kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Fojtogató ambivalencia
Kifejezetten ellentétes érzelmeket vált ki a nézőből Maria (Isabelle Huppert), a White Material hősnője, amitől néhol bosszantó, néhol szívfacsaró lesz Claire Denis (korábbi filmje, a 35 pohár rum szintén ment a Titanicon) politikai témát is boncolgató drámája. Vagy thrillere. Ez a tisztázatlan kettősség az egész filmre jellemző. Egy megnevezetlen afrikai országban az ex-apósa kávéültetvényét vezeti ez a francia, fehér nő, aki minden energiáját a munkájába fektette, és képtelen róla tudomást venni, hogy a milícia ellen fellázadó helyiek már a családja életét fenyegetik. Többszöri figyelmeztetés után sem hajlandó feladni az ültetvénnyt ...
Szakadó eső, néma csend
Azoknak, akik nem bírják a lassan kibontakozó, drámai művészfilmeket semmiképp sem ajánlom a Látogató-t, ellentétben viszont azon lelkes mozirajongókkal, akik még Tarkovszkij kifejező képi világáért is odavannak, mindenképp. Nekik feltétlenül meg kell tanulniuk kiejteni a finn rendező, Jukka-Pekka Valkeapaa nevét. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal srác (1977-es születésű - a szerk.) ennyire kiforrott filmet hozott össze mindössze két rövidfilm után. Lehetne ugyan kritizálni a Tükör-ből tagadhatatlanul átvett motívumok miatt, de ezek eltörpülnek a varázslatos, sejtelmes hangulat mellett, amit megteremtett. A házat körülölelő ...
Kis családi finomságok
Az első mumblecore-filmnek tartott 2002-es Funny Ha Ha óta Andrew Bujalski huszonéves figurái épp annyit értek, amennyi hét év alatt elvárható. A Funny Ha Ha főhőse egy főiskoláról frissen kikerült lány volt, aki állást és pasit szeretett volna magának, a 2009-es Méhviasz pedig egy olyan lányról szól, akinek már van állása, sőt, saját vállalkozása, és már egy ügyvédjelölt expasit is fel tud mutatni. A film annyiban hamisítatlanul mumblecore, hogy a főszerepeket amatőrök játsszák, hogy biztosan nem került sokba, és, hogy igazából nincs drámai cselekménye, csak úgy belenézünk három fiatal néhány hétköznapjába, aztán útjukra eresztjük ...
Vízfejű bábuk a nagy európai szürkeségben
A nem túl távoli jövőben óriás metróhálózat köti össze Európa nagyvárosait, itt játszódik Metropia címen Tarik Saleh svéd rendező animációs filmje. Sci-fi noir, mondják a szerzők, és a tudományos-fantasztikus vonal mellé valóban rendesen pakoltak bele noir elemeket is. Magányos főhőst (Roger - Vincent Gallo hangja), csábító végzet asszonyát (Nina - Juliette Lewis hangja), misztikus hangulatot, szövevényes nyomozást, megfelelő sötétséget, a belső monológ kérdésen pedig még csavartak is egy picit. A Metropia képein igazi felvételek keverednek papírkivágás-animáció stílusú 2D technikával. Ezzel a szokatlan, izgalmas vizuális világgall ...
Kóbor tinik összegabalyodnak
Három, gyökereit és identitását kereső chilei tinédzser rendhagyó szentestéjét mutatja be Sebastian Lelio Navidad (Karácsony) című alkotása. Hasonló problémáik következtében erős érzelmi kötődés alakul ki közöttük, amit helyenként meglehetős műviséggel dolgoz fel ez az elsősorban a fiatalabb közönséget megcélzó film. Auróra és a barátja egy üres, jobb időket megélt házban töltenek el egy napot, ahol édes semmittevés helyett komolyabb beszélgetésekbe kezdenek. Éppen megpróbálják meghatározni a világról alkotott képüket, és boncolgatják egymás iránti érzelmeiket, mikor belebotlanak a kertben rejtőző Aliciába, aki sok mindenben hasonlíít ...
