Ókovács szerint az Opera
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Ókovács Szilveszter
- opera
- Magyar Állami Operaház
- kultúra
- Operaház
- legfrissebb
- legrégebbi
Adódjatok össze, avagy a covidárvákért éneklünk
191. levél Édes Néném, csak a pontos számot nem tudom, a nagyságrendet viszont biztosan. Több száz olyan kiskorú gyermek él Magyarországon, aki az eddigi Covid-hullámokban veszítette el egyik, de sajnos, sok esetben akár mindkét szülőjét. (És sok ezren pedig felnőttként temethették el szüleiket.) Amikor az államelnök és hitvese alapítványt tett az elárvultak javára, még aznap eldöntöttem, hogy – saját támogatásunkon túl – igazi, nemes jogcímet adunk annak a nyári hangversenynek, amelyet először tavaly rendeztünk meg, és az idei – meg majd a 2022-es – mutatja meg, sikerül-e hagyományt teremteni vele.
Versenydalnokok, avagy a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről
193. levél Édes Néném, higgye el nekem, hogy bár tényleg érdekes dolog egy komoly verseny zsűrijében részt venni, nincs „olyan" típusú kibeszélni való, amely az Ön kiapadhatatlan kíváncsiságát kielégítené. Nem, nincs meg előre a győztes, nem, senki nem menedzseli a tanítványait, nincsenek kedvenc áriák, és a versenyzők sem ostromolják kedves dörgölődzéssel a zsűritagokat. Na jó, inkább mesélek, csak, hogy ne a mese helyetti mese vegye át a helyet...
Rasszista Diótörő, avagy melyik ujját harapja a cenzor?
205. levél Édes Néném, már az elején hadd tegyem nyilvánvalóvá, hogy nem, nem és nem, mi nem állítjuk le a Diótörő előadásait, sőt, még arra sem vagyunk hajlandók figyelni, hogy a kínai táncot feltétlen ázsiai származású, „kínainak kinéző" művész táncolja, hiába van a 120 tagú társulatban több is belőlük. Itt kérem, szabadság van, ezért művészi szabadság is létezik, amely karba öltve kell járjon a minőséggel.
Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 206. LEVÉL Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról Édes Néném, hadd menjek ma tovább a táncvonalon, ha már átküldte a Jelen című orgánum cikkét. Szerzője nem hinném, hogy részt vett a Magyar Opera Napja tiszteletére rendezett novemberi ünnepségünkön – gondolom, képeket látott róla, onnan tudja, hogy vizespalack volt a kezemben. (Jelzem, azért, mert időnkénti köhögéssel búcsúzott tőlem a mostanit épp előző megfázás.)
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhő »
„We are the Opera”, avagy karácsonyi örömzene százezer követővel
207. levél Édes Néném, amikor múltkorában arra célzott, milyen szép is volt a régi jó „videós" világ, közte az a híres klip, amelyen mindenki egy célért, Afrikáért énekelt, csak arra tudtam gondolni: de hisz a mai idő minden korábbinál intenzívebben videóvezérelt. Tehát, hogy igaza van.
Ősverzió-problémák, avagy ődöngés a Hunyadi szövege felett
209. levél Édes Néném, érdeklődésével némi idegességet csempész szívembe: lassan bizony, neki kell látni a Hunyadi László vadonatúj produkciójának. Több mint egy éve érleljük a dolgot a (mindent) tervező Lisztopád Krisztinával, szinte minden jelmez és a díszletek nagyobb része is kész immár – csak nekem akaródzott olyan lassan meglenni a szöveggel.
Opera helyett OPERA, avagy a nagybetűs korszak vágyáról
Ókovács szerint az Opera - 213. levél
Parsifal feltámadása, avagy a nagypénteki varázs
Ókovács szerint az opera – 219. levél Édes Néném, a remekműveknek valóban árt, ha egyetlen interpretáció ég rájuk, akármilyen okból is. Nem segít a tegnap, a ma és a holnap Bánk bánjainak, de Toscáinak se, ha Simándy vagy Callas az szofisztikált példaképből másolandó etalonná lép elő. Őrizzük Nádasdyék 1937-es Bohéméletét, és 2016-os 2.0-ás verziónkkal sem tudtuk a lassan százéves eggyé olvadást meg nem történtté tenni. És ugyanez a helyzet Mikó András 1983-as Parsifaljával is: 2018 húsvétján végre elengedtük, de az új értelmezésnek végül csak négy évvel azután, 2022 Nagypéntekén indulhattunk neki. Jégtörés ez, visszaadni egyy ...
Istenek hosszas alkonya, avagy visszahúzzuk Wagner Gyűrűjét
Ókovács szerint az Opera - 222. levél.
Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No1.
Ókovács szerint az opera - 223. levél