kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Koltai Róbert: A közönség ügyet sem vet a filmkritikára
Koltai Róbert Megy a gőzös című filmje kapcsán beszélgetett a csetelőkkel. A színész-rendező elmagyarázta, hogy producer fiával vitatkozni miért olyan, mintha saját magával folytatna szócsatát, elárulta, hogy ki lenne a kedvenc politikusa és még azt sem titkolta előlünk, hogy Kern András levetett ruháiban jár.
Egyáltalán nem ciki
Mindenki megőrült, hogy láthassa végre, most meg csak fanyalognak. Persze, hogy kockázatos vállalkozás volt belevágni a Macskafogó folytatásába, hogy elképesztő elvárásoknak kell megfelelnie, és hogy a felfokozott kíváncsiság óhatatlanul magával von némi csalódottságot. De Ti, kedves Filmklub-olvasók ne hagyjátok magatokat! A Macskafogó 2 - A sátán macskája mindenképp érdemes a figyelmetekre.
Az én forradalmam
Végre itt az év legérdekesebb animációs filmje: Marjane Satrapi megrajzolta nekünk az iráni iszlám forradalmat, a nők csador alá kényszerítését és a nyugati muszlimok magányosságát - azaz mindezt a saját szemszögéből. A történet olyannyira személyes és szubjektív, hogy akaratlanul kirekeszti a másként gondolkodókat. Pedig a lenyűgöző fekete-fehér rajzok alatt univerzális értékek lapulnak, amelyekkel bárki azonosulhatna.
Egy nehéz nap éjszakája
Az Off Hollywood egy kicsi, személyes film, ami azoknak fog legjobban tetszeni, akik már Hajdu Szabolcs első nagyjátékfilmjét, a Macerás ügyeket is látták és szerették. Egy ismerős világba térünk vissza, amit a rendező az eltelt évek alatt még jobban belakott.
David Lynch aranyhalai
Ha David Lynch számunkra azt a fura hajú ipsét jelenti, akinek sosem állnak össze teljesen a filmjei, nem valószínű, hogy a meditációhoz, tudathoz és kreativitáshoz kapcsolódó mondanivalója érdekes lesz számunkra. A Hogyan fogjunk nagy halat? címmel megjelent Lynch-könyv önmagában - szövegként, prózaként, irodalomként, ahogy akarjuk - nem több, mint egy sor kidolgozatlan, szerkesztetlen, sőt, helyenként zavaróan felületesen kibontott gondolat arról, ami David Lynch-et, a reneszánsz embert foglalkoztatja.
Néha elszáll az agyunk
Az igazi filmkritikus nem onnan ismerszik meg, hogy mindent halálba fikáz, hanem onnan, hogy néha elmebeteg rajongással lelkendezik egy filmről. Ez történik most is - azzal a csavarral, hogy most mindössze egy zseniális film első fél órájáról tud áradozni. A többit ugyanis már nem láthatta.
Frissített pokolgép Hollywoodnak
David Lynch komolyan veszélyes alkotó. Legújabb munkája is tiszta nyelven fogalmazza meg azt, ami a hochszakmai körökben kimondatlanul, de egyezményesen tilos. Mindössze azért nem tiltják be, mert elvhűségéből eredően munkái saját magukat tiltják be - a Hollywood emlőin kábuló tömeg e keserű orvosság első cseppjét is tüstént visszaöklendezi.
A gonosz barbie-k támadása
A Lányok hatásos film, könnyen megeshet, hogy a néző olyan émelygésközeli csömörrel jön ki róla, mintha túl sok és gyaníthatóan nem egészen friss KFC-csirkét tömött volna magába. Az elsőfilmes Faur Anna és szintén most debütáló operatőre, Gondár András alapos átgondoltsággal vezetik a nézőt az öklendezés felé, de nagy műgonddal végzett, aprólékos munkájuk közben el is veszítenek valamit a film lelkéből.
Bourne 4-et akarok, most
Öröm nézni, öröm beleszédülni. A Bourne-ultimátum ritka jó akciófilm: felkap és magával sodor, nem ereszt a végéig. Igaz, Bourne múltja továbbra is homályos, de a jelene jobban érdekel. Meg a jövője.
Jodie a vérzivatarban
A másik én-ben Jodie Foster újra sebzett nőt alakít, aki bosszút áll a gonoszokon. Csak az nem világos, jól teszi-e. Az sem, miért érdekeljen ez minket, ha a film egy unalmas, kiszámítható, felszínes melodráma, ami néhány percre kap erőre, és akkor sem a hős miatt.