a valahai operabál helyét foglalja el az évadtervben. Kegyed nem lehetett ott, ám érdeklődött: elmesélem hát, mi és hogy történt, az ott elhangzottakat mint ősforrást alapul véve. 

Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?

Kedves Tatjána Néném!   Én vagyok a könnyű keresztény: egy nap alatt kialszom a haragot, csalódássá szelídül, idővel pedig hajlamos vagyok minden bántást elfelejteni. Egész egyszerűen ezek a mérgező cseppek – néha vödörnyi toxinok – képesek párologni, szóval nem olyan nagy szó, ha megbocsátok. Így lesz a minapi balett-külföldizéssel is, ami egyben a pont két évvel ezelőtti hullámverés remake-je volt, úgy látszik, ennyi időbe telt, míg körbeért a földön, ami eszerint mégis mozog és gömbölyű. A válasszal sose maradok adós, mert a mi hitünkben bár a Bárány központi szimbólum, mégse követel birkatürelmet: úgy emlékszem, Jézus vérnyomáása ...

Örökös balerina a celluloidon, a kőben, a ravatalon

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelől persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettő vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.

Dívák, avagy Eszter, Edita és a többiek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! Idejét sem tudom annak, mikor volt magyar operarajongónak három hét alatt hat világszínvonalú énekesnőhöz szerencséje? Mert felemelkedő csillagaink szerencsére vannak, saját pompás horizontjuk tetején is többek ragyognak most, de az az érzés nem mindennap, nem minden héten éri el az embert, hogy legszívesebben felfutna a színpadra egy nagyot ölelni – mert nem biztos, hogy vannak megfelelő szavak arra, amikor minden együtt áll, ég a földdel összeér.

Koreai öröm, avagy Bánk bán Ázsiában

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! „Mi baj, Néném, az Istenért!" Nem, aki esetleg veszi a bátorságot és beleolvasgat fiktív, ám részleteiben, több alakban mégis valós Nénémmel folyó – mostanában inkább csordogáló – levelezésünkbe (amely pedig csak arra ad módot, hogy a hölgy sorait indirekte lehessen sejteni, de ez egyrészt mindegy, másfelől pont elég), nos, tehát az se sejdítsen semmiféle nagy bajt. Pusztán újra irkálva Nénémnek felötlött bennem Ottó sora, amely a Bánk bán Nádasdy-féle verziójának második felvonásából a nevezett „lovag" egyetlen énekelni valója. (És még ez sem így igaz, mert majd hoozzáteszi ...

Boldog Óévet mindenki emlékeinek!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/100. levélária

Egy százéves csúcsról, avagy boldog születésnapot, Erkel Színház!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/99. levélária Kedves Tatjána Néném! Ne aggódjon, ugyan kihagytam egy hónapot, de két levelet is küldök Kegyednek. És rögtön írom az okot is: legalább az elmúlt 100 esztendőben nem volt ilyen kemény hónapja az Erkel Színháznak/Városi Színháznak/Népoperának, ráadásul a december mindenféle évzárási-évkezdet előkészítése teendőkkel is terhes.

Álmódozatok kora, avagy Florezzel Ománban

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/98. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Már olyan rég kérdezi, mi volt Florezzel Muscatban, hát most végre küldöm az írást. Közben lement New York, tegnap A Nyugat lányának premierje is, hát ma ránéztem a problémára: beragadt a postagalamb csőrébe az az írás, ez lehetett a baj.

HIBAJEGYZÉK, avagy kicsit savanyú a Narancs, de az övék

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/97. levélária