kritika
címke rss- kapcsolódó címkék:
- film
- regény
- magyar film
- Titanic filmfesztivál
- beszólás
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Az apját egyedül nevelő gyerek
Ha visszautazva az időben, a Rózsaszín sajtot a legendás, külvárosi filmszínházakba szervezett kollektív iskolai mozidélutánok keretében látom, akkor rossz magaviseletem okán nagy eséllyel gazdagodom egy - az elemlámpás néni rosszalló fejcsóválásával kísért - osztályfőnöki rovóval. Bosszankodó morgolódás és értetlenkedő mocorgás: így hatott Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje.
Dél-Amerika már benne van a tutiban
A South of the Border című dokumentumfilmjében Oliver Stone azt a tézist vázolja fel, hogy miközben az amerikai média véreskezű diktátornak állítja be Hugo Chávezt, a venezuelai elnöknek csak annyi a bűne, hogy nem az USA gazdasági érdekeit tartja szem előtt, hanem a saját népe boldogulását. A filmben Chávez joviális, határozott vezetőként jelenik meg, aki nyitott dzsippel közlekedik az országban és előszeretettel pacsizik le az állampolgárokkal, és osztogat nekik életvezetési tanácsokat. Hát nem cukorfalat?! | Hugo Chávez a South of the Border-ben Ha már úgy is Dél-Amerikában van, Stone meglátogatja a többi környékbeli nagyhatalom ...
Fiam, neked elment az eszed
Michael Shannonra először a Nyolc mérföld-ben figyeltem fel, ahol Eminem anyjának a pasiját játszotta. Van neki ez a szúrós tekintete, a Frankenstein szörnyetegéhez hasonlatos testalkata és fejformája, valamint az a képessége, hogy a legnagyobb őrültségeket is félelmetes határozottsággal tudja kimondani. Az összhatás annyira nyugtalanító, hogy mindig azt kívánom, bárcsak lenne inkább normális - úgy mindenkinek könnyebb lenne. De hát sohasem normális, legkevésbé a Werner Herzog My Son, My Son, What Have Ye Done című új filmjében, amit az utolsó pillanatban tuszkoltak be a velencei versenyprogramba, és így az a furcsa helyzet állt előő, ...
A fantázia mozdulatlan marad
Jelenet a Metropa című filmből A velencei filmfesztiválon bemutatott Metropa című svéd animációs film legfőbb tanulsága az, hogy ha a rendezőnek lövése sincs arról, hogyan kell érdekesen elmesélni egy történetet, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire gyönyörű a látványvilág, a néző mindenképpen halálra unja magát. Ez az 1984 és a Dark City elemeiből összetákolt zagyvaság a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor egy óriási metróhálózat köti össze Európa nagyvárosait és az állampolgárokat a samponon keresztül a fejükbe juttatott adóvevők segítségével figyelik meg. Vagy valami ilyesmi. A figuráknak a testükhöz képest két számmal nagyyobbra ...
A nap hülyéje: Matt Damon
"Ha az emberek sosem hazudnának, és mindig kimondanák azt, amit gondolnak, sokkal több lenne a gyilkosság" - mondta Steven Soderbergh Az informátor! velencei sajtótájékoztatóján. "Én folyamatosan hazudok, kezdve a 'De szép ez a ruha!' és az 'Olyan kíváncsi vagyok a filmedre' típusú kegyes csúsztatásoktól az egészen komoly átverésekig. A hazudozás rengeteg energiámat felemészti, emiatt is vagyok ilyen sovány." A félelmetesen produktív rendező (alig több mint egy év alatt ez már a harmadik filmje) már 2001 óta tervezi vászonra vinni Mark Whitacre történetét. Először az Ocean's Eleven forgatásán adta Matt Damon kezébe a notórius hazudoozó ...
Fickós, aztán mégis ernyedt
Az új Hajsza a föld alatt majdnem egy tökös akció-remake lett, de Tony Scott nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy filmjét álmagyarázatokkal és műpátosszal terhelje le. Jobb lett volna könnyedén.
Elcseszték a The Roadot
A velencei filmfesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy mára hat kihagyhatatlannak tűnő film vetítését rakják, ezért csak nagyon gyorsan tudok beszámolni a látottakról. A fesztivál talán leginkább várt alkotása már le is ment reggel 8.30-tól. A The Road című poszt-apokaliptikus thrillerről van szó, amit az ausztrál John Hillcoat (Az ajánlat) adaptált Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) Pulitzer-díjas regényéből, olyan sztárok főszereplésével, mint Viggo Mortensen, Charlize Theron, Robert Duvall és Guy Pierce. Sajnos egyáltalán nem lett jó film a The Road, pontokba is szedem, hogy miket sikerült nagyon elszúrniuk az alkotóknak (niincsenek ...
Közhelynek álcázott mestermunka
James Gray (A bűn állomásai, Az éjszaka urai) romantikus drámájának bús melankóliája furmányosan telepszik a nézőre: beburkolja az érzékszerveket, lekúszik a gyomorba, torkot szorít és szívet facsar. A Két szerető, a hollywoodi romantikus komédiáktól érzéstelenített nézők fájdalmasan hatásos megpiszkálása, és Joaquin Phoenix utolsó, briliáns búcsúvergődése.
Videoklip a véreskezű politikusról
Paolo Sorrentinóra akkor figyelt fel a világ, amikor 2004-ben leforgatta remek című, de annál fárasztóbb drámáját, A szerelem következményei-t. Már akkor azt éreztem, hogy ez az ember kétségbeesetten próbál minden pillanatból katarktikus élményt, de legalábbis übercool látványt/hangot csiholni, de a nagy igyekezetben elveszít valami fontosat, amitől film lesz egy film. Sorrentino filmjeiből hiányzik az ember, hiányzik a lélek. Az új filmet, az Il divó-t nézve egyre nyilvánvalóbb, hogy Sorrentino nem ért a filmkészítéshez. Még akkor sem, ha részleteiből süt az odafigyelés, az aprólékos műgond és a szép dolgok szeretete: valami hiányzzik ...
Meleg szerelem, és más semmi
Szégyen-gyalázat, de igaz: csaknem két hónapja egyetlen friss, eleddig a magyar moziktól távol maradt Robert Pattinson-produktumot sem elemeztünk cafatokra. Pótolandó csúfos elmaradásunkat, ezúttal az ígéretes alapanyagot (Dali, Bunuel, és Lorca barátsága) fájdalmasan sok szempontból elbaltázó Little Ashes című alkotást értékeljük, megkülönböztetett aggodalommal csüngve kedvenc vámpír-tiniszexbálványunk rövid, ám bátor szerepválasztásokkal teli, felfelé ívelő pályájának legújabb alakításán.