kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Brad Pitt kis satyóban hajt az Oscarért
A sportfilm - minden megszokott kliséje ellenére - megunhatatlanul népszerű zsáner Hollywoodban. Titka egyszerű: a műfaj nem más, mint a férfiak számára is fogyaszthatóvá tett Hamupipőke-történet. A kudarcok után felragyog a siker, rendszerint egy csodabogár edzőzseninek vagy válságon túljutott sportolónak köszönhetően. Most Brad Pitt is belekóstolt a műfajba: baseballütővel, fején sildes sapkával indul harcba az Oscarért. Hiába azonban a nagyágyúkkal teletömött alkotógárda, a Pénzcsináló pontosan ugyanazokba a csapdákba esik bele, mint társai.
Így lett alkoholista Johnny Deppből - kritika a Rumnapló című filmről
A Rumnaplóban Johnny Depp még próbál határt szabni az ivásnak és az őrületnek, de már benne van a csírája a Félelem és reszketés Las Vegasban totál szétesett főhősének.
Akcióhőst csináltak a Mikulásból
A Karácsony Artúr egy kedves karácsonyi rajzfilm, ami akár briliáns is lehetett volna, ha az alkotók nem erőltetik annyira az akcióözönt.
- címkék:
- kritika
- Karácsony Artúr
- Címkefelhő »
Bűnhődjön a náci nőgyógyász!
Széttárt lábakkal fekszik az orvosi székben egy Moszad-ügynök, akinek egy náci haláltábor egykori orvosa vizsgálja a fogamzó képességét. Elég jó alaphelyzet egy feszültséggel teli kémtörténethez. Az adósság fenn tudja tartani az érdeklődést, és egy csavaros fordulattal még fokozni is tudja. És ha nem lenne elég a sztori, Budapest sokszínűségében is gyönyörködhetünk.
Véres az út a pelenkáig
Akik eddig is csak a szemüket forgatták a félhomályos erdőben ugrándozó vámpírokon és tragikus képpel előadott romantikus vallomásaikon, azokat nyilván nem az Alkonyat frissen mozikba került negyedik része fogja behúzni a vérszívó-univerzumba. Aki viszont így vagy úgy már megfertőződött, az elégedetten fogja konstatálni, a Hajnalhasadás semmivel sem gyengébb az első három résznél. Sőt helyenként a korábbiaknál érdekesebb képi megoldásokkal gördítették tovább a sztorit.
George Clooney-ra rászakadt az apaság
A megcsalt, kamaszlányaival bíbelődő George Clooney-val a magyar mozinézők legfeljebb jövő februárban találkozhatnak a vásznon. Az [origo] riporterének viszont egyenesen a forgatás idilli helyszínén volt szerencséje megtekinteni az Utódok (The Descendants) című filmet, amelyben Clooney-nak a hawaii aloha-életérzés helyett egy szörnyű tragédiával kell megbirkóznia.
Eddie Murphy elmegy lopni
A Hogyan lopjunk felhőkarcolót? tökéletes példa arra, hogy mennyire sok múlik a színészválasztáson. Ben Stiller, Eddie Murphy, Casey Affleck és a többiek magával ragadó komédiázása az egyetlen említésre méltó dolog a filmben, és mégis, ez bőven elég arra, hogy az ember jól szórakozzon a csupa lúzer alakból álló New York-i bűnbandán, miközben azok egy toronyház legfelső emeltén élő multimilliárdost próbálnak kifosztani.
Jól áll az isteneknek a halál - a Halhatatlanok kritikája
A 300 sikerét meglovagolva, Hollywood ismét egy kosztümös történelmi fantasyval próbál a kedvünkre tenni. A Halhatatlanokban feltűnnek ugyan a görög mitológia olyan jól ismert szereplői és helyszínei, mint a minotaurusz vagy a labirintus, de igazából ezek csak jól hangzó kellékek a minél látványosabb vérontáshoz.
Szeressétek Woody Allent!
Az Éjfélkor Párizsban nem sokkal több, mint egy szimpla romantikus komédia. Eközben azonban tele van zseniális figurákkal és finom humorral. Woody Allen nem lankad.
