kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Heath Ledger integet a túlvilágról
A The Imaginarium of Doctor Parnassus sajnos menthetetlenül elsősorban úgy vonul be a filmtörténelembe, mint Heath Ledger legutolsó filmje. Éppen emiatt egy ideig az is kétséges volt, hogy Terry Gilliam be tudja-e egyáltalán fejezni a forgatást vagy balsorsú Don Quixote-projektje után újabb félig leforgatott anyaga landol a kukában. A felmentősereg végül három szupersztár személyében érkezett meg, és nem kis mértékben Johnny Depp, Colin Farrell és Jude Law vendégszereplésének köszönhető, hogy a Doctor Parnassus végül versenyen kívüli gálavetítést is kapott a cannes-i filmfesztiválon. Heath Ledger a The Imaginarium of Doctorr ...
Tokiói légyottok
Teljesen megértem Isabel Coixet rendezőnőt. Egy-egy utazáshoz én is szoktam zenei válogatásokat készíteni és nagyon jó érzés, amikor egy kedvenc számomról azonnal beugrik egy város hangulata. A Map of the Sounds of Tokyo című filmből egyedül a zenés betéteket tartom kiemelésre méltónak. A La vie en rose japán verziója (tudja valaki, hogy van-e magyar? Mi azt tippeltük, hogy Kovács Kati biztosan csinált ilyet.) vagy az Enjoy The Silence karaoke-előadása olyan erős atmoszférát teremtenek, hogy arra akár egy jó filmet is fel lehetett volna építeni. Főleg két olyan remek színésszel, mint Rinko Kikucsi (Bábel) és Sergi López (A faun labiirintusa). ...
Tarantino fejben nyeri meg a háborút
Aki a Becstelen brigantyktól azt várja, hogy a vérben tocsogó Brad Pitt majd náci skalpokkal hadonászik két órán át, csalódni fog. Quentin Tarantino ezúttal nem sokkolásra játszik, hanem a háttérbe vonul, és hagyja, hogy pompásan megírt, dumálós filmje szárnyra keljen.
Szakad a hús, hasad a szív
Mickey Rourke a szórakoztatóipar rabja. Darren Aronofsky filmjében fénykorát jóval túlélt pankrátor, aki még mindig a ringben és a ringből él. Az alkotást a számos beharangozó és hangos fesztiválsiker után most magunk is letesztelhetjük.
A meleg Jim Carrey leszerepelt
Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a legújabb Alain Resnais-film helyett inkább egy otromba tinivígjátékra üljek be. Ostoba arroganciával azt gondoltam, hogy semmi érdekeset nem tud nekem mondani egy 86 éves ember, akinek a legjelentősebb alkotása (Tavaly Marienbadban) több, mint ötven évvel ezelőtt készült. Óriásit tévedtem: a Les herbes folles (Bolond füvek) egy igazi remekmű, az idei cannes-i filmfesztivál eddigi legjobb filmje. Les herbes folles | André Dussollier és Sabine Azéma Az első öt percben szörnyen modorosnak tűnt az egész. Nem tudtam mire vélni a parfümreklámszerűen kiglancolt képeket és a körülményeskedő, idegesítően önrefflexív ...
Penélope Cruz az istennők örököse
A Los abrazos rotos (Megszakadt ölelések) nem tartozik a legjobb Almodóvar-filmek közé, de mivel a spanyol rendező megbízható, erős védjegy, összességében az idei cannes-i versenyprogram kellemesebb darabjai közt fogunk emlékezni rá.
Az Antikrisztus nőnemű
A cannes-i filmfesztiválnak lételeme a botrány. Legendás, hogy a fél közönség távozott a Visszafordíthatatlan-ról, hogy kifütyülték a The Brown Bunny-t, vagy kiakadtak a Funny Games-en - ezek azok a pillanatok, amelyeknek jó lett volna részese lenni, ott lenni, amikor először ütött be a sokk. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a cannes-i közönség évről évre edződik és holmi orális szextől, csonkolástól vagy szitává lövéstől a szemünk se rebben. Lars Von Trier viszont beígérte, hogy szembesíti a cinikus, nehezen felzaklatható publikumot saját félelmeivel és feladatát maradéktalanul teljesítette: az Antikrisztus pont az a botránnyfilm, ...
