Dely Diana
címke rss- kapcsolódó címkék:
- párkapcsolat
- szerelem
- boldogság
- kibeszélő
- magazin
Miért maradsz olyan férfi mellett, aki semmibe vesz?!
Egyenlő vagy, nem alárendelt. Értékes, különleges, egyedi. Nem vagy kevesebb másoknál, akkor sem, ha a jelenlegi helyzetedből ezt szűröd le. Ne engedd, hogy annyira hiányozzon a törődés, hogy bárki figyelmével beérd!
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Üzenet a nőnek, akit porig aláztak
Te összetört nő, aki egy roncsnak látod magad és minden pillanatban azt érzed: abba, ami most van, menten belehalsz, figyelj rám egy kicsit!
Köszönöm, hogy megtanítottál bátran, őszintén szeretni.
Felnőtt vagyok, de hiszek a mesékben. A szívem mélyén, valahol belül. Hiszem, hogy van valahol a világban valaki, aki mellett nem kell majd játszmáznom, aki akkor is szeret, ha épp hisztirohamot kapok - és akiben fel sem merül, hogy magamra hagyna a bajban. Én még hiszek a mesékben.
Vadásztam a pasikra, hogy meneküljek a magány elől!
Minél többen néztek komplett idiótának, annál inkább éheztem az őszinte szeretetre. Annál inkább próbáltam sürgetni a dolgokat, annál inkább biztos voltam benne, hogy túl vagyok az előző kapcsolatomon.
Elhagytál egy nőért, aki menyasszony volt...
Órák óta ülhetek már itt, az erkélyemen jéggé dermedten a karosszékben, de csak a hajnal nyitja fel a szemeim, mert még mindig a kábulat foglya vagyok. A kábulaté, amibe a valóság karja taszított, a kábulaté, ami a tündérmeséim után való szakadékba zuhanáskor ért utol.
Bocsáss meg, ha néha rosszul szeretlek!
Nevetni akarok. Veled. A naplementében. Ígérem, nem fog érdekelni, hogy a nyári ruhába bújtatott bőrömet csípi az őszi levegő, a te két karodba burkolózom majd a hűvös éjjel elől.
Veled végre elhihetem, hogy a szerelmünk örökké tarthat.
Mai napig megdöbbenek azon, milyen keserédes illúziókba képes magát hol ringatni, hol kergetni az emberi agy.
Türelemre tanít az irántad érzett szerelmem.
Minden bizonnyal nem vagyok egyedül azzal, hogy ha valamit szeretnék, akkor azt ott és azon nyomban akarom a magaménak tudni. Nem arról van szó, hogy ne lenne bennem elég kitartás, egyszerűen csak hagyom magam elragadtatni az érzelmeim által.
Nehéz elfogadni, hogy jobb lesz egyedül, mint veled...
A macskám körmét behúzva, aprónak már nem nevezhető mancsaival óvatosan végigsimította az arcom. Ahogy felriadtam, szinte hallottam a saját nyöszörgésemet és a kétségbeesett nyávogást összemosódni.
Nagymamám idején még becsülték az értékeket!
Azok a régi értékek... És most nem a lelkiekre gondolok, hanem az anyagiakra. Kivételesen.
Csak azért írtál, hogy megtudd, odavagyok-e még érted...
Anita közel járt a harmincöthöz. Már nem élt rózsaszín, habos-babos álmok között, és szilárdan, két lábbal járt a földön. Fix melója, saját lakása, szűk, bizalmas baráti köre, egy hófehér, süket macskája és egy élettársa volt.
Hello, mi vagyunk a she.hu! ;) - Dely Diana
Az előre legyártott önéletrajzok helyett - mi, a SHE.HU csapata - szeretnénk nektek kreatívan bemutatkozni. Úgy véljük, nincs az a jól összeszedett adathalmaz, ami többet elárulna egy ember mentalitásáról, értékrendjéről, céljairól és aktuális életszakaszáról, mint az, hogy mit kívánna, ha a világon bármit kérhetne. Dely Diana, neked mi lenne a három kívánságod?
- címkék:
- jótündér
- Dely Diana
- bemutatkozás
- Címkefelhő »
Köszönet a megpróbáltatásokért, mert nélkülük nem lennék önmagam!
Ösztönösen tartunk a fájdalomtól. Óvjuk magunkat a sérülésektől, irtózunk a fizikai és a lelki sebektől is. Ha tehetnénk, tudatosan elkerülnénk azokat az utakat, amiken járva akár csak minimálisan is sérülhetünk.
A lélekre áldozz időt, ne a pénz hajszolására!
Csukott szemmel is érzékelem a Hold remegő fényét. Hallom az ablakon beszökő sötét sercegését, és szinte érzem, ahogy a csend a mellkasomra telepszik. Azon tűnődöm, hogy az életünk különféle helyzeteiben mennyire mást várunk el a társunktól, mint ami normális és elvárható lenne.