Emberkísérletek sárga-kékben
Az Ésszerű megoldás két svéd jellegzetesség, a józan párbeszéd kultúrája és a lélektani kamaradráma meghökkentő elegye. Egy házasságtörés szerelmi négyszöge szolgáltatja a témát, s bár azt hihetnénk, hogy Bergmannal kezdődően a házastársi konfliktusokról már mindent elmondtak, amit lehet, a hűvös racionalitás burkába csomagolt szituáció felváltva fakasztja hangos nevetésre a nézőt vagy szorítja a gyomrát marokra. Miután Karin (Pernilla August) és Erland (Rolf Lassgard) rádöbben, hogy képtelen megfékezni a közöttük fellobbant szenvedélyt, bujkálás és hazudozás helyett ugyanis egy józan logikájú válságkezelési tervet választ. A két köözépkorú ...
Teheráni vadmacskák
Ahogy az a Perzsa macskák-ból kiderül, az indie rock nagyon népszerű Iránban, legalábbis Teheránban, és azok, akik ott indie rockot szeretnének játszani, mindent meg is tesznek a zenéjükért. Mondjuk képesek lábujjhegyen, méla tehenek és vastag perzsaszőnyegek takarásában próbálni, illegalitásba vagy börtönbe vonulni, meghalni vagy örökre, menekültnek kivándorolni egy másik országba, ahol nem ütközik törvénybe a koncertezés. A Perzsa macskák, Bahman Ghobadi filmje ezekről a fiatalokról szól; partizánfilm az underground zenéről, a zenészekről és a lelkes producerekről. Nem játékfilm igazából; félig dokumentumfilm, félig videoklip-gyűjjtemény. ...
Mindenütt rossz, de a legrosszabb Budapesten
Nem olvastam Chico Buarque regényét, így nem tudom megítélni, a Budapest adaptációnak milyen, de az biztos, hogy filmnek erőtlen és egyéniség nélküli. Walter Carvalho filmje egy brazil bértollnokról (Leonardo Medeiros) szól, aki nem szereti a nőjét és utálja, hogy mások aratják le helyette a babérokat, ezért az évek során frusztrált farokká válik. Véletlenül megismerkedik Budapesttel és a csodás magyar nyelvvel, később pedig egy csodás magyar nővel, Kriskával is (Hámori Gabi), és ez örökre megváltoztatja az életét. Vagy mégsem. Lelövöm a poént: a brazíliai frusztrált farok Budapesten is csak frusztrált farok marad. Ettől még persze ...
Úgy szeretlek, elengedlek
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=SYG0fERl6hONPULf A film minden ereje, az érzelmek és érzetek pontos, türelmes ábrázolásában rejlik. A hangulatteremtés, egy a zuhogó esőben csatakosra ázást követő, külvárosi kricsmiben fülledten táncikáló jelenetben tetőzik. A nézőtérig párolog a nedves, parfümös bőr illata, és Noéval együtt tapintjuk a puha, pihés női tarkót. Kár, hogy az áthatolhatatlan és láthatatlan védőburok, amelyet a rendezőnő a szereplői köré szőtt, legtöbbször kizárja a nézőket is, és inkább tartja végsőkig tiszteletben a téma adta lassúságot, mint a befogadók tűrőképességet. Így aztán a 35 pohár rum, mély bölcsessége ellenéére ...
Rejtélyes iráni tragédia hosszúhétvégén
Az Elly története banális mondatokból, átlagos pillanatokból bontja ki a tragédiát és egy mozdulattal szorítja rémült kaviccsá a szívünket. Asghar Farhadi író-rendező mesteri módon vezet be minket a mai iráni fiatalok-középkorúak, városi kisgyerekesek ezer szállal átszőtt, tradícióktól, kultúrától kötött világába. Modern mindennapokat mutat, de úgy, hogy kiragadja őket a modern mindennapokból és egy elhagyott, időtlen tengerpartra dobja őket, piknikezni. Házaspárok, gyerekek bolondoznak a kibérelt, romos villában és egy régi barátjuk, Ahmad (Shahab Hosseini), aki külföldről tér haza, hogy egy keserű válás után új asszonyt találjon mmagának. ...
Bob és Bobek nem lakik itt
A padláson, valódi cseh retro-bábfilm, kitűnő nosztalgiázási lehetőség a tévémaci-dizájn kedvelőinek, nyomott mintás pléh bögrékkel, plasztik orvosos táskával, otthonkás nagymamával és szintipoppal. Akinek esetleg ront a közérzetén, a dohos, poros, foszló bélésű, lepukkant babák gyülekezete, valamint a kihajított ócskavasak, és meredten bámuló üvegszemek sem hatnak üdítőleg rá, az ne Jirí Barta animációs filmjét válassza matinénak. A leselejtezett, már eredetileg is gagyi játékok látványa ugyanis - hasonlóan a kihajított, lecsupaszított karácsonyfákéhoz - mélységesen lehangoló, pláne ha egy amúgy is elhanyagolt, lepukkant és fakó paadlásra ...
