kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Hiába fenekelték el Keira Knightleyt
A Veszélyes vágy legelején Sigmund Freud és Carl Gustav Jung levelezését látjuk egészen közelről, ahogy futnak a tintacsíkok a papíron. Ez előrevetíti az egész film szellemiségét: az alkotók annyira kapaszkodtak a forrásaikba, hogy nem sikerült igazi életet lehelniük filmjükbe, papírszagú maradt a történet.
Nem a gólya hozza
Vannak azok a terheses filmek, ahol a hányás csak dramaturgiai fordulat annak jelzésére, hogy a mit sem sejtő főhősnő gyereket vár, és ahol a leendő szülők rózsaszín bababoltban készítik lelküket a változásokra. A magyar mozikban március 8-tól vetített A legszebb dolog nem ilyen film. Messziről kerüli a kliséket, és nem akar sem vicceskedő családi mozi, sem megrázó sorsdráma lenni. Egyszerűen csak arra vállalkozik, hogy bemutassa, egy gyerek születése hogyan hat egy pár életére. És közben, mintegy mellesleg, tényleg vicces is sokszor, de legfőképpen emberi, szerethető és - igazi.
Van élet a Marson - a John Carter kritikája
Megérkezett a mozikba az idei év első gigantikus költségvetésű látványmozija, a John Carter. A címbeli főhős a Marson találja magát, ahol akarata ellenére rögtön belesodródik a bolygóért folytatott harcba. A vállalkozás dicséretes: a nagyközönség számára eddig ismeretlen fantasy-univerzum debütál a vásznon. A látvány imponáló, a történetvezetés viszont kusza, és a tempó kapkodó. A lényeg azonban ott van: egy nagyszabású kaland, amit a képzelet ereje hajt.
Szabó István nem elég bátor
Két csodálatos színésznő uralja a terepet Az ajtó című Szabó Magda-regény adaptációjában, de mintha a rendező néha megfeledkezett volna róla, micsoda kincs van a kezében, és inkább a giccset hívta segítségül.
Scorseséből előbújt a gyerek
A leleményes Hugo bájos mese, de felnőtt fejjel Martin Scorsesétől többet várnánk. Első gyerekfilmje csodás színészekkel, impozáns 3D-s látványvilággal, de soványka sztorival próbál meg ódát zengeni a mozi bűvöletéről. A film Scorsese életművében nem több, mint színes, kacskaringós széljegyzet, de a maga műfajában szórakoztató és emlékezetes darab. A gyerekek például el lesznek ragadtatva.
Ahogy azt Angelina elképzeli
Dramaturgiai ügyetlenségek és naiv közhelyek tarkítják Angelina Jolie első rendezését, de az valóban süt belőle, hogy beletette szívét-lelkét a filmjébe. A vér és méz földje megáll a lábán, valakinek talán nem is lesz hiányérzete, ha megnézi. De a döccenők és apró hamisságok jelzik, rendezőjüknek a jószándék ellenére van még mit tanulnia. Az sem vált a film hasznára, hogy egy idealista amerikai próbált elmesélni egy balkáni történetet.
Ha ő lenne a csajom, nem félnék senkitől
Két héttel berlini premierje után a magyar mozikba is megérkezett Steven Soderbergh csajos verekedősfilmje, A bűn hálójában, amely előző rendezéséhez, a Fertőzéshez hasonlóan szintén egy ősrégi műfajba csempész új életet. A sztori nem nagy ász, a film lelke inkább Soderbergh személyes felfedezettje, a profi harcművész Gina Carano, aki a mostanában divatos, hihetetlenségig felpörgetett akciófilmekkel ellentétben teljesen életszerűen kalapálja el Hollywood színe-javát.
A fehér férfi tomboló fájdalma
A Warrior - A végső menet egy gondosan felépített, érzelmes sportdráma, amelyben egy új és látványos küzdősport, az MMA (kevert harcművészetek) szolgáltatja a díszletet egy tragédiákkal sújtott, szétszabdalt család történetéhez. A műfaj Rocky óta közismert és gyakran felhasznált paneljeinek szinte mindegyikét ellövi a film, de még így is izgalmas, csodálatos és felemelő.
Hallgass el és ámulj!