- címkék:
- Dely Diana
- boldogság
- idő
- lélek
- pénz
- nevetés
- Címkefelhő »
Szeresd meg a párod hibáit - tökéletlen lenne nélkülük.
Kis túlzással futószalagon érkeznek manapság a partnerjelöltek az életünkbe, akik közül ránézésre - többnyire külső alapján - választjuk ki azt, akiről úgy gondoljuk, na ő jó lesz.
A félelmeid, ha nem győzöd le őket, megfojtják a szerelmet!
Beszökött a kulcslyukon a félelem. Mozdulatlanul mered rám az ágy alól. Nem merek a szemébe nézni, kölcsönösen kerüljük egymás tekintetét.
Az igaz barátok ismérve az, hogy képesek a békülésre.
Szokatlan, mégis nagyon különleges barátság volt a miénk. Az a majdhogynem megmagyarázhatatlan fajta. Nem egy helyre jártunk szórakozni, nem voltunk kollégák, de még csak hajdani iskolatársak sem, és közös ismerősöknek is híján voltunk.
- címkék:
- Dely Diana
- harag
- barátság
- barát
- kibékülés
- Címkefelhő »
Bele lehet halni a magányba?
Ülök, és várok. Nem tudom, hogy a csodára várok, vagy csak arra, hogy véget érjen ez a gyötrődés, ami most még végeláthatatlannak tűnik. Csak ülök a kanapé szélén, ahonnan épp kilátok az erkélyen át az égboltra.
A nagyimtól tanultam becsülni az élet értékeit!
Tanulatlan voltam még, és a szó legszorosabb értelmében nagyon gyerek. Mindenre rácsodálkoztam, magától értetődő volt, hogy nem dacolok, nem feleselek. Még nem is tudtam, milyen az.
A párom csak kihasznál, és én hagyom neki...
Egy különös kor idétlen divatját éljük: a tárgyak túlmisztifikált, elengedhetetlen, függőséget okozó hozzávalói lettek a mindennapjainknak. A kirakatok bámulása a menő barátnőkkel fontosabbá vált egy építő, kikapcsoló beszélgetésnél, és telefonnal a kezünkben alszunk el, a társunknak háttal.
Akkor is boldog vagyok, ha semmi okom sincs rá!
Fejem hátrahajtva bámulom a csillagos eget, és percek óta olyan érzésem van, mintha az égbolt rám akarna hullani. Csak állok és gyönyörködöm az éjszaka csendjében, csak gyönyörködöm, hogy milyen szép és teljes a világ.
Sírsz, hogy embertelen a világ - de te sem segítesz senkin!
Miért nem tudjuk tisztelni egymást kortól, nemtől, bármiféle hovatartozástól függetlenül? Miért nem vagyunk képesek segíteni az embertársainkon, és miért vagyunk sokszor gyávák emberségesnek lenni?
Távolról szeretlek, de felőröl a szenvedély...
Lépteid még visszhangoznak a füleimben, miközben a lélek mintha lassan kiszállna a testemből, és csak a csontjaim zörögnének jéggé dermedt bőröm alatt. Még hallom az utolsó szavaidat.
- címkék:
- Dely Diana
- szerelem
- szenvedély
- távolság
- Címkefelhő »
Nem hittem el, hogy ez a boldogság...
Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy leültem a kanapéra és hagytam, hogy elárassza az agyamat az iszonyatos felismerés. Nem tudom, átadtam-e magam készségesen a fájdalomnak, vagy most is csak próbáltam rózsaszín, habos álmokba menekülni a fájdalmas valóság elől.
Minden hazugságnak bedőlsz, hogy szerelmes lehess?
Fújd le a port a kövekről. Emeld fel őket óvatosan, mintha törékeny porcelángolyócskák lennének, és nézz be mindegyik alá, hátha ott lapul a boldogságod, amit mindig kerestél.
Kétségbeesetten kerestem a szerelmet!
Ahogy az életem apró, széthullott darabkái szépen egésszé rendeződtek, végre megkaptam a válaszokat a soha meg nem értett dolgok miértjeire. Mindannyian átéltük már a totális kilátástalanságot egy-egy értelmetlennek tűnő szakítás után, nem?
Kivert kutyaként hányódtam a világban nélküled!
Ülök a kanapé karfáján, és egyre mélyebbre szívom a levegőt a tüdőmbe - mintha ezt kifújva megszabadulhatnék a félelmeimtől. Amik lényegében csak azért aggasztanak, mert most épp túl tökéletes minden. Fura, nem?
Elnyomás alatt: ilyen egy bántalmazott nő élete!
Egy hosszú, magányos, alkoholba menekülős időszak után egyszer úgy ébredtem, hogy ez nem mehet így tovább. Gyengének éreztem magam mindenhez, és tudatában voltam, hogy a jelenlegi utam a lejtőn lefelé visz - és nem fordítva.
