kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Könnyed, vidám öldöklés
Az átlag-tiniből szuperhős lesz, szigorúan önerőből. Aaron Johnson remek a szorongós, idealista gimnazista szerepében, aki egymagában próbálja megfékezni a rosszfiúkat. Matthew Vaughn a HA/VER-rel lendületes, szigorúan korhatáros szuperhős-filmet forgatott, ahol hiába igyekszik a szimpatikus főhős, egy tizenegy éves kiscsaj a legvérszomjasabb.
Jennifer Lopez testi funkcióinak számbavétele
Az ízlés és a sztárábrázolás határainak tágítása a romantikus komédia műfajában. Csoportterápia egyedülálló, de büszke anyáknak, akik közül némelyikre a tökéletes társ is rátalál. Az Ilyen a formám című vígjáték durva humorral és Jennifer Lopez fenekével operál.
Sandra Bullock keménykedik az Oscarért
A megtévesztő magyar cím ellenére A szív bajnokai nem egy romantikus vígjáték, hanem egy életrajzi dráma és egyben igaz történet egy híres amerikai focistáról, Michael Oherről. Az ő sorsának mesébe illő fordulatáról szól a film, amely kétségkívül megtestesíti az amerikai álmot, de mégsem annyira túlzó és émelyítő, mint azt a zsákszámra gyártott hollywoodi produkcióktól megszoktuk. Sandra Bullock filmje kasszát robbantott hazájában, a színésznő alakítását Oscar-díjjal jutalmazták, hozzánk mégis a mozikat kihagyva egyből DVD-n érkezett meg.
"Vegyük át a bankok irányítását!" - interjú Susan George globalizációkritikussal
Folyamatos globális civil kontrollra és a pénzügyi piacok szigorú szabályozására van szükség ahhoz, hogy a globalizációt irányító pénzügyi szektor ne tehesse azt, amit akar - állítja Susan George, Párizsban élő amerikai politikatudós, az ATTAC tiszteletbeli elnöke, aki szerint nincs baj a klasszikus liberalizmus értékeivel, de a kapitalizmust szigorú szabályok közé kell szorítani. A globális társadalmi igazságért harcoló aktivista úgy véli: a bankokat közösségivé kell tenni, és az Orbán-féle magyar bankadó is jó kezdeményezés, ha az emberekre költik.
Hamupipőke gyilkosost játszik
Pejó Róbert második nagyjátékfilmjét Thomas Glavinic Der Kameramörder című krimi regénye alapján forgatta, és megosztva elnyerte vele az idei Filmszemle legjobb rendezőjének járó díjat. A Látogatásban van ugyan kamerás gyilkos, időlegesen elszabadult indulatok, Gryllus Dorka és csodaszép díszletház, de nincs feszültség, hiányzik a borzongás, és felszínesek a karakterek.
Én bizony ettől nem álmodok rosszat
Az új Rémálom az Elm utcában nagyon buta film. Sokkal butább, mint 1984-es, Wes Craven-féle elődje volt. Pedig a szándék pont ellentétes lehetett: míg az eredeti filmben néhány mondattal letudják a jó megjelenésű tiniket álmukban gyilkoló Freddy Krueger háttérsztorijának elmagyarázását, az idei eresztésben a két legtovább talpon maradó tini (Rooney Mara és Kyle Gallner) hosszan nyomoz Freddy múltja után. Ez fokozhatná a parát, de sajnos Samuel Bayer rendezőnek (akinek ez az első nagyjátékfilmje, eddig videoklipeket csinált) fogalma sincs róla, hogyan kell feszültséget teremteni. Katie Cassidy, Thomas Dekker és Rooney Mara a filmben ...
Akcióban az igazság
A Zöld zónában Paul Greengrass kiváló akciófilmet gyúrt össze egy bombasztikus, minden finomságot és agyat nélkülöző politikai thrillerrel. Vagy fordítva. Matt Damon rettenthetetlen amerikai hőst játszik, de a fiktív Jason Bourne-t jobban elhittem neki, mint ezt a túlpolitizált, megalkuvást nem ismerő katonaembert.
Ó, mondd, te kit választanál?
