Ókovács szerint az Opera
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Ókovács Szilveszter
- opera
- Magyar Állami Operaház
- kultúra
- Operaház
Kemény Dió, avagy 15 perc hírnév a hátsó sorból
Drága Néném, köszönöm, hogy mindent átküld, de – sajnos – alapvetõen én is olvasok ám mindent. Mondanám, hogy ez az állandó sajtószkennelés hozzátartozik a napi szellemi higiénéhez, de nem igaz, mert sokszor szkennelés helyett szkippelés vezetne többre. Mindegy is ez a sok anglicizmus, hagyjuk. Lényeg, hogy igen, én is olvastam azt a bizonyos „balettos" cikket. - Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház fõigazgatójának írása - egy feljelentgetõ kartáncosról.
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Beethoven és Mahler, avagy géniuszok összeszorzása
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 283. LEVÉL
Artaban, avagy kösd be a szemed és láss!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 279. LEVÉL Drága Néném, épp azért tettük ki a honlapra meg az OPERA Eiffel Mûhelyházának pénztárához is ugyanazt a legegyszerûbb, minden barkácsáruházból ismerõs napozó széket/ágyat, hogy mindenki eldönthesse, kibírja-e, ha eldönti magát benne. És hogy kibír-e benne egy órát? (Tapasztalatom szerint árnyékban mindenki kibír benne többet is...) Az Artaban különös produkció, amelynek játékszabályaihoz hozzátartozik ez a színházban meg nem szokott pozíció, a szem bekötése és a pisszenés nélküli sötét – no, de advent van, lelkünk kísérleti ideje, és az Eiffelben vagyunk, az OPERA kísérleti telepén!
A Valuska-világpremier, avagy Eötvös Péter hazatalál
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 278. LEVÉL Drága Néném, ha Ön azt kérdi, miért is kell kortárs kriksz-krakszokkal foglalkoznia egy ún./gemütliche/zógennante „operaháznak", sõt, bizonyos – szûkítõleg megfogalmazott értelemben és csupa demonstratív nagybetûvel – OPERAHÁZNAK, akkor arra többféle válaszom is van.
Nagy kockával nagyot dobni, avagy az OPERA hangversenyprojektjeirõl 2.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA - 274. LEVÉL
Nagy kockával nagyot dobni, avagy az OPERA hangversenyprojektjeirõl
Ókovács szerint az Opera - 273.levél. Drága Néném, elsõ alkalommal telik meg háromszor is az Operaház a Mindenszentek-Halottak Napja ünnepkör idején Verdi Rekviemjére. Mivel azt kérdi, hogy túlteljesítéses adyendreként miért mondunk mindent nem is kétszer, de már háromszor is, gondoltam, megírom Kegyednek az okokat.
Blackface a Spartacusban, avagy kinek az érzékenysége nagyobb?
Ókovács szerint az Opera - 272. levél Drága Néném, köszönöm, hogy eljuttatta hozzám az alábbi levelet. Külföldi nézõnk bizonyára fordítóprogrammal írta, de attól még komolyan vesszük – ugyanakkor nemcsak megvédeni muszáj az álláspontunkat, hanem arra is rámutatni, egyáltalán lehet-e egy kérés (követelés?) adott helyen és adott pillanatban ugyanolyan jogos a földgolyó bármely pontján? Mert nyilván nem. És ebbe egy kicsit belejátszik az ego is, meg talán az is, ki honnan érkezett, miféle bokacsattogáshoz szokott, ha azon náció képviseletében megjelenik. De mit is mond a levél?
Albetét az Operaházban, avagy miért jó egyben vett páholyban ülni?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 271. LEVÉL Drága Néném, mióta a lába nem engedi hozzánk járni – pedig remek liftjeink vannak, amennyire lehetett, mindent akadálymentesítettünk! –, az eladási jegytérképeinket böngészi. Hát, jól is teszi, lelke rajta. Minden színház maga dönti el, hogy oldja meg: van, aki letakarja a térképet, és választott kategóriából ajánlja fel a kívánt árú-pozíciójú jegyet, de a vevõ nem lát rá, üres nézõtérre vásárol-e, vagy az utolsó megmaradt üléseket van-e szerencséje elcsípni. Természetesen nem állampolgári jog rálátni egy intézmény jegyértékesítésére, mi azonban a klasszikus megoldás mellett vagyunk: mutatjuk,, ...
[szkikki] csenget Didónak, avagy mit, miért és hogy is játsszunk diákok elõtt?
Ókovács szerint az opera - 270. levél Drága Néném, hogyan kell, miként lehet a diákközönség figyelmét felkelteni az opera iránt? Ez az egyik – sokmilliós – kérdés, csak már nincsenek ilyen mûveltségi vetélkedõk. „Valójában minden perc elvesztegetett idõ, amelyet mi, operások így vagy úgy, de nem gyermekek mûvészettel történõ megismertetésével töltünk." Gyakran mormogom magamban ezt az elvemet. Így bizonyára nem meglepõ, ha a különbözõ válságok okozta szigorítások el is érik az OPERÁ-t, ha fájnak és okoznak is olykor csonkolt programokat, alapelv, hogy a gyermekelõadások és egyéb társrendezvényeik nem sérülhetnek sem az Eiffeel ...
Reklámozd Orbánnal, avagy a (tényektõl) független német opera
Drága Néném, klasszikus zenei berkekben nyílt titok, hogy a világ kortárs irodalmának legtöbbet játszott operaszerzõje (ebben a mondatban minden szó pontos és fontos) nem más, mint a magyar Eötvös Péter. Szerencsére, termékeny alkotó, ráadásul mindenféle téma képes felcsigázni és végletes méretû-apparátusú operamûvek kerülhetnek ki tolla alól, egyszemélyes és rövid mono-operától (Radames) a nagyszabású, bõ kétórás darabig (A szerelemrõl és más démonokról).
