ORIGO CÍMKÉK - Czukor show

Szabó Erika: Most értem meg erre

Film2010.07.27, 14:37

Hat évig játszotta Tildát a Barátok köztben, most az Üvegtigris 3-ban forgat, ősztől a Színművészeti Egyetemen feszegeti a határait. Élete leghosszabb interjújában Szabó Erika elmeséli, mitől fél a legjobban, miért szeret szenvedni, milyen találkozni a példaképeivel, hogyan dolgozta fel a szappanoperában való szereplést, miért döntött úgy, hogy 25 évesen visszaül az iskolapadba, valamint, hogy gyorsabban dobog-e a szíve, ha valami szemétséget olvas magáról az interneten. Szóba jött Stohl András és Rudolf Péter, kérdeztük a színpadi meztelenségről, és egy esetleges Playboy-sorozat ötletét is felvetettük neki.

A plakáttal csak hazudni lehet

Film2010.08.30, 13:03

Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Ő jegyzi a Made in Hungária, a Papírrepülők és az Utolsó idők poszterét, ez utóbbival közönségdíjat nyert a Szemlén. A fiatal grafikus elmesélte, hogy mit szoktak elszúrni leggyakrabban a filmplakátokon, mennyire bosszantó, ha nem fogadják el egy tervét, hogyan lehet hazudni egy plakáttal, és milyen az, amikor Fenyő Iván és Árpa Attila is beleszól az ember munkájába. Megmutatta a kedvenc plakátjait is, valamint Toldi Miklós találkozását a Sin City-vel.

Árpa Attila: Nem vagyok egy naiv tinilány

Film2010.11.02, 08:53

Nyolcévesen Werner Herzog Nosferatu című filmjében hegedült, harminc évvel később Van Damme nyisszantja le a fejét. A snájdig főpincérnek öltözött Árpa Attilával egy étkezőkocsinak álcázott vendéglőben színészi karrierjéről beszélgettünk. Kiderült, a ValóVilágot ma már kifejezetten szégyelli, és inkább alázatos színészként akar kitűnni. Hűtőjén gyűjti a szerep- és filmterveit, legközelebb az Argót akarja összehozni az Üvegtigrissel és más emlékezetes magyar filmvígjátékokkal. Színészi kvalitásait Mészáros Márta is nagyra tartja, de nagy hülyeségek előtt a lányára gondol.

Innen szép felállni - A magyar film 2010-ben

Film2011.01.03, 09:33

Ha a politika esetleg nem tenné meg, megteszi magának a szakma: együtt, bár nem összefogva kicsinálják a magyar filmet. Ami ebben az évben, és különösen a második felében a magyar filmszakma berkeiben zajlott, az a legsötétebb magyar művészfilmeknél is tragikusabb képet fest az országról. És mivel időközben a közönség is elpártolt, lassan csak annyi marad, hogy a megszépült emlékeink felett nosztalgiázzunk.