Texasi pillecukros szendvics
Különös film a St. Nick. Rendezője, az elsőfilmes David Lowery két testvér magányos kóborlásáról készített szótlan, költői road movie-t. A gyerekek önjelölt hajléktalanok és önjelölt hippik. Nem tudjuk, mióta és miért vannak úton, sokáig azt sem tudjuk, volt-e valahol otthonuk. Kukáznak, lopnak, egy batyu, egy hegedűtok és egy faládika minden ingóságuk. Mintha egy világégés után építenének maguknak új, varázslatos birodalmat. Megható az önmagukra utaltságuk, a körülmények okozta koravénségük. De hiába várjuk, hogy kiderüljön a múltbéli rejtély, miért vándorol a texasi vadonban a két kicsi. Nincs háttértörténet, csak a történet van. ...
Az ártatlanság korának vége
Az Egy lányról egyszerűen imádnivaló film: kedves, könnyed és mégis bekúszik a bőrünk alá. Anglománoknak és tinilányoknak kötelező!
Összelopott pillanatok
Eléonore egy igazán különleges lány, emellett utcai tolvaj New Yorkban. A Köszönöm, hogy kirabolt! az ő életének néhány epizódját meséli el, ahogy a városi forgatagban bóklászva néha elcsen kisebb-nagyobb dolgokat, szőlőszemektől kezdve egészen egy autóig. Hogy miért? Konkrét válaszra senki se számítson. A történet nem egy komplett sztorit mesél el, inkább életképek láncolata, amelyeket a rafinált lopások kötnek össze. Ezek is inkább gyerekes csínynek tűnnek. Azt a célt szolgálják, hogy kicsit felpezsdítsék ennek a vidámságra és izgalomra vágyó, folyton úton lévő lánynak az életét. Karaktere annyira elragadó és bohókás, hogy elviszii ...
Gusztustalan, gyenge poén
Olcsó, de őszinte húzás lett volna, ha a "Szabadíts meg minket Ole Bornedaltól!" címet adom ennek a kis írásnak. A Szabadíts meg minket a gonosztól! ugyanis kellemetlen film, és abból sem az a fajta, amelyik nézőkínzás útján jut el oda, hogy szembesít minket az igazsággal, hanem az, amelyik egyáltalán nem éri meg a belefektetett energiát, mert rossz nézni és nem lyukad ki sehova. Ízlés kérdése, hogy a film erősen stilizált képi világa bejön-e az embernek, de a majdnem fekete-fehérre fakított képek és a filmet benépesítő rozzant figurákat még groteszkebbnek mutató kameraállások, ha mesterkéltek is, legalább valamelyest érdekesek. Lassse ...
Drogos anyának lenni, hej, be jó!
Ha egy film lényegesen hosszabbnak érződik, mint amilyen, rögtön tudni, hogy valami nem stimmel. Francois Ozon Menedék című filmjét a vetítés végén úgy két órásra tippeltem, aztán nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy mindössze 88 perc volt a játékidő. Pedig egy ideig egészen jól alakultak a dolgok. A film alaphelyzetének hangulati megágyazása tökéletes: éjszakai fények Párizsban, nagypolgári lakás két fiatallal, akik szeretik egymást és szeretik a heroint. Nem tudjuk, mit keresnek itt, de kíváncsiak vagyunk. Aztán a lány (Isabelle Carré) arra tér magához a kómából, hogy szerelme (Melvil Poupaud) meghalt, ő pedig terhes. Itt egy pilllanatra ...
Az őrület határán
Komor színek, sáros tájak, széteső falak jellemzik egy összeomlott nő lelki világát Ester Rots A bőrön is áthatol című filmjében. Marieke Amszterdamban él, és próbálja túltenni magát egy szakításon, amikor egy pizzafutár erőszakos támadásának áldozata lesz. A történet érdekes, és aktualitása is van, hiszen a nőket célzó agresszió és annak feldolgozása manapság sokakat érintő és érdeklő probléma. A film főszereplője nem tud ezzel egyedül megbirkózni. Tehetetlen dühében megvesz egy lepukkant házat távolabb a várostól, és ott igyekszik megtalálni a békéjét. Egyedül vág bele a felújításba, de kiderül, hogy nem elég felszedni a padlószőnnyeget, ...
