kritika

címke rss

Bob és Bobek nem lakik itt

Archívum2010.04.13, 11:57

A padláson, valódi cseh retro-bábfilm, kitűnő nosztalgiázási lehetőség a tévémaci-dizájn kedvelőinek, nyomott mintás pléh bögrékkel, plasztik orvosos táskával, otthonkás nagymamával és szintipoppal. Akinek esetleg ront a közérzetén, a dohos, poros, foszló bélésű, lepukkant babák gyülekezete, valamint a kihajított ócskavasak, és meredten bámuló üvegszemek sem hatnak üdítőleg rá, az ne Jirí Barta animációs filmjét válassza matinénak. A leselejtezett, már eredetileg is gagyi játékok látványa ugyanis - hasonlóan a kihajított, lecsupaszított karácsonyfákéhoz - mélységesen lehangoló, pláne ha egy amúgy is elhanyagolt, lepukkant és fakó paadlásra ...

Texasi pillecukros szendvics

Archívum2010.04.12, 14:44

Különös film a St. Nick. Rendezője, az elsőfilmes David Lowery két testvér magányos kóborlásáról készített szótlan, költői road movie-t. A gyerekek önjelölt hajléktalanok és önjelölt hippik. Nem tudjuk, mióta és miért vannak úton, sokáig azt sem tudjuk, volt-e valahol otthonuk. Kukáznak, lopnak, egy batyu, egy hegedűtok és egy faládika minden ingóságuk. Mintha egy világégés után építenének maguknak új, varázslatos birodalmat. Megható az önmagukra utaltságuk, a körülmények okozta koravénségük. De hiába várjuk, hogy kiderüljön a múltbéli rejtély, miért vándorol a texasi vadonban a két kicsi. Nincs háttértörténet, csak a történet van. ...

Az ártatlanság korának vége

Archívum2010.04.10, 17:55

Az Egy lányról egyszerűen imádnivaló film: kedves, könnyed és mégis bekúszik a bőrünk alá. Anglománoknak és tinilányoknak kötelező!

Összelopott pillanatok

Archívum2010.04.10, 11:17

Eléonore egy igazán különleges lány, emellett utcai tolvaj New Yorkban. A Köszönöm, hogy kirabolt! az ő életének néhány epizódját meséli el, ahogy a városi forgatagban bóklászva néha elcsen kisebb-nagyobb dolgokat, szőlőszemektől kezdve egészen egy autóig. Hogy miért? Konkrét válaszra senki se számítson. A történet nem egy komplett sztorit mesél el, inkább életképek láncolata, amelyeket a rafinált lopások kötnek össze. Ezek is inkább gyerekes csínynek tűnnek. Azt a célt szolgálják, hogy kicsit felpezsdítsék ennek a vidámságra és izgalomra vágyó, folyton úton lévő lánynak az életét. Karaktere annyira elragadó és bohókás, hogy elviszii ...

Gusztustalan, gyenge poén

Archívum2010.04.08, 19:02

Olcsó, de őszinte húzás lett volna, ha a "Szabadíts meg minket Ole Bornedaltól!" címet adom ennek a kis írásnak. A Szabadíts meg minket a gonosztól! ugyanis kellemetlen film, és abból sem az a fajta, amelyik nézőkínzás útján jut el oda, hogy szembesít minket az igazsággal, hanem az, amelyik egyáltalán nem éri meg a belefektetett energiát, mert rossz nézni és nem lyukad ki sehova. Ízlés kérdése, hogy a film erősen stilizált képi világa bejön-e az embernek, de a majdnem fekete-fehérre fakított képek és a filmet benépesítő rozzant figurákat még groteszkebbnek mutató kameraállások, ha mesterkéltek is, legalább valamelyest érdekesek. Lassse ...

Drogos anyának lenni, hej, be jó!