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=AUxWb58DI0tj6ukE Ez a legtöbbünk számára ismeretlen és ezért izgalmas világ nagyon erős alaptéma, de önmagában fabatkát sem érne, a film attól lesz lendületes és megkapó, hogy Pigniczky és alkotótársai nagyon értenek a meséléshez. Pontosan tudják, hol kell elvágni egy-egy személyes sztori szálát ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődésünket, sőt, úgy lépjünk át a következő jelenetbe, hogy szívünk szerint még néznénk az előzőt, tudják, hogy a rockoperát próbáló, kedvesen bénázó felnőttek közül egy adott pillanatban melyikük arcára érdemes ráközelíteni, és tudják, hogyan kell egyensúlyban tartani a múltaat ...
Szeretet, béke, rögbi
A héten jelent meg DVD-n Clint Eastwood 2009-ben készült történelmi-sport filmje, az Invictus - A legyőzhetetlen, amelyet a hazai közönség furcsa módon nem láthatott a mozikban. A dráma Nelson Mandela elnök (Morgan Freeman) és a Dél-afrikai Köztársaság rögbicsapata által 1995-ben elnyert világbajnoki arany történetét tárja fel, a rendezőre jellemző humanista világszemlélettel átitatva.
Szex és New York 2: A múmia visszatér
A Szex és New York 2-ben emelik a tétet: ez a film ízléstelenebb, vontatottabb, unalmasabb és értelmetlenebb, mint a két évvel ezelőtti első film. Sarah Jessica Parker múmiája pedig könyörtelenül bosszút áll a tizenhat év feletti nézőkön.
Szelíden tükröződő sorsok
Mundruczó Kornél 2008-ban a Deltával vett részt a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában, idén a Szelíd teremtés - A Frankenstein-tervvel versenyez, amelynek legelső vetítését ma este tartották a nemzetközi sajtó képviselői számára. A Mary Shelley Frankensteinje által ihletett film thriller, de amolyan Mundruczó-módra: az identitás és felelősség kérdéseit feszegető történetet súlyos sorsokat viselő arcokba kódolta a rendező.
Izmos kis semmiség
A Perzsia hercege - Az idő homokjában egy homokszemnyi egyediséget sem lehet felfedezni, de a filmet olyan ügyesen lopkodták össze ezer helyről, hogy végül egészen élvezhető lett.
Az ügynök is ember
Az utóbbi pár évben már nagyjából lemondtunk Doug Limanről, akinek a pályája egy ideig ígéretesen alakult (Bárbarátok, Nyomás!, A Bourne-rejtély), de aztán sajnos a Mr. és Mrs. Smith és a Hipervándor irányába tért ki. A cannes-i versenyprogramban bemutatott Fair Game című új filmje ugyan nem több egy jól sikerült thrillernél, de az idei felhozatal mellett és Limantől egy jól sikerült thrillernek már nagyon örülünk. Naomi Watts a cannes-i sajtótájékoztató előtt A film egy megtörtént, közelmúltbeli esetet dolgoz fel: a CIA-ügynök Valerie Plame (Naomi Watts) 2003-as leleplezését az amerikai sajtóban, amire bosszúból került sor, miután ...
Javier Bardem vállára veszi a világ baját
A Bábel után újra Cannes-ban versenyez a mexikói Alejandro González Inárritu, de a Biutiful nem a szociálisan érzékeny rendező, hanem briliáns főszereplője, Javier Bardem miatt érdemes figyelmünkre.
Egy évvel közelebb a sírhoz
Amikor Mike Leigh tavalyelőtt a Hajrá boldogság!-gal versenyzett a Berlinalén, kicsit olyan hatást keltett, mintha a paraolimpián indult volna egy nem fogyatékos versenyző is. Nem gondoltam volna, hogy valaha hasonló benyomásom lesz Cannes-ban is, de az idei verseny annyira gyengének bizonyul, hogy eddig Mike Leigh Another Year-jén kívül egy film sem volt, ami szerintem szóba jöhet Arany Pálma-ügyileg - ráadásul most már lecsengőben van a fesztivál. Ruth Sheen és Jim Broadbent az Another Year című filmben Ahogy Leigh filmjei általában, az Another Year is fog néhány egymáshoz közelálló embert, olyan közel megy hozzájuk, hogy minden aapró ...
