Vászonra vele: Kiss Diána Magdolna

Folytatjuk cikksorozatunkat, melyben olyan nagyszerű színésznőket és színészeket mutatunk be, akiket sokkal többet szeretnénk látni a mozivásznon. Kiss Diána Magdolna az ország véletlenszerű pontjain bukkan fel különböző színházi formációkban, hogy száguldó mindenesként a Csárdáskirálynőben villogjon, lakásszínházban drámázzon, vagy éppen operában tűnjön fel. Kékvérű hercegnőként kosztümös filmben, áldozatnak tűnő, de a film végén jéghideg gyilkosként csúnyán lebukó fiatal feleségként pedig pszichothrillerben is kiválóan bevethető lenne. (A számozás nem jelent semmiféle rangsorolást, csak azért használjuk, hogy követhető legyen a sorozat.)

A hűvös profi és az SZTK-keretes nő

Legutóbb pár hete a cannes-i résztvevőket latolgató cikkünkben említettük meg Jim Jarmusch The Limits of Control (Az ellenőrzés határai? - szépen fel lett adva a lecke a hazai forgalmazónak) című új filmjét, most pedig felbukkant az Apple honlapján az első előzetes. A rendező korábbi alkotásai közül minket leginkább a Szellemkutyára-ra emlékeztet: itt is egy szűkszavú, de nagyon profi fekete pasas sántikál minden rosszban, csak most nem egy amerikai nagyváros lepattant negyedeiben, hanem lenyűgöző spanyol helyszíneken. Hősünknek először egy hegedűs ürgét kell követnie, aztán valami milliomos birtokára bejutni, van némi kavarás gyufaaskatulyákkal ...

Berlinale: erős nők a szolid középmezőnyben

Az erős nők fesztiválja volt az idei - kapta meg aktuális címkéjét a vasárnap véget érő Berlinale. A győztes filmre szokás szerint nem számított senki, és végre (részben) magyar film is akadt a díjazottak között. A nagyközönség számára is nyitott fesztivál látogatottsága rekordokat döntött, a gazdasági válság csak a kísérő bulik számának csökkenésében jelentkezett.

[origo] filmklub

[origo] filmklub

[origo] filmklub

[origo] filmklub

[origo] filmklub

[origo] filmklub

[origo] filmklub

[origo] filmklub

A független lányok is kaphatóak

M. Night Shyamalan leszerződtette a Filmklub egyik kedvenc színésznőjét, Zooey Deschanelt egy kis rémült szaladgálásra, de ettől még visszavárják őt a kis költségvetésű filmek igényesebb szerepei. Tíz olyan fantasztikus színésznőt mutatunk be, akiket nem hívnak gyakran vulkánkitörésekhez és Manhattant pusztító szörnyekhez, mégis letették már a névjegyüket a független filmek világán kívül is.

Az ördög ügyvédi irodája

Bort iszik és vizet prédikál részben George Clooney a Michael Claytonnal, de mivel színészi karrierje csúcsalakítását teszi le az asztalra, könnyen elnézzük neki, és lelkesen loholunk vele az igazság után. Az igazság viszont nem a gonosz multikkal szembeszálló krimitörténetben, hanem a szereplők egyéni sorstragédiáiban található.

Oscar 2008: a Nem vénnek való vidék a legjobb film

A 80. Oscar-gálán a Coen testvérek taroltak: a legjobb film, legjobb rendezés, legjobb eredeti forgatókönyv és legjobb férfi mellékszereplő díját is erőszakban tobzódó westernjük, a Nem vénnek való vidék kapta. A legjobb férfi alakításért járó elismerést az előrejelzéseknek megfelelően Daniel Day-Lewis vihette haza, női fronton viszont akadt pár kisebb meglepetés: a legjobb színésznő díját Marion Cotillard kapta, a legjobb női mellékszereplő Tilda Swinton lett.

Berlinale: Kreativitás kontra kommersz

Szombat este Michel Gondry Be Kind Rewind című komédiájával véget ért az 58. Berlini Filmfesztivál. A zárófilm aranyosan idétlen, de legalább Gondry, ez az elnéző lelkesedés pedig a fesztivál egészére is rávetíthető: a versenyprogram gyér és öreges, de legalább Berlinben van. Összefoglalónkban búcsút intünk a német fővárosnak, ahol az elmúlt másfél hétben megfordult Madonna, Nagy Zsolt, Penelope Cruz, Mike Leigh, Szabó István, Natalie Portman és a Rolling Stones is.

Tilda Swinton: Én igazából nem vagyok színésznő

Tilda Swinton a főhős feleségét alakítja Tarr Béla A londoni férfi című filmjében. A cannes-i díszbemutató másnapján az [origo] riportere egy német újságíró-kollégával párban faggatta a zseniális művésznőt, akiről először az derült ki, hogy nem is színésznő, aztán rájöttünk, hogy olyan okos, hogy a leghülyébb újságírói kérdésre is izgalmas választ tud adni, végül pedig még Tarr Béla művészetének freudi szempontú elemzésébe is bevezetett bennünket.