Többnyire olyan filmeket ajánlunk olvasóinknak, amelyek megtekintése kemény, de megéri az erőfeszítést. A The Artist - A némafilmes azonban csak látszólag nehéz eset: fekete-fehér és nem beszélnek benne, de ez ne riasszon el senkit, hiszen tökéletes közönségfilm, ami mindenkit emlékeztet rá, hogy miért csodálatos élmény moziba járni.
Szex még nem fájt ennyire
A Shame - A szégyentelen nem tökéletes film, de olyan ereje van, hogy képes kibillenteni a nézőt a nyugalmából, görcsbe rántja a gyomrát és földbe döngöli. Egyszerre préseli össze a lelket és a testet, úgyhogy felemelőnek semmiképp sem nevezhető, viszont olyan nagy élmény, amilyet moziban nagyon-nagyon ritkán él át az ember.
Tiszta Hawaii
Hibátlanul elkészített mestermunka az Utódok. A székbe nem szögez bele, végigzokogni túlzás lenne, sosem hallott igazságokat sem kínál, de valahogy mégis több, mint az a két óra, amit eltöltünk vele.
Filmsztár volt az első csajom
Amikor ősszel kijött az Egy hét Marilynnel előzetese, majdnem biztos voltam benne, hogy nem fog működni a film. Hiába kiváló színésznő Michelle Williams, egyszerűen nem jöhet ki jól abból, hogy egy olyan ikonikus figurát formál meg, akinek minden vonását, minden gesztusát ismerjük. Azt hittem, csak arra fogunk gondolni végig, hogy ez itt mégsem Marilyn. Aztán beültem a filmre, aminek a nyitójelenetében Marilyn Monroe (mármint Williams) énekel és táncol a vásznon, és rögtön beszippantott. Nem volt kérdés, hogy ez itt Marilyn. Michelle Williams az Egy hét Marilynnel-ben Simon Curtis rendező nagyon ügyes cselhez folyamoodott: ...
Hangosabban kéne üvölteni
Végre olyan film készült az Üvöltő szelekből, amiben a nyers ösztönök irányítanak, és érezzük az angol parasztok izzadtságszagát. Nagy kár, hogy menet közben kifogyott a szufla, így Andrea Arnold csak egy fél jó filmet csinált.
Az anya, aki nem szerette a gyerekét
A Beszélnünk kell Kevinről félelmetes film, mert az anyasággal kapcsolatos legnagyobb tabukat piszkálja meg érzékenyen és hatásosan. A főszerepet játszó Tilda Swinton megint zseniális.
Szívdesszert francia módra
Rég játszottak igazán jó francia vígjátékot a hazai mozikban, de most itt egy habkönnyű és szellemes darab, mely méltó a nagy elődökhöz. A szerelem művészete, kritika.
- címkék:
- film
- szerelem
- kritika
- szórakozás
- Címkefelhő »
Háborúba ment a lovam
Steven Spielberg lankadatlanul rendez, de tevékenységét már régóta nem kísérik remekművek. Most a Hadak útjánban gondolt egy merészet, és egy lovat tett meg főszereplőnek. Könnyű lenne ezt a filmet a porig alázni, de az annyira lenne elegáns, mint ha berontanánk egy óvodába, és azt kiabálnánk, hogy nincs is Mikulás.
Rémálmomban ne jöjjön elő ez a cirkusz!
Az Aglaja egy hatásos, néha szinte rémálomba forduló mese. A film kis gyerekszereplője még a hajánál fogva csüngő Ónodi Eszterrel is felveszi a versenyt.
Aktákat tologatunk, kémek vagyunk
Aki világkörüli kalandozást, sportkocsikat és gyorsan vetkőző modellcsajokat szeretne látni, az várja meg a következő James Bond-filmet. A Suszter, szabó, baka, kém kíméletlen, realista képet fest a kémek piszkos játszmáiról. John le Carré rideg kémsztoriját svéd rendező vitte vászonra, valószerűtlenül erős színészválogatottal és gondosan megkomponált látványvilággal. Az eredmény bonyolult, lehengerlő kémfilm, amely, ha egyszer megérted, mély nyomokat hagy benned.
Mocskos játszmák George Clooney háta mögött
A hatalom árnyékában című filmben minden klappol. George Clooney színészisteneket terelt össze, akikkel eleve nyert ügye volt, és arra is rájött, hogyan kell végig izgalomban tartani minket.
