kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
A románok jobban csinálják
Az utóbbi időben már elkezdtem várni, hogy mikor fogok ráunni a román filmekre. Hiába zseniális, amit jobb kifejezés híján román új hullámnak neveznek, annyira hasonlítanak egymásra ezek a dokumentarista, kíméletlenül valós filmek, hogy feltételezem, az x-edik után nem akarok majd többet nézni belőlük, mert kevés izgalmat rejt úgy beülni egy filmre, hogy az ember pontosan tudja, mit fog kapni. Miközben ma a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában bemutatott Marti, dupa craciun (Kedd, karácsony után) című filmet néztem, úgy félidőnél egy kicsit azt hittem, most jött el a csömör pillanata. Mimi Branescu, Mirela Oprisor éés ...
Hálózsákos Frodó Londonba megy
Ezek a mai fiatalok londoni underground-kocsmákban pernahajderkednek és alkalom adtán azt üvöltik, hogy Hot monkey, hot ass!, másnapra meg jól elfelejtenek mindent. Vagy épp folyton nagyon szerelmesek, és amikor mégsem, akkor mérhetetlenül szomorúak. Alexis Dos Santos olyan eredeti és érzékletes módon ábrázolja szereplőit és a világot amelyben szédelegnek, hogy a Bevetetlen ágyak azok számára is tökéletesen átélhető, akik már rég elmúltak húszévesek és fogalmuk sincs róla, hogy mi az indie-pop.
Miből lesz az erdei zsivány?
Ridley Scott lendületes, jó ritmusú, klasszikus történelmi kalandfilmet kanyarintott a Robin Hood-legenda elé, és leforgatta a csuklyás hős eredettörténetét. Ki volt ez a rejtélyes, zöldruhás íjász, aki angol nemzeti legendává nőtte ki magát? Russell Crowe, mint mindig, szuper.
Bocs, kislányok
Bocs, kislányok, de rég láttam ilyen rossz romantikus filmet. Vagy ilyen rossz forgatókönyvet. "Éld át a pillanatot" - szólít fel az Emlékezz rám plakátja, miközben a bajsza alatt somolyogva majdnem két órát elvesz az ember életéből. Szentimentális zene, hatásvadász közelik, ezerszer hallott klisémondatok. Robert Pattinson új filmjében Edward New Yorkba költözik, de ebben sincs köszönet.
Csak bohóckodik a Vasember
Az első Vasember-film azt a receptet próbálta követni, mint Christopher Nolan Batman-opusza: komoly színészekkel életre kelteni egy évtizedek óta formálódó képregényhőst. Amíg az első részben ez sikerült, a folytatás megbicsaklik, a történet elvész a mélyebben ki nem fejtett szálakban, helyette marad az akcióáradat és a poénkodás. Bár A Vasember 2 élvezhető film, Robert Downey Jr. frappáns alakítása ellenére sem múlja felül a képregényes eredetit.
A francia Chaplin fásult bosszúja
Jean-Pierre Jeunet bármit is csinál, most már az Amelie-hez fogják hasonlítani, ami nem fair, de érthető; az volt az ő "nagy dobása". Ha így nézzük, a legújabb film, a Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás nem túl nagy dobás. Ha úgy nézzük, mintha ez lenne az egyetlen Jeunet-film a világegyetemben, akkor sem az.
Kamuelvtársak parádéja
Nagyot dobott Mads Brügger, dán újságíró. Fogott két, koreai származású dán komikust, meg egy kamerát, és pofátlanul kiröhögtette a rezsimet, amit úgy hívnak, Észak-Korea. Kellett persze egy koncepció, egy vad, őrült, eredeti ötlet: legyen a két koreai-dán fiú a Vörös Kápolna nevű színházi társulat, akik kulturálisan elkötelezettek, ideológiailag szimpatizánsok, és egy előadás erejéig szeretnék megmutatni a koreai népnek barátságukat, amolyan kulturális csere és ismerkedés formájában. Elvtársilag. Útjukról szól A Vörös Kápolna című dokumentumfilm. Megérkezik tehát Simon a nagydarab, és Jacob a sérült cingár fickó Észak-Koreába, és kkezdetét ...
Fesztivál brit módra
Azt a véleményemet, miszerint a magyaroknál senki nem tud jobban fesztiválozni, nem tudta megváltoztatni még a híres All Tomorrow's Parties, angol alternatív fesztivál tizedik születésnapjára készült kép- és hangkavalkád sem, de azt azért elérték vele, hogy megkaphassák a ranglétra második fokát. A rendező Jonathan Cauoette az életörömöt és szabadságot sugárzó felvételek összeállításánál főképp az átütő hangzásra és a vágásra koncentrált. Ennek egyik elsődleges oka, hogy az alapanyag olyan archív felvételekből állt össze, amiket a rajongók, a zenészek és a szervezők különféle képhordozókra rögzítettek az évek során. Van itt minden aa ...
Minden jó, ha a vége jó
Hogyan lehet feldolgozni, ha az ember egyedüliként túlél egy terrortámadást? - ezt a kérdést boncolgatja a Hét perc a mennyországban. A szüzsét és a narrációt tekintve azonban még sokkal több van benne, mint ahogy azt első látásra hinnénk, nem is beszélve a csodálatos, realista formanyelvi megoldásokról. A képzelet és valóság köré szőtt érzelemdús, pszichologizáló mesének az ötlete Omri Givon, izraeli rendező fejéből pattant ki egy újságcikk alapján. Galia egy buszt ért merénylet során elveszíti szerelmét, ő maga pedig súlyos égési sérüléseket szenved a testén. Görcsösen próbálja feldolgozni a helyzetet, és összeszedni magát, de pánnikrohamai ...
Fojtogató ambivalencia
Kifejezetten ellentétes érzelmeket vált ki a nézőből Maria (Isabelle Huppert), a White Material hősnője, amitől néhol bosszantó, néhol szívfacsaró lesz Claire Denis (korábbi filmje, a 35 pohár rum szintén ment a Titanicon) politikai témát is boncolgató drámája. Vagy thrillere. Ez a tisztázatlan kettősség az egész filmre jellemző. Egy megnevezetlen afrikai országban az ex-apósa kávéültetvényét vezeti ez a francia, fehér nő, aki minden energiáját a munkájába fektette, és képtelen róla tudomást venni, hogy a milícia ellen fellázadó helyiek már a családja életét fenyegetik. Többszöri figyelmeztetés után sem hajlandó feladni az ültetvénnyt ...