Végletes élmények

A héten mozikba kerülő öt alkotás közt megtalálhatjuk mindkét végletet: Tarr Bélának köszönhetően csigalassú fekete-fehér művészfilmet, az alieneknek köszönhetően pedig B kategóriás sci-fit kapunk. Akad viszont DiCaprióval árult bolygómentés és egy szép francia-amerikai dráma is, reméljük gagyi Asterixék nem vonják el róluk a figyelmet.

Tarr Béla: Ha rendesen bele lehet dögleni, akkor érdemes csinálni

A cannes-i filmfesztiválon, A londoni férfi díszbemutatóját követő délelőttön beszélgettünk Tarr Bélával. Tikkasztó hőségben faggattuk a kimerült rendezőt arról, hogy hogyan jött össze a film cseh-magyar-skót főszereplőgárdája, hogy miről szól számára A londoni férfi és főleg arról, hogy hogyan képzeli el a történet nélküli filmkészítést.

Az új Bond bejött a magyaroknak

Daniel Craigben sokan nem bíztak; három héttel a világpremier után azonban elmondhatjuk, hogy a Bond-franchise élén ugyanolyan zökkenőmentesen zajlott a színészcsere, mint Tilda leváltása anno a Barátok közt című szappanoperában.

Moziünnep Al Gore-ral és Tildával

Augusztus 31., csütörtök és szeptember 3., vasárnap közt rendezik meg, idén már harmadszor a Moziünnepet. Ez alatt a négy nap alatt 350 Ft-os áron tekinthetjük meg a filmeket, és emellett lehetőség nyílik az alkotókkal való találkozásra is, vagy éppen arra, hogy valamelyik magyar sztárral kezeltessük a mozijegyünket.

Interjú a boszorkánnyal

Tilda Swinton, a Narnia Krónikái Fehér Boszorkánya kifejti véleményét a mesék fontosságáról és beszámol a boszorkány figurájának megalkotásáról. Emellett elárulja, hogy milyen filmterv megvalósításán dolgozik, és még azt is kikotyogja, hogy kivel élne szívesen egy lakatlan szigeten.

Andrew Adamson: Eleinte féltem a gyerekektől

A Narnia Krónikái rendezője mesél a film készítéséhez fűződő élményeiről és a nehézségekről, onnan kezdve, hogy hogyan lehet a könyv többszázezer rajongójának egyszerre megfelelni, a gyerekszínészekkel való közös munkán keresztül, egészen a könyv spirituális mondanivalójának megőrzéséig.

A gésa és a meleg cowboy esete a ruhásszekrénnyel

Hála a Narnia Krónikáinak, az amerikai mozibevételek a magasba szöktek, olyannyira, hogy a valaha volt második legjobb decemberi hétvégét zárta a piac. A még csak néhány moziban játszott Brokeback Mountain és az Egy gésa emlékiratai is fergeteges sikert könyvelhetnek el.

Bill Murray virágoskertje

Bill Murray a világ egyik legszerencsésebb fickója. Nem csak azért, mert hihetetlenül tehetséges színész, és napjaink számos figyelemre méltó rendezőjének ő a hímnemű múzsája, de az utóbbi években felvonultatott szereplőtársnőit Hollywood bármelyik vezető sztárja megirigyelhetné. A Hervadó virágokban öregedő Don Juant alakít, aki végiglátogatja volt barátnőit, akiket egytől egyig csodálatos színésznők alakítanak. Összeállításunk elkíséri Murrayt a nosztalgia-sugárúton, és bemutatja a korban és szereplehetőségekben talán, de varázsukban egy cseppet sem hervadó színésznőket.

Bill Murray keresi fiát

A Jim Jarmusch - Bill Murray páros a cannes-i nagydíjas Broken Flowers - Hervadó virágokkal tér vissza a vászonra. A kedves, olykor melankolikus vígjátékban Murray nem ismeri a saját gyermekét, viszont öt jó nő is jut neki; Julie Delpy, Sharon Stone, Frances Conroy, Jessica Lange és Tilda Swinton szerepelnek a listán. Te is megtudhatod, hogy a vénülő nőcsábász mit kezd velük - az [origo] filmklub premier előtti vetítésén.

A szívtipró beletenyerel

Amikor Bill Murray megformálta a Kávé és cigaretta koffeinfüggő pincérét, azonnal látszott, hogy Jim Jarmuschsal nyerő párost alkotnak. Ahogy a rendező a cannes-i filmfesztivál sajtótájékoztatóján elmondta, már régóta szeretett volna együtt dolgozni Murray-vel, ezért a Hervadó virágok főszerepét kifejezetten számára írta. A film elnyerte a zsűri nagydíját.

Ujjszopás, Keanu, pigmeusok - helyszíni tudósítás a berlini filmfesztiválról

A berlini filmfesztiválon lehetetlenség unatkozni, sőt egész pontosan egy dologra sajnálja csak a látogató az időt: az alvásra. Amit később be lehet pótolni egy-egy unalmasabbra sikeredett alkotás vetítése közben, ha éppen nincs mód a menekülésre. Helyszíni tudósításunkból kiderül, hogy a berlini közönség egyelőre jobban várta Keanu Reevest, mint a Sorstalanságot, a filmőrültek pedig nem véletlenül érzik úgy, hogy Álomországba csöppentek.