Viharvadászok és balatoni strandolók az év legjobb képein

A beérkezett képek ezernyi oldalról mutatják meg hazánkat, de mindegyikben közös a kötődés ahhoz az országhoz, amelyet oly sokan szeretünk – mondta el Dömötör Csaba parlamenti államtitkár a Magyarország 365 fotópályázat szerda esti ünnepélyes díjátadóján, amelyen rekordszámú amatőr és profi fotográfus munkája közül hirdették ki az idei nyerteseket.

Rasszista Diótörő, avagy melyik ujját harapja a cenzor?

205. levél Édes Néném, már az elején hadd tegyem nyilvánvalóvá, hogy nem, nem és nem, mi nem állítjuk le a Diótörő előadásait, sőt, még arra sem vagyunk hajlandók figyelni, hogy a kínai táncot feltétlen ázsiai származású, „kínainak kinéző" művész táncolja, hiába van a 120 tagú társulatban több is belőlük. Itt kérem, szabadság van, ezért művészi szabadság is létezik, amely karba öltve kell járjon a minőséggel.

Bagossy Norbit, Nagy Viktort és Ókovács Szilvesztert is kreatív nagykövetté választották

Idén is visszatér az ország legszeretnivalóbb és legizgalmasabb kezdeményezéseit és vállalkozásait díjazó Highlights of Hungary. Ahogy a korábbi években, úgy 2021-ben is egyetlen mércét állítottak a szervezők, mégpedig a kiválóságot, amely összeköt minden magyart határon innen és túl.

Szakszervezetiség mint vallás, avagy beoltva az opera ellen

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának írása az Origónak.

A szomszéd tehene, avagy vidék kontra főváros operajátszásáról

Ókovács szerint az Opera - 203. levél Édes Néném, ha már Kegyed is kérdezi, abból azt szűröm le, hogy A sevillai borbély örök Rágalomáriája, legalábbis szakmaszerte, célt ért, és pletykás emberek, akik az életben leginkább felháborodni, de minimum feszültséget érzékelni és azt feltranszformálni szeretnek, megalapozzák mostani levelem.

Nemcsak kő és habarcs, avagy egy kommunikátor töprengései

Ókovács szerint az Opera – 202. levél    Édes Néném, mindig kérdezi, mi vagyok én tulajdonképpen? Gondolom, azért jut ez az eszébe, e késeinek tűnő kérdés – hisz mégiscsak erősen a B-oldal forog már nekem –, mert olyasmiben lát, hall, ami megingatja hitét, hogy a helyemen lennék. Valójában nehéz is megmondani, hol az én helyem. Természetesen többet énekelni lett volna a legjobb. Ha – nagyon ritkán – megadatik, főleg, ha dalesteken, mindig kiderül a számomra ennek a mondatnak az igazsága.

Új örökös tagokkal és saját alapítású díjakkal ünnepelt az Opera

Mások mellett Kertesi Ingrid és Róka István operaénekest is örökös tagnak választották, de a művészek mellett a háttérben dolgozó szakembereket is kitüntették. Emellett Idén először adták át a Magyar Állami Operaház az általa alapított Opera Corpus sajtódíjat, az elismeréssel az intézmény olyan újságírók, médiumok és kommunikációs szakemberek munkáját kívánja jutalmazni, akik az elmúlt évtizedben a kulturális sajtó szűkülő piaci lehetőségei ellenére is önzetlen munkával segítették az Operát. Gábor László, az Origo főszerkesztője az elsők között vehette át a kitüntetést.

Kár-e a Carmenért, avagy operai kategória-e a fenségesség?

201. levél

Felavatták az Eiffel Műhelyházat

Saját kulturális identitásunk megerősítésének is fontos pillanata ez - mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházának ünnepi megnyitóján hétfő este Budapesten.

Utolsóból első, avagy az Eiffel Műhelyház újjászületésnapja

200. levél    Édes Néném,  ugyan testileg még itt vagyok, Plácido Domingo Operalia-versenyének zsűrijében (jó ég, de különös is épp egy október 23-át Moszkvában átélni..., innen nézni a közvetítést!), de a gondolataim már rég odahaza járnak: hisz hétfőn avatjuk az Eiffelt! Ez pedig épp a bicentenáriumi levél...