Hülyére vettek minket Cannes-ban - filmkritika
A cannes-i filmfesztivál versenyprogramját sokszor kritizálják azért, mert bizonyos rendezőknek bérelt helyük van a programban, és ha valakit például Ken Loachnak vagy Gus Van Santnek hívnak, akkor gyakorlatilag automatikusan indul az Arany Pálmáért, bármilyen gyengén is sikerült a filmje. A morgás emiatt talán még sose volt olyan jogos, mint idén: Cannes kedvencei közül kettő, Kitano Takeshi és Abbas Kiarostami két egymást követő napon borzolta a kedélyeket botrányosan gyenge versenyfilmjével. Jelenet az Outrage című filmből Kitano Outrage című jakuzafilmje nem is annyira rossz, mint felesleges. Cselekménye gyakorllatilag ...
Utazás a hájredők mögé
Kocsis Ágnes 2006-ban erős első nagyjátékfilmjével, a Friss levegő-vel szerepelt a cannes-i Kritikusok Hetén, második filmjével, a Pál Adrienn-nel előrelépett a hivatalos program Un Certain Regard-szekciójába. Okkal: a Pál Adrienn egy nagyon magabiztos, nagyon pontos film, ami ugyan bizonyos pontjain elmegy a szélső határáig annak, amit szerintem egy rendező még kérhet a nézőitől energiabefektetésben, de végül nem marad adósunk, meghálálja mind a 2 és egynegyed órát, amit beleadunk az életünkből. Gábor Éva a Pál Adrienn című filmben A film főhőse egy egykori szépségének nyomait nyilvánvalóan az arcán viselő, de ma zsírpárnák mögé reejtett, ...
Woody Allennek hiányzik a csajozás
Woody Allen friss és fiatalos. Ezt ma már kétszer állapítottam meg magamban: amikor kora reggel megnéztem a csurig telt Lumiere-teremben You Will Meet a Tall Dark Stranger (Találkozni fogsz egy magas, sötéthajú idegennel) című új filmjét, és a vetítést követő sajtótájékoztatón. Woody tekintete ugyan fáradtnak tűnt, de olyan poénokkal rukkolt elő, amiket inkább humoros írásaiban szokott csillogtatni, nem élőszóban. Woody Allen és Naomi Watts a cannes-i sajtótájékoztatón Amikor még csak ezt a kis jelenetet ismertem a filmből, feltételeztem, hogy a címbeli magas, sötéthajú idegen Antonio Banderas lesz, aki Naomi Watts ffigurájának ...
Már a mohóság sem a régi
A Tőzsdecápák: A pénz nem alszik egyik jelenetében Gordon Gekko (Michael Douglas) kioktatja Jacobot (Shia LaBeouf), az idealista brókert: "nem a pénz a lényeg, hanem a játszma". Jó lett volna, ha Oliver Stone is szem előtt tartja legendás teremtménye szavait a forgatás közben, akkor talán nem lenne olyan agyzsibbasztóan unalmas végigülni a több mint két órás filmet. Abszolút találónak tűnt, hogy Gordon Gekko a gazdasági világválság közepén térjen vissza új trükkjeivel, és az előzetesben is látható vicces nyitójelenet után máris 2008-ban találjuk magunkat, a válság előszobájában. Ahogy azonban telnek a percek, egyre nyilvánvalóbbá váálik, ...
Koreai szexrabszolgát tessék!
Sok szempontból különleges az idei cannes-i versenyprogram, hiszen a várt nagy nevek többsége nem készült el művével, utólag betaszigált szerzői filmekkel sem lett meg a szokásos 20 versenyfilm és szokatlanul még folytatást (Csalóka napfény 2), illetve remake-et (The Housemaid) is tartalmaz az idei fő szekció. A dél-koreai Im Sang-Soo új variációját Kim Ki-young mesterművére persze nem a hagyományos lélekölő remake-ek egyikeként kell elképzelni; egyes kritikák szerint új szereplők bevezetésével még javított is az alapanyagon. A címszereplő cselédlány egy dúsgazdag koreai családhoz kerül kiszolgálni a gyönyörű kilenchónapos terhes assszonyt, ...
Hálózsákos Frodó Londonba megy
Ezek a mai fiatalok londoni underground-kocsmákban pernahajderkednek és alkalom adtán azt üvöltik, hogy Hot monkey, hot ass!, másnapra meg jól elfelejtenek mindent. Vagy épp folyton nagyon szerelmesek, és amikor mégsem, akkor mérhetetlenül szomorúak. Alexis Dos Santos olyan eredeti és érzékletes módon ábrázolja szereplőit és a világot amelyben szédelegnek, hogy a Bevetetlen ágyak azok számára is tökéletesen átélhető, akik már rég elmúltak húszévesek és fogalmuk sincs róla, hogy mi az indie-pop.