Ismét a régi a francia-magyar barátság, állítja Martonyi
Martonyi János veszélyesnek tartja, ha az ellenzék európai intézmények segítségét kéri belpolitikai ügyekben. A külügyminiszter az után beszélt erről, hogy állítása szerint lezárta Párizs és Budapest vitáját a vitatott magyar törvényekről.
Most megkapták a magukét a szemét férfiak
David Fincher gyönyörű kivitelezésű, pazar krimit csinált A tetovált lány című sikerregényből. Lisbeth Salandere földhöz vág és beég az agyunkba.
Vissza 1992-be! Náciveszély újratöltve
Még a legtekintélyesebb nemzetközi újságok is rendre beleesnek abba a hibába, hogy ha Magyarország kerül szóba, akkor újra a húsz évvel ezelőtti informátoraikhoz fordulnak. Ők is hozzáteszik a magukét ahhoz, hogy újra a kilencvenes évek elején érezzük magunkat.
Ezek félnek a farkastól
Roman Polanski még a házi őrizetből is profitált. Írt közben egy olyan forgatókönyvet, amiben megint új oldalát domboríthatta ki, ezúttal bölcs humorát. És mikor kiengedték, bezárt maga helyett négy olyan nagykaliberű színészt a lakásba, mint Kate Winslet, Jodie Foster, John C. Reilly és Christoph Waltz. Egymásra ugrasztotta őket, és kajánul gyönyörködött a harcukban.
Ne a szekta mondja meg, hogy ki vagy
A héten debütál a mozikban a megjegyezhetetlen című Martha Marcy May Marlene, ami gondolatébresztőnek szánt, keservesen nyomasztó utazás egy szekta bizarr mindennapjaiba és egy onnan elmenekülő lány zavart lelkivilágába. Múlt évben versenyt rajongtak ezért az filmért előbb a Sundance fesztiválon, majd Cannes-ban. Mi is arra jutottunk, hogy tényleg van miért lelkesedni.
Ellenállhatatlan cukiság - kritika a Muppets című filmről
A Muppets olyan jó szándékú és kedves film, hogy még a kérges szívű felnőtteket is ráveszi, hogy félretegyék a cinizmusukat és átadják magukat a gyerekes mókázásnak.
Sherlock Holmestól már csak melegviccekre futja
A viszonylag szórakoztató Sherlock Holmes folytatásában Guy Ritchie otrombán eltúlzott mindent, ami az első filmben működött, így annak a laposabb és ízléstelenebb változatát csinálta meg. (A héten ezzel az egy premierfilmmel kell beérnünk a magyar mozikban.)
A legsötétebb másfél óra
Az idegenek csak nem hagynak fel a Föld elfoglalásával. Akárhányszor vertük is már vissza őket a mozi története során, ők újból és újból megpróbálják. Az ilyen típusú katasztrófafilmek legtöbbször a totális idiotizmusba torkollnak, és éppen ezért roppantmód szórakoztatóak. A legsötétebb óra azonban kivétel, mivel annyira unalmas és szürke, hogy még röhögni sem lehet rajta.
Liszt Ferencet nem sikerült feltámasztani
Az Utolsó rapszódia című film az öreg Liszt Ferenc és hamvas tanítványa szerelméről szólna, de sajnos se a művészben, se a múzsájában nincs egy csepp élet sem. Hiába a szép kosztüm, ha a színészek csak felmondják a szövegüket.
A világegyetem és Brad Pitt - Az élet fája kritikája
Hollywood ügyeletes férfisztárja az élet nagy kérdéseit feszegető művészfilmben vállal szerepet, ahol ráadásul kellemetlen, már-már zsarnoki apát alakít. Brad Pitt-től nem várna ilyesmit az ember, de Terrence Malick rendező kedvéért érdemes volt. Az élet fája maradandó és egyedülálló élmény, amit nem véletlenül hasonlítottak többen Tarkovszkij filmjeihez. Popcorn-mozihívők kerüljék.
Leizzadtam, annyira jó - kritika a Mission: Impossible - Fantom protokoll című filmről
A Mission: Impossible - Fantom protokoll egy döbbenetes, zsigerileg ható akciójelenettel és néhány jól elhelyezett poénnal simán leveszi a lábáról a nézőt. Cserébe még a film bénázásait is megbocsátjuk.