Vérfürdő a vallás nevében
Feltűnően hiányzik az idei cannes-i felhozatalból Hollywood. Oké, a Fel! című 3D-s új Pixar-csoda volt a nyitófilm, de az előző években mindig akadt egy-egy Indiana Jones, X-Men, A Da Vinci-kód vagy Ocean's 13 is, ami ha más nem, hát jól esik egy román nyomasztás és egy távol-keleti agybarúgás között. Nem véletlen tehát, hogy az idei "leghollywoodiasabb" film, az Agora valójában nem is az amerikai stúdiórendszer terméke; Alejandro Amenábar (Nyisd ki a szemed!, A belső tenger, Más-világ) rendezte jórészt európai pénzből, nemzetközi stábbal. Látványban könnyedén felveszi a versenyt az utóbbi évtized hollywoodi történelmi eposzaival (GGladiátor, ...
Az elveszett rendezőnő esete a hamburgermetaforával
Kevés a magyar vonatkozású film az idei cannes-i fesztiválon. A néhány egyike, aminek előre örültünk, az elsőfilmes belga rendezőnő, Caroline Strubbe Lost Persons Area című filmje, amiben az egyik főszerepet a Fehér tenyér-ből ismert Hajdu Zoltán Miklós alakítja. Az örömünk azonban nem tartott soká: a Kritikusok Hete-szekcióban vetített alkotás, ha nem is teljesen reménytelen, de minden elsőfilmes betegség tünetét magán viseli, amit csak el lehet képzelni. A film egy kietlen vidéken élő párról, Bettináról (Lisbeth Gruwez) és Marcusról (Sam Louwyck) szól, akik abból tartják fent magukat, kislányukat (Kimke Desart) és meglehetősen leppattant ...
Anyám, a hős
A dél-koreai Bong Joon-ho A gazdatest-tel 2006-ban szerepelt a Rendezők Kéthete-szekcióban, de a hivatalos cannes-i programba (az Un Certain Regard-szekcióba) most először került be Mother című új filmjével. Habár ez egy thrillerbe oltott dráma, a hangvétel visszaköszön a korábbi horrorból: a humorral megspékelt erőszak itt is végigvonul a filmen. Bong névjegye a sajátosan alkalmazott humor, hol oldja vele a brutális jelenetek feszültségét, hol éppen ellenkezőleg, kiemeli vele az erőszak abszurditását és ezzel egy jól irányzott fejberúgást visz be a közönségnek. A Mother középpontjában egy huszonéves, enyhén értelmi fogyatékos fiú ((Won ...
Ennyit a gigászi harcokról
Az idei cannes-i filmfesztivált "a gigászok harcaként" várta a filmvilág, elvégre öt korábbi Arany Pálma-nyertes jelentkezik új filmmel és a többiek is szinte kivétel nélkül visszatérő vendégek a Riviérán. Törvényszerű volt persze, hogy sok nagyra becsült rendezőnek nem a legújabb munkája lesz a karriercsúcsa: Francis Ford Coppoláról és Jane Campionról ez már az első két napban kiderült, ezért inkább egy iráni zenés dokumentumfilmet ajánlunk.
A genetikai hulladék is ember
Lee Daniels Precious-ének (korábban Push címen nyerte meg a Sundance zsűri és közönségdíját, de egy szóra sem érdemes sci-fi thriller névrokon miatt átkeresztelték, pedig Sapphire alapul szolgáló regénye is Push néven jelent meg) tizenhat éves hősnője (Gabourey Sidibe) két mázsás, csekély értelmi képességekkel megáldott afroamerikai leányzó, aki második gyermekét várja az apjától. Vidám felütés, ugye? Elvégre ezen deficitek közül bármelyik elegendő ahhoz, hogy pokollá tegye valaki életét, nemhogy együtt. Mégis, nem véletlen, hogy ez az amerikai talkshow-császárnő, Oprah Winfrey legújabb kedvenc filmje, amit Sundance-től Cannes-on keeresztül ...