A románok jobban csinálják
Az utóbbi időben már elkezdtem várni, hogy mikor fogok ráunni a román filmekre. Hiába zseniális, amit jobb kifejezés híján román új hullámnak neveznek, annyira hasonlítanak egymásra ezek a dokumentarista, kíméletlenül valós filmek, hogy feltételezem, az x-edik után nem akarok majd többet nézni belőlük, mert kevés izgalmat rejt úgy beülni egy filmre, hogy az ember pontosan tudja, mit fog kapni. Miközben ma a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában bemutatott Marti, dupa craciun (Kedd, karácsony után) című filmet néztem, úgy félidőnél egy kicsit azt hittem, most jött el a csömör pillanata. Mimi Branescu, Mirela Oprisor éés ...
Miből lesz az erdei zsivány?
Ridley Scott lendületes, jó ritmusú, klasszikus történelmi kalandfilmet kanyarintott a Robin Hood-legenda elé, és leforgatta a csuklyás hős eredettörténetét. Ki volt ez a rejtélyes, zöldruhás íjász, aki angol nemzeti legendává nőtte ki magát? Russell Crowe, mint mindig, szuper.
Bocs, kislányok
Bocs, kislányok, de rég láttam ilyen rossz romantikus filmet. Vagy ilyen rossz forgatókönyvet. "Éld át a pillanatot" - szólít fel az Emlékezz rám plakátja, miközben a bajsza alatt somolyogva majdnem két órát elvesz az ember életéből. Szentimentális zene, hatásvadász közelik, ezerszer hallott klisémondatok. Robert Pattinson új filmjében Edward New Yorkba költözik, de ebben sincs köszönet.
Csak bohóckodik a Vasember
Az első Vasember-film azt a receptet próbálta követni, mint Christopher Nolan Batman-opusza: komoly színészekkel életre kelteni egy évtizedek óta formálódó képregényhőst. Amíg az első részben ez sikerült, a folytatás megbicsaklik, a történet elvész a mélyebben ki nem fejtett szálakban, helyette marad az akcióáradat és a poénkodás. Bár A Vasember 2 élvezhető film, Robert Downey Jr. frappáns alakítása ellenére sem múlja felül a képregényes eredetit.
A francia Chaplin fásult bosszúja
Jean-Pierre Jeunet bármit is csinál, most már az Amelie-hez fogják hasonlítani, ami nem fair, de érthető; az volt az ő "nagy dobása". Ha így nézzük, a legújabb film, a Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás nem túl nagy dobás. Ha úgy nézzük, mintha ez lenne az egyetlen Jeunet-film a világegyetemben, akkor sem az.
Kamuelvtársak parádéja
Nagyot dobott Mads Brügger, dán újságíró. Fogott két, koreai származású dán komikust, meg egy kamerát, és pofátlanul kiröhögtette a rezsimet, amit úgy hívnak, Észak-Korea. Kellett persze egy koncepció, egy vad, őrült, eredeti ötlet: legyen a két koreai-dán fiú a Vörös Kápolna nevű színházi társulat, akik kulturálisan elkötelezettek, ideológiailag szimpatizánsok, és egy előadás erejéig szeretnék megmutatni a koreai népnek barátságukat, amolyan kulturális csere és ismerkedés formájában. Elvtársilag. Útjukról szól A Vörös Kápolna című dokumentumfilm. Megérkezik tehát Simon a nagydarab, és Jacob a sérült cingár fickó Észak-Koreába, és kkezdetét ...
Fesztivál brit módra
Azt a véleményemet, miszerint a magyaroknál senki nem tud jobban fesztiválozni, nem tudta megváltoztatni még a híres All Tomorrow's Parties, angol alternatív fesztivál tizedik születésnapjára készült kép- és hangkavalkád sem, de azt azért elérték vele, hogy megkaphassák a ranglétra második fokát. A rendező Jonathan Cauoette az életörömöt és szabadságot sugárzó felvételek összeállításánál főképp az átütő hangzásra és a vágásra koncentrált. Ennek egyik elsődleges oka, hogy az alapanyag olyan archív felvételekből állt össze, amiket a rajongók, a zenészek és a szervezők különféle képhordozókra rögzítettek az évek során. Van itt minden aa ...