Az arányok operahálózata, avagy új elõszó egy régi témához
Ókovács szerint az opera - 267. levél Drága Néném, a múlt heti, Balatonfüreden kelt írás szinte vitairat lehetne, bár a mozgástér korántsem akkora, hogy hatalmas térben gyökeresen különbözõ elképzelések versenghetnének vele. Azonban nem tudtam befejezni, hosszú is lett volna, hadd folytassam tehát, miként lehetne a békés egymás mellett éléshez képest sokkal intelligensebb és gyümölcsözõbb rendszerben használni helyzetünket, valamint igencsak véges erõforrásainkat – éspedig mindezt a köz, a magyar kultúra javára.
Az arányok operahálózata, avagy új elõszó egy régi témához
Ókovács szerint az opera - 266. levél Drága Néném, ez a nyár alkalmat ad az év közben fel-felszökött gondolatok újratöprengésére. Állítólag Einstein mondta, hogy óvakodjunk azoktól, akiknek minden megoldásra van egy problémájuk: milyen igaz! Én most a fõváros kontra vidéki nagyvárosok elõadómûvészeti szereposztás kapcsán kínálok elvet a megoldásra. Ha túl sztereotip volna, vagy túlságosan kézenfekvõ, elnézést érte, viszont akkor meg is nyugszom, mert akkor sokan ugyanúgy gondoljuk, csak még nem látjuk viszont egymást a napon.
Mérlegen a mítoszok, avagy mit hozott és mit vitt az OPERA fesztiválja?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 265. LEVÉL Drága Néném, akik a levéltitkot megbocsáthatóan sértve bele-belepillognak soraimba, ugyancsak tudhatják: nem állok hadilábon a kényelmetlen témákkal. Ha Kegyed arra tereli a szót, miért volt telt ház néhány májusi produkciónkon, arról is szívesen írok, mert hisz oka van annak, önmagán túlmutató oka, és azt sem kell titkosítani. Egyáltalán nem, hisz az élet már csak ilyen szegmentált: kevesebb agysebész kell, mint belgyógyász, a nagycsütörtöki virrasztáson szignifikánsan kevesebben vannak, mint az éjféli misén, nem fogy annyi Tamkó Sirató-kötetbõl, mint az RTL valamelyik celebjének négere álltal ...
Ezrek Veszprémben, avagy egy tényleg kivételes este Mahlerrel
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 264. LEVÉL Édes Néném, Tudom én, hogy nyilván megjön a vád a hátam mögött: azért favorizáljuk az OPERÁ-val Veszprémet, mert a szülõvárosom. Könnyû lenne azzal felelni, hogy elõször ugyanakkor hirdettünk ott négyelõadásos bérletet (2018-ban), amikor 9 másik megyeszékhelyen is – még nem tértek vissza a vármegyék –, és úgy játszottunk Carment a veszprémi Várban, ahogy Gyulán vagy Pécsen is. Veszprémmel valójában sosem kivételeztünk, ha valaki mégis úgy érezné és fájlalná ezt, arra gondoljon, mi lett volna, ha Grönlandon pottyant le a gólya?
Marton Éva 80, avagy a Császárné szolgálatában
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 262. LEVÉL Marton Éva 80, avagy a Császárné szolgálatában Drága Néném, fontos dátumhoz érkezünk a hét végén: 80 esztendõs lesz a XX. század legnagyobb magyar operaénekesnõje, Marton Éva. A mûvésznõt, akinek innen, otthoni füles fotelekbõl, de még szerkesztõségekbõl is elképzelhetetlen világkarrierje futott harminc éven át a vasfüggöny túloldalán, közös gálaesttel köszönti a Zeneakadémia és az OPERA az Ybl palotában. Sok minden elhangzik akkor, jönnek egykori Marton-növendékek, Marton-versenygyõztesek, sõt, egy tenorsztár is tiszteletét teszi: mint tíz éve Jonas Kaufmann, most Jonathan Tetelmann érrkezik ...
Beszéd, ami írássá lesz, avagy a kinevezés pillanata
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 260. LEVÉL Drága Néném, múlt pénteken véget ért egy fejezet – a bizonytalanságé, a találgatásoké –, és elindult egy új, a 2023/2028-as ciklus, a harmadik igazgatási szakaszom elõkészítése. Csák János miniszter úr a terembe szólított, és ugyan akadt egy kis idõm, készültem valamiféle összefoglaló szöveggel, ott és akkor mégsem tudtam elmondani. Egyszerûen a pillanat túlságosan felemelõnek mutatta magát ahhoz, hogy elmerüljek olyan szofisztikációkban, amelyek éppen azt a szakmai tépelõdést teszik értelmetlenül nyilvánossá, mint amit ennek az egész pályázatnak a bulvárba hatolása okozott. Akkor is említeettem, ...
Mítoszfeszt ínyencoperákkal, avagy miért is nem mindig a teltház a lényeg?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 259. LEVÉL Drága Néném, akik a levéltitkot megbocsáthatóan sértve bele-belepillognak írásaimba, tudhatják, nem állok hadilábon a kényelmetlen témákkal. Ha Kegyed arra tereli a szót, miért nincs telt ház néhány májusi produkciónkon, arról is szívesen írok, mert hisz oka van annak, önmagán túlmutató oka, és azt sem kell titkosítani. Egyáltalán nem, hisz az élet már csak ilyen szegmentált: kevesebb agysebész kell, mint belgyógyász, a nagycsütörtöki virrasztáson szignifikánsan kevesebben vannak, mint az éjféli misén, nem fogy annyi Tamkó Sirató-kötetbõl, mint az RTL valamelyik celebjének négere által össszecsapottból. ...
