novella
címke rss- kapcsolódó címkék:
- kibeszélő
- magazin
- szerelem
- párkapcsolat
- pályázat
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni…
Klára párás szemmel nézi a papot, de a hangját valahogy alig hallja. Koncentrálnia kell, hogy megértse a szavakat, ám még így is csak töredékeket fog fel belőle: elmúlás, vég, Isten országa. Lassan körülnéz. Vajon csak az ő füle cseng? Az ő fejében ver visszhangot a végső búcsú?
- címkék:
- élet
- novella
- kibeszélő
- élj a jelenben
- Címkefelhő »
Az a legfájóbb, hogy semmibe veszel, mintha nem is léteznék...
Azt szerettem volna, hogy töltsük az egész napot kettesben, csendesen, meghitten, szerelmesen, hogy egész nap csak pihenhessen és semmire se legyen gondja. Meg is beszéltük, hogy így lesz, de mint ez is mutatja, a feleségem az utóbbi időben teljesen meg van keveredve, totálisan kiszámíthatatlan, pillanatok alatt képes elfelejteni, mit szeretett volna az előző percben!
Férfivélemény: megsemmisülök a hangodban vibráló elutasítástól
Egy órával később kint fekszik a napozóágyban, én meg a konyhaablakból gyönyörködöm benne, közben odakészítem az ebédet, és amíg fő a spanyol ragu, viszek neki egy alkoholmentes koktélt, aztán kezemben a szépen feldíszített pohárral leülök mellé a napágyra. – Eltakarod a napot – mondja. – Átülsz a másik napágyra?
Férfivélemény: miért menekül előlem a nő, akit boldoggá akarok tenni?
Halkan benyitok a szobába, óvatosan az ablak alatti asztalkára teszem a tálcát, majd leülök az ágy szélére, és Olívia arcához hajolok. Puhán megcsókolom a szemhéját, aztán a járomcsontját simítom végig az ajkammal, egészen a füléig, majd halkan azt súgom: – Jó reggelt, szépségem!
Ha egy férfi igazán szeret, ragadozóból a biztonságod bölcsőjévé szelídül
Amikor felébredek, a nap még alig kezdi meg útját az égen, és mivel nincs behúzva teljesen a sötétítő, egy napsugár utat tör magának a hálószobába, és épp Olívia járomcsontját simítja végig. Kicsit irigylem azt a napsugarat...
Amikor már szex sincsen...
Lekapcsoltuk a villanyt, és egymásnak hátat fordítva aludni készültünk. A sötétség fojtogató volt, közte és köztem alig volt fél méter, a távolság mégis mérhetetlen volt, a csend pedig ordított. Kínosan hallgattunk arról, amit mindketten tudtunk jó ideje. Elvesztettük egymást valahol útközben, beszélni kéne róla, de nem megy, most nem, majd holnap. Hátha akkor minden más lesz, jobb, szebb, kevésbé kétségbeejtő és menthetetlen. És akkor talán mégsem kell majd róla beszélni holnap sem.
Egy csók, ami megváltoztatta az életem...
Számomra csak egy kellemes tavaszi hétvége volt a múltból, és a fiatalság könnyedsége maradandóbb nyomot hagyott a lelkemben, mint az a csók veled. Nem azért, mert nem volt élvezetes, vagy ne jelentettél volna sokat számomra.
49 évnyi szerelem emlékét őrzi a tekinteted...
Az idős férfi lassan kelt fel. Közel járt már a nyolcvanhoz. Az idő mély ráncokat vésett az arcára, háta kissé meghajlott már, de erős volt, egészséges. Csokoládészínű szemében egyszerre csillogott az élet, és valami mély, megfejthetetlen fájdalom.
- címkék:
- szerelem
- magazin
- novella
- kibeszélő
- Címkefelhő »
Neked akartam megfelelni, de közben elveszítettem önmagam...
"Most vagy soha!" - gondolta elszántan, egy hajfestékes dobozzal a kezében. A haja olyan átlagos: se nem barna, se nem szőke, és épphogy csak hullámos. Nehogy már bármitől is karakteres legyen... Na és a szája? Átlagos vonalú. Lehetne húsos, érzéki, vagy keskeny, vagányságot sugallva, de nem. Voltaképpen mindene jellegtelen.
Hidegzuhanyként ért, amikor bevallottad: nem vagy belém szerelmes
Régóta nem éreztem magam senkivel sem úgy, mint akkor veled. Ha csak rád gondoltam, máris pillangók ezrei cikáztak a gyomromban, és annyira igazinak és valódinak tűnt az, ami köztünk volt, hogy végül hidegzuhanyként ért a visszautasításod.