Akkor én most újraszülettem
Az Emlékeim nyomában főhőse Oyvind Aamot, a tágra nyílt szemű, raszta norvég meglepő természetességgel konstatálja, hogy valahol egy Kínában robogó vonaton huszonhét évének minden egyes pillanata maradéktalanul törlődött az emlékezetéből. Az elképzelhetetlenül furcsa élmény hatására akár kétségbe is eshetne, csak hát mindig akad valami sürgős felfedeznivaló, mert például ki hinné, hogy a jég nyáron elolvad, hogy mindenkinek van anyukája, és hogy Norvégia szép ország. Hihetetlenül izgalmas, ahogy Oyvind, helyzetéből adódóan, eleinte kissé tétován, de hatalmas kíváncsisággal rácsodálkozik a világra, és az újonnan szerzett tapasztaalatokat ...
Minden jó, ha a vége jó
Hogyan lehet feldolgozni, ha az ember egyedüliként túlél egy terrortámadást? - ezt a kérdést boncolgatja a Hét perc a mennyországban. A szüzsét és a narrációt tekintve azonban még sokkal több van benne, mint ahogy azt első látásra hinnénk, nem is beszélve a csodálatos, realista formanyelvi megoldásokról. A képzelet és valóság köré szőtt érzelemdús, pszichologizáló mesének az ötlete Omri Givon, izraeli rendező fejéből pattant ki egy újságcikk alapján. Galia egy buszt ért merénylet során elveszíti szerelmét, ő maga pedig súlyos égési sérüléseket szenved a testén. Görcsösen próbálja feldolgozni a helyzetet, és összeszedni magát, de pánnikrohamai ...
Fojtogató ambivalencia
Kifejezetten ellentétes érzelmeket vált ki a nézőből Maria (Isabelle Huppert), a White Material hősnője, amitől néhol bosszantó, néhol szívfacsaró lesz Claire Denis (korábbi filmje, a 35 pohár rum szintén ment a Titanicon) politikai témát is boncolgató drámája. Vagy thrillere. Ez a tisztázatlan kettősség az egész filmre jellemző. Egy megnevezetlen afrikai országban az ex-apósa kávéültetvényét vezeti ez a francia, fehér nő, aki minden energiáját a munkájába fektette, és képtelen róla tudomást venni, hogy a milícia ellen fellázadó helyiek már a családja életét fenyegetik. Többszöri figyelmeztetés után sem hajlandó feladni az ültetvénnyt ...
Kis családi finomságok
Az első mumblecore-filmnek tartott 2002-es Funny Ha Ha óta Andrew Bujalski huszonéves figurái épp annyit értek, amennyi hét év alatt elvárható. A Funny Ha Ha főhőse egy főiskoláról frissen kikerült lány volt, aki állást és pasit szeretett volna magának, a 2009-es Méhviasz pedig egy olyan lányról szól, akinek már van állása, sőt, saját vállalkozása, és már egy ügyvédjelölt expasit is fel tud mutatni. A film annyiban hamisítatlanul mumblecore, hogy a főszerepeket amatőrök játsszák, hogy biztosan nem került sokba, és, hogy igazából nincs drámai cselekménye, csak úgy belenézünk három fiatal néhány hétköznapjába, aztán útjukra eresztjük ...
Vízfejű bábuk a nagy európai szürkeségben
A nem túl távoli jövőben óriás metróhálózat köti össze Európa nagyvárosait, itt játszódik Metropia címen Tarik Saleh svéd rendező animációs filmje. Sci-fi noir, mondják a szerzők, és a tudományos-fantasztikus vonal mellé valóban rendesen pakoltak bele noir elemeket is. Magányos főhőst (Roger - Vincent Gallo hangja), csábító végzet asszonyát (Nina - Juliette Lewis hangja), misztikus hangulatot, szövevényes nyomozást, megfelelő sötétséget, a belső monológ kérdésen pedig még csavartak is egy picit. A Metropia képein igazi felvételek keverednek papírkivágás-animáció stílusú 2D technikával. Ezzel a szokatlan, izgalmas vizuális világgall ...