Jól bevált recept távol-keleti módra
Egy rejtélyes öngyilkossággal, néhány furcsa és összefüggéstelennek tűnő eseménnyel indul A szerelem és halál egyenlete. A főcím és a bevezető képkockák már előre sugallják a távol-keleti thrillerek jellegzetes filozofikus világát, amely általában ötvöződik a keményebb, akciódúsabb jelenetekkel. Az első negyedóra olyan pörgős, hogy emiatt egy meglepő és izgalmas történetre számítunk. Egy taxisofőr lány (aki a film elejétől a végéig lebilincseli a tekintetünket) négy éve megszállottan keresi eltűnt barátját. Folyton róla beszél utasainak, a képét mutogatja, hátha végre valaki felismeri. Egy szép napon két ütődött pasas száll be hozzáá, ...
Elmónikázott show - a Czukor Show kritikája
Dömötör Tamás személyes médiakritikai penzumát egyedi formában, Füst Milán Boldogtalanok című művének visszabulvárosításával, egy fiktív kereskedelmi televízió képzeletbeli kibeszélőshow-jába illesztésével abszolválta. De hiába villantja fel a Czukor Show a cinikus médiamunkásokkal teli, profi módon köznép-alázó gépezetét, és hiába pompázik Árpa Attila teljes fényében a kitalált médiaparadicsom egén, a film csak egy vászonra nagyított tévéműsorrá laposodott, ügyesen bekeretezett látleletként végzi.
A vámpírlét elviselhetetlen könnyűsége
A Daybreakers című film maximálisan teljesíti az elvárásokat, amiket egy vámpír-thrillerrel szemben támasztok - legyen izgalmas és látványos -, és szerencsére nem is tetszeleg olyan színben, mintha egy jó kis ijesztgetésnél többre volna hivatott. A film egy amerikai nagyvárosban játszódik egy olyan közeljövőben (2019-ben), ami furcsa módon drasztikusan máshogy fest, mint a jelen, de erre van egy frappáns magyarázata: mivel 2009-ben a Föld népességének nagy része vámpírrá változott, a városépítészeknek alaposan át kellett formálniuk a köz- és lakótereket. Erős hangulatú hideg, fémes kékekben és szürkékben játszik ez a jövő, persze, hhiszen ...
Egy nagyon rossz film rövid kritikája
Gerard Butler és Jennifer Aniston az Exférj újratöltve című filmben Lehetne az Exférj újratöltve (The Bounty Hunter) című filmről rendes, több bekezdéses kritikát írni, de teljesen felesleges. Ez egy olyan darab, ami már dühöt sem generál; a csalódottság okafogyott, hiszen miért érezne csalódottságot az ember egy olyan film miatt, amitől nem is várt semmit. Jennifer Aniston újabb filmje, amiben azt hiszi, ő is, meg a rendezője is, hogy elég sitcom-grimaszokat vágni és kifújni a haját az arcából ahhoz, hogy színésznőnek nézzük. A legnagyobb bűnös mégsem a mérsékelten tehetséges színésznő és a hakni-gagyi rendezője, hanem a forgaatókönyvíró, ...
Ölni és ölelni
A Testvérek gyomorba markoló dráma, ami az amerikanizálás során nem veszítette el az erejét. Csak a főszereplők lettek szebbek.
Így háborúztok ti
A Kecskebűvölőkben nincs is sok kecske, van viszont iraki háború, sivatagiasan lebarnult és tökéletesen hibbant George Clooney, konstans berezelt Ewan McGregor, aki már elfelejtette, hogy mi az a jedi, ellenszenvesen hetyke Kevin Spacey, és mackó-testével a réten spirituálisan repkedő guru, Jeff Bridges. A társadalmilag elkötelezett, ám kellően vicces és tehetséges alkotógárda kíméletlen gúnnyal terjeszti az ismeretet, és a harciaskodó hacacáré abszurditását.
Csodás vadulás
Az Ahol a vadak várnak gyönyörű mese, ami szőrmókjaival lenyűgözi a kicsiket és elvarázsolja a nagyokat. Spike Jonze bebizonyítja, hogy érdemes nem felnőni.
