kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Különös éjszaka volt
Egy helyszín, három szereplő és egy titok. Az ilyen kamaradrámához halálosan precíz forgatókönyvre és tökéletes színészekre van szükség, ezek nélkül megette a fene az egészet. Szerencsére a Köntörfalak-hoz ez mind megvolt. Dyga Zsombor (Tesó, Kész cirkusz) forgatókönyve nagyon erős annak ellenére, hogy a sztoriban nincs semmi truváj, sőt, igazság szerint eléggé elhasznált elemekre épül. De ezt simán el lehet nézni neki, mert jó a tempó és szuperek a dialógusok. Nem rohanunk sehova, majdnem valós időben haladunk előre egy estében, amit kellemesen, belefeledkezősen komótosnak érzünk. Eszti (Tompos Kátya) és Zoli (Elek Ferenc) randizikk ...
Ez nektek film?
Dühös vagyok, és talán úgy korrekt, ha ezt mindjárt az elején közlöm. A következő sorok dühből íródnak majd, mert felháborít, hogy Sas Tamás és Csikesz Judit (Sas felesége, egyben forgatókönyvírója) filmnek meri nevezni, filmként próbálja majd eladni a Szélcsend-et. Mert milyen film az, amelyikben fejenként három mondat sem hangzik el a három főhősnő szájából, máris tudom, hogy egyiküket sem fogom elhinni egy percig sem? Milyen film az, amelyikben a figurák beszélgetés helyett eleinte a totális sötétség bonmot-ival kommunikálnak, majd áttérnek arra, hogy felmondják az életük korábbi eseményeit? Milyen film az, amiben a legkisebb hüülyeség ...
Táncrúdon, szégyenben
Nagypál Orsi tavaly végzett a London Film School filmszakán, a Paktum volt a vizsgafilmje. A korábban reklámfilmes Nagypál jó ritmusú, kompakt képekben meséli el a megszeppent gimnazista sztoriját, akit bátyja befizet egy körre a rúdtáncosnő-kurvához (Péterfy Bori ügyesen tekereg a munkarúdon). Jók az éjszakai arcok (köztük Pálmai Anna a rúdtáncos-kolléganő szerepében), jók az éjszakai szövegek, csak a sztorival nem vagyok kibékülve: valahogy olyan érzésem van, ezerszer láttam már ezt a történetet, megkopott a beavatósdi mese, megkopott a csavar is benne. Nagypál ebben a néhány percben nem megy elég komolyan a felszín alá ahhoz, hoggy ...
Hipnotikus női szeszély
Magyarósi Éva a Lena-ban két erős hangulatteremtő szérumot csepegtet egybe: a hajdani, békebeli, csipkés-fodros asszonyvilágot és a tengert. Az előző azonnal felébreszti bennünk a nosztalgiát valamilyen soha nem látott, finomságában és illanékonyságában is örök létforma után, míg a tenger önmagában lehengerlő, megmagyarázhatatlan vágyódást kelt az emberben. Miközben nézem a Lena-t, döbbenek rá, hogy nem is olyan régen egy ingyen osztogatott képregényfüzetben (talán a Roham-ban) találkoztam először Magyarósi munkájával, és papíron, mozdulatlanul is annyira tetszett, hogy kitéptem azt a néhány oldalt és gondosan elraktam, isten tudja,, ...
Szabadszájú '56
Amióta lehet róla beszélni, valamiért nem megy. Az elmúlt évek '56-os filmjei annyira nyomasztók, hogy rossz őket nézni, kellett már egy olyan is, ami értelmesen, mélyrehatóan, de nem kardjába dőlve meséli el a történetet. Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid-je az elmúlt évtized legjobb filmje ebben a témában. Nagy Zsolt a Kolorádó Kid-ben Nem indul olyan jól, mint ahogy később kiforr. Azért sok minden látszik már az első képkockákban, például, hogy szép film lesz, elegáns képi világgal, jó szövegekkel, ritkán használt, izgalmas arcokkal. Nagy Zsolt persze nem tartozik a ritkán használt arcok közé, de a film végére csakk ...
Játsszunk hátbadöfőset!
Mészáros Márta filmrendező, Jancsó Miklós volt felesége állította Jancsóról, hogy senki nem tud annyit a magyar történelemről, mint ő. Valószínűleg nem sokat túlzott, kétlem, hogy akad olyan ember, aki az Oda az igazság összes történelmi (társadalmi, irodalmi, zenei) utalását fogná. Ez persze abszolút nem gond, Esterházy Péter írásainak élvezetéhez sem kell ismerni az összes vendégszöveg forrását. Királyok, királycsinálók, királygyilkosok, királyfeleségek, királyellenségek kavalkádja vonul fel előttünk a Jancsótól megszokott módon: beúszik a kamera a jelenetbe, a színészek megelevenednek, produkálják magukat nekünk (gyakran ránk is ...
A csúf zsidó zseni, aki szerette a nőket
Ha van zenész filmbiográfia, amire érdemes volt várni, akkor Serge Gainsbourgé az. A franciaországi bemutató után fel lehet lélegezni, a Gainsbourg (Vie héroique) pont olyan őrült, dekadens és szenvedélyes, amilyennek az énekes-dalszerző zsenit is ismertük.
Érzékeny magyar a hollywoodi páncélautóban
Nem okoz csalódást a Kontrollal elhíresült, Hollywoodban rendező Antal Nimród. A szállítmány című második amerikai mozifilmje könnyed, pörgős, okos, és főleg hihető kamaradarab egy csapat pénzszállítóról, akik egymás torkának esnek a nagy szajré meg a súlyos erkölcsi kérdések felett.
Zsidó, nem zsidó
Annyira komolyan vettük az Egy komoly ember (A Serious Man) című film tanulságait, hogy elhittük, tényleg mindig minden egyre rosszabb lesz. Azt gondoltuk, ez a film úgyse jut el soha Magyarországra, ezért az amerikai bemutató idején már írtunk róla. Isten útjai azonban tényleg kifürkészhetetlenek, mégis megérkezett a film, mi pedig nem tehetünk mást, mint amit Larry Gopnik, a film paranoiás főszereplője is tenne ebben a helyzetben: újra megpróbálunk választ találni, bár nem tudjuk pontosan, milyen kérdésekre. A zsidó valláshoz, a popzenéhez és a Coen-filozófiához fordulunk, hogy megértsük az utóbbi évek egyik legjobb filmjét. Két zzsidó, ...
Nem kapsz libacombot
Volt egy Donnie Darko, amiből kultfilm lett, a rendezőjéből meg menő csodagyerek. Richard Kelly az elmúlt tíz évben aktívan rombolja saját nimbuszát, A doboz című film közben pedig egyenesen arra gyanakodhat a néző, hogy ki akarják paterolni a moziból. Mert ez nézhetetlen.