Berenice Párizsban, avagy kortárs darabokról II.

Kedves Tatjána Néném! Cikázós egy évad ez a mostani, de a pár nappal ezelőtt megírt kortárs táncélmény után szeretném kíváncsiságát a kortárs opera egyik megkapó estéjével is táplálni. Párizsban jártam az ősszel együtt, valójában múlt héten, de az mindegy.

Bedroom Folk Budapesten, avagy kortárs darabokról I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 295 levélária   Kedves Tatjána Néném!   Hogy az elmúlt napokban mit csináltam? Például láttam egy vadonatúj operát Párizsban, és még előtte pénteken bemutattunk egy friss táncopuszt a budapesti Müpa Fesztiválszínházában is, ha már tartott a CAFé. Van bennük közös, van köztük különbség, s így tanulságok is mindkettőből fakadnak. Kortársazzunk egy kicsit, az úgyse olyan egyszerű...

Még egyszer a Carmina Buranáról, avagy van itt egypár személyes emlék is ám

Kedves Tatjána Néném! A múltkori Carmina Burana-cikk után bennem maradt pár sztori, amely a műhöz személyesen fűz. Carl Orff népszerű opuszát valóban jó kompromisszumnak érzem: szándékolt, mániás-mágikus katatóniái ellenére a klasszikus zenésznek is ad örömöt, és a slágerrádiókat hallgató közönséget ugyanúgy megérinti, ezért aztán sokat megy idehaza is. Hát, mit ne mondjak, ahogy az összes lírai bariton kollégának, nekem is megvoltak vele a magam esetei...

Carmina Burana, avagy a jó kompromisszumokról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 293. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Miért kell egy oratóriumot színházban adni? Kik ezek az emberek, akik az Erkel Színházban tolakodnak a helyekért? Miért ússzuk meg Orff primitív zenéjével az estét? És hol a második félidő? Emlékszik még, hogy ezeket szegezte nekem a két héttel ezelőtti premier után, ugye? Most már igyekszem a válaszokkal.

Visegrádi kultúridentitás, avagy a kincs, ami (még) nincs

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/92. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Hazajöttünk az úgynevezett V4 országaiból, most jut időm Kegyednek válaszolni. Miért nem fért a zenekar az árokba? Miért volt olykor kevés néző? Az egyikre a turnék szabályszerű váratlansága mint olyan a válasz, a másikra egy illúzióval idejekorán történő leszámolás. És ami a legfurcsább az egészben, még sincs rossz kedvem miatta: a valósággal szembesülni ugyanis mindig kijózanítóan revelatív!

Egyéniségek futószalagon, avagy a III. Marton Maratonról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/91. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Nagyon kényelmes dolog ám a zeneakadémiai zsűriben csücsülni, és megszemlélni a világ énekesfelhozatalát, hogy nézni is tereh... Most, a hatodik évben, a harmadik versenyen értünk oda, hogy a jelentkezők színvonala méltó lett ahhoz a nívóhoz, amelyet Marton Éva, a XX. század legjelentősebb magyar operaénekesnője évtizedeken át képviselt.

Rozsdamentes pálya, avagy Rost, aki „Rostfrei”

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/90. levélária Kedves Tatjána Néném! Nevekkel kultúrember nem viccelődik, megkapom én mindig Öntől, ha a nyelvszeretet, esküszöm, csakis a mi nyelvünknek ez a bohókás, végtelenül variábilis volta erre csábít. De nem gondolkozott még azon, hogy furcsa, vagy időnként kevésbé jó csengésű szavak, mint vezetéknevek is „elfelejtődnek" a tulajdonos kiemelkedő teljesítménye láttán? Egyszerűen már nem jut eszünkbe a primer jelentés. Így vagyunk a vonós Banda Edével és Ádámmal, nagyszerű, már nem aktív énekesekkel, Róka Istvánnal, Kasza Katalinnal, a színpadon remek karaktereket hozó Mukk Józseffel vagy Sárkány KKázmérral, ...