Mad Max a nyugdíjkorhatáron
Csigalassú, kiszámítható thrillerrel tér vissza Mel Gibson a színészethez. A sötétség határán (Edge of Darkness) hiába volt huszonöt éve izgalmas tévésorozat, a mozifilm nem sikerült.
A kis cigarettasodró lány és a perverzek könyvtára
A Bibliotheque Pascal mágikus film, amelyben Hajdu Szabolcs és két barna lány bűbája, határtalan fantáziája és álmainak gyógyító ereje átrajzolja a kegyetlen valóságot, leszámol a gonosz bohóccal, és láthatóvá teszi a mozi varázslatát.
Fejetlen apa-dömping
Itt az újabb magyar romantikus vígjáték: az Igazából apa teljes gőzzel beveti a jól ismert sablonokat, egy ideig zsonglőrködik velük, aztán hagyja az egészet és inkább belefullad Kapócs Zsóka dekoltázsába. De Scherer Péter legalább elpoénkodhat azon, hogy mennyire dübörög a magyar gazdaság.
Kibelez és ébren tart a mutáns űrfilm
A Pandorum német-amerikai sci-fi horror elemekkel, ami semmi újat nem ad hozzá a műfajhoz, de nem is követ el hatalmas hibát. Ben Foster megint remek, de megint hiába, mert a német rendező nem mer elmenni a jófajta űrhajós érzelmeskedés irányába, és így nem is tudja igazán megmozgatni a nézőt.
Peter Jackson komfortzónája
A Komfortos mennyországban a főszerep nem a színészeké, hanem a látványé, ami néha giccses is. Peter Jackson filmje mégis működik.
Menetel a panelszutyok
Andrea Arnold, aki néhány éve Oscart kapott az egyik kisfilmjéért, most ezer rétegből összetapasztott, lírai filmet csinált az essexi lakótelepről és egy tizenöt éves, lepattant kiscsajról, aki azt hiszi, egyszer táncos lesz belőle. Remek színészek, szívszorító képek, életszerű, túlkapásoktól mentes sztori. Akvárium-kritika.
Jófajta tébolyda
A Viharsziget mesterien kifundált szemfényvesztés, sötét és cseles játék egy megtépázott lelkű, kétségbeesetten loholó szélmalomharcossal. Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio csavaros thrillere hosszan és okosan szórakozik velünk, végül csúnyán becsap, és mindezt még élvezzük is.
Tim Burton hagyta magát kiherélni
A Burton-féle Alice Csodaországban keserű csalódást fog okozni mind az eredeti mese, mind Tim Burton rajongóinak. A rendező kibelezi Lewis Carroll csodálatos világát, és egy bénán összetákolt fantasy-forgatókönyvből próbál 3D-s látványparádét kicsiholni.
Tökös csajnak áll a világ
A Hajrá, Bliss! (Whip It) talán az év legjókedvűbb filmje, ami veszélyesen rövid szoknyában görkorizó, tökös csajok segítségével mondja ki az alapigazságot, hogy csakis azt csináld az életben, amit szeretsz.
Vadul rázkódó keblek a kefírdoboz árnyékában - a Szinglik éjszakája kritikája
Sablonos, bárgyú, sok szponzoros egri vígjátékot gyártott le Sas Tamás. A Szinglik éjszakája csak azt veszi át az amerikai mintából, amitől garantáltan rossz film lesz belőle. Egyáltalán nem romantikus magyar vígjáték, előnytelenül fényképezett, peches színésznőkkel.
Jeges iszonyat a faluban
Michael Haneke A fehér szalag című legújabb filmjében is az emberi lélek sötét oldalán tesz ijesztő sétát, csak a jelmezeket száz évvel ezelőtt szabták. Bármennyire iszonytató a sok rejtelmes jelenet, a végén nem sikerül a korábbi filmek bravúrja. Kritika.
George Clooneynak is fáj a magány
Az Egek ura egy fájdalmasan vicces, de alapvetően humánus vígjáték a gazdasági válságról és arról, hogy egyedül lenni szar. Még akkor is, ha az ember úgy néz ki, mint George Clooney. Kritika. (Ha te is annyit repkedsz, mint Clooney a filmben, a cikk végén szuper utazóholmikat is nyerhetsz.)