12 év a Föld körül, avagy mégsem vagyunk elcserélt fejek
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 257. LEVÉL Drága Néném, még késõ õsszel India és Japán felõl az utolsó operás kultúrdeszantos is épségben hazatért. Azt mondják az enyimek, nem hangsúlyozom eléggé, micsoda útjaink voltak nekünk (ez Cseh Tamás!), no, de mit is tudok mesélni néhány hasábon? Van egy régi LGT-szám, amelyikben végigtallózzák, merre jártak külföldön, mi volt a nagy sztori: az efféle csapatérzés az OPERA útjain is éppúgy ott van, és mégsem vagyunk elcserélt fejek. Mesélek hát – kicsit, rövidet.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Tömörítés, avagy két oldal százezer óráról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 256. LEVÉL Drága Néném, nemrég jelezte, hogy 2011. augusztus vége óta eltelt vezetõi idõszakom meghaladta a százezer órát. Nahát, valakik micsoda számolásokat végeznek... Ahogy az a képzeletbeli óra üt, éppúgy ütött szíven ez a hatalmas adat! Igaz, a sok átvirrasztott éjszaka dacára néhány tízezret biztos aludtunk is ebbõl a kollégákkal – mert az eltelt napok számát 24-gyel kell szorozni ehhez –, de mi még akkor is az OPERÁ-ról álmodunk, úgy bizony. És nappal is álmodtunk, így fogtunk vezetõtársaimmal a feladathoz. Gondoltam, mint afféle igen tömör, minden mondatát, szavát megfontoló, igéjét és tárgyát kkicsiszoló ...
Provokáció?
Drága Néném, két hete, a wiesbadeni Opera Europa konferencián is elhangzott – a német vendéglátok szájából! –, hogy az opera mûfajnak többfelõl futó erõs gyökérzete van, és az olasz-német-francia szövevényt egy különös elágazás egészíti ki, a szláv (sõt, ott úgy fogalmaztak: orosz) kapcsolat. München és Barcelona pedig mûsorra tûzte ugyanúgy a prokofjevi Háború és békét, csak õk nem kaptak a fejükre emiatt. Az orosz (én viszont úgy fogalmaznék: a szláv) zene és annak zenés színpada megkerülhetetlen, és a világ nem vetheti ki magából.
Három év kihordás, avagy hogy is közeledik egy operai szezon?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 254. LEVÉL Drága Néném, így, túl a Húsvéton, Kegyednek is elmagyarázom, hogy van ez az új évad. És hogy miért van – mert annyi itt a kérdés, és arról senki sem tehet, Ön sem, ha nem ismeri behatóan a mi operavilágunkat – pedig már annyit leveleztünk. Nem baj, van idõnk mint a tenger, élethosszig is.
Amíg a takaró ér, avagy egy operista se legyen vak
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 253. LEVÉL Drága Néném, ne haragudjon, hiába kapacitál, nem mennék bele a sokféle közlés, terv és ítélet konkrét ügyébe, amelytõl legalábbis egy másik portál hangos. Nem hiányzom én e színes csapatból, akiktõl a feltupírozott életrajzok és a lehetetlen nagyot mondások szomorú világa sem áll távol. De egy általános vonás, a finanszírozás kapcsán hadd írjak Önnek mégis valamit. Legalább Ön értse, ha már más nemigen kapiskálja.
Réti József emlékére, avagy aranyszabályokról
Ókovács szerint az Opera - 252. levél Drága Néném, még sosem jártam Magyar Örökség díjátadó ceremónián. Tegnap erre is sor került, megilletõdve hallgattam a laudációkat, s közben az is eszemben járt, hogyan kellene érdekesen beszélni, hogy lekösse a szükségképpen fáradó közönséget a mondandóm, ahhoz viszont személyesnek és intenzívnek kell lennie. Viszont az a tíz perc mégsem szólhat rólam, hisz az én dolgom mindössze felvillantani annak a legendás mûvésznek az emlékét, aki a Magyar Örökség aranykönyvébe, a szellemi panteonba kerül. Kettõs feladat ez, a legjobbnak azt éreztem, ha nemcsak beszélek egy hangról, hanem meg is mutattjuk ...
Lúzerek-e a luzitánok, avagy még egyszer a portugál Operáról
Drága Néném, Lassan öt éve annak, hogy egy hangulatos országról írtam. Kegyednek, amelyet megszokott felületességgel hívhatunk ugyan Luzitániának is, de valójában csak a provinciát nevezték így a rómaiak, szóval maradjunk a pontosabb és önmeghatározásként is sokkal hitelesebben mûködõ Portugália mellett. Akkor csak az internetrõl tájékozódtam, a magamfajta operabarbárnak sokat mondanak számok, címek, nevek is. Aztán két és fél évvel késõbb a családdal csak' eljutottunk Lisszabonba, és ugyanennyi idõ után kis túrát vittünk az OPERÁ-val is oda, épp a most múlt héten.
Még egyszer az OPERA szovjet zenéirõl
Ókovács szerint az opera - 242. levél.
Alacsony nyomás, avagy szovjet és szláv zenék a pesti operaszínpadon
Ókovács szerint az opera - 245. levél.
Két évszázad magyar operája, avagy keveseken is múlhat sok
Ókovács szerint az opera - 242. levél.
Soft power, avagy egy lírikus basszusról
Ókovács szerint az opera - 239. levél.
Opera Europa - Budapesten
Ókovács szerint az opera - 237. levél. Édes Néném, érdeklõdik a téma iránt, mit is csinál itt közel 200 európai operai szakember? Miért gyûltek össze 2009 után újra itt? Egyrészt 13 esztendõ hosszú idõ, és európai szervezetünk évente több találkozót is rendez, tehát a nagyobb, a képességes házaknak idõrõl idõre illik helyszínként megjelennie, de az is igaz, hogy az elmúlt évtized számos fejlesztése, mûvészi eredménye is az irányba tolta a dolgokat, hogy amint az Operaházat is átadtuk, az õszi, a nagy konferencia Budapestre kerüljön. Sok munka van ebben, bizonyos körülmények miatt mostanában nem is olyan egyszerû valamit Budaapestre ...
