2020.02.27. csütörtök
EdinaDely Diana
címke rss- kapcsolódó címkék:
- szerelem
- párkapcsolat
- párkeresés
- boldogság
- szeretet
Elnyomás alatt: ilyen egy bántalmazott nő élete!
Egy hosszú, magányos, alkoholba menekülős időszak után egyszer úgy ébredtem, hogy ez nem mehet így tovább. Gyengének éreztem magam mindenhez, és tudatában voltam, hogy a jelenlegi utam a lejtőn lefelé visz - és nem fordítva.
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Nekem már csak macskával teljes az életem!
Van egy macskám. Lassan három éves, mentett, kormos kis jószág. Igen, majdnem full fekete, akik köztudottan nem tartoznak a kedvelt példányok közé - kivéve persze halloweenkor.
Kínlódás és gyönyör - Ilyen az élet egy távkapcsolatban
Még most is görcsbe ugrik a gyomrom, ha eszembe jut az a nap, amikor elmentél. Még emlékszem a pillanatra, amikor a két karod hosszú időre kénytelen volt elengedni.
32 évesen most először hiszek a szerelemben!
A levegőt szinte harapni lehet, olyan sűrűnek érzem. Korán van még, lépteim nyomán csak a csizmám talpa sikoltozik, míg elmerülök a kihalt város egyik szűk utcájának kellős közepében.
Köszönöm, hogy megtanítottál bátran, őszintén szeretni.
Felnőtt vagyok, de hiszek a mesékben. A szívem mélyén, valahol belül. Hiszem, hogy van valahol a világban valaki, aki mellett nem kell majd játszmáznom, aki akkor is szeret, ha épp hisztirohamot kapok - és akiben fel sem merül, hogy magamra hagyna a bajban. Én még hiszek a mesékben.
A nagymamám betegsége árán értettem meg, mi fontos az életben!
Vajon tudjuk még, mit jelent szívből örülni a más boldogságának? Igen, szívből, igazán, nem úgy, ahogy manapság sokszor szokás: álmosollyal, hogy aztán elfordulva undorral konstatáljuk a másik örömét.
- címkék:
- Dely Diana
- boldogság
- mosoly
- öröm
- gyűlölet
- álca
- Címkefelhő »
Semmivé foszlik a szerelmünk, ha túl görcsösen akarlak...
Meg fog-e hasadni mögöttünk a múlt éjszakája, mikor elengeded a kezemet? Lesz-e a lábaink nyomán ezernyi halott hullócsillag, mikor az utolsó csókod leheled a számra?
Mások nem hisznek a szerelmünkben, de én igen!
Koromsötét van. Csak a csillagokkal borított égbolt halvány fényeit látom az ablakon kinézve. Aztán hátradőlök, és hagyom, hogy az emlékeim mosolyra húzzák a számat és szép lassan lecsukják a szemeimet.
15 évig hazudtam magunknak, hogy nem szeretlek!
Tizenöt átkozottul áldott évvel a hátunk mögött, könnyekben fürödve, mégis fülig érő szájjal csúsznak most ujjaim egyik betűről a másikra a klaviatúrámon. Olyan ambivalens, ami történik velünk, hogy nem tudom hűen visszaadni a szavak által.
Vadásztam a pasikra, hogy meneküljek a magány elől!
Minél többen néztek komplett idiótának, annál inkább éheztem az őszinte szeretetre. Annál inkább próbáltam sürgetni a dolgokat, annál inkább biztos voltam benne, hogy túl vagyok az előző kapcsolatomon.