abúzus
címke rss- kapcsolódó címkék:
- szexuális erőszak
- családon belüli erőszak
- molesztálás
- gyerek
- bántalmazás
Törd meg a csendet! - ezért félnek az áldozatok a feljelentéstől
A szexuális erőszak áldozatai jellemzően elhallgatják a velük történteket. Ennek sok oka van, de az egyik legerősebb, hogy félnek feljelentést tenni, mert attól tartanak, nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani a velük történteket. Így az erőszakoló (vagy molesztáló) elkövető helyett ők kerülnek a vádlottak padjára.
- legfrissebb
- legrégebbi
Döbbenetes a szigetszentmiklósi rémszülők enyhe ítélete
A bíróság kedden a szigetszentmiklósi szülőket a szexuális bűncselekmény vonatkozásában bizonyítottság hiánya miatt felmentette. Az a két év, amit első fokon a szülők kaptak, a kiskorú veszélyeztetése miatt kiszabható büntethetőségnek a legkisebb mértéke – tette hozzá dr. Gyurkó Szilvia. Az ítélet teljesen ledöbbentette a szakembert.Tapasztalata szerint ugyanis a gyerekek a szexuális bántalmazások többségét nem kitalálják. Maguktól ilyen szörnyűséget, mint például pornónézés, verések, fekáliaevés nem szoktak mesélni.
"Az apám egy pedofil, aki veszélyes lehet bármelyik gyerekre" – Őszinte történet gyerekkori borzalmakról
"Kicsi gyerekkorom óta szorongások és rémálmok gyötörtek, aminek a fő oka az agresszív és hatalommániás katonatiszt apám volt. Iszonyatosan féltem, és egyben undorodtam is tőle. Állandó rettegésben tartott engem és az öcsémet, egy-egy apró »hibáért« is büntetés járt, verés, üvöltözés, fenyegetés. Az anyám sosem lépett közbe, és védett meg minket. Sosem értettem, hogy hogyan szerethet egy ilyen embert, mert nyilvánvalóan imádta az apámat."
"A mostohaapám csiklandozott és próbálta az ujját belém dugni"
Nem tudom, hogyan kell egy ilyen vallomást elkezdeni, de mindig előtör egy érzés, hogy muszáj kiadnom magamból. Szexuálisan zaklattak kislánykoromban. Talán 10-11 éves koromban kezdődött, nem emlékszem már én sem pontosan, tarthatott 12-13 éves koromig. Sok dolog összemosódik ezzel kapcsolatban, de vannak „élmények”, amik örökre be vannak vésődve az emlékezetembe, ezeket fogom leírni.
Öt közismert magyar erőszakoló, aki megúszta
Vannak hivatások, amelyek dolgozóit a közvélemény ösztönösen felruházza bizonyos pozitív tulajdonságokkal: azt várnánk el, hogy egy tanárként, orvosként, esetleg vallási vezetőként dolgozó személy az átlagnál több szociális érzékenységgel és empátiával bír, hogy ezekre az emberekre felnézhetünk, és példaképként állíthatjuk őket gyerekeink elé. Tévedés ne essék, jó esetben ez így is van, mégis: az utóbbi időben egyre több olyan történet lát napvilágot, amikor egy felelősségteljes pozícióban dolgozó ember brutális módon élt vissza hatalmával.
Az eutanáziát választotta a nő, akit egész gyerekkorában molesztáltak
Orvosai és pszichiáterei szerint annyira súlyosan sérült mentálisan a holland nő, hogy soha nem lett volna képes a teljes gyógyulásra. A húszas éveiben kapta meg az örök álmot hozó injekciót.
"Különben is csak simogatott, nem?" - Gyermekkori szexuális abúzus, a pokol legmélyebb bugyra
Elsőre megrázóan magas számnak tűnik, jobban belegondolva azonban rájön az ember, hogy ez a 271 tragikus történet csupán a jéghegy csúcsa. Vajon rajtuk kívül mennyien vannak még? Mennyien szenvedtek és szenvednek a mai napig is a feldolgozatlan traumától, szégyenérzettől és a meg nem értettségtől? És vajon mikor jut el oda a magyar társadalom, hogy előítéletek nélküli, valódi segítséget tudjon nyújtani az áldozatoknak?
Nyílt levél egy nagyapának
A családon belüli erőszak nem magánügy. Beszélni kell róla, mert a hallgatás magányra ítél és megbetegít. A következő levelet egy olyan olvasónktól kaptuk, akinek az édesanyját gyerekkorában szexuálisan bántalmazta a saját édesapja.
Nyílt levél egy anyának, aki nem védte meg a lányát a nemi erőszaktól
Volt, akiben múlt heti nyílt levelünk igen mély és fájdalmas sebeket tépett fel. Vajon a levélíróinkon kívül mennyien vannak még? Mennyien szenvedtek és szenvednek a mai napig is a feldolgozatlan traumától, szégyenérzettől és a meg nem értettségtől?
Molesztált az apám! - Őszinte vallomás egy bántalmazott kislányról
1989 nyarát írtunk. Tavasszal töltöttem be a 11-et. Meleg nyár volt, nagyon meleg. Vártuk a testvérünk születését, és éltük a mindennapos lakótelepi életünket, gyermekkorunkat. Anyut július 29-én este be kellett vinni a kórházba, elindult a szülés. Bátyámmal, apánkkal egyedül maradtunk.