Kóbor tinik összegabalyodnak
Három, gyökereit és identitását kereső chilei tinédzser rendhagyó szentestéjét mutatja be Sebastian Lelio Navidad (Karácsony) című alkotása. Hasonló problémáik következtében erős érzelmi kötődés alakul ki közöttük, amit helyenként meglehetős műviséggel dolgoz fel ez az elsősorban a fiatalabb közönséget megcélzó film. Auróra és a barátja egy üres, jobb időket megélt házban töltenek el egy napot, ahol édes semmittevés helyett komolyabb beszélgetésekbe kezdenek. Éppen megpróbálják meghatározni a világról alkotott képüket, és boncolgatják egymás iránti érzelmeiket, mikor belebotlanak a kertben rejtőző Aliciába, aki sok mindenben hasonlíít ...
Szakadó eső, néma csend
Azoknak, akik nem bírják a lassan kibontakozó, drámai művészfilmeket semmiképp sem ajánlom a Látogató-t, ellentétben viszont azon lelkes mozirajongókkal, akik még Tarkovszkij kifejező képi világáért is odavannak, mindenképp. Nekik feltétlenül meg kell tanulniuk kiejteni a finn rendező, Jukka-Pekka Valkeapaa nevét. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal srác (1977-es születésű - a szerk.) ennyire kiforrott filmet hozott össze mindössze két rövidfilm után. Lehetne ugyan kritizálni a Tükör-ből tagadhatatlanul átvett motívumok miatt, de ezek eltörpülnek a varázslatos, sejtelmes hangulat mellett, amit megteremtett. A házat körülölelő ...
Teheráni vadmacskák
Ahogy az a Perzsa macskák-ból kiderül, az indie rock nagyon népszerű Iránban, legalábbis Teheránban, és azok, akik ott indie rockot szeretnének játszani, mindent meg is tesznek a zenéjükért. Mondjuk képesek lábujjhegyen, méla tehenek és vastag perzsaszőnyegek takarásában próbálni, illegalitásba vagy börtönbe vonulni, meghalni vagy örökre, menekültnek kivándorolni egy másik országba, ahol nem ütközik törvénybe a koncertezés. A Perzsa macskák, Bahman Ghobadi filmje ezekről a fiatalokról szól; partizánfilm az underground zenéről, a zenészekről és a lelkes producerekről. Nem játékfilm igazából; félig dokumentumfilm, félig videoklip-gyűjjtemény. ...
Mindenütt rossz, de a legrosszabb Budapesten
Nem olvastam Chico Buarque regényét, így nem tudom megítélni, a Budapest adaptációnak milyen, de az biztos, hogy filmnek erőtlen és egyéniség nélküli. Walter Carvalho filmje egy brazil bértollnokról (Leonardo Medeiros) szól, aki nem szereti a nőjét és utálja, hogy mások aratják le helyette a babérokat, ezért az évek során frusztrált farokká válik. Véletlenül megismerkedik Budapesttel és a csodás magyar nyelvvel, később pedig egy csodás magyar nővel, Kriskával is (Hámori Gabi), és ez örökre megváltoztatja az életét. Vagy mégsem. Lelövöm a poént: a brazíliai frusztrált farok Budapesten is csak frusztrált farok marad. Ettől még persze ...
Emberkísérletek sárga-kékben
Az Ésszerű megoldás két svéd jellegzetesség, a józan párbeszéd kultúrája és a lélektani kamaradráma meghökkentő elegye. Egy házasságtörés szerelmi négyszöge szolgáltatja a témát, s bár azt hihetnénk, hogy Bergmannal kezdődően a házastársi konfliktusokról már mindent elmondtak, amit lehet, a hűvös racionalitás burkába csomagolt szituáció felváltva fakasztja hangos nevetésre a nézőt vagy szorítja a gyomrát marokra. Miután Karin (Pernilla August) és Erland (Rolf Lassgard) rádöbben, hogy képtelen megfékezni a közöttük fellobbant szenvedélyt, bujkálás és hazudozás helyett ugyanis egy józan logikájú válságkezelési tervet választ. A két köözépkorú ...