Nekem már csak macskával teljes az életem!
Van egy macskám. Lassan három éves, mentett, kormos kis jószág. Igen, majdnem full fekete, akik köztudottan nem tartoznak a kedvelt példányok közé - kivéve persze halloweenkor.
Kínlódás és gyönyör - Ilyen az élet egy távkapcsolatban
Még most is görcsbe ugrik a gyomrom, ha eszembe jut az a nap, amikor elmentél. Még emlékszem a pillanatra, amikor a két karod hosszú időre kénytelen volt elengedni.
32 évesen most először hiszek a szerelemben!
A levegőt szinte harapni lehet, olyan sűrűnek érzem. Korán van még, lépteim nyomán csak a csizmám talpa sikoltozik, míg elmerülök a kihalt város egyik szűk utcájának kellős közepében.
Semmivé foszlik a szerelmünk, ha túl görcsösen akarlak...
Meg fog-e hasadni mögöttünk a múlt éjszakája, mikor elengeded a kezemet? Lesz-e a lábaink nyomán ezernyi halott hullócsillag, mikor az utolsó csókod leheled a számra?
Mások nem hisznek a szerelmünkben, de én igen!
Koromsötét van. Csak a csillagokkal borított égbolt halvány fényeit látom az ablakon kinézve. Aztán hátradőlök, és hagyom, hogy az emlékeim mosolyra húzzák a számat és szép lassan lecsukják a szemeimet.
Flóra iránt érzett szerelme hajszolta halálba József Attilát?
Nevét említve legtöbbünk számára József Attila ugrik be elsőre, pedig nemcsak az ő nagy szerelme, de Szabó Lőrinc sokáig titkolt múzsája és Illyés Gyula hitvese is volt.
Kedvenc Radnóti idézeteink
75. éve annak, hogy országunk egyik legnagyobb költője nincs köztünk. Válogatott idézeteivel Radnóti Miklósra emlékezünk.
Minden nap nyugtass meg, hogy szeretsz!
Verejték önti el két tenyerem, amikor belém hasít a félelem. A félelem, amitől a szívem olyan hevesen dobog, hogy majd kiszakad a mellkasomból. Igyekszem ezeket a sötét felhőket elhessegetni a fejem felől.
A kényszerbetegség komoly dolog, mégis könnyű elbagatellizálni...
Úgy emlékszem arra a napra, mintha csak ma történt volna, az évek nem tudtak fakítani a bennem reszkető félelem emlékén. Nagyjából 6-7 éves lehettem, amikor boldog családi autókázásra indultunk egy kissé borongós napon.
Szégyen, de irigylem a boldogságodat!
Hol van vajon az az út, amin valójában járnak az igaz emberek? Sokáig azt hittem, én is az ő táborukat erősítem, de mindig belátom: azért ez nem teljesen igaz. Viszont.
Ez nem szerelem - ez dühödt szenvedély!
Kettőnk szerelmét a legvadabb száguldáshoz tudnám hasonlítani egy hullámvasúton. Ha te pánikolsz, én magam vagyok a nyugalom. Ha én sikítanék a félelemtől, te intesz békességre, megszorítva a kezemet.
A szerelmünkkel megszelídítettük egymást!
Kettőnk haragja mögött egy féktelen, őrült szerelem bújt meg, amit még most is képtelenek vagyunk kordában tartani. Emlékszel az első beszélgetésünkre? Elviselnéd-e a macskámat, elvennél-e feleségül, és akarnál-e tőlem gyereket...?
Sírig tartó barátság: Ma már tudom, hogy létezik!
Nincs időnk? De van. Csak általában nem becsüljük meg. Túl természetesnek vesszük azt, ami valójában ajándék. Nagy igazság, hogy életünk pénzben megfizethetetlen csodáit akkor értékeljük igazán, ha már elveszítettük.
"Az a baj, fiam, hogy az emberekből kezd kihalni a szeretet!"
A többség nem figyel a másikra, csak fújja a saját véleményét, és többnyire nem hajlandó olyan nézetekről tudomást venni, amik nem egyeznek az övével. Pedig hol van az megírva, hogy hogyan érdemes élni?
A ki nem mondott problémák nem oldják meg magukat!
Fáradt vagyok. Ahogy két szemhéjam összeér, agyamat robbanásszerű recsegés borítja el. Tompa nyomást érzek a homlokomnál, mintha egy képzeletbeli kéz erővel tolná a párnámra fejemet.
Nem tudom elhinni, hogy szerethetlek!
Minden szerelem más és más, mégis egy tőről fakad valamennyi. Többnyire a séma is hasonló: szeretünk, pofára esünk, nagy nehezen összekaparjuk magunkat, és az "énsohatöbbénemleszekszerelmes" elhatározása után újra elkezdünk bízni, szeretni.
- 1