A mögémesélésrõl, avagy további megfejtések az új Toscához
Drága Néném, igaza lehet, néha én is úgy érzem, mintha most futó új Tosca-produkciónk formabontó Spolettája legéppisztolyozná a közönség lelkesedését is a darab végén. Pedig csak jeget tör – a hatást majd az utókor elemzi, ha lesz kedve. De egyáltalán baj-e, ha a közönség zakatoló aggyal, szuszogva távozik, és a metrón vagy a parkoló autóhoz battyogva is találgatja, mit is látott?
A mai Tosca-premier elé, avagy szabad mûvészet-e az opera?
Ókovács Szilveszter írása az Origónak.
Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra (pótkötet)
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 230. LEVÉL Édes Néném, levelezésünkön belüli kis sorozatomból kimaradt néhány régebbi kérdésére adott válaszom. Most, hogy a Magyar Állami Operaház 2023-2028-as idõszakának vezetésére kiírt pályázat beadási ideje a feléhez ért, talán nem haszontalanok ezek az aspektusok sem. Se nekem, aki még csiszolgatom, sem másnak, aki esetleg ezután fogna hozzá, nem haszontalan az alábbi problémák összefoglalása. Nem titok, hogy az OPERA vezetését szívesen folytatnám, a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések sorozatát viszont ezzel a három szösszenettel végképp és biztosan befejezem!
Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.9
Ókovács szerint az opera - 231. levél. Édes Néném, ezt a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések sorozatot épp olyan epizóddal fejezem be, amely a távoli San Diegóban születik, egy, az amerikaiakkal közösen létrehozott operaprodukció kapcsán. Lássunk hát neki, ebben sok adat is lesz!
Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.7
Ókovács szerint az Opera - 229. LEVÉL
Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.3
Ókovács szerint az Opera - 225. levél Édes Néném, jön a harmadik epizód, a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések (GyHVK) következõ etapja. Tehát újra 4 alapkérdés és 4 alapvetõ válasz:
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.2
Ókovács szerint az Opera - 224. LEVÉL Édes Néném, íme, hát a Gyakran Ismételt Kérdések folytatólagos megválaszolása, a második rész. És már most mondom, jön a harmadik és a negyedik is, csak meg ne feküdje a gyomrokat a sok ilyen-olyan gondolatmenet a Magyar Állami Operaház mûködése kapcsán.
Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No1.
Ókovács szerint az opera - 223. levél
Istenek hosszas alkonya, avagy visszahúzzuk Wagner Gyûrûjét
Ókovács szerint az Opera - 222. levél.
Parsifal feltámadása, avagy a nagypénteki varázs
Ókovács szerint az opera – 219. levél Édes Néném, a remekmûveknek valóban árt, ha egyetlen interpretáció ég rájuk, akármilyen okból is. Nem segít a tegnap, a ma és a holnap Bánk bánjainak, de Toscáinak se, ha Simándy vagy Callas az szofisztikált példaképbõl másolandó etalonná lép elõ. Õrizzük Nádasdyék 1937-es Bohéméletét, és 2016-os 2.0-ás verziónkkal sem tudtuk a lassan százéves eggyé olvadást meg nem történtté tenni. És ugyanez a helyzet Mikó András 1983-as Parsifaljával is: 2018 húsvétján végre elengedtük, de az új értelmezésnek végül csak négy évvel azután, 2022 Nagypéntekén indulhattunk neki. Jégtörés ez, visszaadni egyy ...
Opera helyett OPERA, avagy a nagybetûs korszak vágyáról
Ókovács szerint az Opera - 213. levél
Õsverzió-problémák, avagy õdöngés a Hunyadi szövege felett
209. levél Édes Néném, érdeklõdésével némi idegességet csempész szívembe: lassan bizony, neki kell látni a Hunyadi László vadonatúj produkciójának. Több mint egy éve érleljük a dolgot a (mindent) tervezõ Lisztopád Krisztinával, szinte minden jelmez és a díszletek nagyobb része is kész immár – csak nekem akaródzott olyan lassan meglenni a szöveggel.
„We are the Opera”, avagy karácsonyi örömzene százezer követõvel
207. levél Édes Néném, amikor múltkorában arra célzott, milyen szép is volt a régi jó „videós" világ, közte az a híres klip, amelyen mindenki egy célért, Afrikáért énekelt, csak arra tudtam gondolni: de hisz a mai idõ minden korábbinál intenzívebben videóvezérelt. Tehát, hogy igaza van.
Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 206. LEVÉL Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról Édes Néném, hadd menjek ma tovább a táncvonalon, ha már átküldte a Jelen címû orgánum cikkét. Szerzõje nem hinném, hogy részt vett a Magyar Opera Napja tiszteletére rendezett novemberi ünnepségünkön – gondolom, képeket látott róla, onnan tudja, hogy vizespalack volt a kezemben. (Jelzem, azért, mert idõnkénti köhögéssel búcsúzott tõlem a mostanit épp elõzõ megfázás.)
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Rasszista Diótörõ, avagy melyik ujját harapja a cenzor?
205. levél Édes Néném, már az elején hadd tegyem nyilvánvalóvá, hogy nem, nem és nem, mi nem állítjuk le a Diótörõ elõadásait, sõt, még arra sem vagyunk hajlandók figyelni, hogy a kínai táncot feltétlen ázsiai származású, „kínainak kinézõ" mûvész táncolja, hiába van a 120 tagú társulatban több is belõlük. Itt kérem, szabadság van, ezért mûvészi szabadság is létezik, amely karba öltve kell járjon a minõséggel.