Szájszag Hollywoodból
Szokásos Sofia Coppola-merengés a Made in Hollywood (Somewhere). Finom rezdülések és hallgatag arcok mesélik el egy filmsztár kiégésének történetét. A rendezőnő talán a "hollywoodi Csehov" cimkére hajt.
Szeretjük ezt a rasszista rendőrt - kritika A guardista című filmről
A guardistában annyi politikailag inkorrekt poént sütnek el, amennyit csak bele lehet zsúfolni egy filmbe, de főhőséről menet közben kiderül, sokkal több mint egy beszólós, kurvázó tahó.
Csajfilm pasiknak
Az utóbbi évek egyik legsikeresebb brit regényének gyorsan érkezett filmadaptációját keserű, vitriolos kritikák fogadták Angliában a derekasan próbálkozó Anne Hathaway akcentusára koncentrálva minden gyűlöletet. Pedig az Egy nap nagyon jól sikerült - bárcsak minden könyvadaptáció ilyen elegáns és ízléses lenne!
A jövő Rockyja fémből van - a Vasököl kritikája
A Transformers után a Vasököl is bebizonyítja, hogy szuper érzés egymással viaskodó robotokat nézni. A hangvétel azonban nem is lehetne különbözőbb: nincs az egész világunkra leselkedő veszedelem, helyette a családegyesítés adja az apropót a gépek harcához.
Ez igen! Pippa végre megmutatta...
Ennél mélyebb dekoltázsú darabot már nem is nagyon választhatott volna magának Pippa Middleton....
CineFest: Csak nehogy anyám meghaljon
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=D22cPHx3TB82JtBb A természetesség az egyik jellemzője a filmnek: a szubjektív kamera állandó használatát is hamar meg lehet szokni, és utána már nem vonja el a figyelmet a technika az emberekről. Sőt, ez a megoldás lehetővé teszi, hogy még inkább részesei lehessünk a szereplők nagyon is tipikus beszélgetéseinek helyes táplálkozásról, kórházi rémtörténetekről. A kamera legtöbbször fejmagasságból, a beszélgetés egyik résztvevőjének szemszögéből veszi fel az eseményeket. A film bevon minket a társalgásba, az az érzésünk támadhat, hogy amikor a szereplő belenéz a kamrába, a mi szemünkbe néz, és hozzánk ...
Végre igazi szex! - kritika a Barátság extrákkal című filmről
A Barátság extrákkalban szinte bizsereg a vászon a Mila Kunis és Justin Timberlake közti erotikus feszültségtől. Ezért még a film kisebb őszintétlenségeit is hajlandók vagyunk elnézni.
CineFest: A szerelem Twitteren érkezik
Az iráni lány (Alice Belaidi) egy Baudelaire-kötetet ad újdonsült francia-algériai fiújának (Rachid Youcef), és arra kéri, hogy mindig hordja magánál. Azt szeretné, hogy a költő szavai mindig a srác közelében legyenek. Ha ebben meglátod a romantikát, akkor ez a film neked való. Ha viszont nem tudod elnyomni a cinikus éned, és a bölcsészszerelem paródiájaként tekintesz erre az aktusra, akkor inkább hagyd ki A romlás virágai-t (Fleurs du mal). Ahogy sok ezer más film, ez is egy ébredő ember képével kezdődik. És ahogy sok ezer más embernek, úgy Rachidnak is az az első dolga, hogy leüljön a gép elé, csekkolja a Facebookot, aztán célltalanul ...
Madonna filmjét Torontóban is bemutatták
Nem kapott túl jó kritikát a velencei filmfesztiválon az énekesnő legújabb filmje, így abban bízik, hogy a tengerentúlon jobban fogják szeretni W.E című alkotását.
Új királya van az aszfaltnak - a Drive kritikája
Nappal szerelőműhelyben dolgozik, mellette hollywoodi produkciókban kaszkadőr. Éjszaka bűnözőknek segít meglógni. Önként vállalt magányát csak a Nő kedvéért képes feladni. A Drive több évtized filmes mitológiáját egyesíti magában, de az élvezetéhez nem kell fejből tudni a filmtörténetet; bőven elég a mozi szeretete.