Brad Pitt kis satyóban hajt az Oscarért
A sportfilm - minden megszokott kliséje ellenére - megunhatatlanul népszerű zsáner Hollywoodban. Titka egyszerű: a műfaj nem más, mint a férfiak számára is fogyaszthatóvá tett Hamupipőke-történet. A kudarcok után felragyog a siker, rendszerint egy csodabogár edzőzseninek vagy válságon túljutott sportolónak köszönhetően. Most Brad Pitt is belekóstolt a műfajba: baseballütővel, fején sildes sapkával indul harcba az Oscarért. Hiába azonban a nagyágyúkkal teletömött alkotógárda, a Pénzcsináló pontosan ugyanazokba a csapdákba esik bele, mint társai.
Így lett alkoholista Johnny Deppből - kritika a Rumnapló című filmről
A Rumnaplóban Johnny Depp még próbál határt szabni az ivásnak és az őrületnek, de már benne van a csírája a Félelem és reszketés Las Vegasban totál szétesett főhősének.
Akcióhőst csináltak a Mikulásból
A Karácsony Artúr egy kedves karácsonyi rajzfilm, ami akár briliáns is lehetett volna, ha az alkotók nem erőltetik annyira az akcióözönt.
- címkék:
- kritika
- Karácsony Artúr
- Címkefelhő »
Bűnhődjön a náci nőgyógyász!
Széttárt lábakkal fekszik az orvosi székben egy Moszad-ügynök, akinek egy náci haláltábor egykori orvosa vizsgálja a fogamzó képességét. Elég jó alaphelyzet egy feszültséggel teli kémtörténethez. Az adósság fenn tudja tartani az érdeklődést, és egy csavaros fordulattal még fokozni is tudja. És ha nem lenne elég a sztori, Budapest sokszínűségében is gyönyörködhetünk.
Véres az út a pelenkáig
Akik eddig is csak a szemüket forgatták a félhomályos erdőben ugrándozó vámpírokon és tragikus képpel előadott romantikus vallomásaikon, azokat nyilván nem az Alkonyat frissen mozikba került negyedik része fogja behúzni a vérszívó-univerzumba. Aki viszont így vagy úgy már megfertőződött, az elégedetten fogja konstatálni, a Hajnalhasadás semmivel sem gyengébb az első három résznél. Sőt helyenként a korábbiaknál érdekesebb képi megoldásokkal gördítették tovább a sztorit.
George Clooney-ra rászakadt az apaság
A megcsalt, kamaszlányaival bíbelődő George Clooney-val a magyar mozinézők legfeljebb jövő februárban találkozhatnak a vásznon. Az [origo] riporterének viszont egyenesen a forgatás idilli helyszínén volt szerencséje megtekinteni az Utódok (The Descendants) című filmet, amelyben Clooney-nak a hawaii aloha-életérzés helyett egy szörnyű tragédiával kell megbirkóznia.
Eddie Murphy elmegy lopni
A Hogyan lopjunk felhőkarcolót? tökéletes példa arra, hogy mennyire sok múlik a színészválasztáson. Ben Stiller, Eddie Murphy, Casey Affleck és a többiek magával ragadó komédiázása az egyetlen említésre méltó dolog a filmben, és mégis, ez bőven elég arra, hogy az ember jól szórakozzon a csupa lúzer alakból álló New York-i bűnbandán, miközben azok egy toronyház legfelső emeltén élő multimilliárdost próbálnak kifosztani.
Jól áll az isteneknek a halál - a Halhatatlanok kritikája
A 300 sikerét meglovagolva, Hollywood ismét egy kosztümös történelmi fantasyval próbál a kedvünkre tenni. A Halhatatlanokban feltűnnek ugyan a görög mitológia olyan jól ismert szereplői és helyszínei, mint a minotaurusz vagy a labirintus, de igazából ezek csak jól hangzó kellékek a minél látványosabb vérontáshoz.
Szeressétek Woody Allent!
Az Éjfélkor Párizsban nem sokkal több, mint egy szimpla romantikus komédia. Eközben azonban tele van zseniális figurákkal és finom humorral. Woody Allen nem lankad.
Szájszag Hollywoodból
Szokásos Sofia Coppola-merengés a Made in Hollywood (Somewhere). Finom rezdülések és hallgatag arcok mesélik el egy filmsztár kiégésének történetét. A rendezőnő talán a "hollywoodi Csehov" cimkére hajt.