Énekesmadár-halál, avagy Edita Gruberova korai sírjára

199. levél

Szolgák lesztek, így fenyegetik Gyurcsányék a nekik nem tetsző embereket

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója interjút adott Szilléry Évának. NÉZZE MEG A BESZÉLGETÉST!

Gyermekkar50, avagy a legnagyobb kiskórus jubileuma

198.levél Édes Néném, ha azt kérdezi, melyik volt az egy hónappal ezelőtti óvatos évadkezdet óta a leglátogatottabb előadásunk, akkor a most szombati matinéval kell felelnem erre. És habár pont most mintha valami éledezne az elszokott, a covidban az aktív kikapcsolódásból kikapcsolódott – magukat kikapcsolva felejtett – nézők piacán, azért mégis feltűnő volt a program, amelyet a félévszázadossá lett Opera Gyermekkar tiszteletére és főszereplésével rendeztünk.

Zene nélkül mit érnénk mi, avagy Mahlerrel a világnapon

197. levél

Dante700, avagy irodalmi alapanyagokról

196. levél

Statio Orbis, avagy hősök a téren

Ókovács szerint az opera – 195. levél

Énekesmustra, avagy még egyszer a Marton-versenyről

194. levél

Versenydalnokok, avagy a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről

193. levél Édes Néném, higgye el nekem, hogy bár tényleg érdekes dolog egy komoly verseny zsűrijében részt venni, nincs „olyan" típusú kibeszélni való, amely az Ön kiapadhatatlan kíváncsiságát kielégítené. Nem, nincs meg előre a győztes, nem, senki nem menedzseli a tanítványait, nincsenek kedvenc áriák, és a versenyzők sem ostromolják kedves dörgölődzéssel a zsűritagokat. Na jó, inkább mesélek, csak, hogy ne a mese helyetti mese vegye át a helyet...

Mennél nehezebb, annál érdemesb’ avagy az Opera harmadszor is Beregszászban

192. levél   Édes Néném, képzelje el, amint az autóoszlop beszorul a beregszászi Arénához vezető keskeny kis utcán. Kertes övezet ez, csak ilyenkor lát ekkora forgalmat: ha az Edda vagy az Omega érkezik ide. Meg az Opera... Meleg is van, porzik is, de az emberek csak jönnek és jönnek, végül is miattuk nem lehet haladni, de hát ez a művész legédesebb gondja, a sok közönség! A tükörben az arcukat látom, mellettünk elhaladva a profiljukat, aztán hátulról, hosszabb ideig az egész sokaságot. Van időm tűnődni, vajon kiket is szemlélek?

Adódjatok össze, avagy a covidárvákért éneklünk

191. levél Édes Néném, csak a pontos számot nem tudom, a nagyságrendet viszont biztosan. Több száz olyan kiskorú gyermek él Magyarországon, aki az eddigi Covid-hullámokban veszítette el egyik, de sajnos, sok esetben akár mindkét szülőjét. (És sok ezren pedig felnőttként temethették el szüleiket.) Amikor az államelnök és hitvese alapítványt tett az elárvultak javára, még aznap eldöntöttem, hogy – saját támogatásunkon túl – igazi, nemes jogcímet adunk annak a nyári hangversenynek, amelyet először tavaly rendeztünk meg, és az idei – meg majd a 2022-es – mutatja meg, sikerül-e hagyományt teremteni vele.

Engedjétek hozzánk (is) a gyerekeket, avagy a legkisebbek Operája

190. levél   Édes Néném, valóban minden perc elvesztegetett idő, amelyet nem közönségneveléssel töltünk. Mivel rendszeresen célozgat nekem arra, biztosan odafigyelünk-e a jövő generációkra, és múltkor is kérdezte, ugyan miért nem megy a Parázsfuvolácska, elhatároztam, hogy csokorba szedem, mivel készülünk a következő évadban már tetten érhető, tíz éve megcélzott háromlábú (háromházas) működésre. Tartsunk együtt terepszemlét, hova lehet hozni unokákat, szülőkkel kiskamaszokat, küldeni gimiseket, kísértetni magunkat egyetemistákkal? Nagy levegő, mert utazunk és számolunk!!!