A férfiak disznók, a nők jégcsapok
Steven Soderbergh Sasha Grey pornószínésznővel forgatta le új filmjét, amiben egy kockányi szex sincs, csak önző férfiak és távolságtartó nők. A The Girlfriend Experience Amerikában már megvásárolható az interneten.
Meztelenkedős, betépős hangulatban
Ang Lee cannes-i filmfesztiválon versenyző Taking Woodstock-ja éppen olyan kevéssé Ang Lee-s, amilyen az előzetese volt, viszont sokkal kevésbé idétlen. Utólag érthető a dolog: a trailer-rendező az önmagukban nem túl értelmes vicces pillanatokat vágta bele a klipbe egyéb kiemelkedő jelenet híján. Nincsenek ugyanis igazi csúcspontok, ez egy szuper kis hangulatfilm, ami kellemesen elandalít és szórakoztat két órán át. Lee-nek szemmel láthatóan nem is voltak nagyobb ambíciói, csak annyi, hogy elmesélje, hogyan segített egy szülei lepukkant moteljében dolgozó, Elliot Tiber nevű srác az 1969-es legendás Woodstocki fesztivál megszervezéséében, ...
Amikor öntudatára ébred a guminő
Koreda Hirokazu (Anyátlanok) japán rendező Air Doll című alkotásáról annyit tudtunk előljáróban, hogy életre kel benne a címszereplő guminő, szexi szobalány-ruhát vesz magára és rácsodálkozik a világra. Abszurd mesét vártunk, de a végeredmény inkább egy szívszorító példázat lett nagyvárosi elidegenedésről. A film világát félelmetesen magányos figurák népesítik be: van itt önmagának lelkesítő telefonüzeneteket hagyó vénlány, megkeseredett videótékás, valamint rohadó kajahegyek között pizzát majszoló csajszi is (őt mintha a KFT együttes Ha jön a péntek című számának a főhőséről mintázták volna). A legszánalmasabb mind közül az a fiataalember, ...
Dühös kis nő
Andrea Arnold (Red Road) második nagyjátékfilmjével, a Fish Tank-kel versenyez a cannes-i programban. Az elején meghatározó képsor: egy már messziről angol munkásosztálybeliként definiálható lány vágtat az utcákon mérgesen-energikusan. Ugyanez a kép szerepelt Arnold Oscar-díjas kisfilmjében, a Wasp-ban is, és a folytatólagosság evidens, Arnoldot még mindig ugyanaz a téma foglalkoztatja: az egyedülálló anya és gyermekei viszonya, és hogy a dinamikába hogyan nyúl bele, ha feltűnik a színen egy férfi. A középpontban viszont most nem az anya áll, hanem a tizenéves lány, aki természetesen főállásban lázad, egy fokkal talán intenzívebben ...
Tom Hanksnek jól áll a futás
Ron Howard rendező először eltűnődhetett Hitchcock lényegretapintó kérdésén ("Miért lennék hűséges egy regényhez?"), és csak ezután vágott bele az újabb Dan Brown-adaptációba. Ennek köszönhetően, az Angyalok és démonok inkább hasonlít egy kalandos Indiana Jones-filmhez, mint A Da Vinci-kód kínosan lassú és körülményesen felmondott történelemleckéjéhez.
A katolikus vámpír utolsó vérig csókol
Újra Cannes-ban, újra a pálmafák alatt, bár idén szokatlanul hűvös, zord szél cibálja a hajunkat és az egyik PR-cégnél ma délután valaki azon hüledezett, hogy sokkal kevesebb újságíró érkezett a fesztiválra, mint valaha. "Válság van" - tárja szét a karját. Azért most is tele a Croisette a nappal is estélyiben egyensúlyozó, hosszúcombú nőkkel, a szmokingos biztonságiakkal és a megszállottan futkosó, sajtókártyás újságírókkal. A csütörtöki izgalom egyik oka az Oldboy rendezőjének, Park Chan-wooknak az új filmje: a Thirst (Szomjúság) nemrég készült el és most itt versenyez az Arany Pálmáért. Főhőse egy katolikus pap, aki ilyen-olyan okkokbol ...