Kötcsei kultúrarc, avagy korán kelni kell, nem ítélni

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/89. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Természetesen most sem direkt politizálás, amit írok, nekem az nem kenyerem. De most a lényegről írnék valamit, a csodálatosan pörgő „kultúrharc" tematikában, amely nyár óta minden innen és onnan működő publicistának automatikusan szállítja a témákat, noha tényszerűleg semmi nem történt. A kritika kritikájának kritikáját kritizálni kényelmes dolog, és kellően távolra helyez attól a szöszmötölő elfoglaltságtól, hogy meg is kelljen nézni azt a műalkotást, ahol a forgószél epicentruma lehetett.

Keresztény Évad? Miért? Miért ne?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária

Így gondozd a magyarodat II., avagy te mit tettél ma a kultúránkért?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/87. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Kutyaugatás nem hallatszik az égig – meg is lepett, hogy hallott a hétvégi sárospataki hangversenyünkről. Az bezzeg nem lepett meg, hogy keményen nekem jött a műsorválasztás miatt, mondván: nekem is tudnom kellene, hogy nyáron az emberek a legnépszerűbb műveket szeretik hallgatni – rövid, romantikus koncerteken... Kedves Néném, a „zemberek” persze, mindig a (szerintük) legnépszerűbb műveket szeretnék hallgatni, de nekünk abba az állapotba kell őket visszavinnünk, amikor, bár szintén viselkedhettek volna úgy, hogy minden fontosat tudnak már, valamiért mégis hajllandóak ...

Amikor csak kenyérrel él az ember, avagy lássuk, mire megyünk Opera nélkül

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/86. levélária Kedves Tatjána Néném! Kikéri magának, hogy elegem van már a hüledezőkből, akik nem értik, miért kerül sokkal többe egy nagy értékű operaház felújítása egy kisszínházénál, és hogy restellem már magyarázni, miért is igényel sok ember munkája nagyobb zsák pénzt, mint tízszer kevesebbé? Egy minapi interjúban tényleg erre vetemedtem, és sok mindenben nem értünk egyet Kegyeddel, de abban igen, hogy bármelyik régi lemezt örökké pörgetnem is a munkám része. Hogyne, az. De akkor modellezzük a másik „végletet" is: milyen, ha nem olyan fontos az Opera, vagy ha esetleg nincs is? Vigyázat, operakedvellők ...

Magyar trikolór Saaremaában, avagy így is gondozhatod a magyarodat

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/85. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Miért kell mindig utazni? Vendégszerepelni? Turnézni? Szervezni, pakolni, menni, fáradni – fizetni? Csak mert nyár van? Nem, Néném, nem azért. Inkább ugyanazért, amiért mindenki nyaral: ezekből az élményekből is táplálkozik majd a szezon szakmai munkája és lélekereje. Most éppen Saaremaában töltöttük az aksikat, miközben óriászenekarunk másik fele a tokaji arénában, operagálán játszott José Curával. Amit viszont az észtek produkáltak, az frenetikus.

Sziget és OperaFüred, avagy nyáron no szmoking, no cry?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/84. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Minden rendes művészeti együttesnek megvan a maga nyári helyszíne. Paradoxnak hat, mert főleg az Opera munkatársai hadd nyaralják már ki magukból az egész színházi szezon fáradalmait, ugyanakkor a leváltható intézmény leválthatatlan közönsége is pont ezt kívánja tenni. És akkor megint ott tartunk, ahol év közben: Karácsony, Húsvét, Pünkösd, mindig szombat is, vasárnap is, és szinte mindig este. Amikor a közönség ráér, akkor kell nekünk készen állni (meg betartani a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, és az összes egyéb munkajogi nyalánkságot) – és a nnyár ...

Csillagtúra Puccinivel, avagy újraevangelizálni Magyarországot

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/83. levélária

OperaBox, avagy: és Te mit tehetsz ma a magyar kultúráért?