A bőr, amelyből ki akarok szállni - kritika A bőr, amelyben élek című filmről
Banderas és Almodóvar újra együtt! Plusz tigrisszerkós szatír, szúnyogálló mesterséges bőr és fogvatartott bombanő - vajon lehet nem szeretni A bőr, amelyben éleket? Kritikusunk utálja magát érte, de neki odaadó Almodóvar-rajongóként sem sikerült.
Velence: Kis szürke férfiak intrikái
A velencei filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Tinker, Tailor, Soldier, Spy című nagyszabású Le Carré-adaptáció (a regény magyarul Árulás címen jelent meg) egy pazarul kivitelezett, komótosan hömpölygő kémdráma, amely annak ellenére is tartogat izgalmakat, hogy a játékidő nagy részében szürke öltönyös, meglett férfiak beszélgetnek dohos szobákban. A Gary Oldman és Colin Firth nevével fémjelzett elsőrangú szereplőgárdáról pedig csakis a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni.
Velence: Gwyneth Paltrow fejével szörnyű dolgot művelnek
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=xSBHLQF8hgL7FY3J Soderbergh ezzel szemben azt mutatja meg, hogy milyen lenne, ha TÉNYLEG feltűnne egy halálos vírus, amely exponenciálisan növekvő mértékben szedné áldozatait. Nem az jelenti az izgalmat, hogy vajon eltalálják-e a majmot a kábító lövedékkel, hanem például, hogy ki fizeti annak a tornateremnek a bérleti díját, ahol a fertőzöttek életük utolsó óráit töltik majd. A Fertőzés egyik különlegessége, hogy még a kisebb szerepekben is Oscar-díjas, de minimum Oscar-jelölt színészeket láthatunk (bár ne felejtsük el, hogy a Vírus-ban sem kutyaütők játszottak: Hoffman és Sutherland mellett ottt ...
Velence: Szexszel kel és szexszel fekszik
A vasárnap reggel vetített Shame című film volt az idei velencei versenyprogram első igazán átütő alkotása. A 2008-as Éhség-et jegyző Steve McQueen második rendezése egy megrázó, szigorúan felnőtteknek szánt film, amelynek főhőse a lelkében tátongó űrt folyamatos szexuális kielégüléssel igyekszik betömködni. Brandon (Michael Fassbender) harmincas évei elején járó manhattani yuppi, aki energikus maszturbálással indítja napot, munka közben pornót néz az számítógépén, olykor az irodai vécében is magához nyúl, majd mikor hazaérkezik, jöhet egy kis szexcset, végül estére berendel magának egy prostit, vagy ha éppen céges buli van, akkor aa ...
Hiába dagadnak az izmok - a Conan, a barbár kritikája
Mágikus középkori környezetben játszódó szupermozi akart lenni a Conan, a barbár. Mozgóképnek csúfolt, gyalázatos kudarc lett belőle. Jellegtelensége miatt még a B-filmekre jellemző báj és vakmerőség is hiányzik belőle. Amit eltaláltak benne, az egy mondatban összefoglalható: Jason Momoa arcberendezése félelmet keltő, tekintete szilaj, izmai nagyok, így megfelelő választás volt Conan szerepére.
Velence: Még George Clooney sem makulátlan
George Clooney negyedik rendezése, a The Ides of March politikai thrillerbe oltott morális tanmese egy ambiciózus fiatalemberről, aki a saját kárán lesz kénytelen megtanulni, hogy az idealizmusnak nincs helye egy választási kampányban. A közhelyes történetet jól megírt dialógusok és remek színészek teszik élvezetessé.
Nyugodtan nevezhetjük remekműnek - kritika a Nader és Simin című filmről
Egyre kevesebben vannak ugyan, akik azért járnak moziba, hogy valaki jól gyomorszájon rúgja őket, de aki mégis, az most megkaphatja. Asghar Farhadi filmje, a Nader és Simin - Egy elválás története olyan erővel vágja a képünkbe, hogy az élet mennyire bonyolult, hogy a székből is nehéz felállni utána. Az idei Berlinale fődíjasa már nálunk is látható.