Sisakzuhany, lángoló pálmafák
Kathryn Bigelow már eddig is leforgatott egy-két kőkemény, tömény adrelin-drámát, de A bombák földjén-nel most valami olyat rakott a vászonra, amit kevesen tudnának utánacsinálni.
Drágám, fogadjunk örökbe egy kurvát!
A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetített Welcome to the Rileys című filmet Ridley Scott fia, Jake rendezte, a producerek között ott van az apuka és annak öccse (Tony Scott), valamint Steve Zaillian, aki többek között a Schindler listája forgatókönyvét jegyzi. A főszerepeket James Gandolfini, Kristen Stewart és Melissa Leo játssza. Azért soroltam fel ezt a sok nevet, mert hangsúlyozni szeretném, hogy egy csomó olyan ember dolgozott ezen a filmen, akik láttak, írtak, rendeztek már számos jó filmet vagy legalább játszottak már jó filmben, és csodálkozom, hogy egyiküknek sem jutott eszébe felkiáltani, hogy gyerekek, ebben ...
A művészet egy vicc
Dokumentumfilm egy meghiúsult dokumentumfilmről, amelynek a világ legmenőbb graffitiseiről kellett volna szólnia, végül az őket követő mániákus kamerást mutatja be, aki egy nap alatt lett világhírű művész. Az Exit Through The Gift Shop alkotója, az illékony street art-király, Banksy végül hivatalosan nem tette tiszteletét a berlini filmfesztiválon, de szelleme annál inkább kísértett.
A rocksztár bekakilt, és akkor mi van?
A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetítették az Ian Dury brit rocksztár életéről szóló Sex & Drugs & Rock and Roll-t. A rendező Mat Whitecross korábban Michael Winterbottom mellett dolgozott (Guantanamo, The Shock Doctrine), tehát mondhatjuk, hogy jó viszonyt ápol azzal az emberrel, aki minden idők legjobb zenei témájú életrajzi filmjét csinálta. Ezt jó előjelnek tekintettem, de tíz perc után egyértelműen látszott, hogy a Sex & Drugs & Rock and Roll messze nem abban a ligában játszik, mint a Nonstop partiarcok. Nagy kár, mert Andy Serkis pontosan olyan tökéletesen játssza el Dury-t, amennyire csak lehet, a korrajz is hitteles, ...
Néha Leonardo DiCapriónak sem könnyű
A 60. berlini filmfesztiválon elsőként Martin Scorsese Viharsziget (Shutter Island) című új alkotását láttam, amelyet versenyen kívül vetítettek le szombat délben. Scorsese majd' ötvenéves filmrendezői karrierje alatt olyan elképesztő mennyiségű mesterségbeli tudást halmozott fel, hogy talán nem is lett volna fair, ha benevezi a filmjét versenyprogramba. Lehet, hogy nem fogják majd a nagy Scorsese-filmek között emlegetni ezt a bestseller-regény alapján készült csavaros thrillert, de olyan zavarba ejtő profizmussal van összerakva, hogy igazságtalanság lenne ujjgyakorlatnak nevezni. Viharsziget | Mark Ruffalo és Leonardo DiiCaprio ...
Ha a nő nem engedelmeskedik
Feo Aladag, a Die Fremde (Az idegen) rendezője kb. ott vette fel a fonalat, ahol Fatih Akin, a Fallal szemben című film végén letette: Sibel Kekilli török származású német színésznő ismét egy hányattatott sorsú török származású német nőt játszik, aki megint menekül, ezúttal Isztambulból vissza Berlinbe. Aladag filmje természetesen nem a Fallal szemben folytatása, de akár az is lehetne, annyira hasonló témákat jár körül. Isztambul külvárosában kezdődik a történet, Kekilli egy Umay nevű 25 éves családanyát alakít, aki boldogtalan házasságban él férjével, Kemallal és annak családjával. Férje engedelmességre kényszeríti, megalázza ((veri ...
Sakk három bábuval
A Köntörfalakban nem is annyira a csavaros sztori közepén trónoló titok az érdekes, hanem azok az apró finomságok, amiktől összetéveszthetetlen, varázslatos hangulatot kapott az egész film.
Michael Moore újabb bolondos blöffje
Michael Moore megint csinált egy felszínes, ide-odacsapongó, valóságot nyomokban tartalmazó, úgynevezett dokumentumfilmet. Két órát kell várnunk a megoldásra, hogy mit is kínál a rendező a kapitalizmus helyett. És az is nagy baromság.