Ókovács szerint az opera - 2/81. levélária   Kedves Tatjána Néném! Feladom a Billy kapcsán vívott harcot: ha egy ellenzéki publicista még ezek után is (hogy tehát 29 alkalommal megy az Erkelben, és nyilvánosságra hoztuk, hogy 2019 nyarán is lesz egy sorozat) simán leírja, hogy „az Opera végleg levette a darabot", a másik meg úgy fogalmaz: „kis híján be kellett szüntetni az Opera Billy-sorozatát", egy kormánypárti pedig újrahasznosítja az „alig burkolt melegpropaganda" bélyegét, a hólabdához már nincs mit hozzátenni.

10 csodajel, avagy Billy Elliot mesebeli esetei a médiával

Drága Tatjána Néném! Azt hinnénk, már mindenki ráunt a Billy körül nagy hálózati feszültséggel generált műbalhéra (én már nagyon!), de egy pár médiakábelvég még összevissza csapódik, és ontja magából a sistergő, csodaszép villámokat. Nézzük csak egész röviden azt a tíz csodálatos mondatot, amit négy hete ép ésszel még senki se hitt volna el!

Moszkvicsokat fosztogatnak, avagy hogy tiltják be Billyt, ha megy?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/79. levélária   Drága Tatjána Néném!   A napokban annyira fokozódott a hőség, hogy gyorsan írnom kell egy rövidebb levelecskét Önnek, együtt az enyhüléssel. A sajtó egy formáns része oly boldog körültekintés nélkül ugrott rá szegény, meghurcolt Billy Elliotunk műsorváltozására, hogy öröm nézni – azt viszont nem annyira vidám, amit a hivatásos nyilvánosság pro és kontra művel egy előadással, amelynek szereplőgárdája van lekötött dátumokkal – no meg bevételi terve is.

Jelmeztelenül, avagy hogyan legyünk direkt funkcionális analfabéták?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/78. levélária

Kékszakállú100, avagy megint Bartók dobta a legnagyobbat

Ókovács szerint az opera – 2/77. levélária Drága Tatjána Néném! Hagyjuk a dagadt ruhát másra, hisz úgyis csak keserűen mosolyoghatok azon, hogy akik a Billy Elliot-produkciót támadják (és páran, akik dafke, ennek ürügyén beleszállnak a támadókba, és mindkét fél megtörli a lábát bennem) egyaránt NEM LÁTTÁK A DARABOT. Így azért nehéz. Viszont itt van/volt az elmúlt operaházi 134 év legfontosabb története, a Kékszakállúé.

Meleg helyzet, avagy kiborul a Billy

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/76. levélária Drága Tatjána Néném! És akkor hirtelen vihar kerekedik a nyárias hőségből, és az elkészített témát az asztalomon félrelöki. És hiába szerettem volna ma a kortárs zene befogadási problémái kapcsán Önnek felelni, egy szerencsétlen módon felnyitott forró pite, a homoszexualitás színpadi megjelenésének – és az ehhez szerintem igen kevéssé kötődő Billy Elliot-előadás – kapcsán kell irkálnom. Muszáj, mert akaratom ellenére ide és oda sorolnak, amit nem jegyeztem le, azt mások teszik helyettem, kvázi a nevemben. Nem haragszom senkire, lófejet se találtam ma reggel az ágyamban, de azért a környüllállásokat ...

GermanLateNight, avagy valami változik II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/75. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Múltkor a kamaraopera másik univerzumát próbáltam összekapcsolni a kísérleti előadások világával, mindezzel pedig tenni kívántunk valami fontosat a maiak becsábításáért, jövendő értő közönségünk kineveléséért. És elakadtunk az elmúlt hét év helyszínproblémájánál. Innen folytatjuk.

GermanLateNight, avagy valami változik I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/74. levélária

Wagnerről, nélküle – avagy volt egyszer egy Ring gyűrűi-évad

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/73. levélária   Kedves Tatjána Néném! Nincs még vége a színházi szezonnak, de ilyenkor, ebben legszebb heinei hónapban – „Im wunderschönen Monat Mai" – már megérint minket az évadvég szele melege. Minden világos és virágos, ami már nem virágos, lombos, és oly éji illatok sorvasztják az előadás után hazakóválygó ember további munkakedvét, amelyeket mégoly drága üvegcsékben se keverhet ki senki. Legalábbis így érzem a Kormányzó hétfő esti magyarországi bemutatója után.