Öreg Barbie nem vén Barbie - kritika a Született feleség című filmről
Nem kell mindent komolyan venni, a Született feleséget például semennyire sem. A szemnek ugyan kellemes, de az égvilágon semmi másra nem jó - nem nevettet halálra, nem mond semmi újat, ragaszkodik a könnyed felszínességhez. Egy dekoratív múzeum a hetvenes éveknek, ahol fő helyen egy márványszobor áll Catherine Deneuve-nek.
Pörögnek a majmok - A majmok bolygója: Lázadás kritikája
Sokadszorra mennek egymásnak a majmok és az emberek. Ami valaha frappáns társadalomkritika alapját képezte, ma már inkább tűnik B-filmbe való, megmosolyogtató fantáziálgatásnak. A majmok bolygója: Lázadás azonban bebizonyítja, hogy van még miért visszanyúlni ehhez a történethez. Hiába veszi magát véresen komolyan, ha el tudunk elvonatkoztatni az alapötlet képtelenségétől, a saját univerzumában igenis működik a film.
Nagyon fáj - kritika a Blue Valentine című filmről
Egy kicsit mi is szerelmesek leszünk, egy kicsit mi is kétségbe esünk, ahogy Michelle Williams és Ryan Gosling párkapcsolata a szemünk előtt épül fel és hullik darabjaira a Blue Valentine-ban. Ritkán készül ennyire szívszorító, ennyire igazi film.
Colin Farrellt elfelejthetjük - a Frászkarika kritikája
A Frászkarika (Fright Night) című filmben gyakorlatilag semmi sincs, ami emlékezetessé tenné (bár a hatásos vége főcím már-már elhiteti az emberrel, hogy voltak markáns pillanatai), a legtöbb, amit a mérsékelten vicces, mérsékelten ijesztő horrorkomédiáról el lehet mondani, hogy végig lehet nézni úgy, hogy mérsékelten jól szórakozik az ember. Colin Farrell a Frászkarika című filmben Az 1985-ös film remake-jében egy Charley nevű tinisrác (Anton Yelchin) rájön, hogy Jerry, a titokzatos új szomszéd (Colin Farrell) bizony vámpír. Charley kicsit későn eszmél, mert addigra Jerry már vámpírt csinált a gyerekkori haverjából, egyedülálló anyyukáját ...
Most egy darabig elég a szuperhősökből - a Zöld Lámpás kritikája
A Zöld Lámpás bolygók között repked, és az univerzum rendjét vigyázza, szabadidejében pedig vadászpilóta Kaliforniában. Ismét egy képregényfilm érte el a hazai mozikat. A Zöld Lámpás azonban csak a számukat gyarapítja, a népszerűségüknek már egyáltalán nem biztos, hogy jót tesz. Íme az újabb bizonyíték, hogy Hollywoodból kiveszett a bátorság, és csak remake-eket, képregényfilmeket és folytatásokat küld a nyár elleni harcba - mondhatják a fanyalgók, ezúttal jogosan.
A legnagyobbak bírálják Katalin hercegnőt
Eddig nem sokan vették a bátorságot, hogy nyilvánosan is bírálják Katalin hercegnőt - az egyik legismertebb angol divattervező azonban nemrég elmondta, miért is nem tetszik neki a hercegnő sminkje.
Pajzson tálalja a nácik fejét - az Amerika kapitány kritikája
Az Amerika kapitány: Az első bosszúálló nem a mostanában megszokott szuperhősutat választotta. Hiányzik belőle az irónia, vagy a realisztikusságra való törekvés. Helyette régivágású kalandokat kapunk, világháborús fogolyszabadítással, náci csodafegyverrel és viking mitológiával, és ezek mellett még a tisztaszívű hősnek is szurkolhatunk, hogy összejöjjön neki a csók a szeretett nővel. Ebbe a naiv, jól ismert világba azonban éppen elég humor vegyül ahhoz, hogy ez ma is bárki által fogyasztható legyen.