Rejtélyes iráni tragédia hosszúhétvégén
Az Elly története banális mondatokból, átlagos pillanatokból bontja ki a tragédiát és egy mozdulattal szorítja rémült kaviccsá a szívünket. Asghar Farhadi író-rendező mesteri módon vezet be minket a mai iráni fiatalok-középkorúak, városi kisgyerekesek ezer szállal átszőtt, tradícióktól, kultúrától kötött világába. Modern mindennapokat mutat, de úgy, hogy kiragadja őket a modern mindennapokból és egy elhagyott, időtlen tengerpartra dobja őket, piknikezni. Házaspárok, gyerekek bolondoznak a kibérelt, romos villában és egy régi barátjuk, Ahmad (Shahab Hosseini), aki külföldről tér haza, hogy egy keserű válás után új asszonyt találjon mmagának. ...
Bob és Bobek nem lakik itt
A padláson, valódi cseh retro-bábfilm, kitűnő nosztalgiázási lehetőség a tévémaci-dizájn kedvelőinek, nyomott mintás pléh bögrékkel, plasztik orvosos táskával, otthonkás nagymamával és szintipoppal. Akinek esetleg ront a közérzetén, a dohos, poros, foszló bélésű, lepukkant babák gyülekezete, valamint a kihajított ócskavasak, és meredten bámuló üvegszemek sem hatnak üdítőleg rá, az ne Jirí Barta animációs filmjét válassza matinénak. A leselejtezett, már eredetileg is gagyi játékok látványa ugyanis - hasonlóan a kihajított, lecsupaszított karácsonyfákéhoz - mélységesen lehangoló, pláne ha egy amúgy is elhanyagolt, lepukkant és fakó paadlásra ...
Úgy szeretlek, elengedlek
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=SYG0fERl6hONPULf A film minden ereje, az érzelmek és érzetek pontos, türelmes ábrázolásában rejlik. A hangulatteremtés, egy a zuhogó esőben csatakosra ázást követő, külvárosi kricsmiben fülledten táncikáló jelenetben tetőzik. A nézőtérig párolog a nedves, parfümös bőr illata, és Noéval együtt tapintjuk a puha, pihés női tarkót. Kár, hogy az áthatolhatatlan és láthatatlan védőburok, amelyet a rendezőnő a szereplői köré szőtt, legtöbbször kizárja a nézőket is, és inkább tartja végsőkig tiszteletben a téma adta lassúságot, mint a befogadók tűrőképességet. Így aztán a 35 pohár rum, mély bölcsessége ellenéére ...
Texasi pillecukros szendvics
Különös film a St. Nick. Rendezője, az elsőfilmes David Lowery két testvér magányos kóborlásáról készített szótlan, költői road movie-t. A gyerekek önjelölt hajléktalanok és önjelölt hippik. Nem tudjuk, mióta és miért vannak úton, sokáig azt sem tudjuk, volt-e valahol otthonuk. Kukáznak, lopnak, egy batyu, egy hegedűtok és egy faládika minden ingóságuk. Mintha egy világégés után építenének maguknak új, varázslatos birodalmat. Megható az önmagukra utaltságuk, a körülmények okozta koravénségük. De hiába várjuk, hogy kiderüljön a múltbéli rejtély, miért vándorol a texasi vadonban a két kicsi. Nincs háttértörténet, csak a történet van. ...
Összelopott pillanatok
Eléonore egy igazán különleges lány, emellett utcai tolvaj New Yorkban. A Köszönöm, hogy kirabolt! az ő életének néhány epizódját meséli el, ahogy a városi forgatagban bóklászva néha elcsen kisebb-nagyobb dolgokat, szőlőszemektől kezdve egészen egy autóig. Hogy miért? Konkrét válaszra senki se számítson. A történet nem egy komplett sztorit mesél el, inkább életképek láncolata, amelyeket a rafinált lopások kötnek össze. Ezek is inkább gyerekes csínynek tűnnek. Azt a célt szolgálják, hogy kicsit felpezsdítsék ennek a vidámságra és izgalomra vágyó, folyton úton lévő lánynak az életét. Karaktere annyira elragadó és bohókás, hogy elviszii ...
Az ártatlanság korának vége
Az Egy lányról egyszerűen imádnivaló film: kedves, könnyed és mégis bekúszik a bőrünk alá. Anglománoknak és tinilányoknak kötelező!
