Tőlünk nektek

Mindenkiben ott bujkál a költő. Van, akiben Ady mocorog (vagy veszett el), és van, aki "csak" érző lélek. Nem kell tökéletesnek lennie, egyszerűen írjuk ki magunkból az örömöt, a bánatot, a szerelmet, a szakítást, a hétköznapok szépségeit és mindent, ami foglalkoztat. A költő azt ígéri, hogy minden gondolatsorral, amit leírtunk, kimondtunk, szárnyakat kapunk. Mi hiszünk neki. És ti?