folytatásos novella

címke rss
Annyira fojtogató a szerelmed, hogy félek, lassan megundorodom tőled!

Annyira fojtogató a szerelmed, hogy félek, lassan megundorodom tőled!

Magamban imádkozom, hogy be ne jöjjön a szobába... Pár perccel később meghallom a csobogó víz hangját. Nyertem még egy kis időt. Megpróbálok meditálni, de csak hangok úsznak a fejemben.

Az a legfájóbb, hogy semmibe veszel, mintha nem is léteznék...

She2022.06.15, 07:40

Azt szerettem volna, hogy töltsük az egész napot kettesben, csendesen, meghitten, szerelmesen, hogy egész nap csak pihenhessen és semmire se legyen gondja. Meg is beszéltük, hogy így lesz, de mint ez is mutatja, a feleségem az utóbbi időben teljesen meg van keveredve, totálisan kiszámíthatatlan, pillanatok alatt képes elfelejteni, mit szeretett volna az előző percben!

Férfivélemény: megsemmisülök a hangodban vibráló elutasítástól

She2022.06.10, 03:13

Egy órával később kint fekszik a napozóágyban, én meg a konyhaablakból gyönyörködöm benne, közben odakészítem az ebédet, és amíg fő a spanyol ragu, viszek neki egy alkoholmentes koktélt, aztán kezemben a szépen feldíszített pohárral leülök mellé a napágyra. – Eltakarod a napot – mondja. – Átülsz a másik napágyra?

A feleségem az őrület határán áll. Félek, hogy örökre elpusztítja magát

She2022.06.03, 07:41

Hallom, ahogy Olívia a fürdőben tesz-vesz, majd ahogy öltözik és végül a műterem ajtajának csukódását. Szinte látom magam előtt, ahogy festékfoltos kezeslábasában megáll az üres vászon előtt, majd egyszer csak kézbe vesz egy ecsetet, aztán munkához lát. Sokszor lestem meg alkotás közben, és mindig lenyűgözőnek találtam, ahogy teljesen bele tud feledkezni, közben boldog mosoly játszik az ajkain. 

Előző
  • 1
Következő