Öt érv, öt év, avagy a nemzetstratégiai intézmények finanszírozásáról

189. levél   Édes Néném, ha múlt héten kisajnálkoztam magam a hazai sajtó mérhetetlen felületességén és tájékozatlanságán és problématámasztó áldásos tevékenységén, mit mondhatnék Kegyed friss kérdéseire? Pénz áll a házhoz, emiatt nemhogy szégyellni kellene magát a fontos feladatot ellátó intézmények közül legalábbis 17-nek, de még egyes erők a börtönt is belengetik. Ami még akkor is durva, ha persze, tudom, hogy van, akinek a számára a másik személyes szabadságának és becsületének elvétele politikai kötőszó csupán.

Fitnesz az új Loch Ness, avagy Rubint Réka és a balett is nagyon rendben

188. levél   Édes Néném, a magyar sajtó tarajos hullámait éppúgy nem értem – hiába fogyott el előlem fél évszázad –, ahogy természetesen egy csomó embert sem értek az Opera művészi vagy rajongói holdudvarában. Heterogén társaság vagyunk, az egyszer biztos. Amikor arra kér, adjak már valamiféle bennfentes információt erről a fitneszbotránnyá fújt lufiról, eszembe jut, hogy pl. az operaéneklést az öregek szerint nem hanggal, hanem lábbal kell bírni (és a próbai üresjáratokat leleményes leülésekkel átvészelni). Az operaigazgatást meg gyomorral. Ezt tíz éve tudom, persze, de ha hülyeségeket olvasok, mindig elfelejtem, és tényleg kelll ...

Veszedelmes éden, avagy az Opera következő évadáról 2.

186. levél Édes Néném, próbáljunk meg ügyet sem vetni a negyedik felvonás, akarom írni: a negyedik hullám kérlelhetetlen bekövetkeztéről szóló hírekre, mert ha azt tennénk, olyan apátiába süllyedne az előadó-művészet, amit tényleg senkinek sem kívánok. Leállna a tervezés, a tervezgetés, anélkül viszont nincsenek célok, nincs élet. Az Opera elszánt, aki oltott, aki nem, mi megyünk megint mindaddig, amíg a jogszabályok lehetővé teszik. Ennek szellemében és reményében folytatom a következő évad vadonatúj produkcióinak bemutatását – ma egy igazán különös ínyencfalat van soron!

Figaro a köbön, avagy zsenik összeszorzása

185. levél

Emberek a Szigeten, avagy Bieito díszlettelen Carmenjéről

184. levél Édes Néném, Calixto Bieito nevezetes rendezéséről már annyi mindent leírtak. Bizonyosan mindenki kiírta magából az összes okoskodását, hisz volt rá idő bőven: vagy húsz éve már önálló életet él ez a Carmen, mint valami lábra állt Burattino. Olyan, mintha a struktúra a saját útját járná – aztán befut a Mester, és rátölt az energiákra.

Himnusz a focihoz, avagy foci, Himnuszhoz

183. levél.

Újranyíló élet, avagy az Opera következő szezonjáról 1.

Ókovács szerint az opera - 182. levél   Édes Néném, nem mindig értünk egyet, de abban kétségtelenül igaza van, hogy az Opera új Műsorkalendáriuma káros az egészségre. Például kézben tartása megterheli az izmokat, mert több, mint egy kiló a tömege, ezért javasolt asztalon vagy ölben lapozgatni. Sőt, 400 nagytermi előadás plusz 60 nagytermi diákelőadás, 40 gála és hangverseny, 50 kamarakoncert és daldélután, valamint 150 gyerekelőadás, szakkör, ringató és épülettúra, 50 beavató és magyarázó program, továbbá annyi multimédiás aktivitás tervét préseltük bele, hogy azok végiglátogatása tényleg kicsinálna mindenkit, meg ugye, a sokszorros, ...

Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról

Ókovács szerint az opera - 181. levél

Kinyit az Operaház az Andrássy úton

Tizenhét, többségében elmaradt bemutatót pótol az újranyitásnak szentelt 138. évadában a Magyar Állami Operaház. Karmesterként és a színpadon is visszatér Plácido Domingo, de a közönség találkozhat Erwin Schrott, Peter Seiffert, Patricia Petibon és Lawrence Brownlee produkcióival is, míg Sir Willard White Kékszakállút és Porgyt is énekel. A premierek között szerepel egyebek mellett Offenbachtól a Hoffmann meséi, Donizettitől Az ezred lánya, Calixto Bieito napjainkban játszódó Carmenje, Erkel Hunyadi Lászlója, Wagner Parsifalja és Az istenek alkonya című műve, valamint a Sad Case és a Chroma című koreográfiák. A 2021/2022-es évad többb ...