Dalvilág, avagy még egyszer a Simándy-versenyről

Ókovács szerint az opera - 2/72. levélária Kedves Tatjána Néném! Elgyöngülten írok most megint, hisz a múlt heti országos, sőt nemzetközi énekverseny kapcsán arról kérdezett, miket is énekelnek ma a növendékek. Háát... azt hiszem, döntően mást minden országban, és ennek van némi köze az évtizedes, tehát az énekmester-kollégák által is megszokott anyaghoz. De nagyon szépeket!

Jövőgömb, avagy egy énekverseny margójára

Ókovács szerint az opera – 2/71. levélária

Mindenhonnan nekünk fütyöl!

Ókovács szerint az opera – 2/70. levélária

Volt egyszer egy Parsifal

Ókovács szerint az opera – 2/69. levélária

Jegyben járunk I.

Ókovács szerint az opera – 2/68. levélária

És mégis mozog a színpad!

Ókovács szerint az opera - 2/66. levélária

Puccini és az ő Itáliája – egy vadonatúj szezon elé

Ókovács szerint az Opera – 2/65. levélária Kedves Tatjána Néném! Hogy miért megint ez a hatásvadász Puccini? Teccik tudni, több okból is. Hogy miért jó egyáltalán a „jellemző" évadválasztás, arról még a Faktoron leveleztem Kegyeddel, bő két éve ilyenkor. De hogy miért Puccini, és főleg miért pont az ő „Itáliája", azt csak most nyílik alkalmam felfedni. Ponchielli, Giordano, Alfano, Leoncavallo, Mascagni, Boito, Cilea, Catalani, Franchetti, Wolf-Ferrari, Dallapicola, Menotti és Zandonai: egytől egyik kiváló komponisták, akiktől akkor is érdemes idézni legalább egy-egy művet (néha csak részletet), ha tudván tudjuk: valójában Verdi kkezdte ...

Amerikába jöttünk, avagy muszlimok és Bánk egy lapon

Ókovács szerint az Opera - 2/64. levélária

Rajnai kincs

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/63. levélária   Kedves Tatjána Néném!   A Rajnai sellők című Offenbach-produkciónkat összevetni az Operettszínház Kékszakáll-előadásával olyan, mintha egy százéves garázsból előásott luxuskocsi-prototípust hasonlítanánk a T-modellhez. Utóbbi egy kiváló, kipróbált autó a maga korában, milliószám adták el, mindenhol működik, jó sofőrrel – lásd: Székely Kriszta – pedig pompás utazást kínál. A mienket senki sem ismerte eddig, idegenkednek a formájától, belekötni muszáj a színébe, felszereltségébe: mindenébe. Pedig a szellemi restség miatt tudatlan és jóindulat híján cinikus cikizés hosszabb távon képes kkiölni ...

Pályázati előhang

Ókovács szerint az opera – 2/62. levélária

Vámpírok árja, avagy koncertszerű operákról

Ókovács szerint az opera – 2/61. levélária

Porgy and Best of The Guardian

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/60. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Az ígértem, még a héten írok újra, mert izgalmas The Guardian-interjú ígérkezik a The New York Times cikke után – na természetesen, hogy Porgy-ügyben... És lőn, bár szombatig vártak a közlésével, miközben mi Roberto Alagnát és Aleksandra Kurzakot hallgattuk az Erkelben. Háááát.... Robert Tait a little bit tendenciózus, hogy ne mondjam, fóbiás kérdéseit és az eredeti válaszokat magyarul közreadom itt, vastag betűs kiemeléssel jelzem, mi került bele a cikkbe. Szerintem érdekes összevetni: ahol nem szó szerint, de gondolatilag idéztek, az is megvastagodott – és méég ...

