kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
A hazugság nem fáj
A Hazug emlékek rámutat, hogy az anyák, akik gyermekük kedvenc nyuszijának halálát a házi kedvenc erdei kolóniába való visszatérésével magyarázzák, ne csodálkozzanak, ha felnővén porontyaik majd hasonlóan hihető mesékkel traktálják őket. Diego Sabanés, argentin rendező filmjében egy egész család fog össze, hogy válogatott kegyes hazugságokkal megóvja a beteg mamát legkisebb fia, Pablo eltűnésének hírétől. Az ódon, porlepte, Buenos Aires-i házat elhallgatásokra, képmutatásra alapozták, és a benne élő látszatboldog családot is csak a legkülönfélébb közös élethazugságok kötelékei tartják össze. A kollektív hazug élet, a valóság teljes ...
Apácák a pácban
A Kétely egy egész estésre nyújtott, ál-elgondolkodtató színdarab, amit kamerára vettek és mozikban játszanak mostanában. Az isteni Meryl Streep a Keleti boszorkány szerepében grimaszol, de legalább Philip Seymour Hoffman nagyon jó.
A csajok se mentik meg
Frank Miller Spiritjét jó nézni, de hiába a döbbenetes látvány és a sok izgalmas nő, a képregénymese mégsem kel igazán életre.
Partiarcok bebombáznak
Dús barkós, trapézgatyás fiúk, lobogó hajú lányok szidják az amerikai imperialistákat. Kocsikat kötnek el, gépfegyvereket szereznek, szétlövik az utcatáblákat, aztán a bankárokat és a rendőröket, és börtönben halnak meg a végén. A Baader Meinhof csoport az NSZK-ban a hetvenes években tomboló radikál-balos terrorszervezet, a RAF (Vörös Hadsereg Frakció) történetét mutatja be, és mint ilyen, lehetne egyszerre izgalmas és elgondolkodtató film. De nem, A Baader Meinhof csoport valójában egyik sem.
Győztesnek születni, győztesnek maradni
Valakinek meg kellett már csinálnia ezt a filmet. Egy egész estés, alapos, megrázó és szívet melengető dokumentumfilmet a világ leghíresebb magyarjáról. Almási Tamás főként archív anyagokból gyúrt Puskás Hungary-je klasszikus, szépen összerakott, megható film.
Hűségből is megárt a sok?
Mindkét kritikusunk imádja a Watchmen-képregényt. Egyetértenek abban is, hogy Zack Snyder filmje nagyon hű adaptáció, és mégis: egyikük odavolt a filmért, másikukat viszont cseppet sem hatotta meg.
Röhögünk a nyomorunkon
A tv2 nemrég kinevezett programigazgatója a sok remake után saját filmmel próbálkozik - egy eredetinek szánt film arról, hogyan szervez meg két ukrán pitiáner bűnöző egy áruházi rablást. Akar még valaki Kusturica-hangulatban szerencsétlenkedő lúzereken röhögni?
A kislányok is elveszítik egyszer
A Berlinale programjába utolsó pillanatban becsúsztatott An Education-re nem azért voltam különösen kíváncsi, mert Sundance óta jó híre terjed, hanem mert a forgatókönyvét Nick Hornby írta, rendezője pedig a dán Lone Scherfig, aki a kedves Olasz nyelv kezdőknek-et és a Wilbur öngyilkos akar lenni-t is csinálta. Nem kellett csalódnom, ez a két kedélyes világszemléletű, érzékeny alkotó nagyon szerethető filmet készített egy tizenéves lány felnőtté válásáról. Mivel a hatvanas évek elején vagyunk egy angol kispolgári családban, ez az életszakasz az "egyetemre vagy férjhez menni?" kérdésben csúcsosodik ki, és amíg Jenny (az édes és tehettséges ...
Önző, makacs gyász
A nyolcvankét éves Andrzej Wajda legújabb filmje volt az egyik utolsó versenyfilm, amit az idei Berlinalén bemutattak. A címben szereplő Tatarak a lengyel neve annak a vízinövénynek, ami az egyik karakter halálát okozza a filmben. Sokan meghalnak a Tatarak-ban; valójában Wajda a végül minden felett győzedelmeskedő elmúlás előtt hajt főt és annyira a hatása alá kerül, hogy nem is egy, hanem két filmet gyúr egybe, hogy a halál előtt tisztelegjen. Krystyna Janda a Tatarak című filmben A film első tíz percében az ötvenes éveiben járó, még mindig kívánatos, szőke színésznőt, Krystyna Jandát látjuk, ahogy egy sivár, szinte üres szobában üücsörögve ...
A Bundesliga-frizurán túl
Szupergruppot alapítani valami Nemes Cél érdekében, bízva abban, hogy a kreatív energiák találkozása magasztos eredményben sül ki, régóta bevett módszer a rockszakmában. A Deutschland '09 megkísérli ezt átültetni a filmművészetre: tizenhárom rendező egyenként tizenkét percben mutatja be, milyen szerinte ma Németország.