Versenydalnokok, avagy a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyrõl
193. levél Édes Néném, higgye el nekem, hogy bár tényleg érdekes dolog egy komoly verseny zsûrijében részt venni, nincs „olyan" típusú kibeszélni való, amely az Ön kiapadhatatlan kíváncsiságát kielégítené. Nem, nincs meg elõre a gyõztes, nem, senki nem menedzseli a tanítványait, nincsenek kedvenc áriák, és a versenyzõk sem ostromolják kedves dörgölõdzéssel a zsûritagokat. Na jó, inkább mesélek, csak, hogy ne a mese helyetti mese vegye át a helyet...
Adódjatok össze, avagy a covidárvákért éneklünk
191. levél Édes Néném, csak a pontos számot nem tudom, a nagyságrendet viszont biztosan. Több száz olyan kiskorú gyermek él Magyarországon, aki az eddigi Covid-hullámokban veszítette el egyik, de sajnos, sok esetben akár mindkét szülõjét. (És sok ezren pedig felnõttként temethették el szüleiket.) Amikor az államelnök és hitvese alapítványt tett az elárvultak javára, még aznap eldöntöttem, hogy – saját támogatásunkon túl – igazi, nemes jogcímet adunk annak a nyári hangversenynek, amelyet elõször tavaly rendeztünk meg, és az idei – meg majd a 2022-es – mutatja meg, sikerül-e hagyományt teremteni vele.
Engedjétek hozzánk (is) a gyerekeket, avagy a legkisebbek Operája
190. levél Édes Néném, valóban minden perc elvesztegetett idõ, amelyet nem közönségneveléssel töltünk. Mivel rendszeresen célozgat nekem arra, biztosan odafigyelünk-e a jövõ generációkra, és múltkor is kérdezte, ugyan miért nem megy a Parázsfuvolácska, elhatároztam, hogy csokorba szedem, mivel készülünk a következõ évadban már tetten érhetõ, tíz éve megcélzott háromlábú (háromházas) mûködésre. Tartsunk együtt terepszemlét, hova lehet hozni unokákat, szülõkkel kiskamaszokat, küldeni gimiseket, kísértetni magunkat egyetemistákkal? Nagy levegõ, mert utazunk és számolunk!!!
Öt érv, öt év, avagy a nemzetstratégiai intézmények finanszírozásáról
189. levél Édes Néném, ha múlt héten kisajnálkoztam magam a hazai sajtó mérhetetlen felületességén és tájékozatlanságán és problématámasztó áldásos tevékenységén, mit mondhatnék Kegyed friss kérdéseire? Pénz áll a házhoz, emiatt nemhogy szégyellni kellene magát a fontos feladatot ellátó intézmények közül legalábbis 17-nek, de még egyes erõk a börtönt is belengetik. Ami még akkor is durva, ha persze, tudom, hogy van, akinek a számára a másik személyes szabadságának és becsületének elvétele politikai kötõszó csupán.
Cserfes mese a Hoffmann meséirõl, avagy remélt õsz az Operában
Édes Néném, természetesen már úgy vagyunk ezzel a járványhelyzettel, mint a nagyszüleink, akik mindig hozzátették bármely jövõ idejû mondatukhoz: ha megérjük. Vagy, hogy azt még meg is kell érni. Nekünk viszont dolgunk, sõt kötelességünk a tervezés, ha van maszk, ha nincs. Még háborús idõben is voltak megtervezett operaévadok, pedig a gázmaszk nagyságrendekkel keményebb dolog a szájmaszknál. Egyébként is addig jó, amíg az emberben dolgozik a jövõ kimunkálásának ösztöne, amíg az ember nem engedi kiölõdni (semmi baj, csak képeztem egy visszaható igét) magából a reményt. Egyszóval: a következõ, mármint a 2021-es õszön három mesénk iss ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Újranyíló élet, avagy az Opera következõ szezonjáról 1.
Ókovács szerint az opera - 182. levél Édes Néném, nem mindig értünk egyet, de abban kétségtelenül igaza van, hogy az Opera új Mûsorkalendáriuma káros az egészségre. Például kézben tartása megterheli az izmokat, mert több, mint egy kiló a tömege, ezért javasolt asztalon vagy ölben lapozgatni. Sõt, 400 nagytermi elõadás plusz 60 nagytermi diákelõadás, 40 gála és hangverseny, 50 kamarakoncert és daldélután, valamint 150 gyerekelõadás, szakkör, ringató és épülettúra, 50 beavató és magyarázó program, továbbá annyi multimédiás aktivitás tervét préseltük bele, hogy azok végiglátogatása tényleg kicsinálna mindenkit, meg ugye, a sokszorros, ...
Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról
Ókovács szerint az opera - 181. levél
Mi vagyunk azok! avagy az Opera Újranyitó Évada elé
180. levél Kedves Néném, annyit, de annyit kérdezi már, hogy mi van velünk? Egy ekkora „cég" miért nem képes végre játszani? Leírom hát, mi van velünk, de fõleg azt, mi jár most a fejünkben: egy elõkészített, de pályázati anyagban sose szerepeltetett új évad: az Újranyitó.
Korhû és kortárs, avagy rendezéstípusok problémáiról
Ókovács szerint az opera – 178. levél
A felelõsség jelentõségérõl és az Opera Campus látványos tervei - képek
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 177. LEVÉL Kedves Néném, pontosan tudja, hogy ellenvetéseivel nemhogy nem kedvetlenít el, de egyenesen felpiszkál az életre. Tézis és antitézis. Ha azt írja, minek megint ekkora beruházás, akkor tényleg elõpattannak belõlem a múltkori levélbõl kimaradt érvek. Szóval: miért is kell nekünk bõvíteni és így befejezni a MÁV volt Északi Jármûjavítójának rozsdátlanító projektjét és revitalizálni a majdani Közlekedési Múzeummal szomszédos teljes területet?
