Angelika

címke rss
Az örömlány dolga, hogy boldoggá tegye a vendégét...

Az örömlány dolga, hogy boldoggá tegye a vendégét...

Belépett a szobába. Tétován álldogált, majd forgatni kezdte az ujján a karikagyűrűjét, aztán letette az éjjeliszekrényre. Néztem, ahogy egy izzadságcsepp legördül a homlokán.

Akkor lett igazán anyám, miután elmenekültem otthonról...

She2018.12.07, 16:12

"Olyan büszke rád anyukád, azt mondja, te vagy neki a leggyönyörűbb" - meséli Móni, miközben a körmömet reszeli. Hozzá jár ugyanis manikűröztetni anyám is. Hat éve költöztem fel Pestre, egyébként nem véletlenül.

20 évig titkolták a nagybátyám elől, hogy fia született!

She2018.12.03, 15:28

- Szia Angi! Ki van szerinted a képen? - kérdezi anyám öccse Messengeren, és küldi hozzá a fényképet. Rákattintok. Szőke, helyes, kb. 10 év körüli kölyök áll egy szoci stílusú konyhában a tűzhely előtt. Arc stimmel, talán az időszak is.

Nem szégyellem, hogy prosti voltam - csak azt, hogy élveztem is...+18

She2018.11.27, 16:02

Kiutazni Svájcba, hogy egy kis pénzt keress, nem ugyanaz, mint feltenni magad rosszlányokra vagy kiállni a szemétégető mellé. Legalábbis én ezt mondtam magamnak, amikor megtettem az első utamat...

Nem tudom, milyen lehet, ha szeretnek a szüleim...

She2018.11.21, 14:40

Nem is azt szeretném megkérdezni tőletek, hogy miért nem szerettetek, sokkal inkább azt, hogy miért kellett eljátszani, hogy igen...

Tudni szeretném, milyen érzés, ha van az embernek apja.

She2018.11.12, 11:52

Kutatok a nagyszekrény aljában: csomó cipős doboz, nem is értem, miért nem dobják ki a felnőttek, ha már nincs benne a cipő. A nagyszekrénybe nyúlni amúgy nem annyira szabad. Ott a papa holmija van: alul stoplis cipő meg focilabda, fent pedig az öltönyei.

Köszönöm mama, hogy felneveltél!

She2018.05.22, 09:17

Elfáradtál. Látom a szemedben a ki nem csorduló könnycseppet. Látom a szád sarkán a kénytelen remegést, a homlokodon a düh rajzolta szarkalábat és lefelé csüngő álladon a szégyent.

Drága Apa! Én igazán megbocsátottam neked...

She2018.03.24, 09:19

Sok olvasói levelet kapunk, de ritkán fordul elő, hogy nem találunk szavakat. Ennyi tragédia, ennyi fájdalom és ennyi megbocsátás egyetlen levélben... Irónia? Megbékélés? Mindkettő? Döntsétek el ti. Bármi is a válasz: ha valami, akkor ez az írás igazán emberi.

Előző
  • 1
Következő