Rozsdamarta tragacs a világ körül - a Verdák 2 kritikája
Villám McQueen és Matuka maguk mögött hagyják az amerikai kontinenst, versenyeznek, és közben megmentik a világot. Már, ha úgy gondoljuk, hogy az alternatív üzemanyagforrás nélkülözhetetlen a jövőnk szempontjából. A folytatások általános szabályai szerint a Verdák 2-ben nő a tét; kár, hogy emiatt eltűnt belőle az első részre jellemző báj. Karambol azért nem történt: a vagányság megmaradt.
- címkék:
- John Lasseter
- kritika
- Verdák 2
- Pixar
- Címkefelhő »
Becsületsértési ügyben bírálták felül Strasbourgban a magyar bíróságot
Megsértette a magyar bíróság egy újságíró szabad véleménynyilvánítási jogát, mondta ki a strasbourgi emberi jogi bíróság. Az ítélet szerint nem marasztalható el becsületsértésért az az újságíró, aki egy borteméket kritizált.
Harry Potter stílusosan távozik
A Harry Potter és a Halál Ereklyéi második része pont olyan finálé, amilyet reméltünk: izgalmas, látványos és főleg érzelmes. Kicsit még irigyeljük is azokat, akik a sorozattal nőttek fel, és Harry Potterrel együtt most búcsúznak a gyerekkoruktól.
Julia Roberts körül már nem izzik a levegő
A Larry Crowne egy furcsa romantikus vígjáték: főhőse maradéktalanul teljesíti azt a komikai alapkövetelményt, hogy egyszerre lehessen szeretni és nevetni rajta, de a béna romantikus szálat mintha csak egy utólagos, futó gondolat nyomán tapasztották volna a filmhez.
Zúzzunk acélt! - a Transformers 3 kritikája
Michael Bay nagyot markol a Transformers 3-mal, az alakváltó robotok összecsapásait a végletekig fokozza, a látványorgián pedig még többet dob a szinte tökéletes 3D. De ami a film legnagyobb erénye, az a hátránya is, mindenből annyira a legtöbbet akarja nyújtani a mozi, hogy a néző egy idő után vagy beleun, vagy a kezdeti ámulat után szinte kikapcsol az agya.
Esti mese jó sok vérrel
A Hanna című film nélkülöz minden logikát és életszerűséget, de ha látványos, brutális meseként nézzük, remekül elszórakoztat.
Szörny költözött a városomba
Itt a nyár, egymást érik a mozikban a hollywoodi szuperprodukciók. A látvánnyal sosincs probléma, a tartalommal viszont annál inkább. A Super 8 azonban rögtön a szezon elején megmutatja, hogyan lehet ezt másképp is csinálni. Nosztalgikus szörnyhajsza a kertvárosban, belevaló kölykök a szomszéd utcából.
Ha a legjobb barátod párjába leszel szerelmes
...az még akkor is húzós helyzet, ha te nézted ki őt előbb magadnak. Ha pedig még történik is köztetek valami, akkor előbb-utóbb eljön a döntés pillanata: szerelem vagy barátság? Filmbe illő dilemma. Szerelem kölcsönbe, kritika.
Lányok letolt gatyával - a Koszorúslányok kritikája
Amilyen testnedv csak létezik, az mind szerepet kap az év legjobb vígjátékának beharangozott filmben: izzadság, sperma, könnyek, kidobott taccs és széklet. A Koszorúslányok a legmocskosabb férfihumort vitte be az esküvők habos-babos világába, és az eredmény olyan ízléstelen és gyomorforgató lett, hogy a néző legfeljebb kínjában nevethet rajta.
Harc a tökéletes esküvőért
Egy igazi csajfilm nyitja a nyarat a hazai mozikban, melyben a barátnői intrikák és kötődések, öriharik és öribarik egy gigantikus esküvő megszervezésének ürügyén bonyolódnak jobbra-balra. Koszorúslányok, kritika.