Az Opera Campus terve - galéria
Újrateremtés, avagy nõ definiálja a férfit
169. levél
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Nem magyar nem magyart, magyaroknak – avagy ez is a magyar kultúra
Ókovács szerint az Opera - 164. levél.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Aki nem csinálta, ne is csinálja, avagy pandémiában a kritikaírásról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 163. LEVÉL Édes Néném, az, hogy nyilvános elõadásokat jószerivel egy éve nem játszatunk, még nem jelenti a „szokásos” fröcsögések letekerését. A sajtóban alig akad már igazi kritikus, és abból sincs nagyon sok, aki kötözködésért veszi fel a honorjait, illetve jól vagy rosszabbul leplezve, de propagandát folytat valamely intézmény, produkció, szerzõ vagy elõadó ellen/mellett. Nos, õk nem húzódnak takaréklángra, kell a flekkdíj, miközben egyre sérülékenyebb a szféra teljesítménye, amelyrõl – úgymond – írnak.
Az Opera ’56-ja, avagy kéthónapos leállás ma már mit nekünk?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 162. LEVÉL Édes Néném, minden relatív – de nem minden revelatív, errõl nem nyitunk vitát. Még valamikor tavaly tavasszal gondoltam, végigveszem Önnek az Opera nagy leállásait. Ráérõsen indult, valahogy úgy voltam vele, biztos nem jutok a végére, mert helyre billennek addig a dolgok. Hát nem. Bár sok minden elõzte ezt a történeti visszaidézést, mégis rá kerül a sor az utolsó pauzára. Pedig csak három volt abból az önállóság 135 évében, a negyediket, a most is tartó legnagyobbat a 136. esztendõ hozta el.
Új év és Veszprém, avagy a kulturált fõk városa
Édes Néném, születésnapom elketyegésével – bár azzal nem szoros összefüggésben – szülõvárosom élete nagy pillanatának elõszobájába lépett: már csak két év választja el az európai kultúrfõváros-szereptõl. Engem aztán meg nem lepett, hogy pár hete olvasom, Veszprém az egyik legélhetõbb hely kis hazánkban. Szülinapon szokás felköszönteni a szülõanyát is (megtörtént!), hadd tegyem most ugyanezt a szülõvárossal is, a legélhetõbbel. Ki gépen száll fölébe... szerintem még annak is, onnan is (az egyik) legszebb város Veszprém. Törzsökébõl nõttem ki, mint gyönge – bezzeg mára túlsúlyos – ága, 51 éve. Testem elsüppedését, ha kérhetem a költõõt, ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Diótörõt néz az ország, avagy mitõl esik jól, ha nem folyik be 400 millió?
Édes Néném, ma nem tud megbosszantani a kötözködésével: megvannak az adatok, Karácsonykor 200 ezer okostévén, monitoron és telefonon, közösségi oldalon, Origo portálon és jegy.hu-n futott az Opera Diótörõje, és felszorozni se merjük, hányan ültek egy-egy nagyobb eszköz mögött? Hárman? Négyen? Öten? Tudja, mi ez? Ezt már milliós nézettségnek hívják a tévéiparban – pedig úgynevezett magaskultúráról van szó! És nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy ha a sebtiben kialakult hazai e-színházi gyakorlat szerint néhány ezer forintot kérünk érte – mondjuk, gyenge 2 ezret –, akkor most mekkorát kaszáltunk volna...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélõ tanításról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL Édes Néném, persze, persze, be vagyunk zárva. De a bezárás a XXI. század Operájában más típusú munkát jelent, mint régen (kicsit többet, nehezebben tervezhetõt), ahogy az iskolában se a táska sutba dobása, hanem a digitális átállás következik. Ma már egy rendes szénszünetet se lehet összehozni, vagy olyan extra fõnyereménynapot, mint amilyet, emlékszem, gimnáziumban átéltünk.
Hely a polcon, avagy Erkel Ferenc 210. születésnapja elé
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL Édes Néném, megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat... Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem elõtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek mûvei egyszerûen nincsenek lemezre véve?
Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!
Édes Néném, agyunkra megy ez a Covid-19, ugye? Hisz maholnap már ’21 van, és mégis itt tombol velünk, még idehaza, a családi (tûz)fészekben is van belõle pár nap hátra. De tudja, mi a legszomorúbb ma az egészben? Ma, amikor Németország már zárva, Franciaország pedig holnaptól (félreértés ne essék, a kulturális intézmények leállnak, de a muszlim lefejezés megy tovább). Írok két magyar megfejtést, egyet itthonról, egyet a másik „otthonom” világából: se énekelni nem lehet, se operálni, akarom mondani: menteni.
István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 154. LEVÉL
Nem oszt, nem szoroz, avagy a sajtó és a szakszervezet egymás lábára lép, meg a fake-re
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 153. LEVÉL Édes Néném, amit ma küldött, az a kedves levélrészlet, amelynek valódi feladóját legfeljebb sejtjük, nem tudjuk, meg amit utána postázott, ugyanennek a témának a helyreigazítása – ha összevetem tartalmát a sajtóban megjelentekkel – jól mutatja, hol és mi a baj. Mert persze, baj mindenütt van és probléma is, naná, de minõsített esetnek tartom, ha ott a baj, ahonnan felkent személyek mindig a mások bajait kürtölnék világgá. Szóval már megint a sajtónál tartunk, amely se számolni, se olvasni nem tud – és így félrevezeti a szakszervezeteket. (De ebben sincs köszönet.)
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL Édes Néném, Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi mûvészeti igazgatójának. Nem, nem kért õ ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.