Ki van zárva, hogy ne legyünk nyitva, avagy dicsérjen téged a Fáy Miklós

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/59. levélária   Kedves Tatjána Néném!   A múlt hét úgyszólván „eseménytelen" volt. Nagyszerű formában sikerült eljátszanunk az Otellót, az Árnyék nélküli asszonyt és a Turandotot a Müpában, felkészültünk a Kárpát-Haza OperaTúra folytatására, mostanra már zajlanak is az előadások (Hunyadi, Víg özvegy-balett), felújítottuk a Simon Boccanegrát az Erkelben, és igen, persze, ment tovább Porgy is az ő útján – épp ma lesz utoljára. Kaptam mástól is levelet, de Néném elküldte a legkedvesebbet, amely Fáy Miklóstól érkezett, aki pedig úgy tud dicsérni, hogy az savtámadással is felér.

Csak úgy lezsenizni Gershwint?!

Ókovács szerint az opera – 2/58. levélária

Az újraélesztett Gershwin

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/56. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Természetesen most minden a Porgy és Bessről, a szerződés szerint, de szóbeli tiltással szemben előadott Gershwin-operáról szól, február 8-ig tudjuk egyelőre játszani, a többit meglátjuk. Nappal ömlenek az angol nyelvű (anyázó) black-kommentek, de ma este bemutató – ha nem is „black" művészek, mert két színészünk azért van, ám mindenesetre 2x14 black operaénekes nélkül. Mivel hallom, csütörtökön keresett, arra gondoltam, megírom Önnek a brüsszeli élményeimet, nem szólnak ezek se másról, legfeljebb kicsit másképp. Persze, megkaptam a küldeményét, az Élet és Iroddalom ...

Rasszizmus az operában, vagy a Gershwin-win reménye

Rasszizmus az operában

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/56. levélária

Anna után, 1-ben

Ókovács szerint az opera - 2/55. levélária

Etűdök különböző hangokra, op. 52/3

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/54. levélária

Etűdök különböző hangokra, op. 52/2

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/53. levélária

Etűdök különböző hangokra, op. 52/1

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/52. levélária

Made in Algéria?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/51. levélária

Made in China

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/50. levélária

Made in Japan, 2017

Ókovács szerint az opera – 2/49. levélária

Mit csinál a szél, ha nem fúj? Sztrájk és média (II)

Kedves Néném! Megint eltelt egy hét – természetesen újra sztrájk nélkül, ellenben több Hugenották-előadással és két ihletett, teljes telt házas Verdi-rekviemmel is gazdagon. A sajtólistám mégse rövidül, kedves Néném, hisz Ön is látja, hogy az elsőfokú bírósági döntés a meghiúsult munkabeszüntetés jogossága kapcsán megint izzította ugyanazt a kört. És újra kilóg a terjedelmes politikai lóláb: hát az se lehet véletlen, hogy a korábban nagy-magyarországos, a jobbszélen szinte a Háry-i „nixbe” leszédülő érdekképviseleti vezér most azokhoz a balos médiumokhoz fut, akik – ez se kutya változás! – nemhogy szóba állnak vele, de a legnagyobbb ...

Nem volna édes a bosszú, a média viszont keselyű (I)

Ókovács szerint az opera - 2/47. levélária Kedves Néném! Hál' Isten, a kollégák átgondolták a helyzetet, és a nagyfeszültségben végül mégsem ültek fel a demagógiának, mindenki tette a dolgát a hivatása szerint: sikerrel, zökkenő nélkül tért vissza a tőről metszett grand opera, a Hugenották című Meyerbeer-főmű Budapestre. Hagyjuk most, ki miért követelt mit, s hogy az mennyire volt populista, hazug, túlzó vagy épp teljesíthetetlen. Azt is tegyük most félre, mit engedtünk a követelések kapcsán, mit ígértem – Tatjána nénémet ezek a belső polémiák kevéssé érdekelhetik. Viszont mit csinált a sztrájkveszéllyel a sajtó? No, azt érdekes m ...

Figaro 2.0, avagy mit vessünk el inkább: a sulykot vagy az innovációt? (II.)

Ókovács szerint az Opera – 2/46. levélária