Mi vagyunk azok! avagy az Opera Újranyitó Évada elé

180. levél   Kedves Néném, annyit, de annyit kérdezi már, hogy mi van velünk? Egy ekkora „cég" miért nem képes végre játszani? Leírom hát, mi van velünk, de főleg azt, mi jár most a fejünkben: egy előkészített, de pályázati anyagban sose szerepeltetett új évad: az Újranyitó.

Színház vagy műemlék, avagy őszinte gondolatok az Operaház épületéről

Ókovács szerint az opera  - 179. levél   Kedves Néném, értem az aggodalmát. Amit Kegyed lát, az egy felállványozott gyönyörű műemlék, egy elhúzódó projekt és egy főépülete nélkül darvadozó? kecmergő? nyugalmat mímelő? intézmény. Értem, és a kétségeit is, amellyel félti Ybl Miklós főművét. Hadd írjak erre pársoros választ legalább, meg úgy általában is, hogy egy színház vajon tényleg színház-e inkább, vagy műemlék?

Korhű és kortárs, avagy rendezéstípusok problémáiról

Ókovács szerint az opera – 178. levél

A felelősség jelentőségéről és az Opera Campus látványos tervei - képek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 177. LEVÉL   Kedves Néném, pontosan tudja, hogy ellenvetéseivel nemhogy nem kedvetlenít el, de egyenesen felpiszkál az életre. Tézis és antitézis. Ha azt írja, minek megint ekkora beruházás, akkor tényleg előpattannak belőlem a múltkori levélből kimaradt érvek. Szóval: miért is kell nekünk bővíteni és így befejezni a MÁV volt Északi Járműjavítójának rozsdátlanító projektjét és revitalizálni a majdani Közlekedési Múzeummal szomszédos teljes területet?

Az Opera Campus terve - galéria

Alfától Operáig, avagy igazságvizsgálat pár percben

174. levél Kedves Néném,   igazán örülök, hogy rákattant legújabb videósorozatunkra, még ha – nem meglepő módon, hisz rég ismerjük egymást – vannak is kétségei. Az Alfától Operáig c. széria egy manapság divatos villáminterjú-sorozat, amelytől se teljes életutak feltárulását, se nagy történetek tüzetes elmesélését nem szabad várni. És művészportrét se, nem is ezért készítjük. Illetve részben mégis igen: mert nem művész-, de emberportré készül, de nem a manapság még a politikai életbe is (vágott felvételeken át...) beszivárgott hazugságdetektorral, hanem éppenséggel igazságvizsgálaton át, könnyed hangvételbe ágyazva.

Koronavírusban meghalt Busa Tamás

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója rendszeresen ír az Origónak. Levélformában - a mostani már a 173. levele. Ezúttal a most meghalt nagyszerű operaénekesre, Busa Tamásra emlékezik.

Népirtás az Operában, avagy ki kér egy cikk Narancsot?

172. levél   Kedves Néném, joggal kérdezi, miért nem reagálunk a vádakra, amelyek szerint „közel 300" (sőt újabban: „több mint 300") operaházi dolgozó fertőződött meg koronavírussal, és mindez tulajdonképpen azért van, mert én ezt így gondoltam helyesnek – a 236-os szám kerekítési problémáit most nem is tekintve. Hát nézzük újra együtt, mi fér bele a sajtószabadságba a Magyar Narancsnak és annak nyomán a Klubrádiónak, a szólás bajnokainak.

Aranyemberek beolvasztása, avagy Bartók, Kodály és más nőgyűlölők

171. levél

Lábhoz tett fegyver helyett, avagy az Opera nagy menetelése

166. levél

Aki nem csinálta, ne is csinálja, avagy pandémiában a kritikaírásról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 163. LEVÉL   Édes Néném,   az, hogy nyilvános előadásokat jószerivel egy éve nem játszatunk, még nem jelenti a „szokásos” fröcsögések letekerését. A sajtóban alig akad már igazi kritikus, és abból sincs nagyon sok, aki kötözködésért veszi fel a honorjait, illetve jól vagy rosszabbul leplezve, de propagandát folytat valamely intézmény, produkció, szerző vagy előadó ellen/mellett. Nos, ők nem húzódnak takaréklángra, kell a flekkdíj, miközben egyre sérülékenyebb a szféra teljesítménye, amelyről – úgymond – írnak.

