elengedés
címke rss- kapcsolódó címkék:
- kibeszélő
- szerelem
- magazin
- párkapcsolat
- szakítás
- legfrissebb
- legrégebbi
A nő, aki nem tudott megbocsájtani még a temetőben sem
A világon a legfontosabb a megbocsátás. Amíg nem tudunk megbocsátani magunknak és másoknak, addig szeretni sem tudunk igazán. És, hogy mekkora károkat tud okozni a gyűlölet, a haragtartás, arra már eddig is számtalan példát láttam. Ha el tudsz jutni odáig, hogy elengedd, amikor már nem haragszol többé, amikor más szemmel nézel a történtekre - fellélegzel. Egyenesen újjászületsz. Nem könnyű, tudom én, de megéri. Hidd el.
Férfivélemény: Képtelen leszel szeretni, amíg visszahúz a múlt...
A kapcsolatod olyan lesz - csak olyan lehet! -, amilyet "megengedsz" magadnak: amilyet be tudsz fogadni, amelyben hiszel. Hinni pedig csak abban lehet, ami nem teher, hanem megkönnyebbülés a számodra...
Ugyanolyan poros volt a szíved is, mint a kabátod
Lassan 3 éve lesz, hogy a barátnőimmel elmentünk egy buliba megünnepelni a névnapomat. Te odajöttél hozzám, meghívtál egy italra és táncolni vittél a parkettre. Előtte is találkoztunk párszor, én már megjegyeztelek magamnak - te nem biztos, hogy emlékeztél rám akkor.
Ez nem szerelem, ez már csak szánalom!
Szívedben és lelkedben teljes nyugalom, csend és béke. Csak a szép, csak az öröm... A gondok mintha sosem lettek volna. Hónapok vagy évek óta talán most először fogalmad sincs, hol a telefonod, nincs kényszeres szelfi posztolás a Facebookra.
Fogva tartod a szívem - pedig már régen meguntál...
"Addig vagyok veled, amíg nem találok jobbat" - közölte veled a férfi. A kegyetlen szavak érdekes módon nem befolyásolták az időjárást: a nap tovább sütött, a szellő ezek után is kellemesen simogatta a karod.
Rájöttem, hogy nem szeretlek...
"Rájöttem, hogy nem szeretlek." Ez volt az a mondatod, ami kijózanított, és elgondolkodtatott: mit is csinálok én már egy hónapja? Hiszen már elhoztam tőled a dolgaimat, mert úgy éreztem, megfojt ez az egész.
Hülyét kapok, ha valaki még egyszer azt mondja: "Engedd el""
Láttam egyszer egy cuki képet, amin a következő felirat szerepelt: „Még egyszer valaki azt mondja, hogy engedd el, kilógatom az illetőt az erkélyről és meglátom, pofázik-e még az elengedésről." Nos, félreértés ne essék, senkit sem szeretnék kilógatni az erkélyről, de ezzel a mondattal tudok azért azonosulni.
Minden ember csak egy útitárs az életünkben
Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy az életem akkor szépül meg igazán, ha képes leszek úgy tekinteni rá, mintha az egy utazás lenne. De még fontosabb, hogy mindenki másra is úgy tekintsek, mintha csak az útitársaim lennének.
Megesik, hogy a legjobb módja a továbblépésnek, ha hátralépünk...
Azt már kisiskolás korunkban megtanultuk, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. De akkor miért olyan nehéz tudatosítani, hogy vannak dolgok, amiket el kell engedni, hogy továbbléphessünk?
Se múltunk, se jövőnk, mégsem bírjuk egymás nélkül
Én hívlak, te felveszed. Te írsz, én válaszolok. Ennyi elég hozzá, és megint kezdődik. Nem, nem kezdődik... Folytatódik.