Gusztustalan, gyenge poén
Olcsó, de őszinte húzás lett volna, ha a "Szabadíts meg minket Ole Bornedaltól!" címet adom ennek a kis írásnak. A Szabadíts meg minket a gonosztól! ugyanis kellemetlen film, és abból sem az a fajta, amelyik nézőkínzás útján jut el oda, hogy szembesít minket az igazsággal, hanem az, amelyik egyáltalán nem éri meg a belefektetett energiát, mert rossz nézni és nem lyukad ki sehova. Ízlés kérdése, hogy a film erősen stilizált képi világa bejön-e az embernek, de a majdnem fekete-fehérre fakított képek és a filmet benépesítő rozzant figurákat még groteszkebbnek mutató kameraállások, ha mesterkéltek is, legalább valamelyest érdekesek. Lassse ...
Drogos anyának lenni, hej, be jó!
Ha egy film lényegesen hosszabbnak érződik, mint amilyen, rögtön tudni, hogy valami nem stimmel. Francois Ozon Menedék című filmjét a vetítés végén úgy két órásra tippeltem, aztán nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy mindössze 88 perc volt a játékidő. Pedig egy ideig egészen jól alakultak a dolgok. A film alaphelyzetének hangulati megágyazása tökéletes: éjszakai fények Párizsban, nagypolgári lakás két fiatallal, akik szeretik egymást és szeretik a heroint. Nem tudjuk, mit keresnek itt, de kíváncsiak vagyunk. Aztán a lány (Isabelle Carré) arra tér magához a kómából, hogy szerelme (Melvil Poupaud) meghalt, ő pedig terhes. Itt egy pilllanatra ...
Az őrület határán
Komor színek, sáros tájak, széteső falak jellemzik egy összeomlott nő lelki világát Ester Rots A bőrön is áthatol című filmjében. Marieke Amszterdamban él, és próbálja túltenni magát egy szakításon, amikor egy pizzafutár erőszakos támadásának áldozata lesz. A történet érdekes, és aktualitása is van, hiszen a nőket célzó agresszió és annak feldolgozása manapság sokakat érintő és érdeklő probléma. A film főszereplője nem tud ezzel egyedül megbirkózni. Tehetetlen dühében megvesz egy lepukkant házat távolabb a várostól, és ott igyekszik megtalálni a békéjét. Egyedül vág bele a felújításba, de kiderül, hogy nem elég felszedni a padlószőnnyeget, ...
Jól bevált recept távol-keleti módra
Egy rejtélyes öngyilkossággal, néhány furcsa és összefüggéstelennek tűnő eseménnyel indul A szerelem és halál egyenlete. A főcím és a bevezető képkockák már előre sugallják a távol-keleti thrillerek jellegzetes filozofikus világát, amely általában ötvöződik a keményebb, akciódúsabb jelenetekkel. Az első negyedóra olyan pörgős, hogy emiatt egy meglepő és izgalmas történetre számítunk. Egy taxisofőr lány (aki a film elejétől a végéig lebilincseli a tekintetünket) négy éve megszállottan keresi eltűnt barátját. Folyton róla beszél utasainak, a képét mutogatja, hátha végre valaki felismeri. Egy szép napon két ütődött pasas száll be hozzáá, ...
Elmónikázott show - a Czukor Show kritikája
Dömötör Tamás személyes médiakritikai penzumát egyedi formában, Füst Milán Boldogtalanok című művének visszabulvárosításával, egy fiktív kereskedelmi televízió képzeletbeli kibeszélőshow-jába illesztésével abszolválta. De hiába villantja fel a Czukor Show a cinikus médiamunkásokkal teli, profi módon köznép-alázó gépezetét, és hiába pompázik Árpa Attila teljes fényében a kitalált médiaparadicsom egén, a film csak egy vászonra nagyított tévéműsorrá laposodott, ügyesen bekeretezett látleletként végzi.
A vámpírlét elviselhetetlen könnyűsége
A Daybreakers című film maximálisan teljesíti az elvárásokat, amiket egy vámpír-thrillerrel szemben támasztok - legyen izgalmas és látványos -, és szerencsére nem is tetszeleg olyan színben, mintha egy jó kis ijesztgetésnél többre volna hivatott. A film egy amerikai nagyvárosban játszódik egy olyan közeljövőben (2019-ben), ami furcsa módon drasztikusan máshogy fest, mint a jelen, de erre van egy frappáns magyarázata: mivel 2009-ben a Föld népességének nagy része vámpírrá változott, a városépítészeknek alaposan át kellett formálniuk a köz- és lakótereket. Erős hangulatú hideg, fémes kékekben és szürkékben játszik ez a jövő, persze, hhiszen ...