Az Opera ’56-ja, avagy kéthónapos leállás ma már mit nekünk?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 162. LEVÉL   Édes Néném,   minden relatív – de nem minden revelatív, erről nem nyitunk vitát. Még valamikor tavaly tavasszal gondoltam, végigveszem Önnek az Opera nagy leállásait. Ráérősen indult, valahogy úgy voltam vele, biztos nem jutok a végére, mert helyre billennek addig a dolgok. Hát nem. Bár sok minden előzte ezt a történeti visszaidézést, mégis rá kerül a sor az utolsó pauzára. Pedig csak három volt abból az önállóság 135 évében, a negyediket, a most is tartó legnagyobbat a 136. esztendő hozta el.

Minden napra egy zene, avagy az Opera ádventi kalendáriumáról

Édes Néném, finoman szólva is rendhagyó évünk van rengeteg operai szünettel, miért ne fért volna bele a sok semmittevésbe, válságmenedzselésbe egy ádventi kalendárium? Persze, virtuális, annak van most a nagy szezonja, lassan ajándékot is úgy választunk, hogy egy informatív honlapon megmutatod, mit kapott volna, ha pénzed lett volna, ha raktáron lett volna, és ha a futárcég kihozta volna – de legalább nem kell tárolni, beüzemelni, garanciális javíttatni és kidobni. Így viszont valaki a földgolyó túlsó felén elvesztette a munkáját, pont úgy, mint Te a vírustól. Nos, ezt a láncreakciót hívjuk válságnak, és ebből – logikai úton legaláábbis ...

Maximálisan a minimumra, avagy a Magyar Narancs és a velük élő Gáspár Sándor

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 158. LEVÉL   Édes Néném,  miért Önnek küldöm, amit a Magyar Narancsnak szánok? Egyrészt, mert így is eljut, másfelől, mert talán ott át se vennék. És hol volna a szabad média, a sokoldalú tájékoztatás, a hallgattassék meg a másik fél elve? Október 30-án már megtette a hetilap, hogy elhallgatta az Opera válaszát, amelyet pedig ő maga kért számos témában, hát most legalább az olvassa, akinek számára a köznévi értelmű narancs talán gömbölyű, de az Opera tűz alatt tartása, a destruktív szakszervezetekkel való elvtelen és igaztalan cinkosság nem az. Minden balos magyar szakszerv ősatyja, Gáspár Sándor volt áállítólag ...

Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélő tanításról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL Édes Néném, persze, persze, be vagyunk zárva. De a bezárás a XXI. század Operájában más típusú munkát jelent, mint régen (kicsit többet, nehezebben tervezhetőt), ahogy az iskolában se a táska sutba dobása, hanem a digitális átállás következik. Ma már egy rendes szénszünetet se lehet összehozni, vagy olyan extra főnyereménynapot, mint amilyet, emlékszem, gimnáziumban átéltünk.

Hely a polcon, avagy Erkel Ferenc 210. születésnapja elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL   Édes Néném,   megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat... Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem előtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek művei egyszerűen nincsenek lemezre véve?

Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!

Édes Néném,   agyunkra megy ez a Covid-19, ugye? Hisz maholnap már ’21 van, és mégis itt tombol velünk, még idehaza, a családi (tűz)fészekben is van belőle pár nap hátra. De tudja, mi a legszomorúbb ma az egészben? Ma, amikor Németország már zárva, Franciaország pedig holnaptól (félreértés ne essék, a kulturális intézmények leállnak, de a muszlim lefejezés megy tovább). Írok két magyar megfejtést, egyet itthonról, egyet a másik „otthonom” világából: se énekelni nem lehet, se operálni, akarom mondani: menteni.

Ókovács Szilveszter koronavírusos

Az Origo információi szerint Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is koronavírusos.

István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 154. LEVÉL

Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL Édes Néném,  Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.