Hirtelen felindulásból elkövetett film
Kálomista Gábor annyira sietett, hogy még a rendőrséget is megelőzte. A Marian Cozma-gyilkosságról két hónap alatt dokumentumfilmet készített, a haláleset körülményeit azonban játékfilmes eszközökkel jelenítette meg. A Szíven szúrt országot csütörtök óta vetítik a mozik, tele vitatható állításokkal, elvarratlan szálakkal, célozgatásokkal és könnyekkel. Kritika.
Az új Star Trek mindenkié
Kirk kapitány kis híján lekési a startot, Spockot érzelmileg kompromittálják, Winona Ryder öreg. A tizenegyedik egész estés Star Trek mozit azok is élvezni fogják, akiknek Dr. Spockról, nem a vulkáni okostojás, hanem a csecsemőgondozás alapművének szerzője, az Enterprise-ról pedig nem az űrhajó, hanem a nyolcvanas évek kisteljesítményű számítógépe ugrik be. Kritika.
Karmol, de nem harap
Az idei Oscar-díjkiosztón egyedülálló énekes-táncos show-t előadó Hugh Jackman magabiztosan hozza a Farkas figuráját, de a film nem éri el az X-Men-trilógia szintjét. Néhány kérdést tisztáz ugyan Rozsomák történetével kapcsolatban, de inkább egy közepesnél alig jobban sikerült akciófilmként működik, mintsem a mutáns univerzumba szervesen illeszkedő képregénymoziként.
Julia Roberts és a dupla nulla
Egyszerre felszínes és túlkomplikált, a Kettős játék végig hidegen hagy. Hiába Julia Roberts első komoly szerepe a Közelebb óta, a film nem tud kitörni az okoskodó, érdektelenségbe fulladó forgatókönyv csapdájából.
Röhögjünk a hülye franciákon!
Az Isten hozott az Isten háta mögött című komédia nem olyan elképesztően vicces, hogy a humora indokolná húszmillió francia nézőjét, de szerethető figuráival kellemesen el lehet tölteni egy estét.
Akit megperzselt a tizennégy éves sárkány
Micsoda diadal! Az osztály lenyűgöző film; megmozgat, felráz, torkon ragad. Laurent Cantet filmje eredeti címéhez (Entre les murs) híven az idő nagy részében négy fal között játszódik, egy párizsi középiskola osztálytermében. Húzós környék, balhés diákok, illegális bevándorló szülők, mindenféle rassz egymás hegyén-hátán. Egy ilyen osztály franciatanára a cingár, harmincas Marine úr, aki a történetben egy éven keresztül birkózik egy húsz-harmincfejű, tizennégy éves sárkánnyal.
Minden nő őt bámulta
Minden sikeres nő mögött ott áll egy férfi, aki összetörte a szívét. Vagy kettő. Leginkább ez a tanulság a Coco Chanel korai éveit feldolgozó életrajzi filmből. A látvány persze pazar, Audrey Tautou pedig végre valahára maga mögött hagyja Améliet és a csodálatos életét. (Ez a cikk a két hónappal ezelőtti Amélie sikkes kosztümbe bújt című írás átdolgozott verziója.)
Senki sem normális, de mindenki barátkozik
Két fura fazon, akik tökéletes cimbiózisban (mi kérünk elnézést!) komédiáznak végig másfél órát, megtámogatva pár kellőképpen buggyant, és pontosan megrajzolt mellékszereplővel. Miattuk nem követelünk mindenáron a Spancserekbe valamirevaló konfliktust, és életszerű alapötletet. Merthogy ez a rendhagyó romantikus vígjáték, meglepő módon, ezek nélkül is egész jól működik.
Kristin Scott Thomas arcában minden ott van
Kinek érzelmi manipuláció, kinek menthetetlen támadás a könnyzacskói ellen, de egy biztos: Kristin Scott Thomas óriásit alakít, és miatta érdemes megnézni az Oly sokáig szerettelek című filmet.
A szex legalább működik
A felolvasó című film egy tinédzser fiú és egy harmincas éveiben járó nő szenvedélyes viszonyán keresztül boncolgatja a háború utáni német bűntudat témáját. A történet akár izgalmas is lehetne, de a film túlságosan távolságtartó, valódi hatást csak a szexjeleneteivel vált ki a nézőből. Kritika.
Régi modell, de jól gyorsul
Nem tudom, a fenti igaz-e az autóra, amely Clint Eastwood új filmjének a címét adta, de az biztos, hogy a Gran Torino olyan energiákról tesz tanúbizonyságot, melyeket már nem néztem volna ki a nyolcvan felé közeledő alkotóból. Hollywoodi régi iskola, a lehető legjobb formában.
- címkék:
- Clint Eastwood
- Gran Torino
- kritika
- Címkefelhő »
A magyar tinik is megkapják a magukét
Az Álom.net egy hollywoodi tinivígjáték-klón, amelyet Magyarországon forgattak magyar filmesek, mert állítólag ez kell a magyar kamaszoknak. Most megkapják, amire vágytak, és vele együtt az életre szóló tanulságot is: vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még valóra válik!
Válságkezelés talpig Gucciban
Egy hollywoodi közhely szerint bármit el lehet adni kutyával és gyerekkel. Az édes kis tipegők és cuki szőrös barátaik továbbra is biztosan őrzik vezető helyüket a sikerlistán, de nagyon úgy fest, hogy közvetlenül utánuk ott csetlenek-botlanak tűsarkaikon a New York-i divatbolond újságíró csajok. Az Egy boltkóros naplója is a romantikus vígjátékok új csoportjába sorolandó, a maga nem túl eredeti, nyomokban vicces módján.
Az élet egy fertő
A Gomorra olyan gengszterfilm, amilyet még sosem láttál. Van benne sok fegyver és vér, mégsem hasonlít se A Keresztapára, se a Casinóra. Hanem inkább az életre.
- címkék:
- Matteo Garrone
- Gomorra
- kritika
- Címkefelhő »
Szeresd a szörnyeket!
A Szörnyek az űrlények ellen kedves, jó szándékú mese, amiből talán hiányzik az igazi invenció, mégis olyan olajozottan működik, hogy tökéletesen teljesíti küldetését: bárkit kikapcsol másfél órára.
Legyantázzák az arcát, kólás fantával itatják, hazakergetik
A legboldogabb lány a világon visszarepített gyermekkorom bábszínházaiba, ugyanis nem sok hiányzott hozzá, hogy megfeledkezvén kulturáltan szórakozó embertársaimról, sikítva kiabáljam a vásznon szerencsétlenkedő román kamaszlánynak: vigyázz, jön az anyád! A film az ijedt, és morcos Delia (Andrea Bosneag) egy meglehetősen zűrös napját dokumentálja. Miután üdítős üvegek címkéinek beküldésével nyer egy csillogó-villogó autót, szüleivel az öreg Daciába vágja magát, és a kisvárosból Bukarestbe utazik, hogy részt vegyen a cég reklámfilmjének forgatásán. Akár örülhetne is, hiszen óriási szerencse érte, és még ki is sminkelik, csakhogy szüllei, ...
Meglátott egy jó mellet, utánament, időhurokba került
A spanyol Időbűnök-ről nehéz úgy írni, hogy ne lőjük le azt a poént. Azon túl, hogy az idei Titanic egyik legjobb és legpotensebb filmje, maradjunk annyiban, hogy egy négyszereplős időutazásos film, egy térben nyitott, időben zárt kamaradarab, amelyben egy rokonszenves bénabéla nyárspolgár távcsövével meglát egy szép pár női mellet, utána megy, időgubancba keveredik, és minél inkább igyekszik az időgubancot kibogozni, annál szorosabbá köti azt a csomót, aztán szépen rájön a lényegre, átveszi az irányítást, önmaga szörnyű torzulásává válik az időben, majd megpihen. Az Időbűnök-nek több olyan testiségben plasztikus eleme van, illetve ...
Coenék háta mögött
Csak sajnálni tudjuk, hogy nem a versenyfilmek között indult Henrik Ruben Genz eredeti hangvételű, szürreális drámája - valószínűleg esélyes lett volna a Titanic filmfesztivál fődíjára is. A Borzasztó boldog kiindulópontja klasszikus western alaphelyzet: a Koppenhágából száműzött rendőr egy vidéki kisvárosba érkezik, és ez teljesen felforgatja a helyiek és az új seriff életét is - a végeredmény egy lassan kibontakozó, fokozatosan szürreálisba váltó műfaji kevercs nyomasztó, de magával ragadó atmoszférával. Mintha a Coen-fivérek filmjeinek valószerűtlen észak-európai verzióját látnánk.
Mindenki fél
A Fél(ek) a sötétben egy neves illusztrátorok által közösen készített, francia fekete-fehér animációs film, amely végig borzongásban tartja az embert és részletességével, kidolgozottságával lenyűgözi nézőjét. Az anime horrorfilmek hegemóniája után végre született egy európai rajzfilm, amitől gyönyörködve lehet szorongani.
Anya, lánya, unokája
Teheránban nem ciki a rózsaszín terepjáró. Az iráni rendezőnő, Manijeh Hekmat filmjében legalábbis természetes, az sem baj, hogy nő vezeti. Ezzel a járművel startol az utazás a Három asszony című alkotásban, ami családi road movie helyett komoly út- és sorskeresés, önismereti trip - olyan arabosan. Három nő indul az archetipikus utazásra: Minou, a perzsaszőnyeg szakértő, lánya, a fotográfus Pegah, és a szenilis nagymama. Hamar elveszítik egymást, hogy a távollétben ébredjen fel szívükben újra az egymás iránti tisztelet és szeretet. Hogy a generációs különbségek mögött mi húzódik még, hogy miért van elegük egymásból, nem derül ki egyyértelműen. ...
Az elszántság néha nem elég
A csodálatosan furcsa francia kötéltáncos meghódítja a World Trade Centert, a tajvani kisembert bedarálja a bürökrácia, egy csomó balos okostojás pedig világzenei aláfestéssel szörfözik a bölcsesség tengerén. Riportereink újabb három filmet láttak a Titanic filmfesztiválon.
Titanic: Kergetőzés a dűnék között
Egy kócos, vállas, cseresznyeajkú lány üldöz a szerelmével egy kisstílű, kistestű, izgága palit; szó szerint üldözi, mert az többször futásnak ered. Camille (Clémentine Beaugrand) gazdag, párizsi család leánya és nyilvánvalóan nagyon unatkozik, mert elhatározza, hogy beleszeret Costába (Gérald Thomassin), akiről mindenki - saját maga is - azt gondolja, hogy nem jó semmire, egy piti kis lúzer. Camille komolyan gondolja a szerelmet: követi Costát szülőhelyére, egy tengerparti kisvárosba, ahol megismeri a férfi volt barátnőjét, aki egyedül neveli Costa lányát, mert az apuka három éve feléjük se nézett, és Cyrilt, a helyi nyomozót, aki ...
A hazugság nem fáj
A Hazug emlékek rámutat, hogy az anyák, akik gyermekük kedvenc nyuszijának halálát a házi kedvenc erdei kolóniába való visszatérésével magyarázzák, ne csodálkozzanak, ha felnővén porontyaik majd hasonlóan hihető mesékkel traktálják őket. Diego Sabanés, argentin rendező filmjében egy egész család fog össze, hogy válogatott kegyes hazugságokkal megóvja a beteg mamát legkisebb fia, Pablo eltűnésének hírétől. Az ódon, porlepte, Buenos Aires-i házat elhallgatásokra, képmutatásra alapozták, és a benne élő látszatboldog családot is csak a legkülönfélébb közös élethazugságok kötelékei tartják össze. A kollektív hazug élet, a valóság teljes ...
Apácák a pácban
A Kétely egy egész estésre nyújtott, ál-elgondolkodtató színdarab, amit kamerára vettek és mozikban játszanak mostanában. Az isteni Meryl Streep a Keleti boszorkány szerepében grimaszol, de legalább Philip Seymour Hoffman nagyon jó.
A csajok se mentik meg
Frank Miller Spiritjét jó nézni, de hiába a döbbenetes látvány és a sok izgalmas nő, a képregénymese mégsem kel igazán életre.
Partiarcok bebombáznak
Dús barkós, trapézgatyás fiúk, lobogó hajú lányok szidják az amerikai imperialistákat. Kocsikat kötnek el, gépfegyvereket szereznek, szétlövik az utcatáblákat, aztán a bankárokat és a rendőröket, és börtönben halnak meg a végén. A Baader Meinhof csoport az NSZK-ban a hetvenes években tomboló radikál-balos terrorszervezet, a RAF (Vörös Hadsereg Frakció) történetét mutatja be, és mint ilyen, lehetne egyszerre izgalmas és elgondolkodtató film. De nem, A Baader Meinhof csoport valójában egyik sem.
Győztesnek születni, győztesnek maradni
Valakinek meg kellett már csinálnia ezt a filmet. Egy egész estés, alapos, megrázó és szívet melengető dokumentumfilmet a világ leghíresebb magyarjáról. Almási Tamás főként archív anyagokból gyúrt Puskás Hungary-je klasszikus, szépen összerakott, megható film.
Hűségből is megárt a sok?
Mindkét kritikusunk imádja a Watchmen-képregényt. Egyetértenek abban is, hogy Zack Snyder filmje nagyon hű adaptáció, és mégis: egyikük odavolt a filmért, másikukat viszont cseppet sem hatotta meg.
Röhögünk a nyomorunkon
A tv2 nemrég kinevezett programigazgatója a sok remake után saját filmmel próbálkozik - egy eredetinek szánt film arról, hogyan szervez meg két ukrán pitiáner bűnöző egy áruházi rablást. Akar még valaki Kusturica-hangulatban szerencsétlenkedő lúzereken röhögni?
A kislányok is elveszítik egyszer
A Berlinale programjába utolsó pillanatban becsúsztatott An Education-re nem azért voltam különösen kíváncsi, mert Sundance óta jó híre terjed, hanem mert a forgatókönyvét Nick Hornby írta, rendezője pedig a dán Lone Scherfig, aki a kedves Olasz nyelv kezdőknek-et és a Wilbur öngyilkos akar lenni-t is csinálta. Nem kellett csalódnom, ez a két kedélyes világszemléletű, érzékeny alkotó nagyon szerethető filmet készített egy tizenéves lány felnőtté válásáról. Mivel a hatvanas évek elején vagyunk egy angol kispolgári családban, ez az életszakasz az "egyetemre vagy férjhez menni?" kérdésben csúcsosodik ki, és amíg Jenny (az édes és tehettséges ...
Önző, makacs gyász
A nyolcvankét éves Andrzej Wajda legújabb filmje volt az egyik utolsó versenyfilm, amit az idei Berlinalén bemutattak. A címben szereplő Tatarak a lengyel neve annak a vízinövénynek, ami az egyik karakter halálát okozza a filmben. Sokan meghalnak a Tatarak-ban; valójában Wajda a végül minden felett győzedelmeskedő elmúlás előtt hajt főt és annyira a hatása alá kerül, hogy nem is egy, hanem két filmet gyúr egybe, hogy a halál előtt tisztelegjen. Krystyna Janda a Tatarak című filmben A film első tíz percében az ötvenes éveiben járó, még mindig kívánatos, szőke színésznőt, Krystyna Jandát látjuk, ahogy egy sivár, szinte üres szobában üücsörögve ...
A Bundesliga-frizurán túl
Szupergruppot alapítani valami Nemes Cél érdekében, bízva abban, hogy a kreatív energiák találkozása magasztos eredményben sül ki, régóta bevett módszer a rockszakmában. A Deutschland '09 megkísérli ezt átültetni a filmművészetre: tizenhárom rendező egyenként tizenkét percben mutatja be, milyen szerinte ma Németország.