Ókovács szerint az Opera
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Ókovács Szilveszter
- opera
- Magyar Állami Operaház
- kultúra
- Operaház
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Aki nem csinálta, ne is csinálja, avagy pandémiában a kritikaírásról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 163. LEVÉL Édes Néném, az, hogy nyilvános előadásokat jószerivel egy éve nem játszatunk, még nem jelenti a „szokásos” fröcsögések letekerését. A sajtóban alig akad már igazi kritikus, és abból sincs nagyon sok, aki kötözködésért veszi fel a honorjait, illetve jól vagy rosszabbul leplezve, de propagandát folytat valamely intézmény, produkció, szerző vagy előadó ellen/mellett. Nos, ők nem húzódnak takaréklángra, kell a flekkdíj, miközben egyre sérülékenyebb a szféra teljesítménye, amelyről – úgymond – írnak.
Az Opera ’56-ja, avagy kéthónapos leállás ma már mit nekünk?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 162. LEVÉL Édes Néném, minden relatív – de nem minden revelatív, erről nem nyitunk vitát. Még valamikor tavaly tavasszal gondoltam, végigveszem Önnek az Opera nagy leállásait. Ráérősen indult, valahogy úgy voltam vele, biztos nem jutok a végére, mert helyre billennek addig a dolgok. Hát nem. Bár sok minden előzte ezt a történeti visszaidézést, mégis rá kerül a sor az utolsó pauzára. Pedig csak három volt abból az önállóság 135 évében, a negyediket, a most is tartó legnagyobbat a 136. esztendő hozta el.
Új év és Veszprém, avagy a kulturált fők városa
Édes Néném, születésnapom elketyegésével – bár azzal nem szoros összefüggésben – szülővárosom élete nagy pillanatának előszobájába lépett: már csak két év választja el az európai kultúrfőváros-szereptől. Engem aztán meg nem lepett, hogy pár hete olvasom, Veszprém az egyik legélhetőbb hely kis hazánkban. Szülinapon szokás felköszönteni a szülőanyát is (megtörtént!), hadd tegyem most ugyanezt a szülővárossal is, a legélhetőbbel. Ki gépen száll fölébe... szerintem még annak is, onnan is (az egyik) legszebb város Veszprém. Törzsökéből nőttem ki, mint gyönge – bezzeg mára túlsúlyos – ága, 51 éve. Testem elsüppedését, ha kérhetem a költőőt, ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhő »
Diótörőt néz az ország, avagy mitől esik jól, ha nem folyik be 400 millió?
Édes Néném, ma nem tud megbosszantani a kötözködésével: megvannak az adatok, Karácsonykor 200 ezer okostévén, monitoron és telefonon, közösségi oldalon, Origo portálon és jegy.hu-n futott az Opera Diótörője, és felszorozni se merjük, hányan ültek egy-egy nagyobb eszköz mögött? Hárman? Négyen? Öten? Tudja, mi ez? Ezt már milliós nézettségnek hívják a tévéiparban – pedig úgynevezett magaskultúráról van szó! És nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy ha a sebtiben kialakult hazai e-színházi gyakorlat szerint néhány ezer forintot kérünk érte – mondjuk, gyenge 2 ezret –, akkor most mekkorát kaszáltunk volna...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhő »
Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélő tanításról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL Édes Néném, persze, persze, be vagyunk zárva. De a bezárás a XXI. század Operájában más típusú munkát jelent, mint régen (kicsit többet, nehezebben tervezhetőt), ahogy az iskolában se a táska sutba dobása, hanem a digitális átállás következik. Ma már egy rendes szénszünetet se lehet összehozni, vagy olyan extra főnyereménynapot, mint amilyet, emlékszem, gimnáziumban átéltünk.
Hely a polcon, avagy Erkel Ferenc 210. születésnapja elé
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL Édes Néném, megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat... Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem előtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek művei egyszerűen nincsenek lemezre véve?
Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!
Édes Néném, agyunkra megy ez a Covid-19, ugye? Hisz maholnap már ’21 van, és mégis itt tombol velünk, még idehaza, a családi (tűz)fészekben is van belőle pár nap hátra. De tudja, mi a legszomorúbb ma az egészben? Ma, amikor Németország már zárva, Franciaország pedig holnaptól (félreértés ne essék, a kulturális intézmények leállnak, de a muszlim lefejezés megy tovább). Írok két magyar megfejtést, egyet itthonról, egyet a másik „otthonom” világából: se énekelni nem lehet, se operálni, akarom mondani: menteni.
István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 154. LEVÉL
Nem oszt, nem szoroz, avagy a sajtó és a szakszervezet egymás lábára lép, meg a fake-re
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 153. LEVÉL Édes Néném, amit ma küldött, az a kedves levélrészlet, amelynek valódi feladóját legfeljebb sejtjük, nem tudjuk, meg amit utána postázott, ugyanennek a témának a helyreigazítása – ha összevetem tartalmát a sajtóban megjelentekkel – jól mutatja, hol és mi a baj. Mert persze, baj mindenütt van és probléma is, naná, de minősített esetnek tartom, ha ott a baj, ahonnan felkent személyek mindig a mások bajait kürtölnék világgá. Szóval már megint a sajtónál tartunk, amely se számolni, se olvasni nem tud – és így félrevezeti a szakszervezeteket. (De ebben sincs köszönet.)
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhő »
Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL Édes Néném, Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.