Bach (és vírus) mindenkinek, avagy ezzel szép zárni
Ókovács szerint az Opera - levélária
Százötvenedik levél, avagy gépeink a vírusos kifutópályán
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 150. LEVÉL Édes Néném, négy éve kezdtem írogatni Önnek operai döntéseim hátterérõl. Szerencsére mindig segítette munkám – de legalábbis annak magyarázatát – saját felvetéseivel, amelyeket ezúton is köszönök. Ma viszont számot kell vetnünk azzal, hogy ami így vagy úgy létrejött, megint pengeélen táncol: éppenséggel a koronavírus pattogtatja az ostort.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Ezrek szimfóniája, avagy Mahlerrel a járvány ellen
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 149. LEVÉL
Fenékig Eiffel, avagy közeleg ám a Parkavató Kaufmannal!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 147. LEVÉL Édes Néném, ne aggódjon, kérem szépen! Az Opera nem megbetegedni hívja a nézõket, és az eddig megvásárolt csaknem 2.000 jegybõl úgy gondolom, a nézõk sem bizalmatlanok. Habár szemünket mi is a hatóságokra meg a járványszámokra függesztjük – mintha nyaranta nem lett volna épp elég a meteorológiai elõrejelzések fürkészése –, most már hónapok óta ugyanaz a feltételrendszer övez minket és a többi, ültetett nézõterû mûfajt. Se zárt, se szabadtérben nincs korlátozás számunkra, az 500-as határ így nem ránk, hanem az ún. zenés-táncos, tehát leginkább könnyûzenei rendezvényekre vonatkozik. Ezt neem ...
Kókuszpiszkálókról, avagy mikor indul operai mûvészekért világpetíció (sose)
Ókovács szerint az Opera - 145. levél
Képednél csak a lelked feketébb, avagy operavilág az aranykoporsó után
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 143. LEVÉL Édes Néném, ne botránkozzon meg, kérem! Senki nem ûz itt senkibõl gúnyt – az aranykoporsó amúgy is foglalt, Vántus István, Szeged nagyszerû polgára írta meg az operát anno e címmel. De csak mert George Floydot, egy magáról megfeledkezett minneapolisi rendõr által brutálisan megölt afroamerikai állampolgárt is abban temetettek el, még nem kell letörölni az egyetemes kultúrtörténet táblájáról, ugye? Ha két éven belül lemezre vesszük, ugye, nem kell más címet adnunk a kiadványnak, mert ezzel sértenénk a halott amerikai emlékét? Vántus operájában ráadásul (a Móra Ferenc-i nagy történeti mû után) Diiocletianus ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
A valódit mondd, ne az igazat? Avagy a német sajtó gyógyíthatatlan
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 142 LEVÉL Édes Néném, József Attila híres versének címét úgy is írhatnám a mai felületes és sunyi világban: Thomas Mann üldözése. A betûk nagyjából megvannak, más kérdés, hogy az összkép teljesen mást mond. Így vagyunk a német sajtóval is. Nincs kétségem afelõl, hogy amit alább bemutatok, az naponta X esetben fordul elõ és fontosabb ügyek esnek áldozatául, mint holmi operás témák. De talán éppen ezért fájóbb: miért kell ebben is hazudni, elhallgatni, csúsztatni? A rólunk szóló írások megdöbbenésre nem érdemes visszatérõ érdekessége, hogy elõadásokat nem néznek meg a „kritikusok", még akkor se tették, aamikor ...
A Nagyúr arcai, avagy 70 éve halt meg gróf Bánffy Miklós
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 141. LEVÉL Édes Néném, aki az Operában toporog már egy ideje, az nem tud szabadulni egy nagy polihisztor elõd emlékétõl. És most nem feltétlen saját nézõpontomból fogalmazom, mert a bizonyos nagy úr – akinek legsikeresebb drámájában a címszereplõ is egy Nagyúr – annyi mindent tett és sugallt minálunk is, hogy aki nincs azzal, meg esetleg vele se tisztában, az is látja az õ nyomait. Amúgy is benne élünk az eleinkben, de az operások konkrétan benne léteznek a nevezetes igazgató tereiben. Múlt szombaton múlt kerek 70 éve, hogy elhunyt gróf Bánffy Miklós.
Trianon100 - mégis együtt, avagy pólóban, himnuszainkat énekelve
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 140. LEVÉL Édes Néném, ebben a levélben kevés nyekergés lesz, nehogy épp Trianonkor! Azt is tudjuk le az elején, nehogy már mások ebbõl töltekezzenek – az a hamis képzet még nekik is csak ártana. Hiszen 100 esztendeje mégsem sikerült legyilkolni Magyarországot. A döntés és a kataklizma után két évtizeden át – miközben lett volna és volt is baja elég határain belül – nemcsak talpra állt saját erejébõl, de folyamatosan lobogott, nem múlt a vágya legalább a valóban magyar többségû területekért, az ott élõ testvérekért. 1945 után a kommunisták érdemei elévülhetetlenek a nemzeti érzés és a történelmi felelõssség ...
Möszjö Triquet elment, avagy Fülöp Attila ravatalánál
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 139. LEVÉL Édes Néném, sajnos, az élet nem tud annyira leállni, hogy a halál is félretegye a maga dolgát. A héten temettük a magyar operaélet 50 éven át különbözõ formákban, testi teher alatt mûködõ személyiségét, az intézményt operatívan is évekig irányító Fülöp Attilát. Elõször Gyõrben hallottam, az õ felekezetének Öregtemplomában Haydn Teremtésének szólistájaként. Valami hurut okozhatott számára gondot, nagy színészként észrevétlen cukrot csempészett a markába, hirtelen alibi mozdulattal célba juttatta. Utána boldogan és magabiztosan énekelt tovább, mintaszerû muzikalitással. Szerintem csak én láttam ...
Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL Édes Néném, a színházak alapvetõen nyitva vannak, s ha néha tényleg zárnak, akkor sem ennyi idõre. Mivel tudom, hogy Néném is a történelem rabja, meg most úgyis ráér, felfestem ide röviden a Magyar Királyi/Állami Operaház eddigi nagy leállásait: múltkorában megvolt az elsõ, most jöjjön a második!
Böjte Csaba testvérrõl, avagy a homília mint opera
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 137. LEVÉL Édes Néném, nagyon sokat eszembe jut a mi megtört és lemondott Keresztény Évadunk. Fájnak dolgok: fáj, hogy az oltárképfestõ Mathis, Hindemith szép és ritka nagy mûve végül esélyt se kapott, Helen nõvér operája, a Ments meg, Uram! a vészhelyzet elsõ napján debütált volna. Minden keresztény operák non-plus-ultráját, a Parsifalt szinte el se kezdhettük próbálni, a Don Carlost egyáltalán nem. Szent II. János Pál 100. születésnapja is mindjárt itt van, de már biztosan csak virtuális ünneplésben lehet része, Az aranymûves boltja még jó darabig zárva tart. És a Keresztkantáták, Bach nagy basszus-szóólókantátáinak ...
Visz major, avagy az Opera ellopott könyveirõl
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL Édes Néném, csak' félbe kell szakítanom jól eltervezett minisorozatomat az Opera nagy leállásairól – aki „rettenetesen" izgulna emiatt, annak írom: összesen három ilyen esett meg 136 év alatt (tehát még két rész van hátra), ez a mostani a negyedik –, mert már a múlt héten bejárta a sajtót egy hír, egy videó, amit illene kommentálnom. Tehát hazatértek az Opera ellopott könyvei, ugye.
Generál Pauza, avagy az Opera nagy leállásairól
Ókovács szerint az Opera – 135. levél
Maszkgyár, énekiskola és tévéadó, avagy az Opera mindennap Magyarországként vizsgázik
Édes Néném, nem pedig „kedves" (mert egy gáláns úr kiigazított a rodostói Mikes-stílrõl – no, de mit csinált õ 133 levélen át? miért hagyott hibázni?!), ma a szó szerint „lélegzetelállító" jelenbe révedünk. Nem sokat ácsingóznék azon, hittem-e volna egy hónapja, hitte-e volna bárki, hogy egy néhány molekulás izé, nem-is-élõlény, csak élõsködõ, egy kibiztosított biológiai tojásgránát megállíthatja a világot? Ha lerogyva az ablak elé, mint gondolom, sokan, ezen merengünk feleségemmel, Zsuzsival, a gyerekek már nagyon unják. De itt az Opera jelene, márpedig egy operaintézmény lényegileg a tüdõt használja, és lélegzete, ami számára mûvvészi ...
Két év Karantén, avagy a mi történetünk
Ókovács szerint az Opera - 133. levél.
Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL Kedves Néném, legutóbb ott hagytuk abba, hogy felavattuk ugyan az Eiffel Mûhelyház elsõ fecskéjét, a tornatermet, és nagyon készülünk a március 21-i hivatalos átadóra is (remélem, a koronavírus nem torpedózza meg!), de vajon miért éppen egy bizonyos Járay Józsefrõl neveztük el? Ki is volt ez a Járay? Ezzel vagyok adós, és mivel múlt héten egy másik emléktábla avatásában is közremûködhettem, nevezetesen Kövecses Béla, másik egykori tenoristánk házának falán, nagyon adja magát a hasonlítás és a különböztetés is.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Foci és Opera, avagy luxus-e, ha tornatermet avatunk?
Kedves Néném, Napra pontosan két hónapja, hogy nem írtam Önnek. Oka nem az, hogy ötvenévesre átbillenve már ne fogna a ceruza, s az ember (elképzelt) nagynénje ne érdemelne meg holmi levéláriákat. Nem, más a „baj”, éppenséggel avatunk! Végre, az Eiffel Mûhelyházat – és ez a folyamat önmagában is több hétig tart, nemhogy az elõkészítése. Az átadások márpedig megkezdõdtek, és ez most már túlmutat tavalyi próbaüzemen, mostani tûzoltó- és más hatósági bejárásokon. Furcsállhatják páran, de az Eiffel Mûhelyház egy hónapos átadási maratonja nem zenei vagy táncos eseménnyel, hanem az ún. Járay pálya avatásával startolt el tegnap.
Magyarság, mint istencsapás? - avagy a függetlenek függéseirõl
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/128. levélária
Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát II.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/127. levélária
Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát I.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/126. levélária
Ákos ilyen, avagy a méltányosság is felemel
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/125. levélária
Aranykór, avagy Tóth Aladár operai emlékezete
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/124. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Memoárral szemben, avagy a Pavarotti-doksi
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária
Magos Déva vár, avagy miért megy az Opera túl minden határon?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Aranytorok, avagy láthatatlan aranysorok Moldován Stefánia emléktáblájára
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/120. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Bayreuth ma, avagy Willkommen in Kamerun!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/118 levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Mesterdalnokok Bayreuthban, avagy a tökéletes lufihámozás
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/117. levélária Kedves Tatjána Néném! Mindig is értékeltem a méltányos zenekritikát, sõt úgy általában a méltányosságot tartom legfontosabb sorvezetõnek a közéletben. Nincs az az elõadás, amelynek ne lenne elõremutató vonása, körülménye: egy bûnrossz zongoraest is lehet igényesen összeállított, érdekes programú, vagy legalább rövid, mert ennyi szarkazmus beleférhet, ha van mellette más is. Persze, ehhez alaposan körül kell nézni, fülelni, hisz gyakran nem marad más, mint azt keresgélni – esetleg hosszasan és fáradtságosan –, mégis miért, milyen ideát kergetve csúszott tévútra az adott elõadás? Azértt ...
Parsifal Bayreuthban, avagy terápia helyett diagnózis
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/116 levélária Kedves Tatjána Néném!
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »