kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Köhögős szirup a léleknek
A Férj és féleség azok közé a filmek közé tartozik, amiket William Goldman, a neves forgatókönyvíró csak "gyógyhatású filmeknek" (medicinal movies) nevez. Ezek "jót tesznek" az ember lelkének: kilencven perc alatt bebizonyítják, hogy a világban minden úgy van, ahogy annak lennie kell (pl. a jó győz, a gonosz elbukik), és elégedett nézőt eresztenek útjára. A Férj és féleség azt akarja bebizonyítani a női nézőknek másfél óra alatt, hogy mindegyikünk számára létezik egy nagy Ő, és ha a kritikus pillanatban a szívünkre hallgatunk, akkor mind boldogan élünk majd, míg meg nem halunk. Colin Firth és Uma Thurman a Férj és féleség-bben ...
Úgy félsz, majd bepisilsz a röhögéstől
A Pokolba taszítva című film horror és a vígjáték határán egyensúlyozik ügyesen. Hol megijedünk, hol felnevetünk, és végig baromi jól szórakozunk.
Sétálnak, nem bizseregnek
Milyen lehet érett korban intim közelségbe engedni valakit? Főleg, ha a nő a magasabb? Milyen, ha az egyikük angol, a másik meg amerikai? Milyen egy életkortól független, csiklandozós újrakezdés? Ezek azok a kérdések, amikről határozottan nem tudunk meg semmit a Szerelem második látásra című filmből. Kritika.
Rákos rajongó támad Jar Jarra
Elvetemült Star Wars-fanokról elvetemült Star Wars-fanoknak vetítik egyetlen magyar moziban a Fanboys - Rajongók háborúja című cameókban gazdag, poénokban szégyenlős geekfilmet. A négy-öt főhős nagyon várja már Star Wars első epizódját 1999-ben, úgyhogy megpróbálnak betörni Lucas farmjára, hogy fél évvel a bemutató előtt megnézzék Jar Jar Binkset, a turcsiorrú kiskrapeket, meg a többieket. Geekek a Skywalker-rancs ellen. Lehet, hogy ez sajtóanyagban leírva viccesen hangzik, de a filmen éppen annyit szórakoztam rajta, mint amennyit négy-öt ilyen mániákus arccal másfél órára összezárva szórakoznék: az első négy perc halványan érdekes,, ...
Harry Potter már kész férfi
A Harry Potter és a Félvér Hercegben bájitaltól felizguló tinilányoktól kezdve éjszakai üldözéses jeleneten keresztül betépett Harry Potterig minden van, mégis kerek és élvezetes film, ami az összes eddigi résznél valóságosabbnak hat.
Így veszítetted el a szüzességed
A Love You More című rövidfilmben egy gimis fiú és egy gimis lány óra után összetalálkoznak a lemezboltban, ahol mindketten ugyanazt a Buzzcocks-kislemezt akarják megvenni. Sajnos csak egy van belőle, ezért ellopják, felmennek a csajhoz, felteszik a lemezt, isznak egy sört, elveszítik a szüzességüket aztán a fiú hazamegy a mamájához. Tizenöt perc az egész, mégis több öröm van benne, mint egy irodai dolgozó egész idei nyarában.
A szerelmes gengszter mosolya
Nem csalódtam Michael Mannben: sikerült újra egy szép, zilált, minden hollywoodi koreográfiát mellőző, mégis ízig-vérig hollywoodi filmet csinálnia. A Közellenségek romantikus gengszterfilm arról, milyen remek színész is ez a Johnny Depp.
Sose volt még ennyire meleg
Sacha Baron Cohen tétet emel: a Brüno polgárpukkasztóbb, vakmerőbb és persze sokkal melegebb, mint a Borat. Viszont sajnos nem olyan vicces.
- címkék:
- Sacha Baron Cohen
- Brüno
- kritika
- Címkefelhő »
Ordenáré adrenalin
Nem tudom, hogy a Crank 2-t milyen szer elfogyasztása után lehet élvezni, de nekem olyan nem volt. Primitív poénok, ocsmadék látvány és egy jobb sorsra érdemes főszereplő. A Crank 2 - Magasfeszültség kritikája.
Ha nem vagy vámpír, az a baj
Púdertől sápadtan, titokzatos, szupererős vámpírként a távolba révedni, és tini szíveket összetörni nem nagy mutatvány. A How to Beből, Oliver Irving első nagyjátékfilmjéből most az is kiderül, hogy mennyit ér Robert Pattinson, amikor zsíros a haja, konstans sírásra görbül a szája, és egy nyomorult kocsmai verekedéshez is túl béna.
- címkék:
- Robert Pattinson
- How to Be
- kritika
- Címkefelhő »
Tessék befáradni, jó lesz
Az Engedj be! különleges élmény. Keményen roppan és szikrázik, mint a friss hó, ami mindent beborít ebben a gyönyörű vámpírfilmben. Lenyűgözően eredeti, finom darab egy olyan műfajban, amiről, azt hittem, már nem sok újat lehet mondani.
- címkék:
- Tomas Alfredson
- Engedj be!
- kritika
- Címkefelhő »
A háromdimenziós makk esete a csalfa cafkával
A Jégkorszak 3 - A dínók hajnala részleteiben remek, az első két filmhez tökéletesen méltó folytatás. Kedves, Őskorból szalajtott cimboráink, a fergeteges új hős, a 3D nyújtotta plusz élmény, a mindig jókor adagolt poénok, és a Motkány térnyerése, szinte elfeledteti a mégis kikívánkozó kérdést: ennyi tehetséges alkotó, miért nem képes elfogadható sztorit kreálni?
Oda a fémimádat mámora
Az első Transformers mozi az alakváltó gépek távolról fényképezett, szépen megkomponált pátoszával még magával tudta ragadni a nézőt, aki a fémimádat mámorával kelt fel a moziszékből. A folytatás az ötlettelen túlzásokkal, a hús-vér karakterek margóra szorításával viszont porrá zúzza ezt az élményt.
Cannes: Aberrált élvezetek
Másfél órája ért véget Jennifer Lynch (David lánya) új filmjének cannes-i vetítése, de még mindig az egekben van a pulzusom és remegő kézzel pötyögöm ezeket a sorokat.* A 40 éves rendezőnő rendesen megtanulta a feszültségkeltést a papától, mert még egy olyan jelenetből is masszív izgalmakat tud kihozni, amelyben öt ember beszélget egy irodában (a képek alá rakott már az elviselhetőség határát súroló zúgó és sípoló hangok jelentősen fokozzák a hatást), de amikor az országúti kulcsjelenetben valóban a végletekig feszíti a húrt, akkor tényleg nem lehetett mást tenni, mint kikerekedett szemmel karmolni a karfát. A Surveillance műfaját ttekintve ...
Mégis vicces a hányás
Aki szerint egy jól időzített hányás cseppet sem vicces, semmiképp se nézze meg a Másnaposok című vígjátékot. A haverkomédia tele van vulgáris, mégis jól ülő poénokkal és olyan arcokkal, akiket még nem volt időnk megunni a vásznon. Nyilvánvalóan az év egyik legviccesebb filmje.
Elefánt a menyegzőn
A Rachel esküvője óriási meglepetés egyrészt a már-már elfeledett Jonathan Demme rendezői, valamint az édi romantikus komédiákra szakosodott Anne Hathaway színészi karrierje szempontjából. Kár, hogy nálunk a szirupos esküvős filmek törzsközönségét megkímélték ettől a meglepetéstől, és csak DVD-n került bemutatásra Hathaway Oscar-jelölt alakítása.
Világjárvány a moziban is
A sertésinfluenza-járvány apropóján a forgalmazók előhalásztak egy egyéves világvége-víziót, amelyben civilizációnk csúfosabban összeomlik, mint az RTL Klub híradósai álmodni merték volna. A Vakság persze megérdemli a kései mozibemutatót, de az aranyszabályt nem fogja megdönteni, hogy a könyv mindig jobb, mint a filmadaptáció.
Csesszék meg a politikusok, mi zenélünk!
Lényegében a fenti rövid és távolról sem újszerű üzenetet csiszolgatja bő két órán át a Rockhajó című film, amelyben nincsenek revelációk, de ó, milyen jól esik!
Terminátorból négyes
Csupa rosszat mondanak a Terminátor 4-ről, de mi kellemesen csalódtunk. Szpojlermentes kritikánkban szó esik az egysnittes csodákról, Sam Worthington karizmájáról, a Guns N' Roses mulandóságáról, a poszt-apokaliptikus házastársi kapcsolatokról, a dühítő csavarokról és persze csőhajlító Kurtág Györgyről is.
Tényfeltárás light
A dolgok állása című filmből hiányoznak azok az árnyalatok, amelyek az alapjául szolgáló sorozatot különlegessé tették, de a tömörített sztoriból a remek színészek segítségével mégis élvezetes krimi lett. Russell Crowe még soha nem volt olyan jó, mint most.
Heath Ledger integet a túlvilágról
A The Imaginarium of Doctor Parnassus sajnos menthetetlenül elsősorban úgy vonul be a filmtörténelembe, mint Heath Ledger legutolsó filmje. Éppen emiatt egy ideig az is kétséges volt, hogy Terry Gilliam be tudja-e egyáltalán fejezni a forgatást vagy balsorsú Don Quixote-projektje után újabb félig leforgatott anyaga landol a kukában. A felmentősereg végül három szupersztár személyében érkezett meg, és nem kis mértékben Johnny Depp, Colin Farrell és Jude Law vendégszereplésének köszönhető, hogy a Doctor Parnassus végül versenyen kívüli gálavetítést is kapott a cannes-i filmfesztiválon. Heath Ledger a The Imaginarium of Doctorr ...
Tokiói légyottok
Teljesen megértem Isabel Coixet rendezőnőt. Egy-egy utazáshoz én is szoktam zenei válogatásokat készíteni és nagyon jó érzés, amikor egy kedvenc számomról azonnal beugrik egy város hangulata. A Map of the Sounds of Tokyo című filmből egyedül a zenés betéteket tartom kiemelésre méltónak. A La vie en rose japán verziója (tudja valaki, hogy van-e magyar? Mi azt tippeltük, hogy Kovács Kati biztosan csinált ilyet.) vagy az Enjoy The Silence karaoke-előadása olyan erős atmoszférát teremtenek, hogy arra akár egy jó filmet is fel lehetett volna építeni. Főleg két olyan remek színésszel, mint Rinko Kikucsi (Bábel) és Sergi López (A faun labiirintusa). ...
Tarantino fejben nyeri meg a háborút
Aki a Becstelen brigantyktól azt várja, hogy a vérben tocsogó Brad Pitt majd náci skalpokkal hadonászik két órán át, csalódni fog. Quentin Tarantino ezúttal nem sokkolásra játszik, hanem a háttérbe vonul, és hagyja, hogy pompásan megírt, dumálós filmje szárnyra keljen.
Szakad a hús, hasad a szív
Mickey Rourke a szórakoztatóipar rabja. Darren Aronofsky filmjében fénykorát jóval túlélt pankrátor, aki még mindig a ringben és a ringből él. Az alkotást a számos beharangozó és hangos fesztiválsiker után most magunk is letesztelhetjük.
A meleg Jim Carrey leszerepelt
Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a legújabb Alain Resnais-film helyett inkább egy otromba tinivígjátékra üljek be. Ostoba arroganciával azt gondoltam, hogy semmi érdekeset nem tud nekem mondani egy 86 éves ember, akinek a legjelentősebb alkotása (Tavaly Marienbadban) több, mint ötven évvel ezelőtt készült. Óriásit tévedtem: a Les herbes folles (Bolond füvek) egy igazi remekmű, az idei cannes-i filmfesztivál eddigi legjobb filmje. Les herbes folles | André Dussollier és Sabine Azéma Az első öt percben szörnyen modorosnak tűnt az egész. Nem tudtam mire vélni a parfümreklámszerűen kiglancolt képeket és a körülményeskedő, idegesítően önrefflexív ...
Penélope Cruz az istennők örököse
A Los abrazos rotos (Megszakadt ölelések) nem tartozik a legjobb Almodóvar-filmek közé, de mivel a spanyol rendező megbízható, erős védjegy, összességében az idei cannes-i versenyprogram kellemesebb darabjai közt fogunk emlékezni rá.
Vérfürdő a vallás nevében
Feltűnően hiányzik az idei cannes-i felhozatalból Hollywood. Oké, a Fel! című 3D-s új Pixar-csoda volt a nyitófilm, de az előző években mindig akadt egy-egy Indiana Jones, X-Men, A Da Vinci-kód vagy Ocean's 13 is, ami ha más nem, hát jól esik egy román nyomasztás és egy távol-keleti agybarúgás között. Nem véletlen tehát, hogy az idei "leghollywoodiasabb" film, az Agora valójában nem is az amerikai stúdiórendszer terméke; Alejandro Amenábar (Nyisd ki a szemed!, A belső tenger, Más-világ) rendezte jórészt európai pénzből, nemzetközi stábbal. Látványban könnyedén felveszi a versenyt az utóbbi évtized hollywoodi történelmi eposzaival (GGladiátor, ...
Az Antikrisztus nőnemű
A cannes-i filmfesztiválnak lételeme a botrány. Legendás, hogy a fél közönség távozott a Visszafordíthatatlan-ról, hogy kifütyülték a The Brown Bunny-t, vagy kiakadtak a Funny Games-en - ezek azok a pillanatok, amelyeknek jó lett volna részese lenni, ott lenni, amikor először ütött be a sokk. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a cannes-i közönség évről évre edződik és holmi orális szextől, csonkolástól vagy szitává lövéstől a szemünk se rebben. Lars Von Trier viszont beígérte, hogy szembesíti a cinikus, nehezen felzaklatható publikumot saját félelmeivel és feladatát maradéktalanul teljesítette: az Antikrisztus pont az a botránnyfilm, ...
Az elveszett rendezőnő esete a hamburgermetaforával
Kevés a magyar vonatkozású film az idei cannes-i fesztiválon. A néhány egyike, aminek előre örültünk, az elsőfilmes belga rendezőnő, Caroline Strubbe Lost Persons Area című filmje, amiben az egyik főszerepet a Fehér tenyér-ből ismert Hajdu Zoltán Miklós alakítja. Az örömünk azonban nem tartott soká: a Kritikusok Hete-szekcióban vetített alkotás, ha nem is teljesen reménytelen, de minden elsőfilmes betegség tünetét magán viseli, amit csak el lehet képzelni. A film egy kietlen vidéken élő párról, Bettináról (Lisbeth Gruwez) és Marcusról (Sam Louwyck) szól, akik abból tartják fent magukat, kislányukat (Kimke Desart) és meglehetősen leppattant ...
Anyám, a hős
A dél-koreai Bong Joon-ho A gazdatest-tel 2006-ban szerepelt a Rendezők Kéthete-szekcióban, de a hivatalos cannes-i programba (az Un Certain Regard-szekcióba) most először került be Mother című új filmjével. Habár ez egy thrillerbe oltott dráma, a hangvétel visszaköszön a korábbi horrorból: a humorral megspékelt erőszak itt is végigvonul a filmen. Bong névjegye a sajátosan alkalmazott humor, hol oldja vele a brutális jelenetek feszültségét, hol éppen ellenkezőleg, kiemeli vele az erőszak abszurditását és ezzel egy jól irányzott fejberúgást visz be a közönségnek. A Mother középpontjában egy huszonéves, enyhén értelmi fogyatékos fiú ((Won ...
Ennyit a gigászi harcokról
Az idei cannes-i filmfesztivált "a gigászok harcaként" várta a filmvilág, elvégre öt korábbi Arany Pálma-nyertes jelentkezik új filmmel és a többiek is szinte kivétel nélkül visszatérő vendégek a Riviérán. Törvényszerű volt persze, hogy sok nagyra becsült rendezőnek nem a legújabb munkája lesz a karriercsúcsa: Francis Ford Coppoláról és Jane Campionról ez már az első két napban kiderült, ezért inkább egy iráni zenés dokumentumfilmet ajánlunk.
A genetikai hulladék is ember
Lee Daniels Precious-ének (korábban Push címen nyerte meg a Sundance zsűri és közönségdíját, de egy szóra sem érdemes sci-fi thriller névrokon miatt átkeresztelték, pedig Sapphire alapul szolgáló regénye is Push néven jelent meg) tizenhat éves hősnője (Gabourey Sidibe) két mázsás, csekély értelmi képességekkel megáldott afroamerikai leányzó, aki második gyermekét várja az apjától. Vidám felütés, ugye? Elvégre ezen deficitek közül bármelyik elegendő ahhoz, hogy pokollá tegye valaki életét, nemhogy együtt. Mégis, nem véletlen, hogy ez az amerikai talkshow-császárnő, Oprah Winfrey legújabb kedvenc filmje, amit Sundance-től Cannes-on keeresztül ...
A férfiak disznók, a nők jégcsapok
Steven Soderbergh Sasha Grey pornószínésznővel forgatta le új filmjét, amiben egy kockányi szex sincs, csak önző férfiak és távolságtartó nők. A The Girlfriend Experience Amerikában már megvásárolható az interneten.
Meztelenkedős, betépős hangulatban
Ang Lee cannes-i filmfesztiválon versenyző Taking Woodstock-ja éppen olyan kevéssé Ang Lee-s, amilyen az előzetese volt, viszont sokkal kevésbé idétlen. Utólag érthető a dolog: a trailer-rendező az önmagukban nem túl értelmes vicces pillanatokat vágta bele a klipbe egyéb kiemelkedő jelenet híján. Nincsenek ugyanis igazi csúcspontok, ez egy szuper kis hangulatfilm, ami kellemesen elandalít és szórakoztat két órán át. Lee-nek szemmel láthatóan nem is voltak nagyobb ambíciói, csak annyi, hogy elmesélje, hogyan segített egy szülei lepukkant moteljében dolgozó, Elliot Tiber nevű srác az 1969-es legendás Woodstocki fesztivál megszervezéséében, ...
Amikor öntudatára ébred a guminő
Koreda Hirokazu (Anyátlanok) japán rendező Air Doll című alkotásáról annyit tudtunk előljáróban, hogy életre kel benne a címszereplő guminő, szexi szobalány-ruhát vesz magára és rácsodálkozik a világra. Abszurd mesét vártunk, de a végeredmény inkább egy szívszorító példázat lett nagyvárosi elidegenedésről. A film világát félelmetesen magányos figurák népesítik be: van itt önmagának lelkesítő telefonüzeneteket hagyó vénlány, megkeseredett videótékás, valamint rohadó kajahegyek között pizzát majszoló csajszi is (őt mintha a KFT együttes Ha jön a péntek című számának a főhőséről mintázták volna). A legszánalmasabb mind közül az a fiataalember, ...
Tom Hanksnek jól áll a futás
Ron Howard rendező először eltűnődhetett Hitchcock lényegretapintó kérdésén ("Miért lennék hűséges egy regényhez?"), és csak ezután vágott bele az újabb Dan Brown-adaptációba. Ennek köszönhetően, az Angyalok és démonok inkább hasonlít egy kalandos Indiana Jones-filmhez, mint A Da Vinci-kód kínosan lassú és körülményesen felmondott történelemleckéjéhez.
A katolikus vámpír utolsó vérig csókol
Újra Cannes-ban, újra a pálmafák alatt, bár idén szokatlanul hűvös, zord szél cibálja a hajunkat és az egyik PR-cégnél ma délután valaki azon hüledezett, hogy sokkal kevesebb újságíró érkezett a fesztiválra, mint valaha. "Válság van" - tárja szét a karját. Azért most is tele a Croisette a nappal is estélyiben egyensúlyozó, hosszúcombú nőkkel, a szmokingos biztonságiakkal és a megszállottan futkosó, sajtókártyás újságírókkal. A csütörtöki izgalom egyik oka az Oldboy rendezőjének, Park Chan-wooknak az új filmje: a Thirst (Szomjúság) nemrég készült el és most itt versenyez az Arany Pálmáért. Főhőse egy katolikus pap, aki ilyen-olyan okkokbol ...
Dühös kis nő
Andrea Arnold (Red Road) második nagyjátékfilmjével, a Fish Tank-kel versenyez a cannes-i programban. Az elején meghatározó képsor: egy már messziről angol munkásosztálybeliként definiálható lány vágtat az utcákon mérgesen-energikusan. Ugyanez a kép szerepelt Arnold Oscar-díjas kisfilmjében, a Wasp-ban is, és a folytatólagosság evidens, Arnoldot még mindig ugyanaz a téma foglalkoztatja: az egyedülálló anya és gyermekei viszonya, és hogy a dinamikába hogyan nyúl bele, ha feltűnik a színen egy férfi. A középpontban viszont most nem az anya áll, hanem a tizenéves lány, aki természetesen főállásban lázad, egy fokkal talán intenzívebben ...
Hirtelen felindulásból elkövetett film
Kálomista Gábor annyira sietett, hogy még a rendőrséget is megelőzte. A Marian Cozma-gyilkosságról két hónap alatt dokumentumfilmet készített, a haláleset körülményeit azonban játékfilmes eszközökkel jelenítette meg. A Szíven szúrt országot csütörtök óta vetítik a mozik, tele vitatható állításokkal, elvarratlan szálakkal, célozgatásokkal és könnyekkel. Kritika.
Az új Star Trek mindenkié
Kirk kapitány kis híján lekési a startot, Spockot érzelmileg kompromittálják, Winona Ryder öreg. A tizenegyedik egész estés Star Trek mozit azok is élvezni fogják, akiknek Dr. Spockról, nem a vulkáni okostojás, hanem a csecsemőgondozás alapművének szerzője, az Enterprise-ról pedig nem az űrhajó, hanem a nyolcvanas évek kisteljesítményű számítógépe ugrik be. Kritika.
Karmol, de nem harap
Az idei Oscar-díjkiosztón egyedülálló énekes-táncos show-t előadó Hugh Jackman magabiztosan hozza a Farkas figuráját, de a film nem éri el az X-Men-trilógia szintjét. Néhány kérdést tisztáz ugyan Rozsomák történetével kapcsolatban, de inkább egy közepesnél alig jobban sikerült akciófilmként működik, mintsem a mutáns univerzumba szervesen illeszkedő képregénymoziként.
Julia Roberts és a dupla nulla
Egyszerre felszínes és túlkomplikált, a Kettős játék végig hidegen hagy. Hiába Julia Roberts első komoly szerepe a Közelebb óta, a film nem tud kitörni az okoskodó, érdektelenségbe fulladó forgatókönyv csapdájából.
Röhögjünk a hülye franciákon!
Az Isten hozott az Isten háta mögött című komédia nem olyan elképesztően vicces, hogy a humora indokolná húszmillió francia nézőjét, de szerethető figuráival kellemesen el lehet tölteni egy estét.
Akit megperzselt a tizennégy éves sárkány
Micsoda diadal! Az osztály lenyűgöző film; megmozgat, felráz, torkon ragad. Laurent Cantet filmje eredeti címéhez (Entre les murs) híven az idő nagy részében négy fal között játszódik, egy párizsi középiskola osztálytermében. Húzós környék, balhés diákok, illegális bevándorló szülők, mindenféle rassz egymás hegyén-hátán. Egy ilyen osztály franciatanára a cingár, harmincas Marine úr, aki a történetben egy éven keresztül birkózik egy húsz-harmincfejű, tizennégy éves sárkánnyal.
Minden nő őt bámulta
Minden sikeres nő mögött ott áll egy férfi, aki összetörte a szívét. Vagy kettő. Leginkább ez a tanulság a Coco Chanel korai éveit feldolgozó életrajzi filmből. A látvány persze pazar, Audrey Tautou pedig végre valahára maga mögött hagyja Améliet és a csodálatos életét. (Ez a cikk a két hónappal ezelőtti Amélie sikkes kosztümbe bújt című írás átdolgozott verziója.)
Senki sem normális, de mindenki barátkozik
Két fura fazon, akik tökéletes cimbiózisban (mi kérünk elnézést!) komédiáznak végig másfél órát, megtámogatva pár kellőképpen buggyant, és pontosan megrajzolt mellékszereplővel. Miattuk nem követelünk mindenáron a Spancserekbe valamirevaló konfliktust, és életszerű alapötletet. Merthogy ez a rendhagyó romantikus vígjáték, meglepő módon, ezek nélkül is egész jól működik.
Kristin Scott Thomas arcában minden ott van
Kinek érzelmi manipuláció, kinek menthetetlen támadás a könnyzacskói ellen, de egy biztos: Kristin Scott Thomas óriásit alakít, és miatta érdemes megnézni az Oly sokáig szerettelek című filmet.
A szex legalább működik
A felolvasó című film egy tinédzser fiú és egy harmincas éveiben járó nő szenvedélyes viszonyán keresztül boncolgatja a háború utáni német bűntudat témáját. A történet akár izgalmas is lehetne, de a film túlságosan távolságtartó, valódi hatást csak a szexjeleneteivel vált ki a nézőből. Kritika.
Régi modell, de jól gyorsul
Nem tudom, a fenti igaz-e az autóra, amely Clint Eastwood új filmjének a címét adta, de az biztos, hogy a Gran Torino olyan energiákról tesz tanúbizonyságot, melyeket már nem néztem volna ki a nyolcvan felé közeledő alkotóból. Hollywoodi régi iskola, a lehető legjobb formában.
- címkék:
- Clint Eastwood
- Gran Torino
- kritika
- Címkefelhő »
A magyar tinik is megkapják a magukét
Az Álom.net egy hollywoodi tinivígjáték-klón, amelyet Magyarországon forgattak magyar filmesek, mert állítólag ez kell a magyar kamaszoknak. Most megkapják, amire vágytak, és vele együtt az életre szóló tanulságot is: vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még valóra válik!