- címkék:
- mozi
- film
- esküvő
- kritika
- Címkefelhő »
Hülyegyerekek a mutánsgimiben
Az X-Men: Az elsők méltatlan folytatása a korábbi X-Men-filmeknek, a felcseperedő mutánsgyerekek története még egy igazi képregényrajongó lelkében sem hagy nyomot, Bryan Singer legendás filmjével pedig egy lapon se említhető.
Ezek a klónok az istennek se támadnak
Szépnek szép, de jó filmnek semmiképp nem nevezhető Keira Knightley és Carey Mulligan közös munkája, a Ne engedj el! A Kazuo Isiguro-regény adaptációja foggal-körömmel ragaszkodik a felszínhez, még a kisujja hegyével sem kaparászik mélyebbre, pedig nem mindennapi témát vet fel.
Már rég nem vicces a hányás - kritika a Másnaposok 2-ről
A Másnaposok 2 sajnos pont olyan, amilyenre számítani lehetett: fáradt, erőltetett és szinte egyáltalán nem vicces.
Jack Sparrow, az energiavámpír
Hullafáradtan, kizsigerelve jön ki az ember a moziból, mintha tíz évet adott volna az életéből a filmnek. Jack Sparrow nem nyújtott semmi újat, a sztori viszont lenyúlt sok régit - együtt a kettő nem a legjobb kombináció. Eleve sem értettem, minek folytatni A Karib-tenger kalózai-sorozatot, és utólag sem látom értelmét.
Cannes: Ez a fiúk sorsa
Cannes-nak számos kedvenc rendezője van, akikről tudni lehet, hogy bérletesek: ha csinálnak filmet, a fesztivál befogadja. Így aztán pont ezeknél a nagyoknál a fesztiválszereplés nem biztosíték a színvonalra, csalódtunk már itt jókorát Wim Wendersben, Gus Van Santben és Atom Egoyanban is, többek közt. Stabil pont talán csak Mike Leigh és a Dardenne testvérek, ők még sosem csináltak rossz filmet. Luc és Jean-Pierre Dardenne idén a Le Gamin au vélo (A biciklis kölyök) című filmjükkel szerepelnek a versenyprogramban, ami nem tartozik a legerősebb munkáik közé, de így is veri az eddig bemutatott versenyfilmek többségét. Jérémmie ...
Cannes: Brad Pitt családja kozmikus jelentőségre tett szert
Ha valaki Az élet fája címmel csinál filmet, és némi lírai felvezetés után egy jó húszperces, gyönyörű számítógépes animációval indít, amiben az ősrobbanástól a dinoszauruszokig táthatjuk a szánkat a Föld kialakulásán és az evolúció csodáján, akkor jobb, ha a filmje hátralevő két órájában valami olyat mutat, ami igazolja ezt a grandiózus nyitást. Terrence Malicknek a The Tree of Life-ban ez sikerült is, meg nem is. A kozmikus perspektívát és a sajátos elbeszélésmódot (erről majd később) a rendező egy nagyon alapvető, ősi történet elmeséléséhez használja fel: hogyan veszíti el az ártatlanságát a gyermek, hogyan lesz a fiúból férfi. EEnnyi ...
Cannes: Szépségkirálynő a mocsokban
Tegnap a remek, de végtelenül lehangoló We Need to Talk About Kevin és a végtelenül lehangoló, ráadásul nem túl jó Sleeping Beauty után szinte kikapcsolódás volt megnézni Gerardo Naranjo Miss Balá-ját, ami - ha Mexikó társadalmának mocskában turkál is - lényegében egy izgalmas akciófilm. A szépségkirálynő útja keresztezi a drogban utazó maffiózóét - ha a sztori egymondatos összefoglalása alapján valaki medencés partikat és kokaincsíkokat szippantgató, gyönyörű nőket képzel el, alaposan csalódni fog: ez a film a drogüzlet kíméletlen, aljas, korrupcióval átitatott hétköznapjaiba visz, amiben glamúrnak aztán nyoma sincs. A film néhány ...