Ókovács szerint az Opera

címke rss
Még egyszer a Carmina Buranáról, avagy van itt egypár személyes emlék is ám

Még egyszer a Carmina Buranáról, avagy van itt egypár személyes emlék is ám

Kedves Tatjána Néném! A múltkori Carmina Burana-cikk után bennem maradt pár sztori, amely a műhöz személyesen fűz. Carl Orff népszerű opuszát valóban jó kompromisszumnak érzem: szándékolt, mániás-mágikus katatóniái ellenére a klasszikus zenésznek is ad örömöt, és a slágerrádiókat hallgató közönséget ugyanúgy megérinti, ezért aztán sokat megy idehaza is. Hát, mit ne mondjak, ahogy az összes lírai bariton kollégának, nekem is megvoltak vele a magam esetei...

Carmina Burana, avagy a jó kompromisszumokról

Szórakozás2018.10.11, 13:12

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 293. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Miért kell egy oratóriumot színházban adni? Kik ezek az emberek, akik az Erkel Színházban tolakodnak a helyekért? Miért ússzuk meg Orff primitív zenéjével az estét? És hol a második félidő? Emlékszik még, hogy ezeket szegezte nekem a két héttel ezelőtti premier után, ugye? Most már igyekszem a válaszokkal.

Visegrádi kultúridentitás, avagy a kincs, ami (még) nincs

Szórakozás2018.10.01, 13:55

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/92. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Hazajöttünk az úgynevezett V4 országaiból, most jut időm Kegyednek válaszolni. Miért nem fért a zenekar az árokba? Miért volt olykor kevés néző? Az egyikre a turnék szabályszerű váratlansága mint olyan a válasz, a másikra egy illúzióval idejekorán történő leszámolás. És ami a legfurcsább az egészben, még sincs rossz kedvem miatta: a valósággal szembesülni ugyanis mindig kijózanítóan revelatív!

Egyéniségek futószalagon, avagy a III. Marton Maratonról

Szórakozás2018.09.25, 14:05

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/91. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Nagyon kényelmes dolog ám a zeneakadémiai zsűriben csücsülni, és megszemlélni a világ énekesfelhozatalát, hogy nézni is tereh... Most, a hatodik évben, a harmadik versenyen értünk oda, hogy a jelentkezők színvonala méltó lett ahhoz a nívóhoz, amelyet Marton Éva, a XX. század legjelentősebb magyar operaénekesnője évtizedeken át képviselt.

Rozsdamentes pálya, avagy Rost, aki „Rostfrei”

Szórakozás2018.09.16, 11:42

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/90. levélária Kedves Tatjána Néném! Nevekkel kultúrember nem viccelődik, megkapom én mindig Öntől, ha a nyelvszeretet, esküszöm, csakis a mi nyelvünknek ez a bohókás, végtelenül variábilis volta erre csábít. De nem gondolkozott még azon, hogy furcsa, vagy időnként kevésbé jó csengésű szavak, mint vezetéknevek is „elfelejtődnek" a tulajdonos kiemelkedő teljesítménye láttán? Egyszerűen már nem jut eszünkbe a primer jelentés. Így vagyunk a vonós Banda Edével és Ádámmal, nagyszerű, már nem aktív énekesekkel, Róka Istvánnal, Kasza Katalinnal, a színpadon remek karaktereket hozó Mukk Józseffel vagy Sárkány KKázmérral, ...

Kötcsei kultúrarc, avagy korán kelni kell, nem ítélni

Szórakozás2018.09.08, 12:58

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/89. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Természetesen most sem direkt politizálás, amit írok, nekem az nem kenyerem. De most a lényegről írnék valamit, a csodálatosan pörgő „kultúrharc" tematikában, amely nyár óta minden innen és onnan működő publicistának automatikusan szállítja a témákat, noha tényszerűleg semmi nem történt. A kritika kritikájának kritikáját kritizálni kényelmes dolog, és kellően távolra helyez attól a szöszmötölő elfoglaltságtól, hogy meg is kelljen nézni azt a műalkotást, ahol a forgószél epicentruma lehetett.

Keresztény Évad? Miért? Miért ne?

Szórakozás2018.08.30, 13:32

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária

Így gondozd a magyarodat II., avagy te mit tettél ma a kultúránkért?

Szórakozás2018.08.22, 12:10

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/87. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Kutyaugatás nem hallatszik az égig – meg is lepett, hogy hallott a hétvégi sárospataki hangversenyünkről. Az bezzeg nem lepett meg, hogy keményen nekem jött a műsorválasztás miatt, mondván: nekem is tudnom kellene, hogy nyáron az emberek a legnépszerűbb műveket szeretik hallgatni – rövid, romantikus koncerteken... Kedves Néném, a „zemberek” persze, mindig a (szerintük) legnépszerűbb műveket szeretnék hallgatni, de nekünk abba az állapotba kell őket visszavinnünk, amikor, bár szintén viselkedhettek volna úgy, hogy minden fontosat tudnak már, valamiért mégis hajllandóak ...

Amikor csak kenyérrel él az ember, avagy lássuk, mire megyünk Opera nélkül

Szórakozás2018.08.11, 10:42

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/86. levélária Kedves Tatjána Néném! Kikéri magának, hogy elegem van már a hüledezőkből, akik nem értik, miért kerül sokkal többe egy nagy értékű operaház felújítása egy kisszínházénál, és hogy restellem már magyarázni, miért is igényel sok ember munkája nagyobb zsák pénzt, mint tízszer kevesebbé? Egy minapi interjúban tényleg erre vetemedtem, és sok mindenben nem értünk egyet Kegyeddel, de abban igen, hogy bármelyik régi lemezt örökké pörgetnem is a munkám része. Hogyne, az. De akkor modellezzük a másik „végletet" is: milyen, ha nem olyan fontos az Opera, vagy ha esetleg nincs is? Vigyázat, operakedvellők ...

Magyar trikolór Saaremaában, avagy így is gondozhatod a magyarodat

Szórakozás2018.07.29, 15:38

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/85. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Miért kell mindig utazni? Vendégszerepelni? Turnézni? Szervezni, pakolni, menni, fáradni – fizetni? Csak mert nyár van? Nem, Néném, nem azért. Inkább ugyanazért, amiért mindenki nyaral: ezekből az élményekből is táplálkozik majd a szezon szakmai munkája és lélekereje. Most éppen Saaremaában töltöttük az aksikat, miközben óriászenekarunk másik fele a tokaji arénában, operagálán játszott José Curával. Amit viszont az észtek produkáltak, az frenetikus.

Előző
Következő