Seiler Andrea

címke rss
Közös emlékek, amiktől a szakítás sem tud megszabadítani...

Közös emlékek, amiktől a szakítás sem tud megszabadítani...

Minden kapcsolat különleges és egyedi - legyen az rövid, vagy tartson örökké. Egyben megegyezhetünk: mind erős és egészséges párkapcsolatra vágyunk. Ahol barátok és szeretők vagyunk egyszerre.

Egy viszonzatlan szerelem kínjai...

She2021.03.10, 09:16

Le sem merem írni, hány év vívódását öleli fel ez a levelem. Mennyi vihar vonult már el a fejem felett - és fogalmam sincs, mennyi van még hátra. Ha elcsendesedek, és békére lelek valahol ott belül, magamban, behunyom a szemem, és újra ott ülök a kertemben.

30 éves leszek, de se pasim, se gyerekem - aggódjak?

She2021.02.15, 13:17

Minden születésnap előtt elszámolok magammal. A következő is egyre közelebb van. Úgy érzem, vészesen fogy az időm. Mindig is tudtam, hogy minél közelebb kerülök a 30-hoz, annál rosszabbul fog érinteni az öregedés...

Olyan vagy nekem, mint télen az első hópehely...

She2021.01.08, 09:37

Olyan vagy nekem, mint télen az első hópehely, mely földet ér. Még a levegő is más ilyenkor. Hideg van, mégsem didergek, a lelkem örvendezik, de az agyam racionalitásra int.

Csendben várok rád, hátha visszatérsz hozzám...

She2021.01.08, 09:27

Mindig mikor nagy a csend, akkor jön a vihar. Hirtelen karon ragad az élet, és megpörget a tengelyem körül. Mikor azt hiszem, beleragadtam, akkor mászom ki belőle igazán. Mikor végre elfogadom, ami van, akkor jön a változás.

Hiába vagyok "normális nő" - a pasik a cafkákra buknak!

She2020.12.15, 09:50

Már megint elém került egy nyílt levél, amit a nőknek címeztek. Már megint elkezdett terjedni egy olyan üzenet, amitől agyvérzést kapok és válaszolási kényszert érzek.

Néha nem is értem az életet, hogy adhatott téged nekem...

She2020.04.03, 16:03

Nézd, hogy suhan el mellettünk a metró! Néha úgy érzem, így rohan el az élet is. Megállíthatatlanul, esélytelenül rohanunk utána, hátha mégis megáll egy pillanatra, és újra visszakerül minden a megszokott kerékvágásba.

A nagymamám már nem lehetett velem az esküvőmön.

She2020.03.30, 06:46

Az "emlékek hotelében" egyik szobából a másikba nyitok, hátha eszembe jut, mikor tűnt el az a mérhetetlen nagy űr, amit magad után hagytál.

Gyökér vagy, és még neked áll feljebb?!

She2020.03.17, 14:58

Vannak idióta, és vannak bunkó emberek. A kettő keveréke pedig nagyon veszélyes. Mint a benzin, egy kis forróságtól tűzre lobban. Ha nem figyelsz, porig égeti a jókedvedet.

Hova tűnt a szerelem, ami összekötött minket?

She2020.03.13, 10:15

Már nem vagyunk ugyanazok a személyek. Két harcban álló ember lettünk, fegyverrel a kezünkben, elszántsággal a szemünkben. Itt ülsz velem szemben, köztünk az asztal, ami mintha mérföldekre taszítana minket egymástól. Kezed a kezem után nyúl, de mintha sosem érne el hozzám. Hol vagy már? Miért nem érsz hozzám?

Előző
Következő