Szeretjük ezt a rasszista rendőrt - kritika A guardista című filmről
A guardistában annyi politikailag inkorrekt poént sütnek el, amennyit csak bele lehet zsúfolni egy filmbe, de főhőséről menet közben kiderül, sokkal több mint egy beszólós, kurvázó tahó.
Csajfilm pasiknak
Az utóbbi évek egyik legsikeresebb brit regényének gyorsan érkezett filmadaptációját keserű, vitriolos kritikák fogadták Angliában a derekasan próbálkozó Anne Hathaway akcentusára koncentrálva minden gyűlöletet. Pedig az Egy nap nagyon jól sikerült - bárcsak minden könyvadaptáció ilyen elegáns és ízléses lenne!
A jövő Rockyja fémből van - a Vasököl kritikája
A Transformers után a Vasököl is bebizonyítja, hogy szuper érzés egymással viaskodó robotokat nézni. A hangvétel azonban nem is lehetne különbözőbb: nincs az egész világunkra leselkedő veszedelem, helyette a családegyesítés adja az apropót a gépek harcához.
Ez igen! Pippa végre megmutatta...
Ennél mélyebb dekoltázsú darabot már nem is nagyon választhatott volna magának Pippa Middleton....
Végre igazi szex! - kritika a Barátság extrákkal című filmről
A Barátság extrákkalban szinte bizsereg a vászon a Mila Kunis és Justin Timberlake közti erotikus feszültségtől. Ezért még a film kisebb őszintétlenségeit is hajlandók vagyunk elnézni.
CineFest: Csak nehogy anyám meghaljon
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=D22cPHx3TB82JtBb A természetesség az egyik jellemzője a filmnek: a szubjektív kamera állandó használatát is hamar meg lehet szokni, és utána már nem vonja el a figyelmet a technika az emberekről. Sőt, ez a megoldás lehetővé teszi, hogy még inkább részesei lehessünk a szereplők nagyon is tipikus beszélgetéseinek helyes táplálkozásról, kórházi rémtörténetekről. A kamera legtöbbször fejmagasságból, a beszélgetés egyik résztvevőjének szemszögéből veszi fel az eseményeket. A film bevon minket a társalgásba, az az érzésünk támadhat, hogy amikor a szereplő belenéz a kamrába, a mi szemünkbe néz, és hozzánk ...
CineFest: A szerelem Twitteren érkezik
Az iráni lány (Alice Belaidi) egy Baudelaire-kötetet ad újdonsült francia-algériai fiújának (Rachid Youcef), és arra kéri, hogy mindig hordja magánál. Azt szeretné, hogy a költő szavai mindig a srác közelében legyenek. Ha ebben meglátod a romantikát, akkor ez a film neked való. Ha viszont nem tudod elnyomni a cinikus éned, és a bölcsészszerelem paródiájaként tekintesz erre az aktusra, akkor inkább hagyd ki A romlás virágai-t (Fleurs du mal). Ahogy sok ezer más film, ez is egy ébredő ember képével kezdődik. És ahogy sok ezer más embernek, úgy Rachidnak is az az első dolga, hogy leüljön a gép elé, csekkolja a Facebookot, aztán célltalanul ...
Új királya van az aszfaltnak - a Drive kritikája
Nappal szerelőműhelyben dolgozik, mellette hollywoodi produkciókban kaszkadőr. Éjszaka bűnözőknek segít meglógni. Önként vállalt magányát csak a Nő kedvéért képes feladni. A Drive több évtized filmes mitológiáját egyesíti magában, de az élvezetéhez nem kell fejből tudni a filmtörténetet; bőven elég a mozi szeretete.
Madonna filmjét Torontóban is bemutatták
Nem kapott túl jó kritikát a velencei filmfesztiválon az énekesnő legújabb filmje, így abban bízik, hogy a tengerentúlon jobban fogják szeretni W.E című alkotását.
A bőr, amelyből ki akarok szállni - kritika A bőr, amelyben élek című filmről
Banderas és Almodóvar újra együtt! Plusz tigrisszerkós szatír, szúnyogálló mesterséges bőr és fogvatartott bombanő - vajon lehet nem szeretni A bőr, amelyben éleket? Kritikusunk utálja magát érte, de neki odaadó Almodóvar-rajongóként sem sikerült.