Film2010.04.09, 15:51

Ha egy film lényegesen hosszabbnak érződik, mint amilyen, rögtön tudni, hogy valami nem stimmel. Francois Ozon Menedék című filmjét a vetítés végén úgy két órásra tippeltem, aztán nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy mindössze 88 perc volt a játékidő. Pedig egy ideig egészen jól alakultak a dolgok. A film alaphelyzetének hangulati megágyazása tökéletes: éjszakai fények Párizsban, nagypolgári lakás két fiatallal, akik szeretik egymást és szeretik a heroint. Nem tudjuk, mit keresnek itt, de kíváncsiak vagyunk. Aztán a lány (Isabelle Carré) arra tér magához a kómából, hogy szerelme (Melvil Poupaud) meghalt, ő pedig terhes. Itt egy pilllanatra ...

Az őrület határán

Film2010.04.09, 15:54

Komor színek, sáros tájak, széteső falak jellemzik egy összeomlott nő lelki világát Ester Rots A bőrön is áthatol című filmjében. Marieke Amszterdamban él, és próbálja túltenni magát egy szakításon, amikor egy pizzafutár erőszakos támadásának áldozata lesz. A történet érdekes, és aktualitása is van, hiszen a nőket célzó agresszió és annak feldolgozása manapság sokakat érintő és érdeklő probléma. A film főszereplője nem tud ezzel egyedül megbirkózni. Tehetetlen dühében megvesz egy lepukkant házat távolabb a várostól, és ott igyekszik megtalálni a békéjét. Egyedül vág bele a felújításba, de kiderül, hogy nem elég felszedni a padlószőnnyeget, ...

Jól bevált recept távol-keleti módra

Film2010.04.09, 15:55

Egy rejtélyes öngyilkossággal, néhány furcsa és összefüggéstelennek tűnő eseménnyel indul A szerelem és halál egyenlete. A főcím és a bevezető képkockák már előre sugallják a távol-keleti thrillerek jellegzetes filozofikus világát, amely általában ötvöződik a keményebb, akciódúsabb jelenetekkel. Az első negyedóra olyan pörgős, hogy emiatt egy meglepő és izgalmas történetre számítunk. Egy taxisofőr lány (aki a film elejétől a végéig lebilincseli a tekintetünket) négy éve megszállottan keresi eltűnt barátját. Folyton róla beszél utasainak, a képét mutogatja, hátha végre valaki felismeri. Egy szép napon két ütődött pasas száll be hozzáá, ...

Elmónikázott show - a Czukor Show kritikája

Film2010.04.05, 11:47

Dömötör Tamás személyes médiakritikai penzumát egyedi formában, Füst Milán Boldogtalanok című művének visszabulvárosításával, egy fiktív kereskedelmi televízió képzeletbeli kibeszélőshow-jába illesztésével abszolválta. De hiába villantja fel a Czukor Show a cinikus médiamunkásokkal teli, profi módon köznép-alázó gépezetét, és hiába pompázik Árpa Attila teljes fényében a kitalált médiaparadicsom egén, a film csak egy vászonra nagyított tévéműsorrá laposodott, ügyesen bekeretezett látleletként végzi.

A vámpírlét elviselhetetlen könnyűsége

Archívum2010.04.02, 16:00

A Daybreakers című film maximálisan teljesíti az elvárásokat, amiket egy vámpír-thrillerrel szemben támasztok - legyen izgalmas és látványos -, és szerencsére nem is tetszeleg olyan színben, mintha egy jó kis ijesztgetésnél többre volna hivatott. A film egy amerikai nagyvárosban játszódik egy olyan közeljövőben (2019-ben), ami furcsa módon drasztikusan máshogy fest, mint a jelen, de erre van egy frappáns magyarázata: mivel 2009-ben a Föld népességének nagy része vámpírrá változott, a városépítészeknek alaposan át kellett formálniuk a köz- és lakótereket. Erős hangulatú hideg, fémes kékekben és szürkékben játszik ez a jövő, persze, hhiszen ...