Musical székrekedéssel
Aki kíváncsi arra, milyen Daniel Day-Lewis arca, ha két órán keresztül egy zabszemet szorongat a fenekében, az nézze meg a Kilencet. Aki ennél tartalmasabb szórakozásra vágyik, az viszont válasszon másik filmet!
Néma, elcseszett vágyakozás
Pacskovszky József finom, érzékeny, érzelmes filmet csinált egy néma (vagy inkább beszélni nem akaró) fiatal lányról, aki házvezetőnőnek költözik egy negyvenes, jómódú, idegroncs házaspárhoz Szentendrére. A vágyakozás napjai-ban a tágranyílt szemű Anna (Schefcsik Orsolya) és a beszédkényszeres, láncdohányos, bánatát random szexbe fojtó szépasszony, Angéla (Catherine Wilkening) kettőse a központi vonal. Innen, ebből a különleges, dinamikus viszonyból indul a történet többi szála és feltűnik a többi szereplő: Angéla férje (László Zsolt), a menő szemsebész, lovásznak áll, hogy az istállót pucolva rendezgesse át magában az élet súlyát, ...
Pisilésért pontlevonás
Ha esetleg akad még olyan csacsi kerek e világon, aki a hétvégi céges csapatépítéseket valamiféle svédasztalos, wellness, fitness-es relaxációként, esetleg egy jól megérdemelt két napos alkoholizálásként képzeli el, azt a Team Building végérvényesen helyre teszi. Almási Réka első nagyjátékfilmjében alaposan körbejárja és nevetve-sírós szituációk tömkelegén keresztül többszörösen megerősíti, hogy ezek a luxusbörtönökben levezényelt bohóckodások, ahol a felnőtt emberekből színes labdák és lufik után rohangászó hülyegyerekeket csinálnak, egyes egyedül a cég érdekeit szolgálják. A Team Building pont ennyi, meg egy bambi. Team Building || ...
Thriller takaréklángon
Pejó Róbert a Dallas Pashamende óta német tévéfilmeket rendezett, és ez látszik is a Látogatás-on: a gyerekgyilkossággal megspékelt Fertő tavi húsvét hétvégét profin vezényeli le, de a négy főhős közt fel-felparázsló feszültség és a kicsiny holttestek után kutató helikopter zaja koránt sem spannol fel minket, mindez csak finoman, a háttérben duruzsol, nehogy megzavarja a vasárnap délutáni sziesztánkat. Ursina Lardi, Merab Ninidze, Gryllus Dorka és Andreas Lust a Látogatás-ban Thomas (Merab Ninidze) és Sonja (Gryllus Dorka) tó fölé épült, csodás lakába vendégségbe érkezik Thomas két régi barátja, Heinrich (Andreas Lustt) ...
Mesebeli kurválkodás
Hajdu Szabolcs már megint egy szépet mesélt nekünk. Szépet és nagyot: a Bibliotheque Pascal Romániától Liverpoolig, egyéjszakás kalandtól gyámügyig, bohém vándoréletmódtól lélekgyilkos prostitúcióig sok mindent felölel. Mindez Monával (Török-Illyés Orsolya) történik meg - vagy hát legalábbis ő így meséli. A rendező saját képzelete gazdagságát védekező reakciónak tulajdonítja a rémesen lehangoló debreceni panellel szemben, ahol felnőtt, ami elegánsan leegyszerűsítő magyarázat, de számunkra nem is ez a lényeg, hanem, hogy úgy tudja filmre vinni a fantáziáit, hogy azok nem csak szemet gyönyörködtetőek, hanem valahol mélyen rezonálnak ssaját ...
Mert övék a hatalom
Dömötör Tamás első filmjében a színház közegében mártózott meg, a másodikban a kereskedelmi tévék világában. Ennyit elég is tudni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: a második filmje csak felszínesebb és unalmasabb lehet. A Czukor Show nem az első film a palettán, ami azt bizonyítja, hogy a média cinizmusán méltatlankodni nem elég téma egy filmhez. Ez így, a maga általánosságában biztosan kevés, de az is lehet, hogy a kereskedelmi média, mint egy történet főszereplője túlságosan sekélyes ahhoz, hogy másfél órán át boncolgassuk. Mert tudniillik nincsenek mélyebb rétegei. És így gyakorlatilag nem szükséges moziba menni, elég ülni a tévé ellőtt ...